Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
1990. január 20., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 Közéleti fair play BM- UTÁN HM-BOTRÁNY Nem igazán titkosak az iratok Mostanában mindenkinek jócskán van a közügyekhez kapcsolódó íüstölögnivaló- ■ja, U.tcán, autóbuszon vagy ;a munkahelyen mindenki kendőzetlenül kifejti nézeteit arról, hogy az ország gazdasági vagy politikai életében hol a bökkenő. Gondolatait voltaképpen bárki közreadhatja az újságban is, az újságíró ebben mégis némi előnyt élvez. Mondjuk csak ki kereken: nincs teljes esélyegyenlőség ... A választások játékszabályairól' szóló sokpártközi vitákban is gyakran esik szó az esélyegyenlőségről. Ennek elvét több párt kéri számon, s annál hangosabban, minél kisebb a tényleges esélye a választások kimenetelét illetően. Ha most négy-öt magyar összehajol, s arra a következtetésrex jut, hogy ők a népakarat valódi letéteményesei, azonnyom- ban esélyegyenlőséget is követel. Minderről barátommal vívott hajdani teniszcsatáim jutnak eszembe. Játszani egyikünk sem tudott, viszont szerettük csinálni. Hogyan hogyan sem, a leg- töbször ő nyert. S bár a dolognak semmi tétje nem volt, hiszen a vesztes még csak presztízsvereséget sem •szenvedett, nehezemre esett jó képet vágni ugratásához. .,Ezt a labdát motorbicikli- vel sem érted volna el.” Éreztem ugyan, hogy nem egészen fair, amit csinálok, mégis minden vesztes játszma után „óvások” tömkelegével álltam elő. Hogy például ellenszélben játszottam, hogy nálam gö- csörtösebb volt a pálya, ezért nem tudtam eléggyoi san aláfutni, hogy az ő ütője jobban pattan, hogy öt kilóval több testsúlyt kellett cipelnem, hogy ő az előző héten is játszott, amikor én nem értem rá, így edzésiben van... Hasonló kifogásokat soroltam, pedig tudtam akkor is, hogy egyszerűen jobb játékos. Az „esélyegyenlőségről” folyó vitánk tét híján merő tréfálkozás volt. Aligha lehetett volna azonban egyetlen eredményt is hitelesíteni, ha akár csak egy harmadosztályú tétmérkőzésről és már nem barátokról, hanem ambiciózus sportemberekről van szó. Pedig hát az ebben az esetben is csak játék lett volna. A most folyó politikai csa tározások tétje sokkal nagyobb, s itt aligha remélhető. hogy bármelyik párt is tréfának veszi a másik in- korrektségét. A játszma még el sem kezdődött, s máris, kölcsönösen túl sok a rosszhiszemű vélelem és kifogas. Minden párt a maga adottságaihoz szeretné igazítani a szabályokat. Az egyik kis párt képviselője például azf követelte, hogy ne a párt taglétszáma, illet- ve az általuk állított jelöltek száma, hanem programjuk tartalma döntse el, hogy ki mekkora teret kap majd a sajtóban. A vélemény a tv-ben- hangzott el, így hem tudtam visszakérdezni, Ugyan ki döntse el a választások előtt, hogy melyik párt programja „méltó” a nagyobb terjedelemre? Egy másik párt képviselője az esélyegyenlőség hiányát kifogásolta, a mostani politikai küzdőteret egy domboldali, lejtős focipályához hasonlítva, ahol nekik hegymenetben kell játszaniuk. A helyzet — ha már az ő hasonlatánál maradunk — inkább egy olyan labdarúgómérkőzéshez hasonlít, ahol ötvennél több eltérő létszámú csapat rúgja a labdát egy kapura. A lelátókon pedig az istenadta nép foglal helyet, amely már követni sem tudj'a a mezek tarka kavaikádját. Egyáltalán hol van a labda a lábak erdejében? Ki van lesen, és kit fautolnak? Melyik csapatnak drukkoljunk? Arról nincs vita, hogy hirtelen szakadt ránk ez a demokrácia, amelyet pedig még jócskán tanulnunk kell, s arról sem. hogy a politikai kultúra honi színvonala sok kívánnivalót hagy maga után. Kár, hogy bár ezzel mindenki egyetért, csak kevesen próbálnak példát mutatni a politikai fair play- ből. „Miért pont mi legyünk lovagiasak, ha mások cinkelik a kockát?” Máris tűi sok a gyanakvás. Azelőtt ez csak az ellenzéknek, sőt ellenségnek kikiáltott másként gondolkodókat övezte. Azután a j.régi rendszer, hatalmukat átmenteni próbáló” tagjaira zúdult a vád. Most jószerivel az előítéletek sűrű hálója fonja be közéletünket, s választási bizottság legyen a talpán, amely itt képes? lesz nyomon követni a szabályok betartását. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy bármelyik párt képviselői kapják is meg a szavazatok többségét, tucatnyi vesztes párt fogja majd utólag kétségbe vonni a jelölések szabályosságát, a választás tisztaságát vagy a választási kampány körüli esélyegyenlőséget. Pedig, ha a választások választási tortúrává, netán mesterségesen szított politikai botránysorozafitá fajulnak, anntak árát az a nép fogja megfizetni, amelynek nevében annyi párt képviselői tekintik magukat a hatalom jogos örökösének. Olykor már úgy látszik, mintha a választások tétje a lakosságnak még a tizedét sem tömörítő pártok számára sokkal nagyobb volna, mint amennyit a parlament összetételének változása vagy egy kormánycsere a népnek hozhat. Egyre többen látják, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a döntések nagy része kényszerpályán van, alig van cselekvési mozgástér, lehet ugyan a dolgokat jobban vagy kevésbé jól csinálni, csodát tenni azonban semmiképpen sem. Hogy annyi részérdek párton keresztüli kívánt érvényesülni, azzal a veszéllyel is járhat: a születő demokráciánkban túl sok lesz az öncélú, formális elem, s a korábbi látszatdemokráciát 'egy másfajta látszat váltja föl. Márpedig ez nemcsak a 'népnek, hanem a céljaikat 'valóban szívv.el-lélekkie! képviselő pártoknak sem lehet érdeke. Valamennyi pártnak ügyelnie keld a 'harcmodorra, arra, hogy ’bármi lesz is a világ figyelmétől kísért választások eredménye, az ország nj-er- jen, s ne veszítsen esélyeket. Egy kaotikussá fajuló választás aligha növelné irántunk a nemzetközi bizalmat, s aligha szolgálná a későbbi kibontakozást. Kétélű győzelem volna akármelyik' pártnak egy csatát megnyerni és egy országot elveszíteni. Nem árt ezt végiggondolni azoknak 6em, akik a nép által majd megméretnek, s netán könnyűnek találtatnak. A nagy sportversenyeken szokás kiosztani a fair play- díjat, amelyet korántsem biztos, hogy valamelyik bajnok kap. Érdemes volna erre n pártharcok legtisztességesebb résztvevője is. Jómagam egyetlen pártnak sem vagyok tagja, a választások után azonban szívesen méltatnám a tisztességes politikai küzdelem jó példáit, vállalva akár az elfogultság vádját is. Bíró Ferenc (Budapesti Judo sít ónktól) Rendhagyó sajtótájékoztatóra került sor tegnap a Honvédelmi Minisztériumban. Keleti György ezredes, kissé átcsoportosította a napirendi pontokat annál is inkább, mert a hosszú asztal mellett most társa is akadt Töke Péter, a Reform Magazin igazgató főszerkesztője személyében.. Miről is volt szó? Még január 5-én történt, hogy egy szentendrei háziasszony szigorúan titkos jelzésű katonai iratokat talált a szemetestartályában. Meghány- ták-vetették a dolgot a családban, azon tűnődve, kinek szolgáltassák be az iratokat: a minisztériumnak-e, vagy a Reformnak? Ez utóbbi mellett döntötték, s így az esetből nyílt titok lett. Nem igazán örül a minisztérium, s ez talán érezhető. A Reform fölkereste a honvédelmi minisztert, és azonnal * megkezdődött a vizsgálat. Kiderült, hogy a szentendrei rakétaelhárító alakulatnál 29 szigorúan titkos, illetve nem titkos tartalmú anyagnak lába kelt, és ezeknek csak egy része az, amit az említett háziasszony megtalált. 