Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
1989. december 2., szombat 7 A cseri gyerek visszatér „Vagányabbnak kell lenni” Harangozó Teri még keresi az Igazit Öt író-olvasó találkozó, kellemes séták a kaposvári utcákon. És némi nosztalgia. Az egykori cseri kisfiú a napokban újra meglátogatta gyermekkorának kedves városát. Hívták — és ő örömmel jött. Az utóbbi években általában kétszer találkozik somogyi olvasóival Lőrincz L. László, más néven Leslie L. Lawrence. Természetesen csak azokkal, akik kedvelik a tudományosfantasztikus könyveit, és a krimit. Nebet Hét, A halottak úrnője, Holdanyó fényes arca, A gyűlölet fája, Az üvöltő bika, Huan-ti átka... — néhány cím a sok közül. A rövidre szabott két nap zsúfolt programjában maradt némi idő beszélgetésre. — A mongol népköltészettel és mitológiával foglalkozó keletkutató, a nyelvtudományok kandidátusa miért éppen sci- fikkel és krimikkel robban be az irodalmi életbe? — Már gyermekkoromban is rengeteget olvastam. A könyvekből merített óriási információhalmaz egyfajta íráskényszert szült: ezért is vettem részt 1953—65 között a különféle irodalmi pályázatokon. Általában második, harmadik díjjal jutalmazták írásaimat. (Az elsődijas ekkor Takáts Gyula volt.) Az egyetemre kerülve — mivel öt nyelvet tanultam egyszerre —, sajnos nem maradt időm az írásra; ám 1972-ben, gyermekkori élményeimnek köszönhetően megszületett első ifjúsági regényem: ,,A sólyom kinyújtja karmait” címmel. Á közönségsiker további alkotásra ösztönzött, s keletkutató társaimhoz hasonlóan, a tudományos munkák mellett ismeretterjesztő irodalomra is vállalkoztam. Kisdiákként is már szívesen vettem kézbe fantasztikus könyveket, bár akkor még jóval kevesebb volt belőlük. Egyik kedvencem James Hiltontól a Kék hold völgye című könyv volt. Elhatároztam, egy ilyen jellegű könyvet én is fogok írni. Istenem, több lett belőle... Első kéziratomat Kuczka Péternek, a magyar sci-fi atyjának mutattam meg, s az ő biztatására jelent meg A nagy kupola szégyene című kötetem. — Meghökkentő szituációk, vérszagú eseménylánc, a képtelen és a még hihető határát súroló fordulatok szövevénye adja egy-egy művének cselekményét. Honnan jönnek az ötletek? — Nagyon érdekes, gyakran a napi sajtóból merítem az alapötletet. Az író másként ítéli meg az írott szó igazságtartalmát, nagyobb érzékenységgel látja az összefüggéseket. — Ezeket az ismereteket számtalan más formába lehetne önteni. Köztudomású, hogy az ön által kedvelt műfajok eléggé lejáratódtak... — Valóban. Mindennek az a sznob értékítélet az oka, ami régóta dívik Magyarországon. A kritikusok a sci-fit. a krimit, a lektűrt — s az ifjúsági irodalom egy részét is — kirekesztették az irodalomból. Egyszerűen azért, mert valaki egykor azt mondta, hogy eme műfajok nem tartoznak az igényes irodalom tárgykörébe, mint ahogy az operett sem lehet művészet. Ez ellen nemigen tudunk tenni. Ám az vigasztal, hogy szerencsére akadnak olyanok, akik másképp gondolkodnak. Azt vallom, hogy az olvasó, s ne az irodalomkritika mondjon ítéletet a könyvről. — Véleménye szerint a fiatalok körében minek köszönheti egyre nagyobb térhódítását a tudományos-fantasztikus irodalom? — Ez a műfaj szinte egyedüli. A legjobban tudja kifejezni korunk technikai valóságát. Leginkább az ifjabb nemzedéket izgatja a világegyetem: élnek-e rajtunk kívül máshol, léteznek- e ufók, lesz-e időutazás, s egyáltalán: milyen lesz a jövőnk? Szerencsére e kérdések sokakat foglalkoztatnak, s ők egy-egy igényes sci-fiben találkozhatnak is a válaszokkal. — Van-e szerepe írás közben az álmoknak? — Megesett már velem, hogy éjjel felugrottam a meleg ágyból, hogy papírra vessem álmomat, melyről meg voltam győződve, hogy zseniális témául szolgálhat a könyvemhez. Reggel azonban óriási hülyeséget olvastam a lapon. Tehát az álmok kiszorulnak, a képzelet s a tapasztalat uralkodik mindig, amikor minden reggel nyolckor az írógép mellé ülök. —Sok gyerek a mese helyett olvassa a sci-fiket. Tudományos-fantasztikus irodalom és mese. Önnek mit jelent e két fogalom? — Nem hiszem, hogy ellentét lenne a sci-fi és a mese között. Az tény, hogy a mese sokat veszített népszerűségéből. A mese a múlt században vált gyermekműfajjá, s azóta nagy változáson ment át: fokozatosan scifi-elemeket vett fel. A mesének az évtizedek folyamán kialakult kizárólagos előjoga soha nem fog visszatérni, ám az igazán jó mese jól megfér egymás mellett a gyerekirodalom színes palettáján. — A scifi-írás nem megy a tudományos munka rovására? — Nem. A tudományos tevékenységgel év végén kell elszámolnom. Nemrég például két, tibeti népmesékkel kapcsolatos írásom jelent meg kínaiul. — Könyvei hol magyar névvel, hol Leslie L. Lawrence aláírással jelennek