Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
8 1989. december 2., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Bertók László Szirmay Endre Miközben húz ◦ csőbe be TÉL ELŐTT Talán holnap holnapután Vége a nyárnak; miközben húz a csőbe be még visszavágnak hogy se széle se közepe a perzselő vágyak, az emléksugarak, csak óra lapján a szám ősz lesz talán azt is ahogy kimondanám mintha a szél süvöltene aranyló, adakozó, szelíd ősz?... — a végső számadás télire marad?! de a fele mégis zene de a vége mindig talán Nincs m á r és nincs még s ahány csillag van a falán minden közbülső kajla, bizonytalan, ránc az arcon, kézfejen, bőrön, annyi ünnep annyi ige aki néma, annak igaza van?! annyi sistergő hült helye testembe égetett hiány Mire a számadás szavai megszólalnak s úgy tesz mintha én hajtanám minden hang hidegen kopog, az öntudat melegén jég virít fehéren. s ölel ha meghalok bele kinek hajtanak fejet a boldogok? MŰVÉ SZPALÁNTÁK Új színek az oktatásban — Textilrajzolók és keramikusok lesznek A világos teremben kellemes zene szól és a vizes agyag fanyar illata betölti a levegőt. Zaj nélkül forognak a lábbal hajtható koron- gozók, ügyes kezek formázzák az anyagot. A hosszú asztal mellett, ahol kézzel dolgoznak az ifjú mesterjelöltek, nagy a csivitelés. A közös alkotó munkát kísérő, boldog-békés hangulat kellemes érzéseket kelt a látogatóban. — Ahhoz, hogy a széle jobban megszáradjon és ne rogyjon össze, el kell égetni benne egy kis újságpapírt — magyarázza a „fogást" a tanárnő, Beiczer Judit Mikó Krisztinának,a ki egy őskori edény mintájára, felrakásos módszerrel próbálja „talpra állítani" az agyagedényt. — A múzeumban jártunk, megtekintettük az ősrégi edényeket és mindenki választhatott magának egyet, amelyet lerajzol majd megmintáz — mondja a fiatal tanárnő. Az iparművészeti főiskola utolsó éves hallgatójaként vállalta a kaposvári Iparművészeti Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézetben a gyakorlati oktatást. A szeptembertől beinduló képzésben textiltervező, illetve rajzoló és keramikus szakembereket kívánnak nevelni, elsősorban azzal a céllal, hogy a továbbtanuláshoz szükséges legfontosabb elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezzék. A Nyugat- Dunántúl vonzáskörzetéből érkező textiles és keramikus tanulók az elméleti és az elmélethez kapcsolódó gyakorlati ismereteket, valamint a közismereti tárgyakat, heti 40 órában sajátítják eL A keramikusok műhelyében, ahol a lassúság az erény — mert a külön-külön megformált agyaghurkákat nagyon precízen kell egymás fölé helyezni — nőuralom van. Mindössze három fiatalember tevékenykedik a cserfes lányok társaságában. Krisztina Veszprémből jelentkezett az iskolába és előtte már egy évig porcelánipari szakmunkásintézetben tanulta a rokonszakma fortélyait. — Jó gyakorlatot jelentett — mondja —-, de mindenképpen képzőművészetibe akartam járni. Keramikus, vagy grafikus leszek — fűzi hozzá magabiztosan. — A szabadidő iránt érdeklődöm. Miként szokták meg a várost, hova járnak szórakozni, kikapcsolódni? —- Jaj, jaj!! —- hangzik kórusban —/Csak őszintén, Krisztina! — így a bíztatás. — Még nagyon idegen minden — válaszolja. — Megszoktam Veszprémet és mindig azzal hasonlítom össze... A Kisalföld és a peremvidékének városaiból érkezett tanulók kollégiumban laknak. Már megszokták az új otthont, de azért, ha eljön a hétvége, rohannak a pályaudvarra... A tanítási napokon legföljebb egy röpke sétára, múzeumlátogatásra telik a szabadidőből. — Most már kiharcoltuk, hogy fél hatig legyen kimenő és kétszer egy héten 8—9 óráig is elkéretőz- hetünk. — Színház? —Nem, ott még nem voltunk, de bérletünk az van. Reméljük, időnk is lesz rá1—* válaszolják egymás szavába vágva. — Valóban nagyon túlterheltek a diákjaink — mondja Hausz Árpád, az iskola igazgatója. Pedig mindent megtettünk annak érdekében, hogy több szabadidejük legyen. Kényszer hozta úgy, hogy a pénteki napra sűrűsödött a gyakorlat. Beiczer Judit, akit felkértünk a kerámiaszakosok vezemagukat a szép torontáli mintás szőttesek. A textiltervező és rajzoló szakon tanuló 12 leányt Honty Márta iparművész vezeti be a szakma rejtelmeibe. Brogyanecz Beáta Kaposvárról és Tálosi Rita Marcaliból békésen munkálkodik a közös szövőszéken. Éppen