40 tiszt és 120 katona bolhászta át a város kukáit a hiányzó iratokért, melyeket ■ végül egy 82 éves asszony szolgáltatott be, miután egy fa tövében rátalált a csomagra. A gyanúsítható személyek — egy tiszt és egy tiszthelyet, A Pécsi Távközlési Igazgatóság új tanműhelybe költöztette tanulóit Kaposváron Két éve indult a kép zés a megyében, s most már jó körülmények között sajátíthatják el a szakmát a telefon- és hálózatszerelő szakmunkástanulók. Képünkön : a CB 811 -es készülék javítását gyakorolják. tes — még nem tettek beismerő vallomást. Az idő közben haladt. S mára az az eg.y, szigorúan titkosnak minősített irat is elvesztette titkosságát. — Baj van a minősítésekkel — • mondta Keleti György ezredes. — A minisztérium december 1-jei parancsa már másképp intézkedik az iratok titoktartalmát illetően. Az alakulatoknál az átminősítést márciusig kell végrehajtani. Valóban lehet valami a kréta ' körül, mert ugyan miféle titok övezi a soron kívüli előléptetéseket? Ha csak nem maga a papír titkos, hiszen az előléptetett másnap kimegy az utcára, és máris látszik, hogy egy csillaggal több van a vállán. A vizsgálat tehát folyik, a hadsereg pedig megint vesztett valamicskét a tekintélyéből. Keleti ezredes szerint katona; bíróság ítélkezik majd, és a lehető legszigorúbb büntetés várható. Ha már sajtótájékoztató, hát legyen minél tartalmasabb — vélték az újságírók, s kérdéseket tettek föl a fővárosban a Jablonkai úton épülő újabb Czinege-villa ügyében. Kiderült, hogy a villa nem Lajosé, hanem Józsefé, a Czi.nege fiúé. Be- játszották az újságíróknak azt a magnószalagot, amelyen Czinege József elmondja: — A villa magánerőből, magánvállalkozókkal épül, katonák nem segítettek soha (nem is fognak) az építkezésnél. A telket 1984-ben vette, és azért nem tudja befejezni a házat, mert időközben elvált és nincs pénze. Így szól a nyilatkozat. A szomszédok azonban katoná- *kat láttak falat húzni, sőt céLba lövő tiszthelyetteseket is. A minisztérium utánajárt, s az építőalakűlatoknál semmi nyomát nem találta annak, hogy sorkatonák lettek volna kivezényelve a Jablonkai útra. További nyomozás pedig nem feladata a sajtófőosztálynak. Igaz, az ott lakók sem kérték el a munkásoktól a katonakönyveket, és manapság ugyebár egy valamire való kőműves amúgy, is a tartalékos-hon- védzsákból öltözik malter- keveréshez. Szó esett az exminiszter- elnök-helyettes kilencszobás szolgálati lakásáról és annak lakbéréről is. Czinege Lajos valafhivel többet mint ötezer forintot fizet havonta a 462 négyzetméterért, holott jóval többet kellene (négyzetméterenként 21 forint 70 fillér a megállapított díj). Ám egy 1945-ös minisztertanácsi határozat maximálta a lakbéreket, így lehet módja Czi.nege Lajosnak csak a fele díjat fizetni. Olyan ez, mint a gyerektartás: tíz gverek után is csak annyit kell fizetni, mint kettő után . .. Bellér Agnes Nehéz elhelyezkedni Tabon BEFEJEZÉSHEZ KÖZELEDIK A NÉPSZÁMLÁLÁS MEGYÉNKBEN Radikális reformokat Egyre nehezebb a gazdaságilag elmaradt tabi térségben is az elhelyezkedés. A tanács csütörtök esti ülésén Györke Györgyné' osztályvezető azt mondta: csak a foglalkoztatási alapból való támogatásból és az újrakezdési támogatásból sfegít- hetik a pályakezdők elhelyezkedését. Az utóbbi időben a fiatalok elhelyezkedési ilehetőségei tovább romlottak: nőtt a munkanélküliek száma is, és egyre kevesebb vállalat jelent be igényt munkaerőre. Tabon a 18 év alatti szakképzetlen fiatalok többségét csak közhasznú munkára tudták alkalmazni. Itt azonban rövid idő laatt „megtanulták” az .idősebbektől az italozást, a nemtörődöm életmódot. Sok gondot okozott a gimnáziumban végzett és tovább nem tanuló diákok elhelyezése is; átmeneti megoldásként balatoni idénymunkát kínáltak nekik. A szakközépiskolákban végzett fiatalok többsége szakmunkásként helyezkedett el. A kereskedelmi, egészségügyi és gépipari területen végzettek között azonban egyre több a pályaelhagyó. A szakmunkásképzést szolgáló szakközépiskolákban ' végzettek részére kínált munkahelyek száma is évek óta csökken, elhelyezésük azonban egyelőre még nem gond. A legelőnyösebb helyzetben a szakmunkásképző intézetben szakmát szerzett fiatalok voltak, részükre több álláshelyet kínáltak. Nem gond a főiskolát, egyetemet végzett fiatalok elhelyezése sem. A tabi tanácson úgy látják, hogy a következő években tovább romlanak az elhelyezkedési