Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 20., szombat A' BALATON JÉGÉN Fotó: Gyertyás László 4 Téli csata a nyári Balatonért TÖBBFELVONÁSOS DRÁMA BOGLÁRLELLÉN Ha elhisszük Shakes peare- nak, hogy a világ egy nagy színiház, s benne színész minden férfi és nő, akkor a boglárlelleit kamaraszín­padnak tekinthetjük, ahol persze azért még töményen jelen van az élet sava-bor­sa. A függöny felhúzása előtt nézzük a kulisszák mögöt­ti eseményeket: a városi ta­nács a közelmúltban új da­rab próbáját kezdte meg. Címe: „Emeljünk közterüle­ti árakat”. A súgó — jelen esetben — az apparátus és a főrendező: a tanácselnök jól felkészült a témából. Ta­nulmányozták a korábbi előadások dokumentumait, s megdöbbentek: a húszéves instrukciók még mindig él­nek, aligha módosított va­lamit rajtuk az élet. Forra­dalmian megváltoztatni egy színházat persze rendkívül nehéz. Számítani lehet arra, hogy a vezető színész bere­ked, a statiszta rossz ütem­ben lép színpadra, zenés darabnál esetleg megcsúsz­hat a karmester és elvágó­dik a zenekari árokban. Azt persze ritkán tételezi föl bárki is, hogy néhány mar­kánsabb művész vezetésével föllázad az egész statisztéria. Akik végig jelén voltak, azt mondják: már a szerep- osztásnál elindult a harc, s nem lehetett tudni, mikor fajul háborúvá. Szabó József tanácselnök rutinos közéleti ember lé­vén nem akart katartikus élményt szerezni a tanács­nak már a főpróbán. Ügy gondolta — s ebben maga mögött érezhette a súgók és a közönség: a helyi lakosság támogatását —, hogy fölmé­ri a darab hatását, s a pre­mierre ennek megfelelően módosítja az előadást. Nos, a főpróba nem ara­tott egyértelmű sikert, s ez biztató lehet a bemutatóra. A tudósító a függönyök fel­húzásakor jelent meg a helyszínen, s mindjárt kezé­be is kapott egy színházi kalauzt, melyet a kereske­dők képviseletében Kertész Rezső megyei Kisosz-titkár nyújtott át: „Kedves Re­zső! Ismét segítségül hí­vunk, mert a boglárleltei városi tanács a közterület- használati díjakat fel akar­ja emelni az 1990. január 4- én tartandó tanácsülésen. Az emelés mértéke épü­letnél, pavilonnál 360 fo­rintról 1500 forint (négyzet- méter év), vendéglátóipari előkertnél 60 forintról 400 forint (négyzetméter’év) díj­ra. Ehhez még jön az áfa, 15 százalék. Tehát 1725 fo­rint lenne az építmények díja, a kerté pedig 460 fo­rint. Sajnos, most sem történt meg az érdekeltek bevoná­sa, illetve tájékoztatása. Véleményünk szerint ez olyan áremelést von maga után a szabadáras élelmi­szerárak bevezetésével, a prognosztizált 19 százalékos inflációval a vendéglátóipari áfa 100 000 forintonként 13 800 forintra történő eme­lésével, hogy azt hiszem, majdnem százszázalékos áremelést kellene Végrehaj­tani. Ez az idegenforgalom csődjéhez vezet. A magyar lakosság vásárlóereje már tavaly is lényegesen csök­kent. A növekedésre számí­tó KGST-turisták sem lesz­nek annyira ellátva forint­tal, hogy áraink elviselhe- tők legyenek számukra.” A forgatókönyvnek meg­felelően peregtek a jelene­sek. Madarász Ferenc ható­sági osztályvezető azzal véd­te a koncepciót, hogy a vá­ltós rossz anyagi körülmé- hyek között van, s több év­tizedes központi irányítás után, most végre a tanács dönthet lényeges helyi gon­dokról. A bevételek növelé­sének egyik eszköze a darab