Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

1990. február 12., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 3 Eltérően támogatják a tanácsok költségvetését Plusz pénz a kisközségeknek, az üdülőhelyeknek Az idén rendkívül szigo­rú a költségvetési gazdálko­dás, s emiatt a tanácsi gaz­dálkodásban még a múlt évi ellátási színvonalat sem le­het tartani. Erről beszélget­tünk dr. Várfalvi Istvánnal, a megyei tanács közgazda- sági főosztályvezetőjével. — Nagyon leegyszerűsít­ve: a tanácsoknak 1990-re annyi pénzük áll rendelke­zésre, mint amennyi 1989- ben volt, kivéve az egész­ségügy, az oktatás 16 száza­lékos béremelését. Ez azt’je­lenti, hogy a többi terüle­ten a béremelés, valamint az infláció hatása csökkenti az ellátási színvonalat va­lamennyi területen. Tehát minden területen ellátási színvonalcsökkenéssel lehet számolni az egészségügyön, az oktatáson kívüli nem alapellátási területen. Ott még drasztikusabb ez a csökkenés. Az Országgyűlés abban is döntött, hogy a ta­nácsoknak az így rendelke­zésre álló forrásokat nem a régi hagyományos módon osztják el, hanem új módon, normatív elosztási rendszer­ben. — Ez mit jelent? — A korábbi elosztás a ta­nácsoknál a régi paterna­lista, állami elosztást jelen­tette, az állami támogatás a helyi bevételeket egészítette ki a központilag elismert szintig. Ez a tanács érde­keltségét egyrészt nagyon korlátozta a helyi forrás feltárásában, másrészt a he­lyi gondolkodás helyett a kijárásra, a pénz megszer­zésére ösztönözte őket. Az elmúlt negyven évben a megyei tanácsok szintén eb­ben a mechanizmusban mű­ködtek, s kettős feladatuk volt: egyrészt a központi szervektől megszerezni a pénzeket, másrészt utána el­osztani ezt a pénzt a helyi tanácsoknak. A normatív tervezés, fi­nanszírozás bevezetése alap­vetően változtat ezen a rendszeren. Abból indul ki, hogy a helyi önkormányza­tok tudnak elsősorban dön­teni a helyi lakosság ügyei­ben, s nem az állam. Ennek föltétele az, hogy a helyi önkormányzatók rendel­kezzenek azokkal a forrá­sokkal, amelyek ennek a gazdasági alapját megte­remtik. Természetesen a ta­nácsok annyi forrással ren­delkezhetnek, mint ameny- nyi’t a magyar gazdaság megtermel, figyelembevé- ve, hogy az államra ezután is hárul központi feladat. Erre egyetlen forrása, hogy a helyben képződő jövedel­mek egy részét elvonja. Eb­ből következik, hogy ennek mindössze egy részét tudja a helyi tanácsoknál hagyni. — Milyen lehetőséget te­remt a fejlődésre a szemé­lyi jövedelemadó helyben maradó része? — A normatív rendszer elsősorban a személyi jöve­delemadóra épül, amely lak­hely szerint illeti meg vala­mennyi tanácsot az ott élő lakosság után. !Ez adja a számítások szerint a helyi források mintegy 70 száza­lékát. A második forrás a helyi bevételek. Az új sza­bályozás harmadik eleme az állami támogatás, illetve ez pontosabban a parlament által elvont helyi források visszaosztását jelenti. De már nem a régi elosztási módon, hanem normatív alapon. A legnagyobb vitát az je­lentette, hogy mi az igazsá­gos elosztás. Az, aki több­höz jut, annak ez megfelel, akinek a normatív elosztás kevesebbet juttat, az vitat­ja, mert őt kedvezőtlenül érinti. Azok az első elkép­zelések, hogy az állami tá­mogatást osszák el a népes­ség arányában, bármennyi­re jószándékúak, ám naivak voltak. Egy kicsit az óvó­néni igazságossága jut az eszembe, aki azt hiszi, ha minden gyereknek ad egy csokoládét, akkor igazságos volt, holott lehet, hogy az egyik gyereknek egy fél cso­koládé is sok, a másiknak a kettő is kevés. Ez a viták során kiderült és 1990-re már egy árnyaltabb, több tényezőt figyelembe vevő normatív rendszert vezettek be.