Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 22. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 26., péntek TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) tesen azt, hogy d díjat Széchenyi Istvánról nevez­zék el. A javaslatra elsőként Bognár József (országos lis­ta) reagált, aki ugyancsak a nemzedékeken áthúzódó történelmi vitára utalva felhívta a figyelmet arra: támogatja egy új díj alapí­tását, amelyet Széchenyiről neveznek el, de" a Kossuth- díj nevének ilyetén meg­változtatása nemzeti érzést sérthet. Eke Károly (Csongrád megye 10. vk.) a névváltoz­tatásról^ véleményt formál­va nem féltette Kossuth te­kintélyét, mondván: az ő igazsága egyre mélyebben él az emberi szívekben. Miután azonban itt egy díjról van szó, amelynek tekintélyét hihetetlenül le­járatták — s beszennyezték az idők során Kossuth ne­vét és szellemét is azzal, hogy arra teljességgel mél­tatlanoknak ítélték oda —, egyetért a névváltoztatás­sal. Szerinte á díj tekinté­lyének visszaállítását szol­gálhatja, ha azt Széchenyi nevével fémjelzik. ördög Ferenc (Zala me­gye, 7. vk.) szerint az arra méltatlanoktól vissza lehet vonni a díjat, de a hirtelen névváltoztatás nem a leg­szerencsésebb megoldás. Ezért javasolta, 'hogy a parlament döntése előtt a javaslatot tárgyalja meg a kulturális bizottság. Ehhez az indítványhoz csatlakozott Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.), hozzá­téve, hogy válasszák ketté a díjat, s a volt Állami-dí­jat minősítsék át Széche- nyi-díjjá, ez jobban kifejezi az elismerés tartalmát is. Pénzek átcsoportosítása Ezután a képviselők rá­tértek az 1989. évi állami költségvetés hiányának át­meneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határo­zattervezet megvitatására. A kormány nevében Bé­kési László pénzügyminisz­ter fűzött szóbeli kiegészí­tést az előre kiküldött írá­sos előterjesztéshez. A mi­niszter emlékeztetett arra: 1989 lesz az első olyan esz­tendő, amikor a IV. ne­gyedévi állami költségvetést terhelő kamatkiadások' már Them húzódnak át a követ­kező évre. A csomagtervben jóváhagyott 21 milliárdos hiánnyal szemben ez a ne- gyédéves áthúzódás körül­belül 30—33 ‘milliárd forin­tos többlethiányt fog 1989- re jelenteni. A végső elszá­molásra természetesen a költségvetési zárszámadás keretében kerülhet sor, va­lamennyi vállalati, illetve költségvetési szerv mérleg- beszámolójának ismereté­ben, ami a szokásoknak megfelelően, valamikor az év közepe táján kerülhet a parlament elé. Addig azon­ban gondoskodni kell a költségvetés finanszírozásá­ról, a likviditás megőrzésé­ről. Most tehát nem az 1989. évi költségvetés előzetes hiányának jóváhagyásáról van szó — mondta a mi­niszter —, hanem a kor­mány ahhoz kér felhatal­mazást, hogy a zárszámadás törvényének végleges elfo­gadásáig átmenetileg felha­talmazást kapjon rövid le­járatú jegybanki hitel fi­nanszírozásához. A parla­mentet e felhatalmazás meg­adására kérte. • Técsy László (Szabolcs- Szatmár-Bereg m., 19. vk.) a mostani Országgyűlés ed­digi munkáját úgy össze­gezte: politikai téren sokat tettek, a gazdaságot viszont az összeomlás határához juttatták. Támogatták és megtapsoltak három minisz­terelnököt, négy OT-elnököt, négy pénzügyminisztert, s mindeközben egyre nőtt a költségvetés hiánya. Meg­győződése, hogy a nagy rá­beszéléssel elfogadott idei költségvetés ellenére is be­következik az azzal éppen •hlkerülni kívánt ^összeomlás. Így pedig jobb " lett volna korábban tiszta vizet önteni a pohárba egy koalíciós kormány megalakításával. Ma sincs látszata a kilába­lásnak annak ellenére, hogy évek óta bizalmat adnak a kormányoknak, a hiány ren­dezésére pedig engedélyt. Mikor mondjuk már, hogy elég — tette fel a kérdést a képviselő. Van-e titkos számla? Király Zoltán (Csongrád megye, 5. vk.) kérdéssel for­dult a miniszterhez. Szak­mai forrásokból