Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
1990. január 6., szombat SOMOGYI NÉPLAP Induljunk tiszta papírral! Gyermekkorom óta nagyon szeretőik papírboltokba járkálni. Külföldi sétáim során sem hagytam ki a papírboltok látogatását, a böngészést a szép tollak, sokszínű tinták, a finomabbnál finomabb levélpapírok, az ötletes noteszek, emlékkönyvek, a művészi üdvözlőlapok, naptárak és a papír- kereskerők okos ötleteit tükröző íróasztali tárgyak útvesztőjében. (Külföldön a WC-papírt és alumíniumfóliát nem ezekben a boltokban árulják.) A vevők kényelmét szolgálják, de a régi hangulatot csorbítják a különböző személyi számítógépek és ezerféle kellékeik bevonulása a papír kereskedésekbe. Hiába, üzlet az üzlet! Mostanában nálunk is némi mozgás észlelhető e téren, legalábbis a papíráruki és irodaszerek reklámozása terén. Heteken át élvezhettük a televízióban a Piért és az Ápisz reklámjait, még azt is felajánlották, hogy gondolkodnak helyettünk, mostanában naponta többször is hallhatjuk, hogy „Induljunk tiszta papírral!” Talán lesznek igazi papírboltjaink, igazi értő kereskedőkkel? Végigjártam nemrég gyalogszerrel a nem éppen ünnepi fényű kaposvári papírboltjainkat. Igazat kellett adnom a napi sajtónak abban, hogy a monopolhelyzetben; termelő papíripar a felhők magasságába tornászta fel a papírárakat, mialatt a minőség a gödörbe került sok területen, vagy olyan fontos munkafolyamatok, mint a perforálás kimaradt bizonyos áruféleségekből. A közel kétforintos árú borítékoknak például már csak a formája emlékeztet rendeltetésére; nem ragasztható, a nyomás ízléstelen és szétfolyit. Nálunk a papíráruk többségét a hivatalok fogyasztják és a nép nem is zúgolódik az áremelkedések ellen, a hivatalnak meg semmi sem drága. Nem a most írott gondolataim kedvéért mondom, hogy nekem tiszta örömet szereznek a finom tapintású, szép színű levélpapírok, akárcsak a . szép kézírás, az árnyalt írá- sú sorok barázdái. Szeretek írni szép színű tintákkal, hajlékony toliakkal. Elfogadtam azt az illendőségi szabályt, hogy tisztelt barátnak, szeretett nőnek, kedvelt rokonnak nem írok személyes tartalmú levelet gépen. A szép írás olyan, mint a meleg hangú üzenet. Ezért őriztem meg az anti- világiból két jól fekvő tollszárat és egy kisdoboznyi különböző tollhegyet és kedves barátaimnak évtizedek óta kalligrafált írással küldtem el karácsonyi és újévi kívánságaimat, részvétsoraimat, üdvözleteimet. így kerültem előre nem látott bajba: elfogyott a tintám. Elindultam hát kevés papírboltunkba. Azt hiszem nem kapnánk előkelő helyezést az egy papírboltra eső fogyasztók számának versenyében. (A zsúfoltságra gondolok). Kiderült, mégis, hogy ahol egykoron — nem is oly rég —, különböző méretű üvegekben antracit, fekete, lila, piros, smaragdzöld tintát árultak, most amikor éppen tintát kerestem, még töltőtollitimtát sem találtam, pedig abból egy közepes üvegnyi 70—80 forint. Eszembe jutott megboldogult Takács Vendel pedellusunk, aki óraszünetekben literes üvegekből töltögette a Müller antracit tintát a padokban elhelyezett üveg tintatartókba. A boltok fiataljai most golyóstollat ajánlottak. Tollszár és tollhegy ? ... Hát az kinek kell? Többségük nem is látott tollszárt, vagy vágott hegyű tollhegyet. (Nem is tudnak fiataljaink olvashatóan írni!) Délután magammal vittem a keresésihez