Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-31 / 26. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 31., sierda 99 TÉLI TÚLÉLÉS Édes” élet Téli munkahelyek létesítése a Balaton mellett — nem újkeletű feladat. A Csemege Édesipari Gyár az elsők között volt, amely érdemi lépéseket tett. Több száz embernek biztosított elfoglaltságot a déli parton. Boglárlellén 1971-ben, a SZOT Ganz-üdülőben nyitották meg a kihelyezett üzemet. Fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy vannak olyan dolgozók ma is itt, akik a nyitásnál már jelen voltak. Százhúsz ember, akinek — talán nem túlzás ezt állítani — a téli túlélést jelenti az üzem. A nyár ugyanis nemcsak a biztos munkahelyet, hanem az esetleges mellékjövedelem lehetőségét is felvillantja. A szobakiadás, a kertészkedés, a vendéglátóipar akár napi 20 órás elfoglaltságot is biztosítana — ha bírná valaki. Augusztus végén aztán lehúzzák a redőnyt az üdülőben, az üzletek, éttermek, presszók nagy része bezár, s két hónapig nem kell arra sem gondolni, hogy a vendégek tönkreteszik a legszebb szobát; hogy megint hajnali négykor jönnek haza, idő előtti, ébresztőt kiáltva... Bizony, vegyes a csapat egy ilyen munkahelyen. Azok, akik csak arra gondolnak, hogy a Balaton mellett hullik a manna — elsősorban DM-bankjegy képében — vajon ismerik-e az élet ezen oldalát? Tudják-e, hogy a „csokiüzemiben több kiskereskedő dolgozik, akinek a nyári jövedelme nem teszi lehetővé, hogy az év többi részét békés sem- mitte.véssel töltse? Mert mibői fizetnék akkor a havi 5—6 ezer forintos SZTK-t, miből tartanák el családjukat? Spák Csaba, az üzem vezetője is ilyen cipőben jár. Édesipari temékgyártó technikus a szakmai végzettsége, és a nyarat szintén saját üzletében tölti. — öt éve folyamatosan dolgozom. Itt lakom az üdülőben, gyakorlatilag minden percemet lefoglalja a munka. Nyújtott műszakban dolgozunk, a munkafolyamatok szükségessé teszik a fél ötös munkakezdést. A szombat—vasárnap ügyeleti előkészületekkel telik, s így télen ledolgozom a nyarat is. A szabadságom alatt pedig maszek vagyok. Sokan vannak itt, akik kettős 'munkaviszonnyal rendelkeztek tavaly októberig, a SZOT embereit ugyanis átvette az édesipari gyár a holtszezonra. Októbertől azonban az üdülő édesipari üzemként működnek s bérmunkáit végeznek a gyárnak. — Április 30-ig üzemelünk — fűzi hozzá —, mert az alapanyag a fölmelegedett levegőiben már nem hasznosítható. A főnök végigkísér bennünket az üzemen, bemutatja a munkafolyamatokat. A bogiári üdülőiben konyakos meggyet készítenek, szép csomagolásút és finomat. A meggyet alkoholban tartósítják, majd magozás után krémoukorba márto- gatják. A tálcákon rövid Ízre« apróban = 995 forint Ha valaki azt hiszi, hogy inflációval, áremeléssel, adórendszerrel, kamatemeléssel és egyéb gazdasági furfan-gokkal le- hqt kivenni a már alig csörrenő forintocskát az állampolgár zsebéből, az nagyon téved! A minap kiderült, hogy egy újabb „érdekes” gyakorlat is érvényben van Január elsejétől: a posta a száz forint feletti címletű bankjegyeket, csak ót forint ellenében váltja föl kisebb címletűetere. így a postán a száz forintom, csak kilencvenötöt, az ötszázasom négy- százknlencvenötöt, az ezresem kilencszázkilenc- venötöt ér. Apróban. Korábban nem így volt Most kiderült: csak azért, mert akkor szívességet tett nekem a posta. Most viszont szolgálatot! És ez más kategória Hogy szívességből, ingyen akkor ezt megtette, az az én szerencsém volt. Most kötelező megtenni, s hogy ezért fizetni kell, az az én pechem. Hogy miért dödörgök mindezért? Arra igen sok indokom van. Egyszerű „magyari” furfangnafc minőé item ezt az új szolgáltatást. Amelyet persze egy másik furfanggal ellensúlyozni lehet. Ha én ugyanis egy kétforintos bélyeget vásárolok a poétán, akkor a százasomból (ötszázasaomból, ezresemből) az ennek megfelelő összeget tar- * tornak visszaadni. Ez ugyanis már nem pénzváltás! És nyugodt lehet háborgó lelkem is: apróban nem ér kevesebbet az ezresem, mint ..egyben”. (Vörös) ideig hűl, s ezt követően