- Egy kistelepülés nyil- ván nagyobb támogatásra szorul? — A kistelepüléseken a társadalmi költségek nem népességarányosak, ugyanis minél kisebb egy település, fajlagosan — egy lakosra vetítve — annál drágább. Hogyha egy településen él háromezer ember, az sokkal kevesebbe kerül, mintha há­romezer ember tíz települé­sen él. A településszerkezet, a település belső fölépítése meghatározza, befolyásolja a költségeket. Ezért a rend­szer tartalmaz egy kiegé­szítő normatív támogatást, amelyet ma is sokan vitat­nak, hozzátéve, hogy ez a kezdeményezés megyénkből indult el. Ez természetes, hisz megyénk aprófalvas. Ez a kiegészítő normatív támo­gatás kétmillió forint. Ez degresszív támogatás,- minél nagyobb ugyanis a telepü­lés, annál kisebb az egy la­kosra jutó összeg. Lehet, hogy a rendszernek ezt az elemét tovább lehet finomí­tani, de a felfogását tekint­ve olyan, hogy elvileg meg­oldja a kistelepülések prob­lémáját. Ezt a gyakorlati számítások is igazolják. — A Balaton-patrti üdülő­helyek elsősorban azért van­nak gondban, mert az ál­landó lakosságuk kisebb, mint az ideiglenes. — Az állandó népesség nem fejezi ki a feladatokat, hisz itt tízezres település­nek százezres népességet kell nyáron ellátnia. A vi­tákban többen azon a véle­ményen voltak, hogy ezt he­lyi adóból kell megoldani, ehhez semmilyen központi támogatás nem kell. Azon­ban a mai viszonyok között még nincs • helyi adózás. Ugyanakkor az államnak vannak olyan adóbevételei vagy jövedelemforrásai az idegenforgalomból, aminek egy részét vissza kell jut­tatnia. A kistelepülésekhez hasonlóan kezdeményezője voltam annak, hogy vala­milyen normatív támoga­tást kapjanak az üdülőterü­letek az üdülőnépesség után. A tanácsok az üdülőhelyi díjbevétel után kapnak tá­mogatást. Véleményem sz.e- rint ez tovább ösztönzi a tanácsokat az üdülőhelyi díj beszedésére. Ez nem állami ajándék, hanem egy tényle­ges munkához kötött állami támogatás. A mértéke az egy forint utáni két forint. L. G. VISSZHANG Megjegyzések a „Gyenesei István a vádakról" című tudósításhoz Tisztelem az újságírói szabadságot és elfogadom, hogy a hallottakból azt emeli ki, amit fontosnak vél. Ha azon­ban a tényeket túlzottan megválogatva tárja a nyilvános­ság elé, a kiegészítés elkerülhetetlen, A megjelent írás saj­nálatos módon (ahogy ezt az utolsó mondatával az újságíró is érzékelteti) az olvasó számára inkább zavarossá tette a képet. Pedig a Magyar Hírlap az ugyanezen fórumról ka­pott MTI-itudósítás alapján mintegy tényként, e címet ad­hatta tájékoztatójának: „Gyenesei tisztázta magát”. A ta­lálkozón elhangzott cáfolatokat, valamint a bizonyítékokat látva, illetve hallva, egyébként egyetlen jelenlévő sem mi­nősítette a helyzetet magyarázkodásnak. Hiányolta az újságíró a meghívóban jelzett fontos be- lentést. Ügy gondolom, ma életbevágóan fontos az önhi­bájukon kívül elesettek, a kisnyugdíjasok segítése. Én azt szántam ilyen bejelentésnek, hogy az Országgyűlés által a jelöltek számára megszavazott, s ebből rámeső támogatás mértékének megfelelő összeget felajánlom erre a célra. Volt, aki megkérdezte: Nem jelentbe ez meg nem engedhető előnyt számomra? Válaszom; A pénz egyházaknak történő átadását és a választások utáni elosztását nem véletlenül kötöttem ki. Ugyanakkor minden jelölttársam követheti példámat és máris megszűnik a feltételezett előny. Rajtam kívül gondolom a rászorulók örülnének ennek a legjob­ban. Szándékúim és eszközeim tiszták. Ennek ellenkezőjét egyébként ez ideig még a vádakat különböző indíttatásból megfogalmazók sem tudták bizonyítani. Mint minden je­lölt, természetesen én is győzni szeretnék, ahogy a talál­kozó során kifejeztem magam. Az „akarok” szót azonban ami a címben is szerepelt) a tájékoztatón nem használtam, ezért kiemelését sérelmezem. Minden bizonnyal elhallás volt, vagy a magnetofonfel- vétel túlzott tömörítéséből eredt az, hogy az én megítélé­sem szerint a választások újszerűsége okozza a társadalmi feszültséget. Megfogalmazásom summázata valójában az le­het; A társadalomban felhalmozódott feszültségek miatt érthető, hogy ma az érzelmek dominálnak, s a választási előkészületek is nehezen viselhető terhet jelentenek az em­berek számára. A helyzetemmel való visszaélés lehetőségének kizárása érdekében megelőző intézkedéseket tettem. Így többek kö­zött egy január 19-én kelt levélben hívtam fel valamennyi munkatársam figyelmét arra, hogy munkaidőben tartóz­kodjanak a választási programomban való aktív részvéted­től, amit ez ideig be is tartottak. Munkaidőben a két leg­közvetlenebb kollégám is csak akkor foglalkozik az ebből ladódó teendőkkel, ha azt nem lehet elkerülni. Ezt azon­ban nem csupán esetemben, hanem a jelöltek többségénél ía következő másfél hónapban még önálló iroda létesítésé­vel sem lehet teljesen kizárni. S ha a kép viselő jelölt ség és ía tanácselnöki funkció szétválasztása ennyire fontos, ak­ikor már a szombati cikk címében sem kellett volna sze­repeltetni a „tanácselnök” megjelölést. Tisztában vágyóik azzal, hogy támadásokra a legtöbb jelöltnek, megyei közfunkciót betöltőnek pedig különösen) fel kell készülnie. Az igaztalan vádakra azonban, még in­kább, ha azok az emberi méltóságot próbálják megszaggat­ni, válaszolni kell. Ezt igénylik a választópolgárok. A vá­laszadás lehetőségének biztosítása pedig része a választási fetikának. Az újságcikk olvasása közben kaptam kézhez né­hány ajánlócédulát és mellette egy levelet, amely megerő­sített abban, hogy nem szabad meghátrálni, vállalni kell a küzdelmet. A levél ugyanis így fejeződik be: „Fel sem té­telezzük egymásról a jót, az erkölcsi tisztaságot. Miért? So­kat gondolkodtam ezen! Miért ferdült el ennyire a társa­dalmunk? Egyáltalán egyenessé tudjuk-e tenni a mi időnk­ben?” Legalább próbálnánk meg! t Gyenesei István a 4. számú választókerület . független jelöltje Méltóságot, munkát, biztonságot akar a Hazafias Választási Koalíció Újabb sorsforduló előtt állunk! Vagy sikerült meg­védenünk formálódó és erősödő demokráciánkat, vagy belesüllyedünk a különböző érdekcsopor­tok hatalomért való vias- kodásának mocsarába. Az állampolgárok milliói jog­gal kérdezik: lesz-e így ennek az országnak olyan új parlamentje és kormá­nya, amely végre gyors és határozott intézkedé­sekkel ki tudja húzni a kátyúból a gazdaság meg­roppant szekerét? Ebben a most már nem­csak gazdaságilag, hanem politikailag is válságos helyzetben hoztuk létre a Hazafias Választási Koa­líciót, hogy elősegítsük a pártökon kívüli társa­dalmi szervezetek, a párt­harcokban részt venni nem kívánók, a baráti szövetségek, a nemzeti ki­sebbségek, a hátrányos helyzetű társadalmi réte­gek és csoportok érdeke­it szolgáló független je­löltek Parlamentbe való bejuttatását. A Hazafias Választási Koalíció olyan tiszta múl­tú, jó hazafiakat ajánl képviselőjelölteknek, akik szakértelmüket, higgadt­ságukat, bölcsességüket már lakóhelyükön is bi­zonyították. Pártoktól független egyéniségek, akik azon fáradoznak, hogy hazánk lakosságának mi­előbb megerősödjön biz­tonságérzete, s megnyu­godva képes legyen a ter­heket egy kiszámítható jövő reményével elvisel­ni. A koalíció külpolitikai alapelve: hazánk függet­lenségének újrateremté­se. Magyarország Szent István óta Európában van; tizenegy évszázad történelmi zivataraiban is sikerült megőrizni né­pünk, nemzetünk fenn­maradását, államunk egy­ségét, gyönyörű anyanyel­vűnket. Elmaradtunk azoniban a legtöbb euró­pai nép fejlődésétől. A felzárkózással olyan tár­sadalmat alkarunk, amely­ben minden magyar és nem magyar anyanyelvű állampolgár otthonra ta­lálhat. Belpolitikánk alapel­ve: elsődleges fontosságú az egyre halmozódó, már- már robbanásveszélyes társadalmi feszültségek békés levezetése. Népünk mdndenékelőtt nyugalom­ra és kiszámítható jövő­re vágyik! Az új Ország- gyűlésben fellépünk a visszaélések minden for­mája ellen. Hozzá aka­runk járulni a gyermek- vállalás erkölcsi és anya­gi feltételeinek megte­remtéséhez, a nők foglal­koztatásának családi éle­tet. segítő módosításához, az idősek családon belüli ellátásának ösztönzéséhez, a létminimumot az inflá­ció mellett is biztosító ál­lampolgári nyugdíjak el­éréséhez, a szociális gon­doskodás kiterjesztéséhez, a kultúra fokozottabb ál­lami támogatásához. Támogatjuk a kistele­pülések létfeltételeinek javítását, önkormányzati szerveik visszaállítását, az állami vagyon egy részé­nek, mindenekelőtt a föld­területnek a helyj közös­ségek részére történő visszaadását. Jelöltjeinktől kérjük nemzetiségeink képvisele­tét az anyanyelvi okta­tásról és kultúrájuk mű­veléséről. Gazdaságpolitikánkról ízelítőül: kilábalásunk' alapja a modellváltás; el­sősorban az itthoni kö­zép- és kisvállalkozások­ra . alapozó munkaerő és tőke teljesítményeire épülhet. A hasznot nem hozó termelőegységek tá­mogatását meg kell szün­tetni. Újjáépítésünk elő­feltételét jelentheti a kül­földi pénz- és működő­tőke-beáramlás. Ehhez azonban elengedhetetlen a koalíció jelöltjei segít­ségével megteremtendő belső stabilitás. A Hazafias Választási Koalíció képviselőjelölt­jei a Somogybán élő em­berek jogos igényeit ön­álló programjaikba fog­lalják. Olyan törvénye­ket fognak kezdeményez­ni, támogatni, amelyek garantálják, hogy a me­gye lakossága arányosab­ban részesüljön az itt ter­melt nemzeti jövedelem­ből, kiváló természeti adottságai idegenforgalmi vonzerejének hasznosítá­sából, amelyek felszámol­ják a mezőgazdasági kis­termelőket sújtó évtize­des ellentmondásokat, amelyek az elsorvasztott kistelepüléseket feltá­masztják. Kiknek a szavazataira számítunk? A haza- és lakóhelysze- retetet ápolókéra, a nyug­díjasokéra, a környezet- védőkére, a művelődő kö­zösségek és a nemzetisé­gek tagjaiéra, a nagy­családosokéra, a mozgás- és egyéb korlátokkal súj­tottakéra ... Azokéra, akik az embe­ri méltóságot tiszteletben tartják, munkát és lét- biztonságot várnak a jö­vőtől. 1990. január 24. A Hazafias Választási Koalíció Somogy Megyei Irodája Autó­bontó A Kapostáj Tsz önálló üzemeltetésében műkö­dik az év elejétől autó­bontó Orciban. Mindkét biztosító a totálkáros autóit ide szállítja, ahol alkatrészként, vagy egészben értékesítik.

Next

/
Thumbnails
Contents