szerzett ér­tesülései szerint évek . óta létezik égy titkos letéti számla, melyen io milliárd forintot tart a Pénzügymi­nisztérium. Békési László pénzügymi­niszter válaszában azt a meggyőződését fejezte ki: 1990-es költségvetést már. tisztán, a folyó esztendő be­vételeinek és kiadásainak egyenlegeként állítják elő, azt a múlt egyetlen áthúzó­dó öröksége sem fogja ter­helni. A decemberben hangozta­tott 49—50 milliárdos költr ségvetési hiány, illetve a most bejelentett 53—54 mil­liárdos hiány közötti kü­lönbséget az is előidézte — folytatta Békési László a magyarázatot —, hogy de­cember utolsó hetében 26,5 milliárd forintot tett kj a kedvezményes lakáshitelek egyösszegben való törleszté­se; ennek 45 százaléka azon­ban a költségvetést terhelte. Bár még nincs meg a vég­leges zárszámadás, az már biztos, hogy a parlament által is elfogadott 21 mil­liárd forintos költségvetési hiánnyal szemben a tényle­ges hiány körülbelül 16—17 milliárd forint lesz. Ez az, amit az év végi kedvezmé­nyes hiteltörlesztési akció, illetve a negyedik negyed­évi kamatátütemezés' meg­szüntetése „visz fel” körül­belül 53—54 milliárd forint­Ezután az Országgyűlés elfogadta az 1989. évi álla­mi költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló határozattervezetet. Biztosabb vállalkozást A szünet után a képvise­lők az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat vitá­jával folytatták a munkát. A törvényjavaslatot Kulcsár Kálmán igazságügy-minisz­ter terjesztette elő. Elmond­ta: a működőképes piac- gazdaság megteremtéséhez nélkülözhetetlen a tulajdon - viszonyok átfogó átalakítá­A Parlamentben Január 25-én az Ornággyűlés folytatta munkáját. A szünetben Horváth Jenő, Tamás Gáspár Mik­lós, Németh Miklós és Gál Zoltán beszélgetnek A miniszter vitatkozott Técsy László képviselőnek azzal az állításával, hogy a magyar gazdaság összeom­lása elkerülhetetlen. Az idén maximum 10 milliárd forintos hiányról lehet szó; a gazdaság valamennyi elő­irányzata s programja en­nek a célnak a megvalósí­tását szolgálja. A miniszter arról is szólt, hogy a felhalmozódott költ­ségvetési hiány — amelynek értéke körülbelül 500 mil­liárd forint az 1100 milliár­dos összes államadósságból — nem egyszerűen a belső állami költekezés következ­ménye. Nem szabad elfeledkezni a magyar gazdaságnak ar­ról a sajátosságáról, hogy a kívülről. igénybe vett erő­források a költségvetés köz­vetítésével kerültek a ma­gyar gazdaság Vérkeringésé­be. Azaz; a 20 milliárd dol­lárnyi' eladósodás megjele­nik a magyar államháztar­tás hiányában. A hiány te­hát lényegében forintban fejezi ki a bruttó dolláros adósságállományt. Király Zoltán kérdésére a miniszter úgy válaszolt, hogy nincs tudomása semmiféle letétről, az államháztartást teljeskörűen mutatta be a kormány a parlamentnek. sa. Lényeges hogy a gazda­ságban növekedjék a ma­gántulajdonon alapuló vál­lalkozások részaránya. Mind ez ideig hiányzik azonban a nem gazdasági formában működő magánvállalkozások törvényi szabályozása. A törvényjavaslat nem tesz különbséget a kisipari, magánkereskedői tevékeny­ség között, kiterjed a ma­gánszemély által létesített vállalatszerű vállalkozásra is. Az egyéni vállalkozó ipa­ri, kereskedelmi, szolgáltató vagy mezőgazdasági tevé­kenységet, iskolán kívüli magánjellegű oktatást, kul­turális szolgáltató tevékeny­séget egyaránt folytathat. Egy vállalkozónak több üz­lete, ületve több telephelye is lehet. Ezekben több, akár egymástól jelentősen eltérő gazdasági tevékenységet folytathat. Á vállalkozó*^* jövőben kérelmére egyéni cégként a cégjegyzékbe be-* jegyezhető. Az igazságügy-miniszter szólt arról, hogy a törvény- javaslattal párhuzamosan szükség van a társasági tör­vény helyenkénti módosítá­sára is. A minisztert követően a reformügyi bizottság képvi­seletében felszólaló Morvay László (Bp., 33. vk.) kijelen­tette: a bizottság az egyéni vállalkozás átfogó, össze­hangolt, egységes szabályo­zását indokoltnak tartja. A bizottsági előadó elő­terjesztését követően meg­kezdődött a törvényjavaslat általános vitája. Miután több képviselő illetve a Csongrád megyei képviselő- csoport is azit javasolta, hogy az Országgyűlés vegye le napirendjéről a törvény- javaslatot, az elnöklő Ja­kab Róbertné felhívjta a fi­gyelmet a házszabály ren­delkezéseire. Ezek szerint a kormány álltai benyújtott töy vény javaslatot a güénum köteles megtárgyalni, vi­szont aiz általános vita után dönthet úgy, hogy azt részletes vitára alkalmat­lannak tartja, és visszautal­ja áz előterjesztőnek. Az igazságügy-miniszter kapott bizalmat Még az ebédszünet előtt a plénupi visszatért a kü­lönleges fitkosszolgálati esz­közök és módszerek enge­délyezésének átmeneti sza­bályozásáról szóló törvény- javaslatra azzal a szándék­kal, hogy végre megszüles­sék a döntés. Elsőként a parlament politikai csoport-y járnák vezetői ismertették * csoportjuk álláspontját ar­ról, hogy kinek a joga le­gyen a különleges titkos­szolgálati esziközök engedé­lyezése. A két bizottság legutolsó javaslatát, vagyis azt, hogy a felügyeleti jogot az igaz­ságügy-miniszter és személy szerint Kulcsár Kálmán kap­ja'meg, támogatta a függet­len képviselők, a .Magyar Szocialista Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Magyar Néppárt és a semleges képviselők cso­portja. Már a csoportvezetők hoz­zászólásaiból is kitűnt, hogy egyúttal állást foglaltak a belső biztonsági szolgálat tevékenységét vizsgáló bi­zottság felállításáról is. Er­re két változatot terjesztett elő a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi, valamint a honvé­delmi bizottság. Az egyik változat szerint ebbe a bi­zottságba csak a független képviselők csoportjának tagjai, a másik változat sze­rint valamennyi politikai csoport kerülne be. A plé- num minősített többséggel úgy döntött, hogy ezt az utóbbi v 41tozatot támogatja. Ugyancsak minősített több­séggel elfogadta a különle­ges titkosszolgálati eszközök ás módszerek engedélyezésé­nek átmeneti szabályozásá­ról szóló törvényjavaslatot, ehhez kapcsolódóan Kulcsár Kálmán igazságügy-minisz­ter felügyeleti jogát. Még a szavazás előtt szó­lásra jelentkezett Bállá Éva, aki ígéreteit tett arra, hogy a Szabad Demokraták Szö­vetsége minden, a birtoká­ban lévő anyagot átad a többpárti parlamenti vizs­gálóbizottságnak. A szavazás után Szíjártó Károly legfőbb ügyész rea­gált Eke Károly délelőtti hozzászólására, amelyben a képviselő enyhén szólva el­marasztalta őt a Duna-gate botránnyal összefüggésben. Szíjártó' Károly “hangulat­keltőnek és bántónak ítélte a képviselő felszólalását. Mint mondotta: minden tör­vényi alapot és tárgyi isme­retet nélkülöz ez a maga­tartás, mert a Belügyminisz­térium állambiztonsági fő­csoportfőnöksége tevékeny­ségének törvényességi fel­ügyelete, vizsgálata, a belső utasítások és rendelkezések észrevételezése soha nem tartozott a legfőbb ügyész, illetve az ügyészi szervezet kompetenciájába. Erre sem­miféle jogszabály, törvény nem hatalmazta fel a leg­főbb ügyészt. Az indulatoktól fűtött szó­csata igazán a földtörvény módosításáról szóló törvény- javaslat megvitatása során tört ki, érzelmek és érvek/ nézőpontok, s különböző igazságok csaptak össze. Számos képviselő követelte a földek tulajdoni átírását, a termelőszövetkezetekbe bekényszerített eredeti bir­tokosokra, szóvá tették a fil­léres földmegváltásokat és követelték a nagyüzemi földterületek kiárusításának azonnali leállítását. Mások egy „új földosztás” — visz- szaosztás — és égy ebből következő anarchikus álla­pot rémképét festették fel: a nagyüzemek szétverését, a közös tulajdon , elherdálását prognosztizálták. A szünetekkel gyakorta meg-megszakított csütörtöki parlamenti munkanap mér­lege végül is a következő­képpen alakult: a képviselő- testület elfogadta a titkos- szolgálati eszközök és mód­szerék engedélyezéséről, az egyes értékpapírok forgal­mazásáról szóló törvényja­vaslatokat, és döntött arról, hogy a különböző kiemelke­dő szellemi alkotások jutal­mazására Kossuth- vagy Széchenyi-díj adományozha­tó. Függőben maradt az ál­lami vállalatokra' bízott va­gyon védelméről, valamint az állami vagyonügynökség­ről, az egyéni vállalkozásról és a földtörvény módosítá­sáról szóló törvényjavasla­tok tárgyalása. (MTI) A Magyar Demokrata Fórum választási sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról.) a közös bennük. Ügy lát­tam, hogy majd mindegyik jelöltnél érzékelhető: hol, mikor, miért került szem­be az állampárttal. Ezeknek jelentős szerepük volt ab­ban is, hogy elhatározták: minden erejükkel egy de­mokratikus Magyarorszá­génI szállnak harcba. Per­sze nemcsak a szubjektív elemek voltak a meghatá­rozók, hanem azok a célok is, amelyeket a Magyar De­mokrata Fórum tűzött ki. Miiközben a beszámolók­ban az önéletrajzi elemek keveredtek az eszmei moz­gatórugókkal, érzékelhet­tem a jelöltek elkötelezett­ségét a haza fölemelkedése, európaivá válása, az erköl­csi tartás, a rendezett csa­ládi élet, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. Jól példáz­za ezt Szigetvári György építészinek a bemutatkozá­sából kiragadott néhány mondat. így vallott: — Somogyinak érzem magamat. Hosszabb időt azért töltöttem távol a me­gyétől, mert 1956-os maga­tartásom miatt Kaposvár száműzetést mért rám. Ki­alakult bennem egy Sütő András-i gondolat: az ököl nyelve a legjobban elsajá­títható. Ezt a 40 év alatt végig éreztem. Azt is tud­tam, ahol megjelenik a bot és a bilincs, ott megbénul­nak a szárnyaló gondola­tok. De az ember nem azért született, hogy legyőzzék. Mindig ezt tartattam szem előtt. A bemutatkozás után az újságírók kérdésére vála­szoltak a jelöltségért indu­lók. A mi egyik kérdésünk így hangzott: — Mi az MDF véleménye a Somogyi Néplap szerkesz­tősége kollektívájának a lapban nyilvánosságra ho­zott önállósulási törekvésé­ről? — Szabados Péter: — A Somogyi Néplapnál a pár­tok képviselőinek részvé­telével megtartott megbe­szélésen a szerkesztőség képviselői kijelentették, hogy a lap önálló és füg­getlen. Ezt követően olvas­hattuk, hogy problémát okoz a vidéki lapoknak a jelenlegi státuszuk. Ezért aztán nem vagyunk bizto­sak abban, hogy az említett tanácskozás idején valóban megvolt-e az önállóság. Azt viszont látjuk, hogy a szer­kesztőség küzd a függet­lenségéért. Mi, ellenzéki szervezetek el akartunk in­dítani egy olyan közös nyi­latkozatot, amelyben kér­jük minden megyei napilap függetlenségét. De megelőz­tek bennünket és a képvi­selők ez ügyben már egy­értelműen kiálltak a sajtó­függetlenség mellett. Ezt a mostani országgyűlésen interpellációval is bizonyí­tották — hangzott a vá­lasz. A kérdésekre adott vála­szok után a fottós egy cso­portba szólította a jelölte­ket. Villant a vaku és a film megörökítette az ar­cokat az utókornak. Arra gondoltam: vannak képek, amelyeken tetenérhető a történelem. Lehelt,. hogy mjajd ez is azok közé tarto­zik? Szegedi Nándor A MÁV UTASELLÁTÓ és Idegenforgalmi Igazgatóságának székesfehérvári kirendeltsége az 1990. április 1-jétől 1993. március 31-ig terjedő időszakra szerződéses üzemeltetésre MEGHIRDETI a következő egységeit: 64. sz. MÁV-pu. BALATONSZABADI III. o. büfé 76. sz. MÁV-pu. HAJMÁSKÉR III. o. büfé io2. sz. mAv-pu. Sümeg iii. o. büfé 130. sz. MÁV-pu. ZIRC III. o. büfé A pályázatot 1990. március 5-ig lehet benyújtani a kirendeltségen, Székésfehérvár, Béke tér 5. Versenytárgyalás: 1990. március 13-án 14 órakor a SZÉKESFEHÉRVÁR, MÁV-pályaudvari étterem kü­löntermében. Tájékozató adatokat és bővebb felvilágosítást a kirendéltségen lehet kérni. (107741)

Next

/
Thumbnails
Contents