Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 27., szombat Szerdán folytatódik az Országgyűlés Václav Havel felkereste az ülésező Országgyűlést, ahol be­szédet mondott Hazánk vendége volt Vaclav Havel (Folytatás az 1. oldalról) igen meggondolandó a je­lenlegi helyzetben egy ilyen megoldás. A miniszter azzal egyet­értett, hogy a megváltott földek, tulajdonosait, örö­köseit kártalanítani kell a későbbiekben, ám erre ak­kor kerülhet sor, amikor sikerül megteremtem a forrásokat. Végül arra kér­te a parlamentet, hogy is­merjék el és foglalják jegy­zőkönyvbe : a megváltott földek megváltási ára a föld értékét nem tükrözte. Ezért ezt a kérdést utólag rendezni kell. Egy szövegpontosító ja­vaslat kivételével vala­mennyi képviselői indít­ványt elvetette az Ország- gyűlés. E módosítással együtt nagy többséggel, 216 igen és 15 ellenző szava­zattal, 70 tartózkodás mel­lett elfogadták a földről szóló 1987. évi I. törvény es a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek mó­dosításáról szóló törvényja­vaslatot. Mennyi legyen a képviselők „fizetése”? Ezt követően újabb alkot­mányerejű törvényjavasla­tot tárgyalt a parlament; az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdí já­rói, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló tör­vény tervezetéhez Horváth Jenő, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elő­adója fűzött szóbeli kiegé­szítést. Elsőként Eke Károly (Gsongrád m., 10. vk.) a parlament valamennyi po­litikai frakcióvezetőjének megbízásából indítványoz­ta, hogy a törvényjavaslat­ba kerüljön be a következő rész: valamennyi képvise­lőjelölt a jelöltsége első pillanatában tegyen va­gyonnyilatkozatot, amelyet mandátumának lejártakor ismételjen meg. Mint mon­dotta : ezt a közélet (tiszta­sága miatt tartják szüksé­gesnek beiktatni a terve­zetbe. Eke Károly javasolta, hogy a passzust a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bi­zottság szakszerűen fo­galmazza meg. Bognár József (országos lista) feltétlenül szüksé­gesnek tartotta, hogy a képviselőjelöltek jogállásá­val még a képviselő-válasz­tások előtt foglalkozzék a parlament. Azt azonban nem érti, s jogilag sem tartja indokoltnak, hogy miért kellene határozatot hozni a következő parlament tag­jainak a javadalmazásáról. Indítványozta, hogy most ne tárgyaljanak erről a kérdésről, ezt hagyják meg a leendő Országgyűlésnek. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) javasol­ta, hogy a Tisztelt Ház ne foglalkozzék a képviselői tiszteletdíjakkal, s csupán a jogállásról szóló vitát folytassák. Ezután áttértek az alko­holisták bíróság által el­rendelt intézeti gyógykeze­lésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalására Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter elő­terjesztésében. A képviselők 223 igen szavazattal, 8 ellenvéle­mény és 12 tartózkodás mel­lett elfogadták a törvényter­vezetet. Esélyegyenlőséget a tájékoztatásban A határozatai után ' a sajtótörvény módosítására benyújtott javaslat meg­tárgyalásával folytatták munkájukat a képviselők. Kulcsár Kálmán igazság­ügy-miniszter elmondotta: a beterjesztett törvénymó­dosítás három kérdéskört érint. A javaslat korsze­rűbben, a polgári és a poli­tikai jogok nemzetközi egyezségokmányával, össz­hangban vonja meg a saj­tószabadság korlátáit. Esze­rint a sajtószabadság gya­korlása nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűn- cselekmény elkövetésére való felihívást, valamint nem járhat mások személy­hez fűződő jogainak sérel­mével. A javaslat lehetővé te­szi hogy természetes sze­mély is alapíthasson idő­szaki lapot, helyi jellegű önálló rádió-, televízióimiű- sor készítésére alkalmas stúdiót. A javaslat rögzíti, hogy az időszaki lap előál­lítását és nyilvános közlé­sét a korábbi engedélyezés helyett csak bejelentési kö­telezettség terheli. Ez a bejelentés szolgál alapul az időszaki lap nyilvántar- táslbavételéhez. A továbbiakban arról szólt, hogy a sajtó szerepe és felelőssége megnő a vá­lasztások demokratizmusá­nak, tisztaságának meg­őrzésében. Tárgyilagos, mindenki számára esély- egyenlőséget nyújtó tájé­koztatás feltétlenül előse­gítheti egy valóban szabad és demokratikus választás lebonyolítását. A jogi bizottság előadója a témában Filló Pál volt. Mint mondta: a bizottságban az az álláspont alakult ki, hogy a törvénytervezet ren­delkezései elősegítik a bé­kés politikai átmenetet, és a választási kampány lebo­nyolítását. A bizottság egyöntetű véleménye, hogy mielőbb szükséges egy új, a sajtó- szabadságról szóló törvény megalkotása. A tervezett módosítások közül a legélénkebb vitát a személyhez fűződő jogok megsértése esetében ki­szabható bírság váltotta ki. A törvényjavaslat e passzusához a kulturális bi­zottság, illetve Horváth Je­nő nyújtott be módosító javaslatot. A kulturális bi­zottság a bírság összegének felső határát — amit egyébként nem a sértett, hanem az államkassza kap­na meg — a tervezetben szereplő 500 ezer forintról 1 millió forintra kívánta fel­emelni. Horváth Jenő vi­szont a sértett javára kifi­zethető,, legfeljebb 300 ezer forint összegű kárpótlást javasolt. A jogi bizottság Horváth Jenő módosító in­dítványát támogatja. Végezetül Filló Pál a jo­gi bizottság nevében a tör­vényjavaslat támogatását kérte képviselőtársaitól. Államosítsák a megyei lapokat A vitában elsőként Király Zoltánnak (Csongrád m., 5. vk.) adott szót az elnök. A televíziós újságíró bevezető­jében arról szólt, hogy a Magyar Szocialista Párt tu­lajdonában vannak a me­gyei és városi napilapot ki­adó vállalatok. A fejlécek alól és itt-ott az impresz- szumból eltűnt ugyan a lap­gazda neve — mondotta —, ám a birtokon belül csakis az MSZP van, mint vagyo­nos oligarcha a védett ke­rítések mögött. A képviselő abszurdnak tartotta, hogy a megyei és városi napilapok zöme ma­gát függetlennek, vagy leg­alábbis nem egy párt elkö­telezettjének vallja, ugyan­akkor a nyereség — politi­kai és gazdasági értelem­ben egyaránt — az MSZP kasszájába vándorol. Föltet­te a kérdést: kié a saj­tó, különösen a 8 milliós vidék sajtója? Kiemelte: a romániai forradalom meg­mutatta, hogy a tömegtájé­koztatás egy nemzet sorsát döntheti el. Ezek alapján javasolja, hogy most, amíg nem késő, az Országgyűlés döntsön az MSZP-napila­pok jövőjéről, a lapkiadók legyenek állami vállalatok. Király Zoltán hangsúlyoz­ta: sem pártkoalíciós, sem pedig szakértői felügyelő bi­zottságokra nincs szükség, mert a szakmát azok tud­ják legjobban, akik műve­lik, rájuk kell ezt bízni. Az esélyegyenlőség garanciáit abban látja, ha a pártok és a megyei városi lapok írás­beli egyezséget kötnek a választói kampány idejére. A sajtó helyeztessék párt­érdekek fölé — zárta hoz­zászólását a tévériporter képviselő. Sztrapák Ferenc (Bács- Kiskun m., 5. vk.) a kultu­rális bizottság módosító ja­vaslatai mellett érvelt. A jelenlegi helyzetben — vé­leménye szerint — a maxi­málisan 300 ezer forintban megállapítható kárpótlás nem érné el célját, nem lenne eléggé visszatartó. A politika mostani erőterében nemcsak a nyilvánosság ér­tékelődik fel, mint pozití­vum, hanem valóban meg­nő vonzása és esélye a ma­nipulációnak, a torzításnak, ferdítésnek, lejáratásnak. Ezért a nyilvánosság küzdő­terén minden szereplőt na­gyobb szabadság és egyúttal nagyobb védelem illet meg. Bazsó György (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 17. vk,) szerint a közelmúltig az új­ságírást csak pártos megkö­zelítésben lehetett művelni, s ez különösen érvényes volt a televíziós újságírás­ra. Gyakorlatilag ugyanaz a csapat művelte a lelkende­ző, szájbarágó, agitatív új­ságírást, mint akik jelenleg is a hazai tömegkommuni­káció meghatározó szemé­lyiségei. Tisztelet adassék a nagyon ritka kivételnek — mondta —, akik az akkori gyakorlat miatt nem lehet­tek meghatároz személyisé­gei a szakmának, csak kül­földön, a szamizdat-iroda- lomban publikálhattak. Ne semmizzék ki az MSZP-t Az elhangzott felszólalá­sok késztették véleményé­nek elmondására Tamás Gáspár Miklóst (Budapest, 14. vk.), aki úgy érezte, vég­re valakinek hangot kell adnia örömének is: minden visszásság és kellemetlen mellékjelenség ellenére, örüljünk annak, hogy töb- bé-kevésbé szabad sajtónk van! Mint mondotta, renge­teg dolog nem tetszik neki sem abból, ami a sajtóban megjelenik, de ragaszkodik ahhoz, hogy azok, akik eze­ket a kellemetlen, ízlésétől és politikai véleményétől idegen dolgokat mondják, azt leírhassák. Kérte képvi­selőtársait, örüljenek annak, hogy végre megszűnt Ma­gyarországon a cenzúra. Ezt követően Hámori Csa­ba országos listán megvá­lasztott képviselő reagált Király Zoltán — véleménye szerint nem e témához tar­tozó — indítványára. A Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportjának ve­zetőjeként alkotmányelle­nesnek minősítette az MSZP tulajdonában lévő megyei lapkiadó vállalatok esetle­ges „elkobzását”. Amennyi­ben ama polgári társada­lomban, amely felé hazánk halad, a tulajdont tisztelik, akkor nagyon meg kell gon­dolnia mindenkinek az álla­mosítás szót! Ez politikai célzatú, nem az esélyegyen­lőséget szolgálja, hanem a Szocialista Párt kisemmizé- sét. Kevés olyan megye van már — mondotta —, ahol ne lenne önmagát függet­lennek valló lap, ám úgy vélte, ez a függetlenség a legtöbbször a szocialista párttól való függetlenséget demonstrálja. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) Hámori Csabának kí­vánt válaszolni, amikor hangsúlyozta: ők is ellen­zik az államosítást, Király Zoltán valószínűleg rossz kifejezést használt. Azt vi­szont igenis szeretnék, hogy a megyei lapok a megyei tanácsokhoz kerüljenek és ilyen értelemben váljanak függetlenné. Ezzel a törvényjavaslat általános vitája lezárult. A várakozással ellentétben a plénum munkája nem a részletes vitával folytató­dott. Az elnöklő Jakab Ró- bertné ugyan utalt rá: a televízióban is elhangzott, hagy nehezen kövefchétő az Országgyűlés munkája, mé­gis az egyéni vállalkozások­ról szóló törvényjavaslatról szóló döntés került sorra. Hat óra előtt néhány perc­cel Fodor István, az Ország- gyűlés ideiglenes elnöke ja­vasolta a képviselőknek, hogy ne kezdjenek új napi­rend tárgyalásába. A képvi­selők egyetértettek azzal, hogy a mostani ülésszakon idő hiányában nem tárgyalt törvénytervezetek megvita­tására jövő héten — szer­dán és csütörtökön — ismét összeüljön a Tisztelt Ház. Döntöttek arról is, hogy az elmaradt napirendi pontok mellett ugyancsak ekkor tárgyalják meg a már több ülésszakról áthúzódott inter­pellációkat és kérdéseket. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) Jiri Krizán és Milan Knaz- ko, a köztársasági elnök ta­nácsadói foglaltak helyet. Az eszmecsere első nagy témacsoportja magától érte­tődően az európai helyzet alakulását érintette, s ennek részeként a két politikus szót váltott a regionális együttműködés lehetőségei­ről vallott nézeteiről, illetve a közép-kelet-európai tér­ség és a tágabb értelemben vett Európa kapcsolatainak távlatairól. Václav Havel — aki Lengyelországból érke­zett hazánkba — hangoztat­ta, hogy Csehszlovákia szá­mára Magyaroszág és Len­gyelország nem egyszerűen egy a szomszédok közül. Fo­kozott figyelemmel követik mindkét ország reformtö­rekvéseit, hiszen mindhárom országot ugyanaz a törek­vés vezérli: rátalálni az Eu­rópához való felzárkózás útjára, s megújítani társa­dalmi életüket. A csehszlo­vák felfogás szerint mind­ezeket a lépéseket az érin­tett országnak össze kellene hangolniuk. E koordinációra Václav Havel konkrét ja­vaslattal is szolgált: meg­hívta Szűrös Mátyást egy, március végén Pozsonyban tartandó csehszlovák—len­gyel-magyar elnöki „csúcs- találkozóra”. E találkozónak főként az Európához való felzárkózás érdekében tett erőfeszítések koordinációjá­val kellene foglalkoznia. Václav Havel felvetette azt is, hogy célszerű lenne a ta­nácskozásra meghívni Auszt­ria és Olaszország külügy­minisztereit. Szűrös Mátyás elfogadta a meghívást, amelyet konst­ruktív ötletnek tartott. Ugyanakkor felhívta tár­gyalópartnereinek figyelmét arra, hogy a kibontakozó­ban lévő osztrák—magyar— olasz—jugoszláv négyoldalú együttműködés már megve­tette az alapjait egy regio­nális öszefogásnak, s kívá­natos lenne, hogy Csehszlo­vákia fontolja meg kapcso­lódásának lehetőségét ehhez az együttműködéshez. A ta­lálkozó részleteinek kidol­gozása az érintett országok külügyminisztereire vár. Václav Havel tájékoztatta Szűrös Mátyást arról is, hogy a közeljövőben a Szov­jetunióba látogat. Konzultál a szovjet vezetőkkel arról, hogy Csehszlovákia miként képzeli el a kétoldalú együttműködés formáinak megújítását. A látogatás egyben azt a célt is szolgál­ja, hogy a szovjet vezetés úgymond ne érezze kizárva magát a kelet-európai tör­ténésekből. A magyar—csehszlovák kétoldalú kapcsolatokat érintve Szűrös Mátyás java­solta, hogy a két ország külügyminisztériumát bízzák meg a kapcsolatok „jószom­szédi deklarációjának” elő­készítésével. Az államfői találkozóról természetesen nem hiány­zott a bős—nagymarosi be­ruházás sorsának áttekinté­se. Szűrös Mátyás ezzel kap­csolatban ismételten alá­húzta, hogy a magyar kor­mány lépéseket tett a nagy­marosi vízlépcső építésére kötött Szerződés felbontásá­ra. Magyarország emellett azt javasolja, hogy a bősi létesítmények sorsával kap­csolatos kormányszintű ta­nácskozást csak a szakértői eszmecserék után tartsák meg. A szakértői megbeszé­lésekre független nemzet­közi szaktekintélyeket is meg kellene hívni. Magyar- ország addig is felfüggesz­tette Dunakiliti térségében a munkálatokat, s csak állag- megóvást végez a területen, ról intézkedő döntés Szűrös A beruházás végleges sorsá­ról intézkedő döntés Szűrös Mátyás véleménye szerint már csak a magyarországi választások után lenne ese­dékes. A csehszlovák tárgyaló- partnerek arról számoltak be, hogy két szakbizottsá­guk foglalkozott az építke­zés helyzetével, s arra a meggyőződésre jutottak, hogy a vízlépcsőrendszer környezetvédelmi szempont­ból káros beruházás. A Szűrös Mátyással foly­tatott megbeszélés után Vác­lav Havel felszólalt az Or­szággyűlés ülésszakán, majd Németh Miklóssal és Pozs- gay Imrével találkozott. A csehszlovák államfő dél­után a rákoskeresztúri Üj Köztemető 301-es parcellá­jában megkoszorúzta Nagy Imre sírját. A kegyeletes ak­tus alkalmából a Történel­mi Igazságtétel Bizottsága nevében Hegedűs B. András titkár Nagy Imre-errVlékér- met adott át Václav Havel- nek. Václav Havel a baráti ta­lálkozót követően ellenzéki pártok és szervezetek — az MDF, az SZDSZ, a Függet­len Kisgazdapárt, a Keresz­ténydemokrata Néppárt, a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt, a Bajcsy-Zsi- limszky Endre Társaság, a Magyar Néppárt, a Fidesz, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, vala­mint a Szolidaritás Munkás- szövetség — képviselőivel találkozott a kormány Béla király úti vendégházában. Este a Parlament előtt el­búcsúztatták Václav Ha- velt. Az ünnepélyes búcsúz­tatás után a vendéglátó Szű­rös Mátyás kikísérte Václav Havelt a Ferihegyi repülő­térre, ahonnan a csehszlovák államfő az esti órákban el utazott. Erfurt (NDK): A korábban feloszlatott állambiztonsági hi­vatal (STASI) helyi épületéből kihordott lehallgatókészülé­keket, „poloskákat” semmisítik meg január 25-én a lakosok, amelyet a rendőrségi szakemberek szereltek le korábban

Next

/
Thumbnails
Contents