Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 6., szombat Füstbe veszett szeretet A mernyei tragédia DÉL-DUNÁNTÚLI TÜKÖR JÓ ÖTLETEK, PUHA SZÉKEK Nem kemény fizikai munBiidös a sapka, amiben a férfi benn volt a házban. A ruhája is füstszagú, az embernek felfordul tőle a gyomra, nem szabad erre gondolnom — próbálom legyűrni a kellemetlen érzést. Igen nehezen megy! A kicsiny szobában néhány órával korábban három apró teremtés lelte halálát. Elaludtak, elbódultak, a szénmonoxid lassan végzett velük, életük utolsó perceiben a lepedőre hánytak, de nem mozdultak az ágyról, jól kivehető volt a testek lenyomata, az alászálilt korom is kirajzolta a fekvő, összekuporodott gyerekek alakját. Tragédia — mondják Mernyén, akármerre járunk. Január harmadikára virradóra történt. „Az év harmadik napján! Szent isten, mi vár még ránk?!” — csapja össze a kezét egy megtört arcú, lassan lépkedő bácsika. „Ilyen szörnyűség itt még nem esett meg, mióta élek..Egy szóval sem tud többet mondani, könny szökik a szemébe. SarRonfordul, elindul a bolt felé, neki még szüksége van kenyérre és tejre. Mihály ötéves volt, az ikrek, Noémi és Kinga másfél évet élhettek ezen a földön. A kegyetlen sors nem sok jóval ajándékozta meg a csemetéket. A községi tanács gyámügyi csoportvezetője szerint közel egy éve már, hogy a gyerekek veszélyeztetett körülmények között éltek a Dózsa György utcai düledező házban. Otthonnak nehezen nevezhető az épület, a kerítés felől úgy látni, mintha bontásra lenne ítélve, a porta is rendezetlen. Az udvaron a kutyák az urak, van belőlük vagy ,tíz, kicsik- nagyok, nem az a vérszomjas fajta, de ezek is enni kérnek. Állítólag sokszor maradtak, éhen, a szomszédok nemigen állhatták, hogy az állatok átjártak a kerítésen. „Csak éppen a gazdájuk nem törődött velük” — veti oda nekünk egy fiatalasszony. — Májusban érkezett az első, konkrét bejelentés, hogy Simon Mihályné nem megfelelően gondozza a gyerekeket. Akkor már egyedül élt a volt férje lakásában. . Vogronics lstvánné, a gyámügyi előadó szűkre fogja a mondatokat. A családdal foglalkozó ügyirato- ■ kát a rendőrség magával- vitte, így csak emlékezetére hagyatkozik, amikor Si- monék felől érdeklődünk: — Erkölcstelen életvitel? Ezt állítja róla az egyik szomszéd, a másik meg épp az ellenkezőjét. Kihallgattam a környékbelieket, de meglehetősen ellentmondásos az anyukáról kialakított vélemény. Azt is rámondták, hogy ivott, részegen persze senki sem látta. — Ügy tudom, hogy a közvetlen szomszédságában a volt férj rokonai élnek, nem túl nagy barátságban a gyerekeivel együtt maradt, huszonkét éves növel, — Valóban, éppen ezért kérdezgettem meg másokat is.. A védőnő sem igazolta, hogy Simonné nem tudja vagy nem akarja megfelelően ellátni a gyerekeket. Mindenesetre decemberben társadalmi pártfogót rendeltem ki melléjük. Figyelmeztetést is kapott, egyszer meg is büntettük ötszáz forintra, mert nem tartotta be az előírt magatartási szabályokat és egyedül hagyta a gyerekeket Simonné a válás után néhány hónapig nem kapott gyedet, gyerektartást, ez ügyben a tanácson is segítettek. Azt viszont a faluban — bárkit kérdeztem — mindenki tudta, hogy a fiatalasszony havi jövedelme több mint tizenegyezer forint. Lassan hajtunk a ház felé, a göröngyös út nem is enged nagyobb sebességet. — Butikos ruhában^ meg kopogás csizmában naponta ötször-hatszor is elment a kapunk előtt. Ide figyeljen! (A fejkendős asszony közelébb lép, most nem harsog úgy, mint néhány pillanattal korábban.) Csak napok vagy hetek kérdése volt, hogy mikor következik be a tragédia. Nem lehet azokat a piciket egyedül hagyni. Még Miskát sem, nemhogy azt a két csöppséget Jaj, istenem, szegény gyerekek. (Kezét törölgeti, a hidegben kifehéredett tenyerén ottmaradt a kuli- mász, talán éppen moslékot készített az állatoknak.) — És a gyerekek? —»Ami igaz, az igaz, Miskát szépen járatta, tisztán, rendes ruhában. A lányokat nemigen láttam, pillanatok alatt elrobogott velük itt a kerítés előtt. A kisfiú már ismert bennünket, beköszönt, leginkább csak azt mondta: sziasztok. Az anyja rögtön leszidta, nem így kell köszönni, azután mentek is tovább. Nem beszélt az a nő senkivel. Szó sincs arról, hogy