Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 22. szám

1990. január 26., péntek SOMOGYI NÉPLAP 3 „Felrobbantok, hi, fai, hi! ” Bomba a falban A rendőrség folytatja a nyomozást Beszélgetőpartnereim nyolcadikosok. Nemigen veszik komolyan az ügyei., szabb szünetet tartottunk, és csak negyed tizenegykor indultak vissza. Az alsó ta-", gozatosok, akik egy másik épületben tanulnak, kicsit megrémültek, amikor láb Kicsi.t később jelentke­zett az egyik tanuló, beval­lotta, hogy ő írta, de sem­mi Iköze nincs a reggeli ijesztgetéshez. A hetedikes, amúgy igen jó képességű fiú igazgatóit kapott. Kiss Csaba mesélte: ba­rátjával ők találták meg a levelet és rögtön az jutott eszükben, hogy aki írta, az egész napot el akarja blic­celni. Amíg a falból kisze­dik az állítólagos plaszti­kot ..., eltelik vele a dél­előtt, esetleg egész héten nem kell iskolába menni. A gyerekek nem értik, hogy csinálhatott ilyet iskolatár- suik, védeni próbálják, tai- lán túlzottan is komolytala­nul vette a reggeli bomba­riadót és fogalma sem volt, milyen következmények­kel jár egy efféle levél. A tantestület "úgy hatá­rozott, hogy ha még egyszer előfordul hasonló eset, az iskolaszünetekben kell be­pótolni az elmaradt órákat. , Volt tanítványokra is gyanakszanak az ügy kap­csán az iskolában, bár a tanárok, kiművelt, kiala­kult írást véltek felfedezni a kapura róct betűkön. Márpedig egy nyolcadikos gyerek kézírása még vál­tozhat, nem beszélve a ki­sebbekről. A diákok szerint „valamilyen” felirat már vasárnap délben ott díszel­gett a bejárati ajtón.' Három nap telt el a bomhariadó óta, s a Bar­tókban már elcsitultak a kedélyek. A rendőrség vi­szont folytatja a nyomozást. (Faragó) A miniszter kételkedik az árcsökkenésben Válasxiás 1990. 2. Ki lehet képviselőjelölt? Bombariadóból úgy lát­szik, , kifogyhatatlanok va­gyunk. A legutóbbi, állí­tólagos bombát a kaposvá­ri Bartók Béla Üti Általá­nos Iskolában helyezték el. Hétfőn reggel a takarí­tónő megrökönyödve olvas - ta a felső tagozatosak épü­letének bejárati ajtaján; „Tíz órakor felrobbantok, végetek! Hi, hi, hi.” Aztán jöttek a gyerekek és ők is megnézték a fel­iratot, a többség jót neve tett az egészen és elképzel­ni sem tudták, hogy való­jában a levegőbe repülne az iskola. A tanárok természe­tesen sokkal nyugtalanab­bak voltak, a felelősség mégis csak őket terheli: nyomban hívták a rendőr­séget. A tűzszerészek és a többi szakember sebtiben megérkezett, átkutatták az épületet s persze nem ta­lálták semmit, a tanítás valamivel nyolc Után meg­kezdődött. szerintük az iskolában egy­öntetű a vélemény: csu­pán heccről volt szó, na­gyon hülye és meggondo­latlan tréfáról. — Ezzel nem ért el sem­mit, bárki is csinálta, csu­pán egy óra maradt el. Ha valakj egy dolgozatot vagy felelgetést akart megúszni, egyszerűbb lett volna bete­get jelentenie... Az az ér­zésem, erre a rémisztgetésre ép eszű ember nem képes — mondja Kiss Csaba. Osz­tálytársaira néz, mintha helyeslést várna. (Parlamenti tudósítónk je­lenti) A tudósító fölkészül az in­terjúra, s azután ez hova­tovább magától értetődő az Országgyűlésen — minden borul. A megbeszélt talál­kozóra érkező Hütter Csaba mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter azzal a hírrel kezdte, hogy várha­tóan elmarad napirendje, a földtörvény módosításával kapcsolatban. — Talán a