Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-07 / 290. szám
1989. december 7., csütörtök Somogyi Néplap 3 Szabad választások? írhattam volna alcímként: avagy egy szó karrierje. Mégsem tettem, mert felelős állampolgárként óvatosan kívánok bánni átmenetünk egyik szent fogalmával. Egyikkel, írtam, mert van több is. Olyan, mint a demokrácia, a parlamentarizmus, az önkormányzat. Gyönyörű szavak, és én ugyanúgy féltem őket, mint valaha a szocializmust, a közösségiséget féltettem. Ugyanoda fognak jutni, ahová az utóbbiak? És megint vétlenül, önhibájukon kívül, használóik (kihasználóik?) tudatos vagy tudatlan akaratából? Könnyen meglehet, ha a régi, szép fogalmak — reméljük, átmeneti — kudarcából nem tanulunk, és nem terítjük óvó értelmünket mai reményeink mágikus erejű szavaira. Értelmünk parancsa pedig nem lehet más, mint valóságos tartalmakat adni ezeknek a szavaknak, még akkor is, ha adott esetben nem csillognak olyan fényesen, olyan részegítő erővel, mint szeretnénk. Témánknál maradva vizsgáljuk meg röviden a szabad választások kérdését. Mi kell egy valódi szabad választáshoz? Kell a határon kívüli politikai erők közvetlen nyomásának a hiánya. Ez biztosítottnak látszik. (A közvetett nyomás hiányát illetően már eléggé bizonytalan vagyok.) Ne legyen autoratív hatalmi központ, amely képes manipulálni a választási folyamatot. Szerintem ilyen nincs (amitől még lehet, ha majd valamelyik vesztes politikai erőnek kézenfekvő magyarázatot kell találnia kudarcára). Szükségesek a politikai hitellel rendelkező, tényleges politikai választékot teremtő pártprogramok. Nos, ez a dolgok igazi szűk keresztmetszete. Az új politikai pártok még nem tudtak felhalmozni annyi politikai tőkét, hogy tényleges hitelük legyen, a régi—új párt pedig minden tőkéjét elveszítette, s ezért nincs hitele. Mi van tehát? Szebbnél szebb és általánosnál általánosabb politikai ígéretek. Amik közül a választó nem tényleges érdekei (mert ennek felismeréséhez reálisan választható alternatívák kellenének), hanem pillanatnyi hangulata, érzelmei, nosztalgiái szerint fog választani — még akkor is, ha ő pont ennek ellenkezőjéről lesz meggyőződve. Nem tud szabaddá válni, mert szabadsága a valósággal való felelős állampolgári viszonyt jelentené, ennek létrehozásához azonban hiányoznak a legalapvetőbb feltételek. Mindez mire csábíthatja a szóban forgó pártokat? Ha nem tudnak már kipróbált, a gyakorlat által igazolt vagy korrigált irányvonalakat felkínálni, akkor nem marad más, mint csillogó politikai biancocsekkek kitöltésére biztatni az állampolgárokat. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha kemény agitációs nyomással maguk felé fordítják a belsőleg bizonytalan választókat. Válaszoljunk a címben megfogalmazott kérdésünkre: beszélhetünk-e szabad választásokról? Igen, de úgy és annyiban, ahogyan azt mai viszonyaink lehetővé teszik. És bízzunk abban, hogy minden elkövetkező választásunk — az előzőhöz képest — egyre teljesebben fogja kifejezni választásunk szabadságát. Jávorszki András Ha egy falu összefog... Nágocs megtartja lakóit Hol vannak az érettségizettek? LEERTEKELT BIZONYÍTVÁNNYAL Nágocsot csak egy úton' lehet megközelíteni. Ma még zsákutca végén fekszik ez a 744 lakosú település, három falu tanácsának otthona. Aki' Kaposvárról a 64-es főúton Szántódra indul, valahol An- docs és Kapoly között talál rá jobb kéz felől, a keskeny bekötőútra. Négy kilométer innen a falu központja. Az ember azt gondolná, a lassan néptelenedő falvak életét éli Nágocs is. Hogy ez nem így van, arról a Horváth Pál tanácselnökkel folytatott■ beszélgetés győzött meg. — Halmozottan hátrányos község a miénk — mondta Horváth Pál —, de azért a lakosság segítségével csak elboldogulunk. Már szokássá vált, hogy a tanács megveszi az építőanyagot, azután a falu összefog, és keveri a habarcsot, hordja a téglát, míg el nem készül a munka. Zics és Miklósi — a falugyűlés által kijelölt két társközség — egyenrangú partnerünk. Ma már mindhárom településen vezetékes (és a telekre bevitt) vízzel mosnak, főznek az asz- szonyok. Most őszzel járt le a próbaüzem: a négy fúrt kút és a 25 kilométernyi vezeték kifogástalanul működik. összesen 51,5 millió forintba került a rendszer. — A legnagyobb gondot a rossz utak okozzák. A 19,5 kilométeres hálózatból