a falu kiközösítette, mert ő kazsoki. Hogy hová ment nap mint nap?... Mit tudom én ? ... a népek sok mindent beszélnek. Akkor este, vagyis január másodikán hót és fél nyolc óra között indult el otthonról Simon Mihályné. A gyerekek már aludtak, azt gondolta, nyugodtan magukra hagyhatja őket. Simonné csak hajnal fél öt tájban igyekezett haza... Simonné vallomásából rekonstruáljuk a történéseket, dr. Tavali László, a megyei rendőrkapitányság vizsgá. lati osztályának vezetője segít, mindjárt hozzá is teszi : a rendőrség gondatlan emberölés miatt folytatja az eljárást. A tűzoltókkal együtt folytatott eddigi vizsgálatok szerint a kis szobába állított szenpskályhából kihulló parázs okozta a tüzet és a füstöt. Az asszony elmondta: valóban, az alsó ajtó sohasem zárt jól, de csak akkor pattogott onnan a szikra, amikor fával fűtött (?). Másodikán este szénnel pakolta meg a kályhát. A parázs kieshetett a szoba padlójára (semmilyen fémlemezt nem rakott a kályha elé, a földre), a fa lassan izzásba jött, később meggyújtotta a kályhától •alig fél méterre (!) kiterített műszálas gyermektakarót ás. A tűzoltóságnak szinte semmi dolga nem akadt. Lángok nem voltak, csak füst, füst, és korábban szénmonoxid. Simonné hajnalban azonnal észrevette, hogy nagy baj van. Látta, a két picin már nem segíthet, de Misinek kicsordult a vér az orrából, ahogy hozzáért. Fölkapta és átrohant vele a szomszédba. „Segítsetek életre kelteni a gyereket!” — kiáltozta. De akkor már semmit sem lehetett Misiért tenni. Kopácsi Zoltánná majd elsírja magát. Törékeny fiatalasszony, a férj unokahúga. Remeg a hűvös széltől, és a hajnalban történtek emlékképétől. — Különösen az utóbbi időben mérgesedett el a viszony közöttünk. Nap nap után kérleltük, ne hagyja magukra a gyerekeket, törődjön velük! Azt hiszi, ért valamit a szavunk? Volt, amikor bekapcsolva hagyta a hősugárzót, úgy ment el otthonról. A gyerekek ösz- szepisilték magukat és azt a húgyos kenyeret majszolták. Főztem rájuk, de a végletekig nem tűrhettem azt a trehányságot. — Fel is jelentette Si- monnét. — Majd’ fél köbméter fát lopott el tőlünk. Nézze meg, a tanács most ingyen adott neki húsz mázsa szenet. A „kevéske” pénzéből csak ruhára meg diszkóra futotta? A kisvendéglőben ismerték Simonnét.* Gyakran betért oda a kisfiúval, útban hazafelé az óvodából. Vett egy kólát, vagy röpít, édességet a gyereknek, aztán mentek. „Ennyi, és nem több!" — állítja a pincérnő. Italozás, részegség szóba sem jött. Soha! A félig romokban heverő házból talán soha nem lehet majd kiszellőztetni a füstszagot. A korom gyászfeketeséget vont a falakra, a kopott berendezési tárgyakra. Levakarhatatlanul. A kiságyak örökre árván maradtak, mint a szoba közepén heverő cumisüveg ... A nyomozás az ügyben tovább folyik. Hát elkezdődött. Mármint az új esztendő. Folytatja útját a szekér a Lejtőn. A régi kátyúk mögöttünk, az újak előttünk. Rég nem tapasztalt zajjal búcsúzott az óév — nem csoda, amúgy is elég zajos volt —, rég nem látott mennyiségű üvegcserepet takarítottak össze a pécsi Széchenyi téren. Dur- rogtak a petárdák, volt is belőle kalamajka. Egy férfi például; dühbe gurult, aztán kórházba vitték. Teraszára ugyanis petárdát hajítottak, ő meg felbőszülve az elkövetők után iramodott, akik teljes egyetértésben egy kővel leütötték. Szóval, úgy kezdődött ez az év, ahogy a másik véget ért. Kinek étellel, kinek itallal, ' kinek egyikkel sem, másoknak lazítással, megint másoknak h angyaszorgalommal. Kis hangyák a falvakban Apropó, hangyaszorgalom. Az idősebbek biztosan tudják, mi is volt a hangya- szövetkezet, esetleg; jártak is a hangyaboltokban. Mi, fiatalabbak, az ő elbeszéléseikből ismerjük. Nem lehetett rossz a dolog, hiszen önkéntes alapon szerveződtek a kis közösségek, olyan emberek álltak össze vételre, eladásra, vagy éppen alakítottak kis bankot, akiket valóban a közös érdek fűzött össze, nem a kívülről rájuk erőltetett kényszer, így aztán a tagok úgy dolgoztak saját magukért, hogy közben, jót tettek másokkal is. Most Tolnában újra éled a mozgalom! A kisgazdapárt élesztgeti. Mint kiderült, nincs is szükség túli nagy erőfeszítésre, hiszen nagy az érdeklődés annak ellenére, hogy a szervezés még az elején tart. A cél pedig nem is annyira a nagy nyereség elérése, hanem az, hogy egy közösség — mondjuk egy falu — jól járjon. A hangya tagja lehet bárki, részjegyeket bocsájtanak majd ki, aminek értéke 100- tóli tízezer forint. Az ötlet remek. Mint ahogy remek kis szervezet volt egy-egy hangya hajdanában, is. Bár mint kiderült, nem egészen a régi mintájára szervezik majd az újakat. Ettől tartok egy kicsit, de hát istenem. Ha egy jó helyett még jobb születik, az egyáltalán nem baj. Csak ne hogy a fürdővíz helyett a gyereket öntsük ki, ne azt felejtsük éli ami igazán jó volt. Sajnos ilyen példánk bőven van. Hiszen nálunk még mindig az a divat, hogy akinek három füle van, egyet azonnal' levágnak. Csak az a baj, hogy először vágnak, aztán számolnak. Indulnak a lányok íme egy másik kitűnő kezdeményezési Pécsről. És ez már túl van az ötletcím- kén, kezdetét is vette a dolog. A magyarországi németek szövetségének Baranya megyei szervezete és a Lé- nau egyesület közösen, a stuttgarti Dommschwaben alapítvánnyal' 18—28 éves lányoknak kínál egy jó lehetőséget a nyelvtanulásra. A jelentkezőket NSZK-beli , családoknál helyezik el, ahol segítenek a gyermeknevelésben és egy kicsit a házimunkában. ka ez, hiszen napi 6 óra a lányok munkaideje, ám délutánonként kötelező 2 órás nyelvtanfolyamon részt venni. Természetesen az is ingyenes. Mindezért teljes ellátás és havi 300 márka zsebpénz jár. Aztán nyelvvizsgát tehetnek. És még valami: ha egy érettségizett leányzó még nem beszél úgy németül, hogy eligazodjon távol, az otthontól, akkor részt vehet a Lénau egyesület intenzív előkészítő nyelvtanfolyamán^ Ügy gondolom, nem kell „ragozni” a dolgot, ez az akció önmagáért beszél. És attól sem kell tartani, hogy rossz helyre kerülnek a lányok, hiszen a Baden-württenbergi tartományi kormány jelöli ki azokat, akik utazhatnak és azokat a családokat, akik fogadják őket. Ügy, hogy előtte tájékozódnak a családok szociális helyzetéről, meggyőződnek róla, hogy a lányok valóban jó helyre kerüljenek. Ez a fajta „lányközvetítés” másutt sem ismeretlen. Amerikában, Angliában, Franciaországban régóta népszerű, hiszen a nyelvtanulás legbiztosabb, legolcsóbb módja, nem is szólva egyéb előnyeiről. Most végre nálunk is lesz ilyen. Legalább a nyelvtanulásban lépjünk már egyet előre, ha másban egyhelyben topor- gunfc. Ritka, mint a 32-es Sajnos az ilyen kezdeményezés nem túl1 gyakori, mondhatnám egy újkeletű nagykanizsai mondással, melyet a minap a Zalai Hírlapban olvastam: ritka, mint a 32-es busz. Kanizsán ugyanis ez óriási gond. A csuklósokon a kosz, az udvariatlanság természetes, csakúgy, mint az, hogy időnként egyáltalán nem, máskor meg ötletszerűen közlekednek. No, de ez nálunk egyáltalán nem meglepő. Mint az a tömény füst sem, ami e remek Ikaru- szokból árad. Nem hiszem, hogy van még országa a világnak — néhány ázsiait kivéve — ahol ezek a csodás közlekedési eszközök részt vehetnének a forgalomban. És azt sem hiszem, hogy ezeket a roncsokat olcsóbb üzemeltetni, mint egy jót. Azt viszont elhiszem, hogy kényelmesebb azt mondani: hátha egyszer ez van, mit csináljunk, nincs pénz másikra. Nem mindig a pénz az oka. Sokkal többször a tehetetlenség^ egy olyanfajta visszahúzódás, ami azt jelzi, ha semmit nem csinálok, nem derülhet ki rólam, hogy alkalmatlan vagyok arra, amivel megbíztak, aztán ugrott az íróasztal, a jó puha szék, a meleg iroda, a zamatos kávé. Azt hiszem, itt a fő baj. Körülöttünk mozdult a világ, másutt pár napig, tartott az, ami nálunk évek óta zajlik, és még mindig csak a kezdetén vagyunk. Pedig a puha székek zömét ki kellene húzni a hátsó fertályok alól. Hadd nyüzsögjenek, mozogjanak az emberek, hadd derüljön ki, ki mire képes. Mert az, hogy valaki beismerje: alkalmatliani arra, amiért a fizetését felveszi, olyan ritka dolog, mint Kanizsán a 32-es busz. Dán Tibor Faragó László Fotó: Kovács Tibor KFT.-vé alakulás előtt álló kaposvári vállalat marketingvezetőt keres. Alkalmazás feltétele: felsőfokú iskolai végzettség, számítástechnikai ismeret (nyelvtudás előnyben) Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezéseket a 107610. számra a lapkiadó vállalathoz kérjük leadni. (107610)