törvényterve­zetet ellenőrző Kisgazdapárt valamiféle vétója miatt van a halasztás? — Egyszerűen az eddigi napirendek elhúzódott vitái­val a parlament időzavarba került, és ezért a kormány sürgősségi sorrendet javasol az Országgyűlésnek. Szó sincs tehát arról, hogy bár­miféle pártérdek befolyásol­na bennünket. — A somogyi képviselők egybehangzóan indokolat­lannak tartották a szabad földforgalom befagyasztását. Elhangzott azonban olyan pártvélemény, hogy csak a tulajdonreform után indo­kolt a földkérdés rendezése. — A tulajdonreform hang­zatos szó, és egy csapásra történő megvalósítása na­gyon ígéretesnek látszik. Akik ezt emlegetik, kevéssé érzik, hogy a tényleges tu­lajdonreform egy küzdelmes folyamat eredménye lesz. Egy ilyen folyamat során nemcsak új törvények szü­letnek, hanem a régiek is többször módosulnak, kiegéJ szülnek, úgy, ahogy azt az élet kívánja. A mostani módosítás nem vádolható szűkmarkúsággál. Inkább azt mondanám, hogy a tár­sadalomnak az agrárterme­Csapó Norbert a gazdasá­gi és politikai fejlemények­kel hozza összefüggésbe a riogaitást, Mccteevics Anita szerint viszont ebben az esetben követeléseket is meg kellett volna fogalmaz­ni annak, aki az egészet kitalálta. — Hogy ki volt jobban megrémülve: a fiúk vagy a lányok? Beszélgettem osz­tálytársnőimmel — folytat­ta Anita —, egy csöppet sem féltünk, fogtuk a tás­kánkat és mentünk le az udvarra, arra viszont sen­ki sem gondolt, hogy igazi­ból robban a bomba. Dénes Jánosné, az iskola igazgatója: — Hétfőn reg­gel felmerült az is, hogy egyáltalán < foglalkozzunk-e a felirattal, a tantestület mégis amellett döntött: zólunik a rendőrségnek. A gyerekek holmijukkal együtt háromnegyed tízkor lementek az udvarra, hosz­ták, hogy a nagyobbak tás­kájukkal a kezükben, men­tek le. Amúgy nem volt nagy pánik az iskolában... — És a levél? ígén, a tünetről visz- szamenve a gyerekek ész­revették egy papírlapot, melyre az volt írva-: „A bomba a magyarban (ma­gyar szaktanterem) van, tízkor robban, a falburko­lat mögött van." léssel szembeni igényeihez képest a kockázatvállalás felső határát súrolja ez a módosítás, mellyel csaknem kétmillió hektár kerülhet magántulajdonba. Ezzel le­hetővé válik, hogy a mező­gazdaságilag művelhető te­rület mintegy harmadáról abszolút tulajdonosi jogok mellett magánszemélyek döntsenek. Kérdem én, mint állampolgár: nem elegendő ekkora kockázat egy „nye­leire”? E törvény végrehaj­tásának gyakorlata nyilván elindít majd folyamatokat, melyek tapasztalatai alap­ján törhetjük majd a fe­jünket az újabb módosítá­son. Én most új földtörvény megalkotására semmilyen indítékot nem látok, módo­sításokra viszont lehet szük­ség. Nem tudom milyenek­re, miért is tudnám. Gon­dolja csak végig, a világ minden nagy autógyárának van próbapályája, pedig a fizika egzakt törvényei vagy évszázados ipari múltjuk tapasztalatai alapján kiszá­míthatnák, hogy mit tud majd a kocsi. Mégsem bíz­nak magukban ennyire, ki­váló mérnökök, inkább le­tesztelik az autót, s még csak azután jön a nullszé­ria, amellyel a legjobb már­kák esetében is sok gond van ... Ugyan miért gondol­ja magáról egy párt, hogy a legbonyolultabb törvény- szerűségek alapján működő társadalom összes összefüg­géseit a távoli jövőig ponto­san látja. Hiszen a legna­gyobb bajunk korábban épp az volt, hogy azt hittük Marxról vagy Leninről, hogy