mindkét tollszáramat és mutatóba két tollat. Érdemes volt, mert már az első boltban üzleti ajánlatot kaptam a pénztárostól; „Megveszem mind a két tollszárat, sokan keresik,” Mit válaszolhattam? „Nem eladó, különben sincs hozzá tinta és anélkül nem lehet velük inni.” „Pelikán tintával nem használható?” Két okból sem: először, mert az mártogatás közben kiszárad, másodszor, mert 11 helyett 70—80 forintba kerül egy üveg.” Hát tisztelt Piért és Ápisz, meg egyéb írószert árusító boltok, államiak, szövetkezetiek és magánkereskedők, nem kívánom, hogy gondolkodjanak helyettem, megteszem azt én magam, de legközelebb ne hirdessék, hogy azért nincs tinta, mert nincs rá igény. Jóért jót várj! Ajánlatot teszek viszonzásul: kap tőlem két vadonatúj tollhegyet díjmentesen az a bolt, amelyik szerez nekem egy üveg1 tintát. Tollszárat és itatóst pedig rendeljen magának valamelyik nagykereskedelmi cégtől. Általában: rendeljenek abból, amit az emberek keresnek! Ha nem teszik, tiszta papírral indulunk, mert nem lesz mivel írnunk a fehér papírra. Kellner Bernát ELŐKÉSZÜLETEK Á BETEGEK FOGADÁSÁRA Próbaüzem a kaposvári műveseállomáson Január másodikán elfog, lalta osztályvezetői főorvosi posztját dr. Sámik József, a kaposvári kórház IV. számú belgyógyászati osztályának műveseállomásán. A betegek fogadásával azonban még január 15-éig várni kell. Miért? — Tulajdonképpen készen állunk az indulásra — mondta a főorvos —, de még egy-két, a kezelések biztonságos beindításához szükséges vizsgálatot el kell végeztetnünk. Eközben ismerkedünk a gépekkel és egymással is. Ma (szerdán) újabb bakteriológiai* vizsgálatot vágzett a köjál és hétfőtől öt napon át a dializáláshoz szükséges víz minőségét ellenőrzik. osztály működtetéséhez szükséges gyógyszereket. A jövő hét végén két szakképzett nővér érkezik hozzánk Pestről a Rolitron cég által szervezett tanfolyamról. Az osztályon a főorvoson kívül egy szakképzett belgyógyász, három pályakezdő orvos, egy megbízott főnővér és 17 beosztott nővér, valamint három műszaki szakember igyekszik össze, hangolni a munkát, hogy mire megérkeznek a betegek, a megfelelő biztonsággal láthassák el feladataikat. — Elsősorban a somogyiakat látjuk el — tájékoztat a főorvos, öt betegünkön a 2. számú belgyógyászaton már el is végezték a hemo- dialízist (művesekezelést) — Ügy tudom, hogy ennek a vizsgálatnak hosz- szabb ideig pozitív volt az eredménye, december végén azonban végre negatív, jó minőségű vizet sikerült elő. állítani. Miért van szükség az újabb vizsgálatra? — Minden folyadék, ami nem kering, idővel befértő- ződhet. A művesekezelé- sekhez szükséges vizet majd a későbbiekben is gyakran kell ellenőrizni. Ezekben a napokban szerezzük be az megelőző érsebészeti beavatkozásokat. Rajtuk ki. vül Pécsről és Szekszárd- ról várják .türelmetlenül a somogyi betegek a kezelések beindulását, de körülbelül 6—700 gondozottat tartanak nyilván a II. számú belgyógyászaton. — Hány készülékkel végzik a vizsgálatokat és hány beteget tudnak optimálisan ellátni ? — Jelenleg hét készülékünk van. Ebből egyet a fertőző betegek számára tartunk fenn. Naponta optimálisan hat beteget tudunk ellátni. Egy vesebeteget ugyanis hetente háromszor 3—4 órán át kell kezelni. Egy héten két műszakban 12 művesekezelést tudunk végezni. Ha beállítanánk a harmadik műsza. kot is, akkor annak