Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-01 / 285. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 1., péntek HORIZONT Amint az erkélyen állunk, tekintetünk könnyedén siklik végig a lombjuktól éppen búcsúzó fák tetején, a hegyoldal színpompás őszi levélszőnyegén, majd a látóhatár végén megpróbálja a városra guggoló puha ködfüggönyből kibontani a dzsámi körvonalait, a székes- egyház négytornyú sziluettjét. A Mecsek, amelynek lankáin állunk, szinte ölében tartja, dombnyúlványaival féltő karokként öleli a gyönyörű várost, Pécset. Petsclüng Frigyes üvegmester dolgozószobája olyan, mint egy szemkápráztató kincses- kamra. A napsugarak pontosan tapogatják a falakat, tenyérnyi helyeket találnak csupán, amelyek vsszatündöklésükkel nem ejtik zavarba őket. A szoba ugyanis mintha üvegből lenne: festett üvegalkotások és ólomüvegek, egyházi témájú üvegképek és tiffany-üvegből készült vízimadarak. S a formák változatosságát a színek pazar pomEgy pécsi üvegmester otthonában „Ez élteti a papát" pája egészíti ki. A fényben a bársonybordó játszik a szikrázó arannyal, a mélyfekete „ellenkezik" a tengerkékkel. — Ez élteti a papát — mondja mosolyogva Mária asszony, a mester felesége. — Az üveg, mint anyag nemes, értékes és gyönyörű — magyarázza a 69 éves Pet- sching Frigyes, majd magával ragadó lelkesedéssel beszél az üvegfajtákról, az anyag csengő „zajáról", a csiszolás mesterfogásairól. — Az Országház páratlanul szép épületének míves üvegei édesapám keze munkáját is őrzik. A szakmát tőle örököltem, ő tanított engem az üveg szeretetére. Már gyermekként a nyári szünetekben dolgoztam a műhelyében, a mestervizsgát a háború után tettem le. S hogy milyen mester lett belőle, azt többek között a mária- gyűdi templom három hatalmas, ólomüvegezett ablaka is bizonyítja. A pécsi székesegyház legutóbbi restaurálásakor őt kérték fel a javítások elvégzésére. — Manapság pedig igény szerint dolgozom, hol brossokat, horoszkópos sorozatokat csinálok, hol pedig kézi festésű tányérokat, mozaikokat készítek, a fő szakmámnak azonban mindig az üvegcsiszolást tekintettem. S ahogy a napkorong araszol az égen, jegyzetfüzetemre élénk bordó folt kúszik. A sugarakat pompás lencseként a két ablak közé függesztett üvegkompozíció szűri meg. A mester észreveszi elkalandozott figyelmemet s kihasználva a néhány pillanatot, elém csúsztatja egyik kiállításának vendégkönyvét. A lapok ilyen és hasonló véleményeket őriznek: „Ötletekben kifogyhatatlan művész kezét dicséri a tárlat, a kitűnő tervezés remek kivitelezéssel párosult." — Egy kicsit visszakanyarodva a kezdethez, akkor is az otthonában dolgozott? — Édesapámról még elfelejtettem annyit mondani, hogy Pozsonyban tanulta a mesterséget, majd Budapesten az Eu- rópa-szerte híres Róth Miksa műhelyében dolgozott, és 1911- ben nyitott saját üzletet Pécsen két segéddel és egy inassal. Halála után ennek a műhelynek a vezetését vettem át. 1952- ben visszaadtam az iparengedélyemet, és feleségemmel alapító tagja lettem a pécsi Üveges és Üvegcsiszoló Szövetkezetnek. Aztán pedig az 500. Számú Ipari Tanulóintézetnél óraadó szakoktató voltam. Nyugdíjba vonulásom természetesen nem jelentette e mesterség befejezését. — Az egész napját itt tölti, meg a kemencénél — teszi hozzá Mária asszony. — Szinte csak ehhez van türelme. — Ez jelenti tehát a hobbit, a szórakozást, a kikapcsolódást, a pihenést? — Igen. No azért vasárnaponként meccsre járok. A Pécsi Bányásznak voltam egykor a szakosztályvezetője, most a Komlónak szurkolok. És a televízió: „belemerülök" a politikába és szeretem a sportot. Az előzőt főleg a lányom miatt kísérem figyelemmel. Ugyanis e név: Petsching Mária bizonyára sokunk előtt ismert, a televízióban is többször láthattuk már e kivételes tehetségű közgazdászt. A másik gyermek, Zsuzsa, jogász