Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
1990. január 6., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 A magánérdekeltségé a jövő! — vallja Horváth István Nagyléptékű magánkereskedelem Mindent a vevőért Lépésváltás a kaposvári áfésznál? ben kis kupacban tanácstalankodnak az alkalmazottak. Szekér István, az áfész személyzetise azokat nyugtatja, akikre a korábbi üzletvezető — most már bérlő — nem tart igényt. Őket egy másik egységbe irányít- ját át, nem'marad munkahely nélkül senki. Pákái Ferenc — pár percre megszakítva a leltározás immal, remélhetőleg a minket követőknek már köny- nyebb lesz. Most még teljes a zűrzavar, nincs meg a megfelelő jogszabályi háttere ennek a vállalkozási formának. Itt is javában tart a leltározás, készülnek a hét végi nyitásra. Elképzeléseinek megvalósításához új munA szerződéses bérleti formát túlhaladta az idő, mert kizárólagosan nyereségérdekeitek voltak az egységek. Az új út a tulajdonos és a működtető dolgozó közös érdekeltségének megteremtése. Elvitathatatlan a magánkezdeményezés rugalmas volta, az ebből fakadó hatékonyságra külön is számít az áfész. Magánkereskedő üzemelteti mostantól a Kaposvár és Vidéke Áfész 3. számú, Toldi-lakótelepi, az 54. számú cseri és a 24-es számú taszári ABC-áruházat. Bár a törzsközönségnek a személyzet változatlannak tűnik fel, az eddigi üzletvezető most már teljhatalmú magánkereskedő. A változásról kérdeztük sa még áfész-alkalmazott üzletvezetőket. — A munkáltatónk nem oldotta meg az általunk kért bérfejlesztéseket, de kölcsönös kompromisszummal, lehetővé tette bérleti formában a további üzemeltetést — mondta Horváth István, a taszári bolt vezetője. 22 évi kereskedelmi múlttal vállalkozott erre a lépésre. Hatodik éve alkalmazottja az áfésznek, jól ismeri vevőkörét, biztosnak látja a korábbi években kialakult 36—38 millió forintos forgalmat. — Mindenképpen megtartom az eddigi személyzetet, mert ebben látom a színvonal biztosítékát. Ha ötleteim beválnak (vasárnapi nyitva tartás, havi bevásárlás házhozszállítása), akkor majd elválik a létszámigény is. Az áruházban ezalatt folyamatosan zajlik a leltár, a munkatársak egyezkednek a befutó szállítókkal. Nyitásra mindennek rendben kell lenni. Az alkalmazottak arcán tulajdonosi büszkeség látszik. Pedig még legalább fél évnek kell igazolnia az előzetes számítgatásokat. Itt már zsebre megy a dolog. Az anyagi ösztönzésről nehezen nyilatkozik Horváth István. — 20 százalékkal magasabb bért garantálok most, a többit majd meglátjuk. Remélem, a tanulópénz a mi zsebeinkbe vándorol. A kaposvári cseri ABC20 százalék kamatra marad az árukészlet. Ajánlatos pontosnak lenni felügyeletét — elmondta: a korábbi 18 helyett 14 alkalmazottal kívánja megoldani az üzemeltetést. — Két éve vezetem ezt az egységet, ismerem a vevőkört, pontosan tudom, miben kell változtatnom. Véleményem szerint a privatizált kereskedelem megélhetése az érdekeltségen múlik. Itt, házon belül is meg kell keresni ennek a lehetőségeit, ehhez fel kell nőni a dolgozóknak, és akkor garantált a siker. A sorban legnagyobb kereskedelmi egység, a Toldi ABC vezetője, Hikádi György 4 éve, a megnyitás óta vezeti az üzletet. 22 éves kereskedői múltjával már a sok vihart megért vezetők közé tartozik. 14,5 millió forintot kell öt év alatt befizetnie a tulajdonos kasszájába ezért a vállalkozásért. Garancia itt csak az lehet, ha az évente mintegy húsz százalékos felfutás üteme továbbra is megmarad. — Kaposváron ezek az első, nagyobb léptékű vállalkozások. A helyzeti előnyt maximálisan ki kell használni. Mi most kitapostunk egy ösvényt a kollégákatársakra is számít, legalább hat-nyolc főre. Az örökzöld témára visszakérdezve megtudtuk, 20 százalékos bérfejlesztéssel kezdi és a fél év múlva esedékes önleltár mutatja meg, meddig nyújtózkodhat. — Körbe vagyok véve a konkurenciával. Nem számítok látványos felfutásra, de minden napra eladható üzletet kell csinálnom, és ki kell használnom minden lépéselőnyt, különös tekintettel a hétfőn bekövetkező árváltozásokra — fejezte be Hikádi György. A magánkereskedelem ilyen mértékű kiterjedésének okairól az áruházak tulajdonosánál, a Kaposvár és Vidéke Áfész kereskedelmi főosztályán érdeklődtünk dr. Somoskövi Gábor osztályvezető készségesen tájékoztatott a megújulási szándékaikról. — Korábban jól bevált „szerződéses” formában üzemeltettük a vendéglátóipari hálózatunk mintegy 80 százalékát. Itt is magánüzemeltetésbe került olyan nagy egység, mint a Cser vendéglő. Idén minden egységünket bérbe kívánjuk adni. A decemberi versenytárgyalásokon a fentebb említett ABC-k mellett magán- kereskedióssé kelt el a 60-as számú kaposmérői ABC, a kaposvári Nyár utcai élelmiszerbolt, a Dózsa György utcai ruházati bolt, és a sétálóutcában az S-modeR üzlet. Némi tanácstalanság, vajon maradunk? Vajon hogyan alakul a továbbiakban a központ sorsa, mire fordítják a bérleti szerződésekből befolyt ösz- szegeket? — 62 településre kiterjedő hálózatunk országosan is a legnagyobb lesz. ELképzel- hetetlen a továbbiakban a központi utasításos irányítás fenntartása. Megfelelő átszervezéssel és esetleges leépítéssel ki kell alakítani egy kereskedelmi előnyöket biztosító központot. Természetesen továbbra is vállal - ni kell az érdekképviseletet. A belső szerkezet megváltoztatásával meg kell szüntetni a központ vízfej jellegét. A bérleti díjakról dr. Somoskövi Gábor elmondta, hogy ezek a pénzeszközök a nem üzemeltetéssel járó költségek biztosítására szolgálnak. Ezekből1 kell megoldani a későbbiekben a bérelt tulajdonok további •működési feltételeinek megtartását is. A vagyonnal jól kell sáfárkodni. Ehhez bizalomra is szükség van. A Kaposvár és Vidéke Áfész bizalmat szavazott korábbi alkalmazottainak, mától bérlőinek. Jó sáfárkodást! Mészáros Tamás Fotó: Gyertyás László Száguldó szabad (Folytatás az 1. oldalról.) szonyok, a kereslet és a kínálat alakulása, ami alapján árat lehet növelni, illetve csökkenteni. Itt érdemes megjegyezni, Magyar- országon tartósan emberemlékezet óta nem csökkent egyetlen élelmiszerféle ára sem. A kereslet-kínálat pedig... Ahhoz, hogy a piaci viszonyok határozzák meg az árakat, szükség lenne piaci ■ viszonyok határozzák meg az árakat, szükség lenne piaci viszonyokra! Versenyhelyzet nincs, enni mindenkinek kell(ene). Aki eddig meg tudta venni a gépsonkát, ezután is megveszi, aki pedig a parizeren is gondolkodott, annak ezután csak kenyérszalonnára fultja. Az árak pedig emelkedhetnek, a határ a csillagos ég, hisz az ellenőröknek nincs olyan eszköz a kezükben, amivel féken tarthatnák őket. Vagy mégis van? — Nincs — mondta Gelencsér Sándor, A tisztességtelen ár fogalma továbbra is létezik, ám hogy mi Tengizi remények, kuvaiti álmok Nehézségek után és előtt a KW Nincs könnyű helyzetben manapság a siófoki Kőolaj- vezeték Építő Vállalat — csakúgy, mint az országban bármely más, hasonló gazdasági egység. — Egyre kevesebb a hazai munkavállalási lehetőségünk, s ezért is igen fontos, hogy betörjünk külföldi piacokra — mondta Zábrák Sándor, a vállalat igazgatója. — Ügy tudom, a Szovjetunióban is dolgoztak embereik. Márpedig a tengizi munkáról meglehetősen vegyes képet alkothatott a magyar közvélemény: kegyetlen munkakörülményekről, mérgezésekről, járványokról is szóltak meg nem erősített híradások ... — Valóban van igazság- tartalmla a mendemondáknak, de közel sem annyi, mint amennyit például a Mai Napban megjelent riportsorozat sejttet. Mi a Vegyépszer egyik alvállalkozójaként kizárólag szerelési munkálatokra szerződtünk, 90 millió forintos értékben. Az 1988. évi előkészületek ytán a tényleges munkát 1989-ben végeztük. A nagyberuházás részeként egy komplett kéntelenítő üzemet kellett építenünk. Volt, hogy 120—130 emberünk dolgozott kint, máskor olyan 60—70. Munkánk — számunkra — újszerű volt és különösen sikeres, hiszen bonyolultabb volt a feladatunk az eddigieknél. Első részét határidőre, kifogástalan^ minőségben befejeztük. Alapszerződésünk július végéig szólt, de ott a helyszínen