arányában nőhetne az ellátottak száma. Az igencsak költséges kezelésekért a betegeknek nem kell térítést fizetniük. A Rolitron cégnek a hazai viszonylatban legmodernebb gépeivel felszerelt osztályon szigorúak a higiénés előírások. A két nagyobb kórterembe és a fertőző betegek számára fenntartott elkülönítőbe csak az automata vezérlőpult „szahad” jelzése után lehet bemenni a betegeknek és az ápolószemélyzetnek. A kezeléseket ambulanter végzik és csak szükség esetén tartják benn az ellátásra szorulókat. A terhes patológia fölötti szinten elhelyezkedő osztályt gyönyörűen felújították. Orvosi szoba, főzőfülke, nővér - és technikusi szoba mellékhelyiségekkel várja jól felszerelten, patikatiszta- ságúan a dolgozókat, betegeket. A kórtermekben korsze. rű ágyak mellett kaptak helyet az egyenként egymillió forint értékű, monitorral ellátott dializáló berendezések. A mennyezetről lelógó televíziós készülék a hosszan tartó kezelés idején a betegek szórakoztatását szolgálja. Három kitűnően képzett technikus ügyel éjjel-nappal a gépek biztonságos működésére. A kaposvári kórház mű- veseállomása, mely ' társadalmi összefogás eredményeképpen létesült, a Dunántúl körzetében a leg. korszerűbb technikai színvonalon, európai körülmények között kezdheti meg működését. Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor ÁTMENETI OTTHON HAJLÉKTALANOKNAK Kaposváron, a Széchenyi téren átmeneti otthont létesített a Kaposvári Városi Tanács és az Otthon Alapítvány. A decemberben kötött megállapodásról Dudák Lajos, a Somogy Megyei Tanács szociálpolitikai és családvédelmi irodájának vezetője elmondta, hogy a volt Amfora-épület a város átmenetileg hajlék nélkül maradt embereinek ad szállás- és étkezési lehetőséget. A kaposvári család- segítő központ anyagi és szakmai közreműködésével létrejött megállapodás szerint az Otthon Alapítvány vállalja az épület fenntartását és a személyzet biztosítását, a városi tanács pedig az energiaköltségeket fedezi. Az egészségügyi osztály és a családsegítő központ szakmai irányításával működő intézménynek már van néhány lakója. Ok még nem fizetnek az ellátásért, de elképzelhető, hogy a februárban sorra kerülő végrehajtóbizottsági ülésen — ahol döntenek az átmeneti otthon működési szabályzatáról — térítési díjat is megállapítanak. Megtudtuk, hogy a 20—25 személyre tervezett átmeneti szállásra nagy szükség van, hiszen a börtönből szabadultak, a szökött gyermekek és fiatalkorúak, a családból kitaszítottak átmeneti elhelyezése eddig nehézségeket okozott a szociális intézményéknek. Számítani lehet arra is, hogy a közveszélyes munka- kerülés büntetőjogi 'kategóriájának megszüntetéséve) a munkahellyel és lakással nem rendelkezőket is el kell szállásolni, ugyanis a börtönök már nem „biztosítanak” számukra helyet és különösen rossz időben szaporodik a fedelet keresők száma. V. Zs. Fotó: Kovács Tibor Az ibafai papnak... Emlékeimben — apám példázata Édesapám egyszer tollat adott a kezembe, amikor nagy bánatom volt és azt mondta: Nesze fiam, írd ki magadból a gondolataidat, hátha megkönnyebbülsz, így kerültem közelebbi s máig tartó kapcsolatba az újságírással. Ez az édesapa nem ragad többé író- szerszámot, és nem adja az én kezeimbe sem. Tudom, sokan ismerik ezt a fájdalmat... Édesapám szinte makk- egészséges volt, 64 évesen jóformán alig volt ősz hajszála, vidám volt, huncut a hölgyekkel, de rajongva szerette a családját. Igen sok szeretetet adott mindenkinek, hol egy szál virággal, höl egy apró ajándékkal, hol csak jó szóval kedveskedett. És nagyon igényelte ő is a szeretetet, a törődést, azt, ami emberré teszi az embert. És amit eddig én sem értettem, nem fogtam fel igazán, most szeretném világgá kürtölni az embereknek. Ebben az elgépie- sedett, monoton-szürke gondokkal teli világunkban, ne a pénz és az élvezetek hajszolása legyen az első, hanem a törődés egymással és a szeretet. Sokan azt hiszik, az anyagi jólét fogja meghozni nekik a boldogságot, és mindig többet akarnak, és már csak ilyen formában tudják kifejezni érzéseiket. És az emberbe akkor hasít a mélységes fájdalom, amikor már tudja, nem adhatja meg már a másiknak mindazt, amit eddig elmulasztott, már késő ... Nem akarok vallásos színezetet adni az írásnak, hisz nem vagyok vallásos, de hiszek az emberi érzések mindent legyőzni segítő erejében, az összetartozásban, a szeretetben. Mindabban, amiben Apám Juhász László hitt. Amikor tanított, amikor a Néplapnak tudósított. Szolgálni akarta és jobbá tenni ezt a ■ társadalmat, úgy, ahogy ezt a nagy többség akarja. Nem volt több, mint egy nagyszerű ember, olyan, mint mások. Mindig tele tenniakarással, óriási energiával, küzdőképességgel. 64 éves koráig teh'ette ... Akik ismerték, gondoljanak vissza rá szeretettel... Juhász Zsolt Ha csak egy módom van ró, megkeresek olyan helyeket, ahol korábban nem jártam. így volt ez a Baranya megyei Zselicben is, Ibafán, ahol a híres pipamúzeum van. Korábban Somogy megyéhez tartozott, az 1950-es területrendezés során került Baranyához. A közelmúltban Kaposvárra utaztunk gépkocsival és Szentlászló előtt láttam kiirtva az Ibafa felé vezető átjelzést. Ekkor jutott eszembe, hogy a címbeli dalra táncoltuk" fiatal korunkban a foxtrottot a híres-nevezetes Nagyasszony- és Kisasszony-napi turbéki búcsú után a közeli Szilivási csárdánál. Amikor visszajöttünk Kaposvárról!, akkor tértünk be Ibafára, mely korábban eléggé elzárt helyen volt. A községinek elzártsága ellenére is volt jegyzősége és plébániája, melyhez több környékbeli falucska is tartozott. Az akkori plébános. Hanga János niagy pipós volt, még a hívei előtt is pipázott, a környékbeli papokkal' és jegyzőkkel! kártyázott. Bőszénfán búcsú alkalmával találkozott egy kaposvári újságíróval, aki verset írt, hogy „az ibafai papnak fapipája van”, melyet meg is zenésítettek. Vándorszínészek is jártak a környéken, és megtanulták. De már a nép is énekelte. Feld Mátyás budapesti szími- ig|azgató a városligeti színkörben társulatával egyik darabjában betétként énekelték, így országosan is elterjedt. Utóda Hanga plébánosnak Sarlós (Schlechter) Ferenc esperest kinevezést kapott. Az értelmiség; az ő részére egy díszpipát ajándékozott. Ez lett alapja a pipamúzeumnak. Póhl János és Dimmer György, plébánosok már tudatosan gyűjtötték a pipákat és az ibafai plébániára hagyták. A gyűjtemény ma is egyházi kezelésben van. De van a faluban egy másik pipamúzeum is, a megürült iskolában, melyet a megyei múzeumok igazgatósága Palkó Sándor megyei tanácselnök működése idején állíttatott fel az akkor elnéptelenedni látszó faluban, nehogy az is Gyűrűfű sorsára jusson. Mint idegen- forgalmi nevezetességet, sokan felkeresik. Kiss József