lehetőségek, emelkedik a munkanélküliek száma. Ezért az elhelyezés elősegítése érdekében állami támogatásra épülő, a közhasznú munkavégzéshez hasonló munkát kell a szakképzetlenek részére keresni, a gimnáziumban pedig a fakultatív oktatást, a szakmák megszerzésének lehetőségét kell szorgalmazni. Az igényekre való tekintettel több átképzési formát is ki akarnak dolgozni. Végleges megoldás azonban csakis az újabb munkahelyek létrehozása lehet. (Krutek) Több helyütt hallottuk „jól értesültektől” az utóbbi napokban, hogy Kaposváron leállították a nép- számlálást. Ez a hír azonban alaptalan, mondhatnánk úgy is, hogy „kacsa”. Erről és még több fontos nép- számláLással kapcsolatos tapasztalatról tájékoztatta szerkesztőségünket dr. Ulrich Károly, a megyei tanács általános igazgatási irodájának vezetője és Illyés András, a KSH Somogy Megyei Igazatóságú- nak összeírási osztályvezetője, megyei népszámlálási felelős. — A statisztikai hivatallal közösen a népszámlálás kezdetétől nagy súlyt hehelyeztünk arra, hogy a megye lakossága tevékenységünkről- megfelelő információt kapjon — mondta dr. Ulrich Károly. — Ezért is szeretnénk tájékoztatást adni eddigi tapasztalatainkról. Ismereteink alapján elmondhatjuk: Somogybán a népszámlálás jó ütemben halad, és a községek többségében már befejezéséhez közeledik. Somogyszilban, Csökölyben és Kisbárapáti- ban befejezték az - összeírást. A városokban körülbelül 70 százalékos az adatfelvétel. A számlálóbiztosokkal való beszélgetéseink alapján ismételten szeretnénk szólni néhány gondról — Megnyugtatunk mindenkit, hogy az összeírás valóban csak statisztikai célokat szolgál, s nem használható fel más célra. Az adatokat és az adatszolgáltatót a statisztikai törvény védi. Ezt azért fontos újra elmondani. mert 'többen például a lakáskérdőívet nem töltik ki. A népszámlálás teljes körűsége pedig azt jelenti, hogy valamennvi személyt és lakást össze kell írni. Ezért kérjük a lakosságot, hogy segítsék munkánkat. — Szólni kell arról is. hogy az adatszolgáltatás kötelező. Tehát az összeírást elő kell -segíteni, azt akadályozni nem szabad. A törvény szigorával csak a végső esetben kívánunk élni, s bízunk abban, hogy erre nem kerül s'or. — Az utóbbi időszakban nehezebbé vált a népszámlálók munkája — mondta Illyés András. — Az amúgv sem jó közhangulatot tovább rontotta az áremelő«- Több összeírót úgy fogadtak, hogy nem került volna sor az áremelésre, ha a népszámlálás nem kerülne több millió forintba. Elmondhatom, hogy a kettő között nincs összefüggés, az állami költségvetés már 1988-ban biztosította a nép- számlálás költségeit. Szórványosan. nemzet' - ségi településeken az is előfordult — talán a régi beidegződésekből —, hogy sokan nem merik vállalni nemzetiségi hovatartozásukat. Olyan esetről is tudunk, hogy a kikérdezés nem magyarul folyt, és a nemzetiségre vonatkozó kérdésre mégis azt vála«- szólták: magyar. Ezúton is felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a valóságnak megfelelő adatokat szolgáltassanak. (Lengyel) Járai Zsigmond pénzügyminiszter-helyettes, az Állami Bankfelügyelet vezetője radikális gazdasági reformokat, a stabil', konvertibilis valuta kialakítását, és esetleg egy új valuta bevezetését is szükségesnek látja. Az MTI munkatársának elmondta: csak egy átfogó gazdasági program keretében képzelhető el ez a valutareform. A gazdasági rendszerváltás megvalósításához már a jelenlegi kormánynak meg 'kellene tennie az első lépéseket. Ennek alapja egy átfogó pénzügyi, bér- és árreform kell legyen. A program során első lépésként egy olyan privatizációs törvény megalkotása szükséges, amely jogilag lehetővé tenné az állami tulajdonban levő cégek privatizációját. A központilag irányított privatizációs intézkedéssorozat során a dolgozók is jegyezhetnének részvényeket. Ez azt eredményezné, hogy megszűnne a jelenlegi — a tujladonosok hiányából fakadó — nagy fgkú pazarlás.