csokival kenik a talpát, hogy a dobozolás miatt stabil legyen. Ismételt mártogatás után csigavonalakkal díszítik. Két nap pihenés, majd válogatás következik. A hibásakat csökkentett áron értékesítik. Politúrozott meggymag között forognak az aranyszínű papírba csomagolt „na&sok”, azután mérik, és dobozolják. Üdítőnek semmiképpen nem nevezhető munka. Zömmel nők dolgoznak itt; kezük szélsebesen jár. Forgatják, díszítik a meggyet — a leglazább csuklójú asztaliteniszező is megirigyelhetné őket. Megszoktuk — mondják, ám a csuklószorító, a befáslizott kéz másról tanúskodik. Babjáik Lászlóné Viszről jár az üzembe. Reggel 6-kor kel, fölkészíti két gyermekét az iskolába, ők Lát- rányiba járnák. Nyáron a SZOT Sellő üdülőben, télen itt dolgozik. Elvált; számára az ötezer forint valóban az életet jelenti. Fél nyolctól fél négyig tart a munkaideje, s elmúlik öt óra, mire hazaér. Kétszobás házban él, a kertben megterem, ami télre kell, de állatokat már nem tud tartani. Korábban — ugyancsak téli foglalkoztatás keretében — szemüvegkereteket készített. Még szerencse, hogy mindig akad számára valamilyen munka. Mi lenne máskülönben vele? S mi lesz velünk? Süli Ferenc Paks és Ófalu „Azt hiszem, könnyű belátni, hogy a biztonság elvileg tetszőlegesen fokozható bármilyen emberi tevékenységről is van szó, mégis anyagi és egyéb megfontolások miatt általában nem a tökéletes biztonságra, hanem legalább a kielé-* gítö biztonságra törekszünk” — fejti ki véleményét a szerző egyebek között az optimális elve kapcsán, s hogy közérthetőbbé tegye mondandóját, a Trabant és a Volvo biztonságát veti össze, amely köztudomásúlag messze nem egyforma. Rósa Géza tavaly megjelent 78 oldalas kis könyvének címe „Temetni jöttem...” (Paks és Ófalu). A könyve maga ismertető, ugyanakkor kronológiai sorrendben tényeket és adatokat is közöl, s teszi mindezt olyan közérthetően, hogy a könyvecskét végigolvasva magam is sokat megtudtam az atomerőművekről (természetesen a paksiról is), a sugárvédelemről és -korlátozásról, a radioaktív hulladékokról, azok keletkezéséről, végső elhelyezésre való előkészítéséről és szállításáról és a hulladéktároló létesítmény helykiválasztásának szempontjairól. A szakmai kérdésekben nem szállhatok vitába a szervezővel, hiszen Rósa Géza, a Paksi Atomerőmű Vállalat sugárvédelmi osztályának vezetője volt 1979- től (jelenleg a PAV tájékoztatási irodájának vezetője), okleveles atomerőmű- szakmérnök, az Eötvös Lo- ránd Fizikai Társulat sugár- védelmi szakcsoportjának vezetőségi tagja, a Pécsi Akadémiai Bizottság atomtechnikai munkabizottságának titkára, a Nemzetközi Sugárvédelmi Társaság Magyar Nemzeti Bizottságának tagja. Mindezeket csak azért sorolom föl, hogy hihetőbbé tegyem megállapításait és nem azért, hogy gondolkodás nélkül fejet hajtsunk érvei előtt. Rósa Géza a könyv bevezetőjében azt írja, hogy az atomerőműben keletkezett és ott feldolgozott kis és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékok Ófalu közelében történő végleges „eltemetése”” körül kialakult vitában gyakorlatilag kezdettől fogva részt vett és joggal úgy érzi, hogy az ellentét egyik oka az atomerőmű hasznának és kockázatának nem kellő ismerete. E „tudatlanság” felszámolása érdekében avatja be olvasóit kellő részletességgel mindabba, ami legtöbbünknek titkokkal teli misztikus világ. Nem titkolja, könyvét azért írta, hogy szövetségeseket ROVAROK A KAUKÁZUSBÓL Fátyolkák és hangyalesők a múzeumban A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának természettudományi osztályán Ábrahám Levente muzeológus a napokban fejezte be azt a megfigyelőrendszerező és leírómunkát, amely egy szovjetunióbeli expedíció kutatásaihoz kapcsolódik. Két éve indult hazánkból a 20 tagú tudóscsoport a Kaukázusba (a Cseasen-In- gus ASZSZK-ba) azzal a céllial, hogy még a „fehér fo!t”-ként nyilvántartott vidék állatvilágát feltérképezze, különös tekintettel a rovarokra. A budapesti Kertészeti Egyetem szervezésében munkálkodó zoológusok a tanulmányozott rovarokat időszakonként hazaszállítják, hogy a különböző múzeumok szakemberei elvégezzék a morfológiai vizsgálatokat. A kaposvári múzeumból Ábrahám Levente kapcsolódott be ebbe a munkába; a neuropterákat (fátyolká- kat, hangyalesőket) tanulmányozza. Tevékenysége során olyan állatkákat is sikerült meghatároznia, amelyeknek kaukázusi elterjedéséről eddig nem voltak adataink. Sőt olyannal is „találkozott”, amit a rendszerbe mind ez ideig nem sikerült beilleszteni. Ennek azonosítását később egy tudóscsoport végzi el. A kaukázusi kutatások még három évig tartanak, de már módosították egyes rovarfajok földrajzi elterjedésének határait. (Várnai) Kinek higgyek...? szerezzen a Paks kontra Ofalu vitában. Hiszek neki. Meggyőzött. Érvei mellé sok minden odakívánkozik. Például az a tény, hogy az atomtörvény szigorú előírásai abban sem engednek lazítást, miszerint atomerőmű kormányzati engedély nélkül nem épülhet, és egyáltalán nem épülhet kis- és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékok végleges elhelyezését biztosító „temető” nélkül. Igenám, de a paksi atomerőmű enélkül kezdett el üzemelni. Tehát a kormányzat döntött így, most meg a PAV kénytelen tartani mindenért a hátát, hogy eltemethesse ilyen hulladékait. Paks nélkül viszont energetikai szempontból kis hazánkban összeomolna az elektromos rendszer, hiszen a hazai villamosenergia-termelés több mint negyven százalékát adja a négy atomerő- művi blokk. Az atomerőmű ugyanakkor nem létezhetne a már említett anyagok temetője nélkül. Arról már nem is érdemes (?) ezek után szólni, hogy a hazai energiaínség kivédésére a jelek szerint szükség volna a paksi atomerőmű további bővítésére. Tehát nemsokára talán az eddigieknél is lényegesen több hulladékot kell temetniük, ha ugyan lesz hová. Püspökszilágy — a hazai izotóptemető — ugyan még befogad ideiglenesen Paksról is anyagot. De meddig és mennyit? Éppúgy kérdésessé vált ideiglenes temetőként Püspökszilágy, mint ahogy a végleges temetőként szóba jöhető Ófalu. A szerző hosszan'„taglalja a különféle intézeteit, akadémikusok és minden bizonnyal szakszerűen eljáró bizottságok és tudós potentátok szakvéleményét minden olyan szempontból, ami ilyen létesítmény biztonsági előírásaként egyáltalán szóba jöhet. Sőt! Az ófalui terveknél még a különleges elvárásokra is igyekeznek garantálni az elérhető maximális biztonságot a temető kialakításánál. Rósa Géza mindezt bizton állítja. A helyzet — sakkszóval — mégis patt. Egyrészt a szakértői bizottságok, tudományos és más intézetek, intézmények másrészt a velük sok szempontból merőben ellentétes álláspontot képviselő Független Szakértői Bizottság iszapbirkózása azóta is tart Az FSZB köti magát a korábbi megállapításaihoz miszerint Ófalu térség« atomhulladék temetésére alkalmatlan. Mivel atomügyben laikus vagyok, nekik is hiszek. Ók — mármint a bizottság tagjai — is hozzáértő, tudós szakemberek, és ha egyszei felelősségük teljes tudatábar azt állítják, hogy a térség olyan célra egyáltalán neír alkalmas, akkor oda semmiképp sem lehet atomhulladékot tehetni. Tehát Ófalu: nem! Ófalu: igen-nem!? Így állunk jelenleg. Most már csak az a kérdés, hogy ki dönti el: a két szak- véleményt adó tábor közü melyik a megalapozottabl véleményű? Melyik fél véleménye a perdöntő? Ezek- után kié lesz az utolsó szó' És az mennyiben lesz minden kétséget kizáróan mindkét fél és Ófalu számáré meggyőző és elfogadható? B. Murányi Lászlt PALYAZAT A „B” kategóriájú batéi mezőgazdasági termelőszövetkezet pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére v Jelentkezési feltételek: — szakirányú, felsőfokú végzettség, — legalább 5 éves számviteli vezetői gyakorlat. Lehetőleg 30—45 év körüli szakemberek jelentkezését várjuk. Lakás — szükség esetén — megoldható. Fizetés: megegyezés szerint. A pályázatokat 1990. II. 15-ig, részletes szakmai önéletrajzzal személyesen, viagy írásban juttassák el a termelőszövetkezet elnökéhez. A pályázat elbírálásáról a pályázókat 1990. II. 20-ig írásban értesítjük. Cím: November 7. Mgtsz BATE November 7. u. 23. 7258 Telefon: 82/76-122 (141903)