a perzsa és szúrnák szövésmintát gyakorolják. Van aki tervez, van aki rajzol. Kötetlenül és egyfolytában hat órán át dolgoznak a lányok. — Nagyon kell igyekezni annak, aki tovább szeretne tanulni — mondja a tanárnő. Lehet, hogy majd a szombati napot is fel kell áldozni a jövő érdekében. Itt ugyanis nem elég a tehetség- óriási szorgalomra van szükség! A lányok szája majdhogynem sírásra görbül az elhangzottak után, mert annyian szeretnének továbbtanulni, a késztetés, is megvan bennük az intenzívebb munkához, de hát szombaton csak haza kéne utazni... Honty Márta legalább olyan kiváló pedagógus, mint amilyen nagyszerű művész. Könyvet, jegyzetet, mindössze egyet látok az asztalon. Az ő tudása, szakmai képzettsége, türelme az írott betűknél többet ad a lányoknak. — Tehetségtelen gyerek nincs! — jelenti ki kategorikusan. — A tudás és a siker csak szorgalom kérdése... A textil megmunkálásának minden módját szeretném megtanítani velük. De nagyon fontosnak tartom a szövés elsajátítását. Sajnos az Iparművészeti Főiskolán —ki tudja milyen meggondolásból —■, de nem fogják tanítani ezt az ősi mesterséget. A gobelinszak már meg is szűnt... Januártól a népi szövés- és hímzésminták- kal foglalkozunk — mondja. A szakmai tárgyak: - tervezés, műhelygyakorlat, rajz — közül a rajzot tartja a legfontosabbnak. — Napi 4—5 órát kell legalább rajzolniuk ahhoz, hogy eredményt érjenek el — magyarázza. Ezek után már nem is csodálkozom, a kórusban felzengő nyújtott ááááááá... hangon. Ez ugyanis a válasz itt is arra, hogy jut-e idejük moziba, színházba járni. Hausz Árpád, aki szívvel, lélekkel és szakértelemmel próbálja egyengetni a két „ifjú" művészeti szak „útját", abban látja a túlterhelés fő okát, hogy 5 napra sűrűsödik a tanítási órák száma. A diákok 50—50 százalékban tanulják a közismereti és a művészeti tárgyakat. A gyerekek szerint az előbbiek száma magas, az utóbbiaké kevés. Az igazgató véleménye szerint a heti 3 matematika és magyar, valamint a heti 2 óra történelem igencsak kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a gimnáziumok színvonalát elérjék. Márpedig ez az iskola érettségit és szakmát kíván adni egyszerre. A textiltechnikus és textilrajzoló, valamint a keramikus szakmunkás oklevél középvezetői státuszt ígér a végzőknek. És mert az igazgató elképzelései túlmutatnak az iskola keretein — a heti 5 órában tanított angol és német nyelv, valamint a 4. évre betervezett fakultatív szabásvarrás oktatás—is hozzásegíti az itt tanulókat ahhoz, hogy a megye képző- és iparművészeti életének vérkeringését felfrissítsék. tésére, ugyancsak tanul, c> «.suk ezen a hétvégi napon tud leutazni Budapestről. Minden átmeneti nehézség ellenére örülök, hogy Judit vállalta az oktatást, mert a legújabb, legfrissebb ismeretet, metódust adja át a diákjainknak. — Olyan ez, mint az ABC — mondja a tanárnő. Itt is mindent az alapoknál kell kezdeni. Ahogy én tanultam annak idején a művészeti gimnáziumban és a főiskola első éveiben, úgy adom át az ismeretet, a gyakorlatot. — Kevés a fiú, pedig inkább nekik való lenne ez a szakma, mert elég nagy fizikai erőkifejtést igényel egy-egy részművelet — például az agyag gyúrása, — magyarázza. — Hogy tehetségesek-e? Szorgalmasak és lelkesek. A tehetséget még korai lenne értékelni. A gyakorlati oktatáshoz szükséges feltételről az a véleménye, hogy nem lehet összehasonlítani a már működő, erre a szakokra >pcii.ih/uk>riotl um-/mein ekevei. Az igazgató nagyon lelkes és mindent megpróbál előteremteni, amit csak lehet... Horváth Renáta időközben befejezte a „hurkák" felrakását. Jöhet a szárítás! Egyelőre az ősi módszerrel, újságpapírégetéssel. De a lelkesebbek már kitalálták, hogy a hajszárító gyorsabb és kevésbé veszélyes eszköz a munkavégzéshez. Megtudom, hogy a diákok igen jó eredménnyel, 4,5 fölötti átlaggal érkeztek az iskolába. Az agyagosoknak heti egy alkalommal Bodog László fazekas iparművész is segít elsajátítani a szakma fortélyait. Ő tanítja őket írókázni, hogy a hagyományos népi ipar- művészeti technológiát, technikát is megismerjék. Az emeleti szobában csupa kis „ Ariadné" ül a szövőszék előtt. Itt fiút, még fehér hollóként sem látni. Az asztaloknak és a falnak támasztva már ott „kelletik" Várnai Ágnes riportja Fotó: Király Béla