eszmei mondanivalója: a közterület-használati díjak ’emelése. A kereskedők 70 Százalékának egyébként frekventált helyen van üz­lete, s így jövedelmük is több az átlagosnál. . Hajdinák József meggyő­ző monológjából az derült ki, hogy a sok szólam elle­nére sem dicsőség még Ma­gyarországon vállalkozónak lenni. Furcsa, rosszízű elő­ítélet lengi körül őket, pe­dig ebben a szférában 6em kisebb tehetségű és nem ke­vésbé tisztességes emberek dolgoznak, mint az élet más területén. Ok saját pénzü­ket kockáztatják, régebbi üzleteiket fel kellene újíta­ni, de a tisztázatlan jogvi­szony miatt nehéz e döntés. Garanciát kellene számukra biztosítani, hogy végre hosz- szabb távra tervezhessenek. Ennek egyik formája az épületek, illetve földterüle­tek megvásárlása, s akkor ők gondoskodnak a megfe­lelő színvonalról is. Kertész Rezső kiselőadásában arról beszélt, hogy végre ki kel! lépni az apparátus bűvköré­ből, minden döntést a nyil­vánosság előtt kell meghoz­ni s az igazi értéknek kell érvényesülni, A két tanácsülés közötti Szünetben a kereskedők 'mozgósították kollégáikat, s a csata szombaton a lellei ■művelődési házban folyta­tódott. A tanácselnök és a hatósági osztályvezető ter­mészetesen védte saját el­képzeléseit, de az összefo­gás és az ellenérvek hatásá­ba kijelentették: hajlandók a kompromisszumra. A ke­reskedők néhány képviselő- ■je: Szalay Pál, Hajdinák Jó­zsef, Molnár Gáborné, Bú­kor Ferenc vállalkozásba­rát politikát kért a tanács­tól, s cserébe ők is támoga­tásukat ajánlották. Szalay Pál javaslatára most 50-től 100 százalék közötti áreme­lést, s évenként az infláció •mértékével emelt közterü­let-használati díjat tartaná­nak elfogadhatónak. Kér­ték az elnököt, ezt az elkép­zelést támogassa a tanács legközelebbi ülésén. A márciusi bemutatóig is índulatmentes, jó munkát :kíván a tudósító. Süli Ferenc Tanulj, hogy permetezhess! Az Elnöki Tanács 2 1988- as határozata, valamint a MÉM 5 1988. számú rende­leté alapján a szabadforgal­mú és nagyüzemi felhaszná­lású növénvvédőszer-kategó- riák mellett január 1-jével megismerkedhettünk egy új fogalommal, a feltételes for­galmú növényvédő szerek csoportjával. Ezeket a sze­reket azonban csak a kellő ismeretanyagot igazoló vizsgabizonyítvánnyal ren­delkezők vásárolhatják meg. Megyénkben már sorra rendezik azokat a tanfolya­mokat, amelyeken 80 órás foglalkozás keretében elsa­játíthatók. a tudnivalók. Kaposváron a Móricz Zsigmond Művelődési Ház­ban Húsz Mihály igazgató szervezte meg a Kertbará­tok Egyesülete tagjai* részé­re az oktatást. Dr. Jasinka János, a Növény- és Talaj- védelmi Szolgálat Kaposvári Intézetének igazgatója a me­gyei helyzetről is tájékoz­tatott. — Nemesdéden befejeződ­tek az első tanfolyamok, mi 59 embert vizsgáztattunk. Felkészültségük alapján so­kan akár a technikusminő­sítő vizsgán is megfeleltek volna. Ebben a községben a szolgálat állomása is szer­vezett tan folyamot, így több mint százan tettek sikeres vizsgát. A kaposváriak között ott van az áfész, az Agróker, a Zöldért minden olyan mun­katársa, aki növényvédőszer- forgalmazásban vesz részt. — Lassan meg kell kez­deni a tavaszi kerti mun­kákat, aki nem kezd időben, vegyszer hiányában a véde­kezéseket is elmulasztja. Nyitottak vagyunk, bárki je­lentkezését elfogadjuk — mondta Hász