ők sok mindent előre láttak. Pedig csak koruk valósága alapján ismertek föl törvényszerűségeket, amelyek azonban nem pó­tolják a mai társadalmi fo­lyamatok elemzését. A föld­ügyben sem indokolt hogy. prekoncepciók alapján, elő­re találjuk ki a folyamato­kat. A földnek az a dolga, hogy az állampolgárt a le­hető legjobban szolgálja. Ennek célravezető módját azonban nem tudhatjuk évekkel előre. — A Kisgazdapárt úgy ítéli meg, hogy földpogram- ja módot adna az árak mi­előbbi drasztikus csökkenté­sére. — Bárcsak ilyen egyszerű volna. E kijelentésükre szá­mos egzakt világpélda alap­ján azt tudom mondani, hogy az ellenkezője a töké­letesen igaz. A világ agrár- versenyében egyértelmű, hogy a nagyobb üzemek ter­melékenyebbek, versenyké­pesebbek. A legdrágábban a japán mezőgazdaság ter­mel, 69 százalékos állami támogatással, a legkisebb birtokrendszeren alapuló gazdálkodással. A leggazda­ságosabban az USA és Ka­nada termel, a legnagyobb birtokméretekkel. Egy NSZK-beli felmérés a far­mok területnagysága szerint értékeli a kilowattszámban mért traktorerő-lekötést. A birtoknagysága növekedésé­vel egyértelműen csökken az eszközlekötés. Ha mi két­millió hektáron 50 hektáros farmergazdaságokat csinál­nánk, az 40 ezer farmot je­lentene. Ha farmonként öt­millió invesztálással számo­lunk — ennyi föltétlenül kell — az összesen 200 mil­liárd forint befektetést kí­ván. Kinek van erre saját tőkéje, vagy mikor lesz a A jelöltállítás annak meghatározását jelenti, hogy a választások során kire lehet érvényes szava­zatot leadni. A magyar tör­vény szerint ugyanis — az országok többségéhez ha­sonlóan — a szavazólapon nem szereplő személyre. ér­vényes szavazatot leadni nem lehet. Az ilyen szava­zat érvénytelen. Ezért a választások de­mokratizmusa szempontjából alapvető jelentőségű, hogy milyen eljárás mellett ala­kítható kj a jelöltek sze­mélye. Abszolút demokrati­kusnak elvileg az tekinthe­tő, ha minden választó bár­kire szavazhat. Egy ilyen rendszer gyakorlatilag azon­ban megvalósíthatatlan és értelmetlen is, mert közös megegyezés nélkül igen nagy a szavazatok szóródá­sa és csak többfordulós vá­lasztással lehet a többség akaratát érvényesíteni. A magyarországi választá­sok során a legliberáiisabb jelölési rendszer a múlt szá­zad nyolcvanas éveiben volt, amikor a választás napján, de a szavazás megkezdése előtt is, bármely szavazónak jogában, állt jelöltjét a sza- vaz átszedő, bizottság előtt bejelenteni. Ám akkor az állampolgárok még csak mintegy 4 százalékának volt választójoga, és a szavazatot nyíltan kéllett leadni. A válasz tó jogosultak szá­mának növekedésével. olyan szabályokra volt ' szükség, amelyeket már > 'előzőén egyeztettek' és megakadá­lyozták a bázis nélküli ön­jelöltek indulását. Módosí­totta a jelöltállítást a mo­dern szervezett pártok meg­jelenése. Ezek egyre inkább maguk .alakították ki jelölt­magyar bankhálózat képes ennek finanszírozására? Ki vállakozik majd arra, hogy a magyar agrárjövedelmező­ség mellett ilyen hiteleket fölvegyen? De hát mondja meg az élet, hogy melyik út helyes. Égy verseny- és szer­vezetsemleges állami maga­tartás és versenykörnyezet megmutatja majd, hogy me­lyik forma versenyképesebb. Ezért nem adnék hangsúlyt a saját prekoncepciómnak sem. A kormány nem akar nagyüzemeket, sem farmer- gazdaságokat, csak verseny- képes magyar mezőgazdasá­got. Ehhez kíván semleges föltételeket teremteni. * * * A verseny fontos kelléke a tőzsde, amely csaknem két éve, kísérleti jelleggel már működik Budapesten.