meg. Honnane kettősség? — Az ok egyszerű! Mivel nem azonos olvasótábor olvassa különböző műfajú könyveimet, ezért alkalmazom a két nevet. A krimiket az angol változattal, a sci-fiket pedig az eredeti névvel írom. Lőrincz Sándor Egy éve különböző budapesti szórakozóhelyeken, bárokban lép fel éjszakánként. Meg sokfelé, ahová hívják, mindenhova elmegy: vállalatoknál, kultúrházakban énekel. Régi, fülbemászó, kellemes dallamú slágereit szívesen hallgatják. A hangja, a külseje mit sem változott, most is olyan, mint amikor — immár több mint két évtizede — a törékeny vidéki kislány feltűnt a pódiumon. Tizennyolc éves koráig Bátya községben élt, ott is született, Kalocsán érettségizett. Szülei nagyon egyszerű emberek, földművelők. — Ők igazából nem is örültek énekesi karrieremnek — mondja az énekesnő. — Tudod, nekem tényleg nagyon nehéz volt az indulásom, mert egyedül, teljesen naivan, tisztán és védtelenül érkeztem a fővárosba. Szinte gyerek voltam még. Azt is elárulom, hogy csak itt, Pesten, huszonkét éves koromban csókolóztam először... Nagyon későn érő típus voltam. Hittem mindenben, ami szép, és reménykedtem, bíztam az emberekben... Aztán rettenetesen csalódtam... És egyszerűen félelmetes volt egyedül küzdenem. De nagyon akartam, és akkortájt szinte az egész falum megmozdult, hogy én Budapestre kerüljek, hogy engedjenek el a szüleim, hogy megpróbáljam ezt a nehéz, rögös pályát... Nem is tudom, hogyan bírtam ki az elején. Nyűglődtem rettenetesen, még lakásom sem volt, ágybérlet meg albérlet... Már majdnem megfutamodtam, de szerencsére nagyon szívós és alapvetően optimista természet vagyok. Szép lassan aztán — keserű tapasztalatok árán — rájöttem, hogy sokkal vagányabbnak kell lenni, mert sokkal több csalódás éri az embert, ha naív, ha mindent „mellre szív”, és nem tud kikeveredni a hullámvölgyekből... — Hogyan élsz? Mostanában milyen fellépéseid lesznek? — Két házasság után még keresem az Igazit, bár nem vagyok magányos... Egy olyan társra vágyom, aki valamivel magához vonz, akire fel lehet nézni, aki tehetséges, okos, erős, bátor, ápolt, jóképű. És még egy nagyon lényeges dolog: nekem igazán fontos, hogy olyan férfi legyen az illető, akinek lelke is van. Aki őszinte, akiben bízni, hinni lehet. Akinek én vagyok a legfontosabb. Szóval, keresem, de érdemtelen kapcsolatokra nem pazarolom el az energiámat. — Ami a fellépést illeti, Budapesten a demokratikus dal- fesztiválon, Dobos Attila, Mama, úgy szeretlek én című dalát énekeltem, e hónapban pedig Ausztráliába indulok. Még nem jártam ott, ezt a turnét nagyon várom. Közös fellépésre készülök egy Magyar- országon még nem ismert, erdélyi származású, Nyugat-Né- metországban-élő, tehetséges énekessel, Szabó Dániellel. Duettet fogunk énekelni. Eöry Éva Az Ördögi sugallat „megremegteti” a nagy fekete zongorát. Prokofjev eme virtuóz darabjának interpretátora a tizenhárom éves Köcsky Péter. A több rangos hazai és külföldi verseny előkelő helyezettje, a Zeneakadémia elsőéves növendéke és a barcsi Vikár Béla Zeneiskola tanulója. A tavalyi, Péter újabb sikerei ESŐFOKÚ ELISMERŐ OKLEVÉL emlékezetes nyíregyházi első helyezés után Péter nagy sikert aratott szülővárosában, Barcson. Az NSZK-beli Sinsheim- mel megkötött testvérvárosi egyezmény díszünnepségén Weber „Felhívás keringőre” című művét adta elő a rézfúvós zenei tábor résztvevői és a meghívott, ugyancsak zeneértő közönség előtt. Már ezekben a hónapokban készülődött egy európai rangját tekintve is jelentős nemzetközi ifjúsági zongoraversenyre, amelyet a csehszlovákiai Usti Nad Labenben tartottak november 3-a és 5-e között. A Zeneakadémia előkészítő tagozata ugyanis öt másik társával egyetemben, Pétert is jelölte a fellépésre. A 22. alkalommal megrendezett versenyre — amelyen 7 ország 100 zongoristája vett részt — Nádor György, a Zeneakadémia tanára készítette föl a fiút. A 2. korcsoportban 35 különböző nemzetiségű kis zongoristával együtt lépett Péter a porondra. A rendkívül magas színvonalú versenyen igazi virtuóz darabok csendültek fel. A döntőben Chopin — Liszt „A leányka vágya” és Prokofjev „Ördögi sugallat” című művét tolmácsolta a közönségnek. Produkciójáért, korcsoportjában a harmadik helyezésnek megfelelő „Elsőfokú elismerő oklevéllel” jutalmazták. Rövidesen ismét egy külföldi meghívásnak tesz eleget, Jugoszláviába utazik, ahol Mozart D- dúr zongoraversenyével lép a publikum elé. Júniusban Svédországba várják egy szólókoncertre, majd 1990-ben ismét a csehszlovákiai nemzetközi versenyen lép pódiumra. A külföldi szerepléseken való részvételéhez Kubik György, a Somogy Megyei Tanács társadalompolitikai főosztályának ifjúsági referense nyújtott anyagi támogatást. (Várnai) KÖZELKÉPEK Leslie L. Lawrence ,,mítoszai”
