Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 2., kedd A pszichológus válaszol FEJLESZTÉSEK A PANNÓNIÁNÁL Fogas a Fogasban Oda-vissza utazó élelmiszer A mezőgazdasági kisvállalkozások lehetőségei és korlátái — Nyereségünk 40 millió forinttal meghaladja a tervezettet — tájékoztatott Fele László, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatóságának igazgatóhelyettese. — Igaz, a többlet jórészt a kaposvári Dorottya eladásából származik, tehát nem forgalmi nyereség. Az 1989-es év 633 millió forintos forgalmának 40 százalékát a szállodák produkálták. Bevételük egyötödével meghaladja az 1988. évit. Érdekes: a vendégek száma nem nőtt, de a vendégéjszakáké igen jelentősen. 103 egységük van, ebből 52 (a kisebbek) szerződéses üzemelésű. Az idén látványos fejlesztésekbe fogott a Pannónia. Lebontották a siófoki bazársort, helyére a tavaszira — városrendezéssel felérő — új komplexum kerül. Korszerűsítik a Motel Szállót éa a nyárra 80 millió forintos költséggel felújítják a Földvári Neptunt. Szállodáink egyre nagyobb komforttal várják vendégeiket, a balatommártai Touring Szálló például háromcsillagos Mária Szállóikén#, üzemel. Ezért is1 nő a bevétek — A Pannónia egyébként kényszerhelyzetben van: sok üzletünk már olyan rossz állapotban, volt, hogy korszerűsítenünk kellett — mondta Fele László. — A Szán.tód-Rév csárda tetőzete például, életveszélyes volt a felújítás előtt. A nyárra elkészült a Fogas étterem — igen jelentős fejlesztéssel. Jövedelem-érdekeltségű üzleteink — melyek a vállalat forgalmának egyibarmadát teszik ki — működése stagnál. A Fogas kivétel: félmillió forintra tervezett nyereség helyett 4,5 milliót produkáltak. — Nyolcmillió forintos forgalom helyett 18 milliót sikerült „összehoznunk” — mondta Majoros János, a II. osztályú üzlet vezetője. — Ez annak is köszönhető, hogy sokféle halételt kínálunk, melyeket a vendégek évekig hiába kerestek az étlapon. A pisztráng, a harcsa és a fogas a legkedveltebb a vendégek körében. Mindehhez elfogadható árakat alakítottunk ki A 22 dolgozó átlagéletkora még 35 év sincs. Siófokiak, vagy a környező falvakból járnak be dolgozni. Teljesítményükért és az üzlet jó színvonaláért többszöri kiemelt jutalmazásban részesítette őket a Pannónia. Majoros János pedig két év után Kiváló dolgozó lett. Az utánpótlást a náluk gyakorlaton, lévő 18 vendéglátóipari tanuló jelenti majd. Fekete Árpád „tanulófélelős” elmondta, hogy a fiataloknak még sokat kell segíteni, hogy az elmélet mellé jól hasznosítható gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek. — A vendéglátásé a jövő — kapcsolódott a beszélgetésbe Kerekes Zoltán felszolgáló, szakszervezeti bizalmi. — Első munkahelyem ez, és a feleségem is itt dolgozik. A Fogas tovább keresi a lehetőségeket: jövőre a vállalat segítségével 10 szobát alakítanak ki vendégeiknek a tetőtérben, Siófok közepén. <Czene) Múltunkban a jövő, annak jó és rossz következményeivel együtt. Az elmúlt évtizedekben általánossá vált, hogy a mezőgazdaság nagy- és kistermelői zömmel feldolgozatlan, nyers állapotban adják át termelvé- nyeiket a tőlük különválasztott feldolgozó és értékesítő vállalatoknak. Rengeteg terménybe foglalt vizet, te- rimés (nagyméretű) anyagot, göngyöleget szállítanak, drága közúti szállítással a termelőktől a központosított, távoli mammut méretű feldolgozó üzemekbe, majd vissza a helyi fogyasztókhoz. A nyers, majd a pasztőrözött tej, a zöldség-gyümölcs, majd a kompót és a gyümölcsaíapanyagú üdítőital, a .szőlő és a palackozott bor oda-vissza útja megdrágítja a termelést, a fogyasztást egyaránt. Folytathatnánk a sort az élősertés és a hús-hentesáru, a búza és a liszt, a kenyér oda-vissza utaztatásával és így tovább. Néha nosztalgiával gondolok a szomszédos faluból városunkba beköszöntő „Jó