még további munkákat szereztünk, ezért húzódott el novemberig a tengizi „kiruccanás”. Ami az „összkomfortos Don-kanyart” jelenti (Ezzel a címmel szerepelt a riportsorozat a Mai Napban. A szerk.) ahhoz csak annyit: az ötezer embert befogadó táborban valóban minden lehetőség megvolt a kulturált életre. Még helyi televíziólánccal is rendelkezik a tengizi „Magyarújváros”. A legrosszabb talán a bezártság érzése volt dolgozóinknak, hiszen körös-körül a sivatag nem éppen szívderítő látvány. Az időjárás rendkívül szélsőséges, mínusz 30-tól a plusz 40—50 fokig terjed a hőmérséklet. Tartós egészség- ügyi károsodást egyetlen dolgozónk sem szenvedett. Valamennyiük szigorú orvosi vizsgálaton esett át a kiutazás előtt, s ott is megfelelő volt az orvosi ellátás. Emellett biztonsági berendezések üzemeltek, s rendkívüli esetekben a különféle védőeszközöket is használhatták volna. Hogy a helyzet korántsem elviselhetetlen, azt az is bizonyítja: a dolgozók nagyrésze szívesen ' visszamenne idén, ha az államközi megállapodások kedvezően zárulnak és a következő ütemben is sikerül ott munkát kapnunk. A kint dolgozók átlagkeresete 30 ezer forint körüli volt. Ennyit kaptak kézhez, egy részét rubelben, — S mi a helyzet a kuvaiti vállalkozással? Elterjedt a híre, hogy ott is akadnak gondok. — öt évvel ezelőtt már építettünk Kuvaitban egy 65 km hosszú, 400 mm-es vezetéket — válaszolt a kérdésre Illés Gyula, az exportmarketing osztály vezetője. — Az akkori tapasztalatokat is hasznosítva pályáztunk tavaly májusban egy jóval nagyobb munkára. Ezt a helyi Kharafi cég alvállalkozójaként el is nyertük. Most 163 km hosszú és 75 mm átmérőjű stratégiai gázvezetéket építünk. A versenytárgyalás után, június 10-én kötöttük meg a szerződést, s július 15-én már a munkát kellett volna megkezdenünk. Sajnos azonban — az eszközöket szállító osztrák vállalat hibájából — késtek a berendezések, így csak kéthetes késéssel tudtunk munkába állni. Az első időszakban mintegy 150—470-en dolgoztak kint. Ha valahol, hát itt valóban kegyetlen a klíma. Rettentő homokviharok tombolnak, s nyáron akár 55 fokra is felkúszik a hőmérő higanyszála. Így 9-től 16 óráig nem is lehet dolgozni, csak előtte és utána, valamint éjszaka. Ez a munkánk mintegy 300 millió forint értékű. Itt nem várhatunk' akkora nyereséget, mint például a tengizi vállalkozáson. Az sem mellékes viszont, hogy dolgozóinkat foglalkoztatni tudjuk, valamint, hogy ott esetleg újabb munkákat szerezhetünk. Sőt, arra is van remény, hogy esetleg más magyarországi „vizes” vállalatokkal közösen vállalhatunk Kuvaitban újabb feladatokat. Az első, 150 km-es szakasz átadási határideje február 28., az egészé pedig július vége. A munkák jól haladnak, s bízunk benne, hogy a határidőket teljesíteni tudjuk. Annál is inkább, mert ez nekünk rekordot jelentene: Magyar- országon ekkora vezetéket ennyi idő alatt még nem építettünk meg. Ráadásul Kuvaitban sem volt még ilyenre példa! (Gyarmati) árak? tartozik ezek közé, arra nincs kialakult gyakorlat. Eleddig tudomásom szerint ilyen okkal talán három per zajlott az országban. Mert eljárást indíthatunk, perre vihetjük, ám amíg az lezajlik, addig a bolt akár meg is szűnhet vagy profilt válthat. Az árváltozások természetesen „húzzák” magukkal az előfizetéses étkezések díjait is. A menük nyersanyagnormája 20,75 forintról 27,50-re emelkedik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ötven forint körüli lesz egy előfizetéses menü, mert a haszonkulcsok nem változnak (előfizetéses 60 százalék, munkahelyi éttermek 72, illetve 90 százalék). A gyermek- és a diákélelmezésről még nincs döntés, terv szerint február elsejétől növekedne 25 százalékkal. Végezetül néhány ár, amiről tudtak felvilágosítást adni: a sütőipari termékek közül a fehér kenyér 14,80 forint/kiló, a vizes zsemle darabja 1,70 lesz. A dohányáruk közül a Sopianae cigaretta 24, a Szimfónia 22, a hosszú Helikon 31, a rövid Marlboro 66 forint lesz. Hát, kérem, lehet füs- töl(ög)ni... Varga Ottó