mindössze 4,5 van kikövezve. Ebből a szempontból Miklósi a legrendezettebb: egy kétszáz méteres utca kivételével úthálózata már aszfaltburkolatot kapott. S ami a legfontosabb: a napokban megkezdődött a 3750 méter hosszú andocs—nágocs—zicsi kö- vesút építése; ennek elkészültével megszűnik a község zsákutca jellege. A tervek szerint jövő ősszel már közlekedhetünk rajta. A három település ritka helyzetben él: igazgatásilag és gazdaságilag egységet alkot. (Egy tsz földjén gazdálkodnak.) Az oktatás megosztott. Nágocsnak 1—8. osztályos iskolája van. Zicsről és Miklósiból a felsősök Tö- rökkoppányba járnak át tanulni. Zics a tabi, Nágocs és Miklósi a Koppány Völgye és Karádi Áfész ellátási területéhez tartozik. A lakosság nagy része helyben talál munkát. Ha ez nem így volna ... Horváth Pált elragadja az indulat, amikor a közlekedés kerül szóba. — Csak nagyon kevés buszjárat jön a faluba — mondja. — Akár beteg, akár idős vagy fiatal jönne haza Tabról, illetve Kaposvár felől, a legtöbb járatról kénytelen a négy kilométerre fekvő elágazásnál leszállni. Azután vagy begyalogol a faluba, vagy megvár egy buszt, ami betér hozzánk. Ez a legjobb esetben is egy óra, sokszor esőben-fagyban. Vasárnaponként mindig telve érkezik a faluba a busz. Tőlünk 43 tanuló jár Kaposvár felé, közülük 5—10 rendszeresen lemarad, mert nem fér föl. A többiek (a „szerencsésebbek”) pedig mint a heringek, úgy utaznak. A szülők ilyenkor kocsiért szaladgálnak, hogy időben az iskolába érjen a gyerek. Sajnos, megszűnt a vonathoz való csatlakozás is. A szerelvény akkor indul a kapolyi vasútállomásról, mikor a busz- a faluból. Október 2-án személyesen kerestem meg De Sorgo Tibort, a Kapós Volán igazgatóját a problémáinkkal. Október 26- án pedig 26 szülő írt hozzá levelet. Bár kijött vizsgálódni valaki, a mai napig semmi nem történt az ügyben. Szerencsére az alapellátás a boltokban nagyon jó. Most megpályáztunk egy vágó- híd-létesítést; a falusiaktól vennénk az állatokat, aztán a három település lakóinak kimérnénk a húst. A vendéglátással jelentős gondjaink vannak. A Koppány Völgye és Karádi Áfész a legdrágább, messze a környéken. Nagyon rossz a tápellátás, a tojást, a gyümölcsöt és az állatokat pedig mindig olcsóbban akarja felvásárolni, mint a többi szövetkezet. De a kocsmában 45 forintért ad egy liter kólát! Nincs konkurenciája, monopolhelyzetben érzi magát. Nagyon rossz partnere a falunak, ahol mindenki foglalkozik háztáji gazdasággal. Székhelycentrikus: fejlesztést, felújítást a távolabbi településeken nem vállal; nálunk is mi építettük a boltot, a kocsmát. Falugyűlésen már felvetődött, hogy a tűrhetetlen állapotok miatt vegyük fel a kapcsolatot a Tab és Vidéke ÁFÉSZ-szal. Mindhárom településen orvosi rendelőt és tanácsadót építettek. Gyógyszertáruk is van. Jelentős lakossági segítséggel folyamatosan felújítják műemlékeiket. A tanácselnök mutatja legújabb büszkeségüket: tavaszra elkészül a faluháza, benne tornaterem, ifjúsági klub, könyvtár, posta, fotószakkör, lemezstúdió, mozi, házasságkötő terem és színházterem kapott helyet. — A régi kultúrház fala kidőlt — mondja az elnök. — Nekünk pedig olyan körülményeket kell teremteni, hogy itt maradjanak a fiatalok. Az idén először egyensúlyba került a születések és a halálozások száma Nágocson meg a társközségeiben. Az emberek nem költöznek el, a megüresedő házak gyorsan gazdára találnak. Nágocs megtartja lakóit. Czene Attila Somogybán az idén 675 diák érettségizett. Közülük kétszáznyolcvan jelezte, hogy tovább akar tanulni, háromszázkilencvenöt pedig munkába készült. Nos, nem mindegyik kapott állást. Legalábbis ez derül ki a megyei munkaerő-közvetítő iroda kimutatásaiból. Valahol eltűnt 120 érettségizett. Dr. Kárpáti Józsefné irodavezető szerint ennek különféle okai lehetnek, ök minden első munkakönyvhöz mellékelnek egy statisztikai lapot, s ezt az első munkáltatónak vissza kellene küldenie. Kellene, de van, aki ezt nem teszi meg, így a statisztika már eleve bizonytalan. Egyszóval lehet hogy nem is százhúsz diák tűnt el, hanem kevesebb. De lehet az is hogy több is. Ugyanis arról sem tudnak még pontos adatokat, hogy a 280 továbbtanulni szándékozó közül hányat vettek föl a felsőoktatási intézményekbe, illetve a fiúk közül hány az előfel- vételis, aki most sorkatonai szolgálatát tölti. Azt sem lehet tudni, hogy hányán dolgoznak kisegítő családtagként, mindenféle bejelentés nélkül. Az azonban tény, hogy egy „sima” érettségi bizonyítvánnyal ma már nehéz elhelyezkedni. Kárpátinétól hallottuk, hogy az érettségizettek zöme oklevelének birtokában a legtermészetesebb dolognak tartja, hogy íróasztalhoz jut. Pedig ez ma már nem is olyan természetes. Régebben még elképzelhető volt, hogy különböző ismeretségek révén ki-ki elhelyezte a „rokongyereket” — bújtatva —, hogy vattáz- za a bérszínvonalat. A nyereségérdekeltségbe azonban már nem fér bele a „vattaember”. Valójában csak azoknak az érettségizetteknek van esélyük az elhelyezkedésre, akik valamilyen fakultációt végeztek. Rájuk szükség van. A „sima” érettségi ma már kevés. A munkaerő-szolgálati iroda csak abban tud segíteni, hogy megfelelő jelentkező esetében különböző tanfolyamokat szervez, ha hozzájuk fordulnak. Ám nem megy be mindenki az irodába. Pedig Kaposváron a Füredi út 8—10. szám alatt várják mindazokat, akiknek elhelyezkedési gondjaik vannak. Természetesen nem íróasztalokat kínálnak. — Feltételezem, hogy jó néhányan azért nem keresnek munkát, mert tanulni akarnak a következő felvételire. Nem volna célszerű olyan néhányórás munkahelyeket teremteni, ahol a gyerek keres is és tanulhat is. — Ilyen munkahely egyre kevesebb van. Jönnének diákok is, főiskolások, de nem tudunk megfelelő ajánlatot tenni. A vállalatok ma már egyre inkább meggondolják, hogy milyen állásokat teremtenek. — Mi lesz a munkanélküli érettségizettekkel? — Ha íróasztalt nem is, de munkahelyet azért tudunk ajánlani, ha bejönnek hozzánk. (Nagy) KETTŐS BERUHÁZÁS AZ UNITECHNÉL Világszínvonalú konténerek C^gér nélkül is elkelnek Sokkal masszívabbak a barcsi Unitech gépipari kisszövetkezet lakókonténerei, mint a hasonló jellegű olasz gyártmányok — állapították meg nemrég Itáliából érkezett szakemberek. A kisszövetkezet áruszállító konténerei világszínvonalúak; egy nemzetközi minősítés szerint bárhol használhatók. Van is rájuk igény a világpiacon. Tudják ezt az Unitechnél, épp ezért fogtak bele 1988- ban egy beruházásba, amely kivált az áruszállító konténerek gyártásbővítését és a legkorszerűbb technológiák behozataliét szolgálta. Az épületek és a berendezések ünnepélyes üzembe helyezésére tegnap délelőtt került sor Barcson és Szentborbá- son. A barcsi ötvenmillió forintot érő beruházáshoz — huszonötmillió forint, különböző forrásból származó hitel mellett — a szövetkezet saját tízmillió forintját használta föl. A foglalkoztatási és az állami fejlesztési alapból összesen tizenötmillió forintot kapott. A konténerek túlnyomó többségét tőkés piacon értékesítik majd; ez mind az államháztartás, mind pedig az Unitech szempontjából jelentős devizabevételt jelent, s az előrejelzések szerint hosszú távon. A konkrét bevételen túl a korszerű technológia a belföldre szánt termékek minőségét is javítja majd, nem is beszélve arról, hogy közben a szövetkezetnél dolgozók munkakultúrája is fejlődik. A Six-In One típusú, ösz- szeszerelhető áruszállító konténerek készítésére is alkalmas gyártósort a svájci SCC Six-IN One Conrt- rens Company S. A. cégnél fejlesztették ki csakúgy, mint a gyártástechnológiát. A barcsiak kész konténerekkel fizetnek a berendezésekért, de már most szerződést kötöttek a konténerek továbbfejlesztésére. A gyártósor elhelyezésére egy üzemcsarnokot építettek, elkészült a festőműhely és a végszerelde is. A dolgozók jelenleg majdnem százhúsz órát fordítanak egy konténer teljes megépítésére, ezt az időt azonban száz óra alá szeretnék szorítani. Szentborbáson vasipari üzemet létesítenek mintegy huszonhat millió forintos ráfordítással. A gazdaságilag elmaradott térségben hatvan környékbelinek létesült új munkahely. Ezt a beruházást a Somogy és Baranya megyei tanácsi is támogatta. A szentborbási üzem kis- konténereket és a barcsi konténergyártáshoz szükséges alkatrészeket is készít. A volt határőrlaktanya területén igen jó körülményeket teremtettek a munkához. Ez év végéig csak huszonegymillió forintot használtak föl a keretösszegből; jövőre készül el a festőcsarnok és a technológiát is továbbépítik. A későbbiekben minden további nélkül fejleszthető a telep, s akár újabb munkahelyeket is kialakíthatnak, ha sikerül előteremteni a szükséges pénzt. (Faragó)