Mihály Gyorsan változó rendele­tek korát éljük. Vajon med­dig marad fenn ez a ren­delet ? — Átalakuló gazdaságunk­ban egyre meghatározóbbá válik a. kisüzem. A jelenlegi 37 százalékos részesedési arány az idén várhatóan eléri a 40 százalékot a me­zőgazdasági termelésben. Ehhez viszont a teljes szek­torsemlegességet kell biz­tosítani, tehát minden vegy­szert hozzáférhetővé kell tenni a kistermelő számára is — mondta Jasinka János. A jövőben tehát a nö- vényvédőszer-vásárlás a megfelelő ismeretekhez lesz kötve, nem a termelőüzemhez. Mindenképpen el kell sajá­títani tehát a szükséges tud­nivalókat, annál is inkább, mert a nyugat-európái szab­ványok más követelmények elé állítják a termelőket. Érdemes tehát rászánni 80 órát, nemcsak saját, de környezetünk és embertár­saink egészségéről is szó van. M. T. DÉL-DUNÁNTÚLI TÜKÖR Szippantás a füstködből Meggyújtom az új egy forint ötven filléresem vé­gét, amelynek megjelenési formája egy szál cigaret­ta, s békésen kifújom a füstöt, miután megszabadí­tottam némi kátrány- és nikotinmennyiségtől. Lám, máris kevésbé szennyezem a levegőt! Magamat — be­lül — persze nvúvasztom, de mi ez ahhoz képest, amit mások tesznek velem? Ilyen szempontból egy kicsit a csütörtök kivétel volt. ' Megálltak a füstokádók Mindenütt Volán-sztrájk, ebből az alkalomból nyu­galom az utakon. Nem aka­rok túlságosan ironizálni, hiszen tudom, miért kerül sor a munkabeszüntetésre, tudom, mit jelent ez orszá­gos viszonylatban, és átér- zem a buszvezetők gond­ját. De még valami mást is. Nem zúgtak előttem Pécs utcáin a füstokádó, köhög- tetö autóbuszok. Mintha ki­csit tisztább lett volna a levegő; legalábbis kelle­mesebb. Valahogy bátrab­ban lélegeztem. Talán csök­kent a szmog. Mert az ugyancsak van, és ha len­ne — mint ahogy állítólag lesz — rendszeres mérés, lassan akár szmogriadót is elrendelhetnének az egész­ségügyi hatóságok Pécsett. Sötét füstköd takarja a vá­rost, a szabadban levő ko­csik reggelre egységes szür­ke bevonatot kapnak, s kö­högőrohamokat, légcsőhu­rutot az emberek. Mert ontják a füstöt a kocsik, a buszok, a gyárak, és nincs a jótékony szél, ami elso­dorja. Lassan az jár jól, aki egyáltalán nem is léleg­zik. Csodálom, hogy még nem árulják palackban a friss levegőt. Óriási üzlet lenne! Ebéd utáni fröccs helyett két szippantás ózon. Mert úgy kellene a jó levegő a tüdőnek, mint szemnek a szép látvány. Szemérmes lányok S mi más lenne gyönyö­rű a férfiszemnek, mint a nő. Így érthető, hogy so­kan belelkesültek, amikor az egyik pécsi bár amatőr sztriptízversenyt hirdetett. Aztán ahogy ez már lenni szokott, jött a csalódás, mert a szomszéd Zshzsika vagy a telt keblű hölgy a AZ INDOK: RÁFIZETÉS Megszűnő nagyatádi szolgáltatások Az új év első munkanap­ján megszűnt a nagyatádi pb-gázcseretelep. Papp Já­nos, a Somogyker 36. szá­mú boltjának vezetője volt az üzemeltető: — A pb-gáztelep a ta­nács tulajdona, mi csak üzemeltettük. Amíg a vá­rosban csak itt lehetett pb- gázpalackot cserélni, addig nagy volt a forgalmunk. Amióta az Áfor-kútnál is cserélnek, naponta csak 25- en, 30-an jönnek, a 11,5 kilogrammos palackokért. A Dél-somogyi Mezőgazda- sági Kombinát lábodi hús­üzeme sem tőlünk viszi már: a községben létesítet­tek telepet. Veszteséges hát az üzemeltetés, s felmond- tuk a tanácsnál a szerző­dést. Igv csak a város végén, a lábodi úton levő benzin­kútnál lehet palackot cse­rélni, de ott csak a 11,5 ki­logrammosokat, mivel nem tartanak 0,5, 2 és 23 kilo­grammos palackot. Elterjedt az a hír is, hogy bezár a Patyolat-szalon; a tanács-vb legutóbbi ülésén be is jelentették ezt. Az in­dok: ráfizetéses... Ha ez így megy tovább, akkor a város szolgáltató­hálózata visszafejlődik. (Dorcsi) harmadikról nem volt a je­lentkezők között, sőt még je­lentkezők sem voltak. So­kan megelégedtek volna a sztriptíz helyett — a sztrip nyolccal, de hát se­hol semmi. Pedig a rende­zők elhúzták a mézesmad­zagot, mert azt ígérték, az első öt helyezett szerződést kap, 8 ezer forintért alkal­mazzák őket. Nyolcezerből ugyan manapság nem lehet felöltözni, de levetkőzni ta­lán igen. Ügy látszik, lá­nyaink mégsem szemérmet­lenek, hiszen nem -tolong­tak, hogy bájaikat muto­gassák. Nem voltak oda, hogy a bár plakátjain sze­repeljenek ... Mások persze megőrülnek a plakátokért, hiszen valóságos plakáthá­ború dúl, egymásét ragaszt­ják át az ellenfelek, aztán természetesen mindenütt ottfelejtik az érvényüket vesztett papírokat: házfa­lon, villanyoszlopon, kerí­tésen. Teljes a káosz pla­kátügyben is, nem lehet pontosan tudni, melyik kié és ki mit akar. Persze ez lenne még a kisebbik baj, hogy a plakátokról nem le­het tudni... Csak egyszer majd e téren is rendet ke:l tenni, hiszen a felül szmo- gos, alul szemetes várost most derékon kapta a pla­káthadsereg. De úgy lát­szik, ahogy a lányok nem voltak hajlandók vetkőzni a bárban, úgy nem vetkő­zik. nem szabadul meg ko­pott gönceitől a város sem. Pedig az lenne az igazi íjagy show! Ki megy v és ki marad? Másutt megszabadulnak, de nem plakátoktól és ru­hadaraboktól, hanem embe­rektől. E téren, úgy hírlik. Tolna megye fiatal városá­ban, Tamásiban meglehető­sen zavaros a helyzet. Azt beszélik, hogy az egyik üzemből rövidesen száz em­bert küldenek el. A másik­ból is legalább annyit. Biz­tosat nem tud' és nem is tudhat senki. A kisváros­ban ugyanis főleg nagyvá­rosi cégek leányvállalatai, kirendeltségei működnek: s mit tesz a nagyvállalat? Nem a központban hajt végre leépítést, hanem vi­déken, a kislánynál. így sok ember helyzete bizonyta­lan. Nem tudja, igaz-e a szóbeszéd, és ha igaz, ak­kor kire vonatkozik. Tamá­siban most is több mint százan vannak munka nél­kül, és a tanács alaposan fontolgatja a közhasznú munka bevezetését. Konk­rét döntés azonban még nincs, mert végül is senki nem tud semmit pontosan ... Sajnos, manapság ez a helyzet. Mindenki beszél, találgat, de pontosan nem lehet tudni semmit. így aztán jövőt tervezni is meglehe­tősen nehéz. Pedig kellene! Azért ez alól is van kivi­tel, szerencsére. A távköz­lési igazgatóság például végre tervezhet, hiszen ön­álló vállalat lett. S a táv­közlés jó bolt, jó befektetés. Tíz év múlva mindenütt lesz crossbar, és újabb két­millió lakásban cseng majd a telefon. Talán akkor majd gyorsabban, egyszerűbben mennek a dolgok. S hadd legyek optimista: eljön majd az idő, hogy egy új lakást úgy vehet birtokba az új tulajdonos, hogy ott már működik a telefon, vagyis az első napi csőtöréshez te­lefonon hívhat szerelőt. Ez lesz az igazán jó dolog! Dán Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents