Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-12 / 36. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. február 12., hétfő Panzió nyugdíjasoknak ÖNÁLLÓAN —MÉGIS KÖZÖSSÉGBEN Ha minden simán megy, akkor lehet, hogy egy-más- fél év múlva megépül az első nyugdíjasház vagy nyug- • díjaspanzió — a végleges név még nem eldöntött — Kaposváron. Moldovánné Zalavári Anna régi álma valósulna meg ezzel, s egész biztos, hogy sok idős ember örülne egy ilyen közös otthonnak. Az ízlésesen berendezett kaposvári Dózsa György utca 14. szám alatti lakásban beszélgettem a házaspárral e szép tervről. A feleség több mint 18 évig a Kapos Volán Toursnál dolgozott, most azonban már csak a nyugdíjasház megvalósításának szenteli minden idejét. Moldován Károly, a Kapos- ker igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba, s most egy kft.-ben szak-tanácsadó. Mindenben segíti a feleségét, hogy minél előbb elkezdhessék a nyugdíjasház építését. — Sokat kísértem utasokat, szerettem a szakmámat — kezdte Moldovánné Zalavári Anna. — Valahogy kialakult az a tapasztalatom, hogy sok olyan ember él, aki — ha jön az ünnep — egyedül marad. Innen ez az « ötlet, s most annak élek, hogy ezt megvalósíthassam. Szeretnék egy olyan lehetőséget kínálni, hogy az ilyen embereknek ne egyedül kelljen megülniük az ünnepeket. Szerintem létre -ehet hozni egy házat, ahol önállóan élhetnének — de a legmesszebbmenő gondoskodás mellett. — Hogy képzelik el a nyugdíjasházat? — Ügy,-hogy önálló apartmanok lennének benne. Egy szoba, fürdőszoba, főzési lehetőség. Ez saját különálló egység, ezenkívül azonban lenne étterem, társalgó, aztán egészségügyi blokk. Ugyanis a nyugdíjasház lakóival — ha ma egészségesek is — bármikor előfordulhat bármi, s jó, ha van mellettük valaki. Ápoljuk őket, gondolkodunk róluk, amíg nincs szükségük szigorú kórházi felügyeletre. Negyven személyesre tervezzük a nyugdíjasházat, úgy érezzük, hogy erre képesek lennénk. — Az apartmanok egyszemélyesek és kétszemélyesek lennének — tette hozzá Moldován Károly. — Az utóbbiban házaspárok, esetleg testvérek élhetnének. — Ki lehet a nyugdíjaspanzió lakója? — Olyan ember, aki erre vállalkozik. Nálunk teljesen önállóan élhet, ha azonban lelki igénye van rá, akkor közösségben lehet, önálló az apartmanja, ott folytathatja régi tevékenységét, munkáját. — Gondolom, hogy a szép terv megvalósításához pénzre is szükség van. Moldovánné elmosolyodott ... — Több elképzelés volt, mi most úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjasház lakójának jelentkezők többségének a bevonásával vágnánk Két szakmában — egy helyen Takaros az épület a kaposvári Zalka Máté utca elején. Valamikor hentesüzlet volt, most Nagy Gyula fodrász és Nagy Gyuláné cukrász dolgozik itt. — Már tanulókoromban az volt a vágyam, hogy egyszer nekem is lesz önálló cukrászüzletem, ahol kedvemre kísérletezhetek a finomságokkal. Ez most megvalósult. 1973-ban, amikor végeztem, a cukrászüzemben kerestem a kenyeremet. Később üzletvezető-helyettesként dolgoztam itt, majd a Vaszary Kávéházban, a Kapós Étteremben és a Korzó Cukrászdába kerültem ugyanilyen beosztásba. Az idén pedig itt nyitottam ... Egy cukrászt foglalkoztatok, és édesanyám dolgozik még mellettünk. Később, 'ha kislányunk, Andrea befejezi az általános iskolát, szeretném, ha nálam lenne gyakorlaton. Beszélgetésünk alatt szinte egymásnak adják a kilincset a vendégek. Az ikerüzlet másik részében Nagy Gyula egy pohár üdítővel a kezében rövid pihenőt tart: reggel héttől, este hétig áll egyfolytában, sőt még szombaton délelőtt is nyitva tart. — 1970-ben szabadultam, s a múlt év novemberéig dolgoztam a szövetkezetben. A Petőfi téri üzletben fejeztem be... — A férfifodrászatban most kezd visszatérni a rövid haj: a laza fésülésű, úgynevezett vonalas frizurák a legdivatosabbak — újságolja. A pár négyzetméteres üzlethelyiségben egyszerre 4— 5 vendég foglalhat helyet. A „munkaoldalon” két tükör és két mosdó áll, de az egyiket még nem használják. Kire vár ez a hely? — Másfél év múlva fiam, Gábor kerül majd mellém, aki akkor már női-férfi fodrászként fog dolgozni. Nagy Gyula és felesége az üzletek mögötti udvari házat is megvásárolták, tehát a lehető legközelebb laknak munkahelyükhöz. Azt vallják; így eredményesebben működhet a családi vállalkozás. L. S. „Minden gyárnak érdeke a belföldi piac" Üzlet van, a szakképzett munkaerő kevés bele, mivel a nyugdíjasház vadonatúj objektum lenne. — Természetesen mi is hozzájárulunk, amivel tudunk — egészítette ki a férj a felesége szavait. — Tudom, hogy a városi tanácson már keresik azokat a helyeket, amelyek megfelelnének a panzió fölépítésére. Hol lenne a legjobb helye a nyugdíjasháznak? — Mindenképpen a város közelségében az egészség- ügyi ellátás, a kulturálódás miatt. A városban, de zöldövezetben, mert területi igénye is van egy ilyen nyugdíjasháznak, hiszen parkot kell kialakítani a sétáláshoz. Az is fontos, hogy közel legyen a busz. — Ha a városi tanács gyorsan felajánl egy olyan területet, amely megfelel, mikorra épül meg a ház? — Egy éven belül szeretnénk. Remélem, hogy találunk olyan kivitelezőt, vállalkozót, aki erre hajlandó. A házaspár alapos tájékozódás után vágott bele ebbe a csöppet sem egyszerű és könnyű munkába. Megnézték a budapesti, a pannonhalmi hasonló létesítményt, kiderült, hogy ezek is nulláról indultak. — Olyan, amilyet mi is elképzeltünk. Szívesen fogadtak bennünket, elmondták a gondjaikat, s azt is, hogy ezekkel megbirkóztak. Moldován Károly szerint nagy az igény egy ilyen nyugdíjasházra. 1 — A városi tanács vezetői is felkarolták a tervünket, ahova csak mentünk, mindenütt mellénk áll- - talk. Kilencven százalékban kész egy program, ezt majd kinyomattatjuk. — Ez lehetőség arra, hogy új formában ki tudjam magamat próbálni — így az asszony. — Van valamilyen előzetes ismeretem, így merünk belevágni ebbe ... Lajos Géza BÚCSÚ A VÁROSTÓL Katonás búcsú volt ez. Könnyek és zsebkendőlobog- tatás nélkül. A két fiatal rendőr őrmester, Vali Csaba és Tombor Attila egyszerűen tudomásul vette, hogy másnap Kaposvár helyett Nagybajomban, illetve Ka- posmérőben teljesít szolgálatot körzeti megbízottként. Legfeljebb a pénzzel bélelt boríték tehette számukra emlékezetessé a megyeszékhelytől való elköszönést, amelyet dr. Király Ferenc városi rendőrkapitánytól kaptak munkájuk elismeréseként. E szép gesztusnál mi is jelen lehettünk és közelebbről megismerhettük a két kisportolt, atlétatermetű rendőrt. Nem mondhatnám, hogy örültek a nyilvánosságnak. Valami szorongásfélét éreztem kurta mondataikból. Ez talán annak is betudható, hogy már beléjük ivódott az az elbizonytalanodás, amely manapság sok rendőrt hatalmába kerített — az állampolgárok egy részének nem mindig épületes megjegyzései miatt. Ha Tóth János főhadnagy, a közbiztonsági és közlekedési osztály vezetője — a főnökük, aki ismeri rendőreit és a közeget, amelyben dolgoznak, nem segít, aligha tudtam volna meg, hogy a két őrmester milyennek ismerte meg a várost, amelytől most búcsúzik. Kétsoros öltöny lesz a divat az idén, mór ami a férfiakat illeti. A nők 1990/91- es téli és tavaszi viseletén még dólgoznak a tervezők, a Kaposvári Ruhagyár — lehetőségei szerint — fel'ké- íSzült az új divatirányzatok fogadására. A gyár termelé- sénék az idén is 90 százalékát teszik ki a tőkés megrendelések. Kérdéseinkre dr. Várni János, a gyár igazgatója válaszolt. — Február közepét írjuk, s ez idő tájt a Kaposvári Ruhagyárban minden bizonnyal még a korábbi megrendeléseken dolgoznak. Ugyanúgy indult ez az év is, mint a többi? Ugyanolyan magabiztosan kezdhettek dolgozni vagy nehezebb volt üzletet kötni az utóbbi években? — A gyár termelésének 90 százalékát tavaly is fejlett tőkés országokba küldte. Ezt az arányt az idén is tartani kívánjuk, jelenleg is folynak az export-gyártások és kiszállítások, ilyenkor már a tavaszi-nyári kollekció vége felé tartunk, hiszen február 15-éig, de legkésőbb február 28-áig ez a szezon, legalább is itt a gyárban befejeződik. — Tehát télikabátot már biztosan nem varrnak. — Azt majd nyáron varrunk. Vannak olyan termékek, amelyeknek a gyártása folyamatos, például a férfiöltönyök, zakók, pantallók gyártása nincs évszakhoz kötve. Zömében bérmunkában dolgozunk. Gyakorlatilag csak a tiszta munkát adjuk a termékekhez. Erre az évre 5,2 millió dollár tőkés exportot várunk. Legnagyobb partnerünk az NSZK, különösen női ruhák terén. De szállítunk Angliába, Franciaországba, a Benelux államokba is —, inkább férfi hótmSikat —, jelentős az exportunk az Egyesült Államokba. Nemsokára 7 ezer — Milyennek is? — Kicsit rohanónak, kap- kodónak. Itt mindig futnak az emberek, idegesek, ingerlékenyek, soha semmire nem érnek rá. Ez a haj- szoltsóg rányomja bélyegét a véleményükre is. — Nem hiszik el, hogy gyakran saját fejükre hozzák a bajt — jegyzi meg Csaba. — Itt van például az éjszakai szórakozóhelyek közbiztonsági szempontból egyre aggasztóbb helyzete. Mi azt tapasztaltuk, hogy a legtöbbször ott szabadul el a pokol, ahol a tulajdonos nem mutat példát fegyelmezettségben, megsérti az előírásokat, egyebek mellett kiszolgálja az ittas vendégeket, nem tartja a zárórát. Amikor figyelmeztettük őket a törvényre, többször nekünkestek, mondván, nem járunk el az előírásoknak megfelelően, zaklatjuk őket. Persze, az ilyen vitákat csák szolidabb ellenkezések közé számítja a két fiatal rendőr. Egy lapon sem em- líthetőek például azzal, amikor a belvárosiban igazoltattak valakit, ő meg úgy gondolta, hogy erre a legjobb válasz, ha pisztolyt nyom Csaba homlokához. Mire kiderült, hogy ez csak játékfegyver, addig persze történt egy és más, amit bizonyára a támadó, de Csaba se felejt el egyhamar: például azt a megöltöny indul útnak Kuvait- ba, Szaúd-Arábiába. — Milyen divatot követnek azok a ruhák, amelyeket Szaúd-Arábiába visznek? — A legkonzervatívabb irányzatot. Azon a vidéken nem szívesen változtatnak. Mellesleg férfi -öltönyből már lekötöttük a kapacitásunkat. A nőknek szánt termékeknél a következő szezon üzletkötései február második felétől március közepéig tartanaik, a gyártás április 15-én kezdődik. Nagyképűen hangzana, ha azt mondanám: százszázalékig biztos vagyok bénáé, hogy a kapacitást teljesen ki tudjuk tölteni. De még soha nem fordult elő, hogy nem sikerült volna a szükséges megrendeléseket megszervezni. — A korábbi külföldi partnerek megmaradtak ebben az évben is, vagy új üzletemberekkel, cégekkel kell együtt dolgozniuk? — Hosszú évek óta viszonylag stabil partnerekkel dolgozunk, azóta, amióta megkezdődött a tőkés export fejlesztése. A belföldi szállításokra is szükségünk van. Most nagyon jó az időjárás, de nem tudjuk, egykét hét múlva nem esik-e le a hó. Egy kamion nem érkezik ide, s abban a pilla- nátban nem azt kell gyártani, ami arra az időre be volt tervezve. Két-három napos késés miatt értelmetlenség lenne a dolgozókat hazaküideni. Ilyen esetben a mi kockázatunkra, saját anyagból válamilyen divatos terméket kezdünk el gyártani. •Egyértelműen sajnálatos, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája miatt a belföldi felvevőpiac erősen leszűkült. 1988-ban már 17—18 százalékkal csökkent a ruházati forgalom, 1989-ben hasonló volt, s 1990-ben sem semmisülés-érzést, amely akkor villant át rajta1, amikor tehetetlenül nézett szembe a rá meredő pisztolycsővel. Mint ahogy az a mozdulat sem tartozik a kellemes emlékek közé, amelyet a kaposfüredi városrészben tett feléjük egy tolvaj — vasdarabbal a kezében — amikor fölfedezte, hogy rendőrökbe botlott. Hogy az ilyen és hasonló támadások végül is nem végződtek tragikusan, az a két fiú leleményességének, a sport (karate) nyújtotta gyorsaságnak, az edzettségnek is köszönhető. Nagy része van mindennek abban, hogy 22 bűnözőt fogtak el, tettek ártalmatlanná. Ezzel a legjobbak közé kerültek és ennek a kiváló teljesítménynek a jutalomban mindenképpen része van. Az ember azt gondolná, a városi utcák, szórakozóhelyek veszélyei után a törzsőrmesterék az életükben bekövetkezett változástól azt remélik, hogy hamarosan megindulnak a ranglétrán fölfelé, és majd valami biztonságot nyújtó íróasztal mögül küldik ütközetbe a járőröket. De nem! Csaba azt mondja; ők eldöntötték: utcai j árőrködés vagy szakítás a rendőri hivatással. A karatén edződött fiúk ugyanakkor egy kis családi házról és békés, szeretedben gyarapodó családról álmodvárható ennél jobb eredmény. — Érdekük az, hogy én a Kaposvári Ruhagyártól vegyem a zakómat? — Minden gyárnak érdeke a belföldi piac. Másként nem ismerik a gyárat, nem ismerik a termékeit. A nyugati partnereink által jónak ítélt termékeket viszont nem adjuk olcsón. — Rendelkeznek a kívánalmaknak megfelelő technikai és szakmai színvonallal? — Eddigi praxisomban még nem fordult elő, hogy a profilunkba tartozó termékekből valamelyiket ne tudtuk volna megcsinálni. További gépi korszerűsítésre természetesen szükség van. Az elmúlt néhány év során megközelítőleg 150 millió forintot költöttünk a gyárra, csaknem felét a jelenlegi vagyonúnknak. A korszerű technológia alkalmazása mellett a jól képzett munkaerőt meg kellene fizetni, árri a mai szabályozó-rendszerben ez elképzelhetetlen. Az elkövetkező éveikben is folytatjuk a beruházásokat. Elsősorban gépvásárlásra gondolunk, a kitűnő szakemberek idecsalogatása pedig az álmunk. Azt szeretnénk, hogy legalább 500 jól képzett varrónőt, hozzá megfelelő jól képzett műszaki - gazdasági szakembereket tudnánk idecsalogatni. — Mennyi pénzt szánnak az idén a gépek vásárlására? — Ez sok mindentől függ: csak saját erőre támaszko- nánk, hogy mi, férfiak milyen öltönyben járunk majd az idén? — Azt érzem szavaiból, hogy esetleg valamilyen vállalkozásba kívánnak belépni? — Foglalkozunk azzal, hogy a vállalatot részvénytársasággá alakítsuk át, de erről még korai lenne beszélni. Faragó László nak. Ez minden, amire vágynak. Persze, odáig még meglehetősen hosszúnak látszik az út. Előbb érettségi, majd szakmai iskola következik. Megmérettetés a falu előtt. Azzal ugyanis tisztában vannak, hogy az önkormányzatok kialakításával a rendőr tevékenységének megítélése az eddiginél jobban a társadalom joga és kötelessége lesz. Könnyen lehet, hogy a seriffrendszer valamilyen magyar változata jelenti majd a „helyi közeget”. Tóth főhadnagy mondta: nem elképzelhetetlen, hogy szakmai köldökzsinór köti a rendőrt feletteseihez, minden másban embersége, jelleme, leleményessége, emberi kapcsolata és rátermettsége lesz a döntő. Egy ilyen helyzetben kétszeres a veszély, hogy a rendőr korrumpálódik, haverokhoz, brancsokhoz csapódik, elveszti a tekintélyét és a bizalmát. Nagy kihívás lesz. És ne higgye senki, hogy a ma rendőre nem került, kerülhet olyan helyzetekbe, amikor ő vagy parancsnokai a megalkuvás kísértésébe eshetnek. — Ne menjünk ebbe bele! — mondták. ök egyet ígérnek: semmi olyat nem tesznek, ami hivatásukkal összeegyeztethetetlen. Igen. Nincs annál szörnyűbb, mint amikor az állampolgár arra döbben rá, hogy a rendőr vált ellenségévé, akitől a segítséget várta. Szegedi Nándor A két őrmester