reggelt, itt a tej” tejesasszonyra, aki nemcsak friss tejet, hanem túrót, nem permetezett szőlőlevélbe csomagolt zsemle alakú vajat, a kenyérsütés után kemencében aszalt szilvát stb. kínált. A piacon szúró-boncoló kisiparos árulta a félsertést,, a töltelékárut, sőt házhoz is vitte. Az olajütő kisüzemekben tökmag-, repce- vagy napraforgóolaj készült. Bodzavirág-, pipitér-, hársfa- tea, mákhüvely és megany- nyi sok-sok gyógynövény száradt a padláson, melyet a Hangya beszerző és értékesítő szövetkezet megvásárolt. Kisvállalkozók, akik a sok kicsi sokra megy elvét hasznosították. Azóta megszűntek a középüzemek is. így a somogyudvarhelyi burgonyaszeszgyár, a sok-sok malom és élelmiszerraktár, vagy feldolgozó (zákány i stb.), melyek a föltételezett, folyamatos és célszerű korszerűsítés mellett, nagyon is hiányoznak ma. Mi lehetne a megoldás? Helyben, a mezőgazdasági termelők tulajdonában működő kis- és középüzemek létesítésével ki kell bővíteni az élelmiszer-feldolgozást. Minél magasabb feldolgozási fokon célszerű értékesíteni bel- és külföldön egyaránt. Nagyon sok falusi portán találunk kihasználatlan gazdasági épületeket (pajták, színek, istállók stb.), amelyekben limlom, esetleg személygépkocsi található. Megfelelő átalakítással, korszerűsítéssel számos zöldségtartósító kisüzemnek (savanyító, befőző, aszaló, porító, fűszerkészítményt, gyógynövénykészítményt gyártó), húsfeldolgozó, olajütő vagy tollfeldolgozó kisiparosnak adhatnának ezek telephelyet. Persze akkor, ha lenne olyan szervezet» amely munkájukat szervezné, késztermékeiket értékesítené, a termeléshez szükséges ipari nyersanyagokat, gépeket és eszközöket beszerezné. Falvainkban a földművesszövetkezeti mozgalom, sajnos, elsorvadt. A földművesszövetkezetek helyett alakult és túlzottan centralizált áfészek (a megyében 16) már nevükben sem földmű- vesszövekezetek. (Általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek.) Kívánatos lenne, hogy a megye valamennyi községében (235) alakuljon Hangya szövetkezet. Ezek megalakítását egyesületünk, a Mező- gazdasági Kistermelők Somogy Megyei Egyesülete is szorgalmazza, fölkérés alapján pedig segíti. A jövőben megalakítandó önkormányzati közigazgatási egységek, hasonlóan, mint a termelő és kereskedő vállalatok, várhatóan feladjál; a túlzott központosítás elvét és gyakorlatát. A helyi képviselőtestületeknek, polgár- mestereknek érdekük lesz, hogy lehetőleg minden egyes faluban működjenek kisvállalkozások (adóbevétel!), ezért a sokféle, ma még érvényben levő központi korlátozó rendelkezés jó részét meg kell szüntetni. Azért; hogy elsősorban a mezőgazdasági kisvállalkozások szabad utat kapjanak a vállalkozói jog terén is. Sólymos Endre mg. mérnök, Mezőgazdasági Kistermelők Egyesülete Köztudott, hogy a türelem rózsát terem. Az kevésbé, hogy a türelmetlenség pedig — tövist. Manapság kevés az emberekben a tűs relem, annál több a türelmetlenség. (Bizonyára ezért van az, hogy „nincsen rózsa tövis nélkül/”.) A türelmetlenség olyan tövis, mely kifelé sebez, de egyúttal' befelé is szúr. Türelmetlen az ember a sorban álláskor, meg' a busz- r!a várva. Már a gyermeknek sincs türelme végigcsinálni az összes feladott példát, vagy kivárni, amíg megkapja a külföldi farmert. Apróságok miatt is könnyen ideges lesz az ember. Házastársak, munkatársak nehezen tudják elviselni egymást... Általában több türelem kelléne egymáshoz. Mitől' függ az, hogy mekkora az ember türelme? Egyrészt magától a helyzettől, a körülményektől, másrészt a személyiségétől. A körülmények nyilvánvalóan befolyásolják: természetesen nehezebb kivárni a hosz- szabb sort; a tizenkilencedik ügyféllel nehezebb türelmesnek lenni, mint a másodikkal, főleg ha netán ő is idegles; éhes vagy beteg ember türelmetlenebbül várakozók; goromba