- Az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatala, vala­mint a tőzsdével kapcsola­tos törvényjavaslat most új szakaszt nyit a piacgazdaság kiteljesedésében. Békési László pénzügyminisztertől kérdeztük: — Nem tart-e attól, hogy a tőzsde pangani fog? A je­lenlegi infláció mellett leg­alább 40 százalékos nyere­séggel kecsegtető vállalko­zás kell ahhoz, hogy érde­mes legyen befektetni. — Hogy egy tőzsde pang-e, az alapvetően három dolog­tól függ. Hogy van-e kibo­csátó? Én azt gondolom, hogy kibocsátó talán több is lesz, mint amennyi a keres­let. Függ attól, hogy 'van-e kereslet. Szerintem egy tő­keszegény országban van kereslet a tőke iránt. Rend­kívül sok, főként nemzetkö­zi forrásból származó tőke jeiiket és átvették az állam­polgároktól a jelölés jogát. Több ország ajánlási rend­szerrel kombinálta az állam­polgárok és pártok jelölési jogát. Ez azt jelentette, hogy a pártok indíthattak ugyan jelölteket, de csak olyano­kat, akiket a választópolgá­rok meghatározott százaléka aláírásával ajánlott. A választási harc fortélyai Ez a kombinatív rendszer igen sok » visszaélésre adott alkalmat, így elsősorban az ellenzéki pártok harcoltak ez ellen az ajánlási rendszer ellen. A két világháború kö­zött például minden alá­írás hitelességét a közigaz­gatásnak kellett igazolni. Ugyancsak a közigazgatás­nak kellett igazolni, hogy az aláírónak van választó­joga. A közigazgatáson keresz­tül a kormánypártok így jelentős előnyöket szerezhet­tek és ha nem is tudták megakadályozni az ellenzék indulását, de jelentős aka­dályokat gördíthettek elé. Így például hírhedtté' vált az a szabály, hogy minden állampolgárnak csak egy ajánlási joga van, ezért ha több személyt, pártot aján­lott, úgy az utólag szereplő ajánlást semmisnek kellett tekinteni. Az általában kor­mánypártokhoz tartozó vá­lasztási biztos először a kormánypárt ajánlási ívét nézte át, erre aztán csak át kellett hamisítani az ellenzé­ki ajánilóívről , a jelölteket. Ezután a második (a valós) ajánlást máris törölni lehe­tett és arra kellett felszólí­tani az ellenzéki pártot, hogy további ajánlásokat áll sorban, amelyik szeretné tudni, hogy a hazai rész­vény- és kötvénykibocsátók valójában milyen gazdasági erőt képviselnek. Mi a va­lódi értéke a kibocsátott ér­tékpapíroknak? Ennek el­döntéséhez nélkülözhetetlen a tőzsde. A harmadik, hogy a következő években föl fog gyorsulni a veszteséges vál­lalatok leépülése. Onnan a tőke meg fog mozdulni- Más megoldás nincs. Ehhez is az kell, hogy legyen egy tisz­tességes értékpapírpiac. Azt persze nem lehet garantálni, hogy egy tőzsdének mekko­ra a forgalma. Konjunktu­rális időszakban nyilván nagyobb, mint egy bessz­ben, ami most van. Ez azon­ban nem ok arra, bogy ne csináljunk tőzsdét. — Ügy látszik, hogy mi­re a szabad tőkeáramlás föl­tételeit megteremtjük, nincs elég mobil tőke a magyar gazdaságban... — Sokkal több van, mint hinné. Ezt bizonyítja, hogy azok a megtakarítási for­mák, melyek árfolyam- vagy kamatgaranciával rendelkez­nek, rendkívül keresettek. Ezekből egyetlen bank sem tud elég értékpapírt kibo­csátani. A letéti jegyeket szétkapkodják és ez csak a magántőke. A vállalatok