lett. — Nem volt kedvük ehhez a mesterséghez, mit tudtam volna csinálni—válaszol az el nem hangzott kérdésre a ház ura, majd átkalauzol a lakás másik helyiségébe. Természetesen itt is hasonló kép fogad bennünket: a falon velencei tükör és színpompás üvegképek, mozaikok, az asztalon ólomkristály Váza, a sarokban pedig egy szövőszék. A kedves pécsi házaspártól úgy távozunk fotóriporter kollégámmal, hogy bizonyosságot nyertünk: miként válhat az ipar művészetté, miként válhat a munka a mindennapok hobbijává. Tamási Rita riportja Fotó: Gyertyás László Hogyan lehet a valutát kímélni? Érti üzletház Pécsett Az immár megszokott dolog — Európa elképedésére, s az osztrák kereskedők öröméré —, hogy honfitársaink7 ezrei kocsiba ülve a nyugati határ másik felén költik el valutájukat, hihetetlen rohamot intézve az ottani áruházakban és alkalmi elárusító bodegák- ban felhalmozott műszaki cikkekért. Ami viszont ebben a rohamban szokatlan lehet: ha nehezen érthető intézkedéseibe a pénzügyi kormányzat belebukik... Az efféle reakciónak egyelőre kevés jelét lehet felfedezni. Mást azonban igen: akad egy-két ötletember, aki úgy vélte, megfelelő hasznot hajtó vállalkozás lenne, ha helyben próbálnák lecsapolni az osztrák oldalt célzó keresletet. Ezen az ötleten alapult jó egy hónapja Pécsen működő osztrák—magyar kft. az Érti technika-üzletház. Ha más nem, a pécsi MÁV-pályaudvarra érkezőknek — közvetlen szomszédságában van az üzletház — a két hatalmas, osztrák, illetve magyar zászló mindenképpen feltűnik. Ez azonban a külső — azzal együtt, hogy egy meglehetősen lerobbant, de a nyitásra csinosra rendbe hozott épületben kapott helyet az üzletház — , a belső merőben újnak tűnhet a vásárlóknak. Ha szabad így mondani: , .beköltöznek” a vevők a televíziók, mikrosütők, hűtőládák, music centerek, videók, parabolaantennák közé. Szabadon császkál- hat, felmérheti a választékot, s ha valamit vásárolni akar forintért —, hogy egy nagyon lényeges dolgot is megemlítsünk —, azonnal meg is tanítja az üzletház két magyar vezetője, Renkó Vilmos és Müller Antal a készülék kezelésére, prospektust nyomnak a kezébe, azzal a megnyugtató ígérettel, hogy a szervizt, a garanciális javítást is biztosítják. Az érdeklődés óriási, bár a feldbachi kereskedő Érti úr azt mondja: az első hónap nagyon jól sikerült, de egy kereskedőnek semmi sem elég. Ismerve üzletpolitikáját, nem egyedül a haszon növelésére célzott, hanem a vevők még sokoldalúbb kiszolgálására. Az Ertl-üzletben csak minőségi árut kínálnak. Raktárról dolgoznak, ottj áriunkkor öt kamionnyi áru érkezett, ám ha ennyi között sem lenne ott a keresett cikk, két-három napos határidővel vállalják a szállítását. Ez a helyzet például a mosogatógéppel: Ertlék tapasztalják a most felfutó keresletet, s már várja a friss áru a vevőket. A kérdés magától értetődő: ha egyszer ennyien utaznak a határon túlra, miért nem ott várta őket az Érti cég, miért jött ide, Pécsre? Azt mondja a kereskedő: odaát két-három ezer készüléket adtak el dél-dunántúli vásárlóknak. Az érdeklődés kötelezte erre a vállalkozásra. Ami ajelek szerint'tovább bővül. A jövő évben már video és sima kazettákat is forgalmaznak, s remény van arra, hogy méret után rendelt konyhabútorokra is felvesznek rendelést. A kínálatot prospektus jelzi a vásárlóknak, megkapja a tervrajzokat is, a cég szakembere a helyszínre megy a méretek pontosítása érdekében, tanácsot ad, és segít a vevőnek eldönteni: melyik megoldás lenne a legjobb, a legtetszetősebb. De ne maradjunk a konyhában — ennél többről van szó. Egy kereskedelmi kultúráról, amelynek ilyen szintű megnyilvánulásaival eddig csak ritkán, egykét magyar cég esetében találkoztunk, az Ertlék magatartása mérce lehet. Sőt: legyen mérce, mert ez is a vállalkozás lényegéhez tartozik. Mészáros Attila