vitapartnerrel szemben könnyebben „felmegy a pumpa” a másikban. Mégsem ez az egyedül meghatározó! Ismerünk nagyobb és kisebb tűrőképességű embereket. Olyanokat is, akiket nehéz kihozni a sodrukból, akik nyugodtak, kiegyensúlyozottak; némelyeknek még szinte fát is lehetne vágni a ihátán. És olyanokat is, akik minden apróságon „felkapják a vizet”, kisebb kényelmetlenségeket sem tudnak elviselni. Fontos megkülönböztetni a külső és belső tűrőképességek toleranciát. A külső tűrőképesség az a küszöb, melyet átlépve az ember ki is .mutatja a feszültségét, tehát dühös lesz, veszekszik, kiabál, netán asztalt csapkod, esetleg sírva fakad. A belső tűrőképesség pedig az a mérték, amekkora sérelmet, bánatot, megterhelést az ember magában el tud könyvelni, képes elfogadni, károsodás nélkül elviselni. Ez a kettő különböző arányban lehet meg az embernél. Ha a külső tűrőképessége csekély, azt a környezetének nehéz elviselni, ha pedig a belső kicsi, akkor az saját magára káros; kellemetlen érzés és ideges panaszokat is okozhat. A toüllső és belső tűrőképesség mértékét, arányát mindig a nevelés, a családi légkör és az életesemények határozzák meg gyermek» kortól kezdve a felnőtti életen végigi. A tűrőképesség növelhető — önneveléssel, akarattal. Az el nem kerülhető és meg nem változtatható negatív, bántó helyzetet, nehéz körülményeket meg kell próbálni belül elfogadni. Az igazi, őszinte elfogadás azonos a belső tűrőképességgel. Ez szoros összefüggésben vám* az életszemlélettel, az értékrenddel. A pesszimista szemléletű ember kis nehézségeket is felnagyít, és nemcsak a jelen, hanem a jövő elképzelhető bajain is előre rágódik. Ezzel fel kell hagyni, hogy több türelme maradjon a jelen valóságos problémáihoz. Akinél értéknek számít a türelem, az magától: értetődően törekszik erre, és „gyakorolgatja” magában. Igen sokat jelent az, mit látunk a környezetünkben: a rossz és a jó Béldia egyaránt ragadós. Saját magunkat hajlamosak vagyunk másokhoz viszonyítani. Ha úgy látjuk, hogy másnak kevesebb gond, baj, akadály van az életében; akkor a sajátunkat relatíve súlyosabbnak érezzük, és így kisebb türelemmel viseltetünk iránta. A legfontosabb állandóan szem előtt tartani azt, hogy az életnek sajnos szükségszerű velejárói a nehézségek, akadályok, kudarcok. Az emberi kapcsolatok folytonos kölcsönös akálmazkodást igényelnek. A bennük maradó feszültségeket pedig különféle módokon le lehet vezetni, például munkával, sporttal, sétával, zenehallgatással, valamilyen hobbival. Fontos, hogy valakivel meg tudják beszélni a problémákat, ez nagyon sokat segít. Ha az ember a nehéz élethelyzetekben nem hagyja el magát, akkor egyre edzettebben, egyre nagyobb sikerrel és egyre könnyebben nézhet szembe az élet viharaival, hiszen „teher alatt nő a pálma”. És még valami: higgyük el, hogy „ahol tövlis van, ott rózsa is van”, vagyis a bajok ellenére mindig előbb-utóbb felbukkan az élet naposabb oldala is. I. P. Űj gépsort vásárolt a tsz-ker berettyóújfalui műanyagfeldolgozó üzeme 800 000 dollárért, s 80, 160 é 300 milliméter átmérőjű dréncsöveket gyártanak vele. A 300 milliméter átmérőjű dréncső mezőgazdasági meliorációs gyűjtőcsőként és szennyvízcsatorna-csőnek egyaránt felhasználható. • Friss tavaszi seél lengette az' ébredező fák lombjait. Az éjszakai csendes eső nyomot hagyott a laktanya udvarán. Az alakuló tér felszínét híg sár borította, még vizes volt a betonjárda is. Reggeli madárfütty szűrődött be a körlet nyitott ablakán.■ iHirtelen, szánté egyszerre hallatszott a folyosóról a szolgálatot teljesítő naposok kiáltása. — Első, második, harmadik század ébresztő! Reggeli tornára sorakozó! A felriadt katonák ásí- «tozva, kissé bágyadtan, egymást lökdösve kapkodták magukra az előző este a „stokira” összehajtott nadrágot, és a fényesre glancait surramót. Nem telt el három perc, már a folyosón igyülekeztek. Szemüket dörzsölve, az Indulj !-ra vártak, amikor megjelent a zászlóalj na- postisztje. — Maguk még kt vannak? harsogta. Gyerünk az udvarra! Károm kör futás az alakuló tér körül. Az alegység katonái szaporán rótták a köröket. A napostiszt a harmadik kör után állította meg őket. Valamennyien lihegtek. — Karokat csípőre! Terpeszállás! Törzshajlítás előre, kettő, három, négy! Jobban figyelj, három, négy! Ne lazsálj, így előbb kész! Gyorsabban, gyorsabban! — hallatszott a vezényszó. Az izmok megfeszültek. Innét-onnéf csontok ropogása hallatszott. Negyedóráig tartott a kiadós reggeli torna. A nem mindennapi mozgás kellően felébresztette a fiúkat. Alig bújtak ki aZ ágyból, máris elfáradtak. Arcukon és csupasz felsőtestükön izzadtságcseppek gyöngyöztek. Egymást félrelökve igyekeztek a mosdóba. Néhányon a hálókörletbe mentek, s az ágyak bevetéséhez fogtak. Az emeletes ágynál tevékenykedett Kende Ákos honvéd is. Neki különösen furcsa volt ez a szigor, hiszen egy másik alegységtől alig néhány hete került csak a zászlóaljhoz. Ezen a kora tavaszi reggelen a körletben tevékenykedett. A felkészülési időből bőven volt még hátra. telephely irányába. Jól tudta, hogy ebben az idő- , ben a felállított őr a másik oldalt ellenőrzi. Óvatosan fölmászott a kerítésre, s egy ugrással a laktanyán kívül volt. A hupA „dobbantás" Hirtelen furcsa gondolat futott át az agyán... — Meglépek és kész! Most mindenki fáradt. Amíg a többiek készülődnek, én elhagyom a körletet és... Jól ismerte a járást. Naponta többször is megtette az utat. Gépkocsivezető volt. Egy pillanat alatt döntött. Most, vagy soha! Villámgyorsan kisurrant a körletből. A folyosón nem látta a szolgálatot teljesítő napost. Szabad volt a kijutás az épületből. Az alakuló téren át ment a pamás után néhány másodpercig még a földön maradt. Az őr nem hallatta az esést... Sikerült! A nagy forgalmú országút felé indult. Nem telt el egy óra, a szolgálatot teljesítő ügyeletes alegység katonái és a határőrök már a szökött honvéd után nyomoztak. Ezalatt ő nagy nyugalommal ballagott az éjszaJcai esőtől még kissé vizes országúton. Karját másodpercnyi pontossággal lengette. Az autók , egymás után húztak el mellette. Jó órája bandukolhatott már, amikor egy IFA teherautó lassított mellette. — Meddig? — kérdezte a bajuszos, fekete sofőr, miközben félig lehajtotta a vezetőfülke iaiblakát. — Ameddig maga. — Akkor szálljon be! Kényelmesen elhelyezkedett. Elindultak. A meleg fülkében a monoton zö- työgésre hamarosan elál- mosodott. Azt álmodta, hogy kergetik. S ő rohan, rohan. A következő pillanatban pedig már egy diszkóbárban ült. Vadul szólt a Zene, a színes fénycsóvák között néhány pár őrjítő táncot járt. Csak nézte, nézte a magukról megfeledkezett fiatalokat, mígnem valaki hozzáért... Az autó döccenésére ébredt fel. Arcáról folyt a veríték. Az iménti álmok másodperceken belül eltűntek. Egy teherautó vezetőfülkéjében ülve, rohan a kilátástalanság felé ... A gépkocsi vezetője már hosszú ideje nem szólt semmit, csak mereven fogta a kormánykereket. Ha most megkérném, hogy forduljon vissza, biztosan bolondnak nézne — gondolta. — De mégis! Ha megmondanám, hogy ez csak egy őrült gondolat volt. Hogy nekem azonnal vissza kell mennem ... — Hol vagyunk? A sofőr hallgatott. — Hallja ?! Kérdeztem valamit! — Mit kiabál? Talán ideges? — válaszolt a bajuszost. — Akár az is lehetnék. — Van rá oka? — Van! — Akkor ... Ha úgy érzi, szálljon .ki! mondta és hirtelen kinyitotta a gépkocsi ajtaját. — Ki is szállók — Kiugrott... A laktanya udvarán állt. A kocsi túloldalán, a gépkocsi vezetője az ügyeletes tiszt felé indult. Tulajdonképpen most érezte először, hogy megköny- nyebbült. Krutek József Mit terem a türelem?