számára is sokkal biztosabb, egy tőzsdei befektetés, mint a jelenlegi megbízhatatlan, garanciák nélküli csendes­társi befektetés. Mindamel­lett a külföldi tőke számá­ra is megnyugtató, ha mű­ködik egy tőkepiac. Márpe­dig az országot nem lehet külföldi tőkebevonás nélkül korszerűsíteni. Bíró Ferenc gyűjtsön, mert a benyújtott listán szereplők száma nem elégséges. És ezt a körül­ményt kitűnően fel lehetett használni a választási harc­ban. A második világháború után Magyarországon a lajstromos választási rend­szer alakult ki és gyakorla­tilag minden megye egy vá­lasztási kerületet alkotott. A törvény a jelöltállítást a pártokra bízta, a jelöltállí­tásra az állampolgároknak közvetlenül ráhatást nem biztosított. Nem' volt tehát ajánlási jog. Népfront, mögötte az egyetlen párttal Ez a rendszer maradt meg egészen a többpártrendszer megszűnéséig, amikor a népfront kapott kizárólagos jelölési jogot. Ennek jogi tarthatatlansága nyilvánvaló, hiszen így egyetlen szerve­zet indulhat és ez korlát- hanul meghatározza azt is, hogy kire lehet érvényes szavazatot leadni. Ezért a törvény elrendelte, hogy a népfront csak olyan jelölte­ket indíthat, akiket az ál­lampolgárok gyűlései java­soltak. Látszólag alapvető fordulatot hozott az 1970. évi III. törvény, amely a jelölést az állampolgárok jelölőgyű­léseire bízta, de meghagyta a népfront jelöltajánlási jo­gát. Ez a módosítás az egy- pártrendszer feltételei kö­zött alapvető változást nem hozptt. Gyakorlatilag a nép­front (mögötte az egyetlen párttal) egy személyre adott javaslatot és azt a gyűlések változtatás nélkül elfogad­ták. Jelentősebb változás kö­vetkezett az 1983. évi tör­vény révén, illetőleg az 1985. évi választások során, ami­kor a törvény kötelezővé tette a .két jelöltet. Ez a döntés kétségtelenül lazított a jelöltállítás centralizáltsá­gán anélkül, hogy az egy- párti struktúra változtatott volna. Üj helyzet teremtődött a többpártrendszer megvaló­sulásával. Ez jórészt lehe­tetlenné tette a régi jelölő­gyűlések megtartását. Hiszen a jelölőgyűléseken a válasz­tók töredéke jelenhetett csak meg, de egyre több politikai erő kívánta ennek segítségével képviselőjét be­juttatni a parlamentbe. Napirenden volt, hogy a különböző csoportok egy­mást szorították ki a gyű­lésből, botrányokat okozott a szavazatok számlálása is, egyre több jelöTögyűlést kí­vántak tartani, a területen lakókra kívánták korlátozni a megjelenést, ennek ellen­őrzése azonban különösen városokban, szinte lehetetlen volt. De ha mindezeket meg­oldották volna is, akkor is ■kétséges, hogy egy akár. 500 fős kisebbség jogot kapjon arra, hogy egy pártot el­üssön az indulás lehetősé­gétől. Más megoldást kellett ke­resni. Az útkeresés jegyé­ben született meg az új vá­lasztójogi törvény, amely vegyes, egyéni és lajstromos kerületeket állított fel. A képviselők jelölését minden esetben másként bonyolít­ják le. Az egyéni kerületek ese­tén visszahozta az ajánlási rendszert. Ezt úgy oldotta meg, hogy a választók jegy­zékére való felvételről szóló értesítéshez egy ún. ,.aján­lási szelvényt” rakott. így minden választójogosultnak egy ajánlási joga van, ame­lyet annak az indulni kívá­nó személynek adhat, akit támogat. A választáson az. indulhat, az lehet jelölt, aki 750 szelvényt összegyűjtött. Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents