Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
1989. december 23., szombat SOMOGYI NÉPLAP 5 Latinovits Zoltán tizenhárom éve halott. Neve a halála után legendává vált, bár Latinovitsból már életében megpróbáltak mítoszt csinálni. Halála óta könyvek és tanulmányok sorozata jelent meg róla és munkásságáról, bár életében kevés méltó feldolgozója volt az életműnek. Most több a barát és kevesebb az ellenség, bár a „színészkirály” pályáját kezdetektől követők tudják, hogy kik azok a színház- és irodalomértők, akik akkor is felvállalták a színész rendezéseit és írásait, amikor ez nem számított az erényes cselekedetek közé. Sok mindenki megszólalt már a nyilvánosság előtt Latinovitsról, és többen gondozzák a szellemi hagyatékot. Mi kíváncsiak voltunk az édesanyja — dr. Frenreisz Istvánné — emlékeire is, aki megtisztelte lapunkat vallomásával. Budapesten, aDuna-parti lakásán beszélt el-elcsukló hangon fiáról, és a beszédes csöndszünetekben leveleket, képeket mutatott. Régi karácsonyok Nagyon nehéz visszaemlékezni. A karácsonyok mindig nagyon szépek voltak, mert a keresztény szellemű családunk összetartott. Később, amikor már Zoltán színész volt, akkor is nálunk töltötte a karácsonyokat; soha nem maradt el. Énekelte a karácsonyi énekeket, és imádkoztunk úgy, ahogyan én gyerekkoromban láttam anyámtól. Amíg én élek, ez így marad, bár Zoltán már halott. Akkor még a Mester utcában laktunk, és ebben a lakásban volt az utolsó karácsonyunk is Fiammal, 14 éve. Nem hittem, hogy az utolsó lesz. A karácsonyi ima és éneklés után megvacsoráztunk, azután hazament. Templom épül Marcaliban A Somogyi Néplap hasábjain az ősz folyamán többször olvashattunk a marcali Berzsenyi-lakótelepi új katolikus templom építésének elképzeléséről. Először a Csibészke- grund helyére gondolták az illetékes szakemberek, de tanácstagi interpelláció és lakossági aláírásgyűjtő akció után a tanács végrehajtó bizottsága újabb döntést hozott: megmarad a grund, és új helyet kellett keresni a templomnak. Utólag a zsűri egyöntetű véleménye az volt, hogy a Berzsenyi utca és a Szőlőhegyi út találkozásánál — meghagyva a jelenlegi közlekedési rendszert — környezetbe illő új templom épülhet. Ezután az egyházközösség tervpályázatot írt ki a templomépület terveinek elkészítésére. Érdekesség, hogy a felszabadulás után ez volt az országban a harmadik tervpályázati kiírás templomépület tervezésére. A pályáztatás sikerrel járt, a november végi határidőig hat somogyi és négy megyén kívüli építész-tervező nyújtott be összesen 11 pályaművet. A tanács vb-termében a tizenegy tagú bírálóbizottság minden tervet alaposan megvizsgált és egyházi-liturgikus, építészeti, telepítésgazdaságossági szempontból értékelte a pályaműveket. A többfordulós pontozás során teljesen egyik terv sem felelt meg a követelményeknek. Kiegészítéssel és a részletek pontos kidolgozásával a 10. sorszámú pályamű felelt meg annak, amit egyházi és a telepítési szempontból elvártak. A bírálóbizottság javaslata alapján a terepadottságok miatt a sekrestye alatt indokolt alsó templom kialakítása és a templom déli oldalán gyülekezésre alkalmas területet kell kialakítani. Az elfogadott pályamű tervezői — Szerdahelyi Károly és Czigány István Zalaegerszegről — kapnak megbízást a marcali Berzsenyi utcai templom tervezésére. A nyertes pályamű az épület szépségén kívül a környezetbe való beilleszkedést is tükrözi, figyelembe vette a szabadidő- központ kapcsán az épület köré tervezett parkolót, szabadidőparkot és a szabadtéri színpad kialakítását. A marcali egyházközség a pályaműveket a Kós Károly Egyesülés december 15-i ülésén Budapesten bemutatta, majd a Tölgyfa utcai galériában kiállítja. A fővárosi kiállítás után a Marcali Kulturális Központban is kiállítják a Berzsenyi utcai templom pályaműveit. A marcali római katolikus egyházközség az új egyházi létesítményt hazai és külföldi adományokból kívánja fölépíteni 1990—1991 - ben. (Jüngling) Piki és a család Latinovits Zoltánra édesanyja emlékezik Piki Először Kicsinek hívtam Zoltánt. Volt egy öreg néni, a nővérem anyósa, akinek szintén Balatonszemesen volt villája, ő nevezte el Piki- nek. így maradt rajta a név. Féljem, Zoltán nevelőapja rendkívül okos ember volt, és ők nagyon szerették egymást. Nagy tudású uram már gyermekkorában felhívta Piki figyelmét az irodalomra, a latinokra, a régi rómaiakra. Nagyon sokat beszélgettek később is. A színházi konfliktusai elől a családhoz menekült. Piki összetűzéseiről azóta már bebizonyosodott, hogy neki volt igaza, az idő őt igazolta. Rossz akaratú emberek hajszolták bele a színházi vitáiba és összetűzéseibe. Balatoni nyarak Zoltán balatonszemesi nyaralónkba menekült a színházi konfliktusok elől. Szellemileg feltöltődött, vitorlázott, úszott és sétált. Utoljára egyedül jött. Piki depressziós volt, és ráadásul borongós volt az idő is a halála napján, s ez rossz hatással volt rá. Az orvos is előbb kiengedte a kórházból. Nem volt nála gyógyszer sem, pedig akkor 18 kapszula volt a napi adagja. Ezt Zoltántól tudom, mert számon kértem tőle, hogy miért nem veszi be a gyógyszereit. Hiába próbáltam SzemeSzömyű rágondolni, mi mindenen ment keresztül! Napokig beteg leszek, ha emlékezem. Menekülök az emlékek elöl, csak tépelö- döm, és már nem tudok semmin változtatni. Mindig visszapergetem az eseményeket, de holtpontra jutok. Csekély vigasz, hogy az élet őt igazolta. Azért is keresik most annyian, mert 15 éve elmondta, ami most itt van. Már akkor kérte, hogy váltsák le az alkalmatlan színházi vezetőket, akik képességeik és emberi mivoltuk miatt nem valók a pozició- jukba. Mégsem történt semmi. Őt nyomták ki, cserben hagyták nagyon sokan. Hiába dolgozott az Endrö- di utcai házon annyit, most teljesen lepusztult állapotban van. Fáj a szívem, hogy amit olyan szeretettel épített, tönkremegy. A szemesi emlékmúzeum Örülök, hogy a szemesiek megszavazták a múzeumot, ezért nem kell lebontani a kiállítást. Nagyon sokba került volna újat építeni, és most, hogy különvált a két tanács, úgysem lett volna pénz egy új kiállítás felállítására. A fiam egyetlen emlék- kiállítása így megmaradt az utókornak. (Lejegyezte: Varga Zsolt) sen beszerezni, ez nem sikerült. A gyógyszertárban nem kaptam, csak a Völgy utcai intézetben lehetett volna, ahol Pikit kezelték. A végső nyugvóhely Az én akaratom volt, hogy Szemesen temessük el. Zoltán ugyan mondta egyszer, hogy ha meghal, ott temessem el, de akkor ezt pateti- kus gondolatnak tartottam. Nem sejtettem, hogy ez ennyire aktuális lesz. Szemesen jó neki. Nyugalomban pihen, szép helyen. Nem olyan, mint a pesti színészparcellák. Az rettenetes. Én többet vagyok Szemesen, mint Pesten, és sokat tehetek azért, hogy síija mindig rendben legyen. Aztán nem tudom, hogy ki fogja ápolni a sírt, ha már nem leszek. Testvérek és barátok István (Bujtor István színész-rendező) nem tanult színészetet. A közgazdasági egyetem után lett színész. Istvánt nagyon sokat segítette, megnézte a darabjait, amit sokszor átrendezett. Karesz (Frenreisz Károly beat-zenész) nagyobbik fia, Zoltán nagyon hasonlítPiki- re. Karesz is hasonló lelkiekben, mint Piki, bár — szerencsére — nem olyan érzékeny. Sokszor elment a koncertjeire. Nagyon jó testvérek voltak, szerették egymást. Kevés barátja tartott ki mellette. Talán Vajda Miklós volt mindig jó hozzá és nem hagyta cserben. Nagyon szerette és tisztelte a fiam Darvas Ivánt és Mensáros Lászlót, de annyi dolga volt, hogy baráti kapcsolatait nem tudta ápolni. A színészi pálya Nem örültem, hogy színész lett, de nem lehetett visszatartani. Nem hittem volna, hogy ekkora művész válik belőle. Azért szorgalmaztuk, hogy végezze el az egyetemet, hogy ha a színészi pálya nem sikerül, építészként tudjon valamihez kezdeni. Meggyőződésem: ha építész lett volna, akkor ma is élne. Az édesanya nem azt nézi, hogy mit használt az embereknek, hanem azt, hogy a gyermekét elvesztette. Tudom, hogy mennyire szeretik őt. 13 évvel a halála után a sírja még mindig tele van virágokkal, rengetegen látogatják a múzeumot, köztük sok fiatal. Művészetén kívül igazmondását is tisztelték. Úgy mondott verset, hogy az ember hátán futkosott a hideg. Sajnos, a szerepeit tartalmazó felvételekből sokat letöröltek, pedig korszakalkotó tanulmány lett volna a fiataloknak. Piki nagyon érzékeny ember volt. az utolsó döfések egyikét jelentette, hogy Aczél György nem engedte megcsinálni saját színházát, pedig évekig ígérte neki. A debreceni színházban és Veszprémben jól érezte magát. Veszprémben engedték rendezni is, de később nem tudták elviselni, hogy jobban rendez, mint az arra hivatottak. Ekkor kezdődött a tragédiasorozat. Karácsonyi repülés Süli Ferenc tárcája Furcsa szorongás vett erőt rajtuk, amikor az ismeretlen belépett a fülkébe. Biztosak voltak abban, hogy nem véletlenül választotta ezt a helyet a csaknem üres vonaton, és mégis megmagyarázhatatlan rokonszenvet éreztek a fiatal férfi iránt. A villanymozdony szinte felrepítette a vagonokat, s az ismeretlen egyensúlyát veszítve éppen a férj mellé pottyant. Zavart bocsánatkérések közepette szedte le válláról a hátizsákot, s amikor egy pillanatra hanyatt dőlt, az asszony szinte felkiáltott meglepetésében, oly nagy volt a hasonlóság a két férfi között. Férje letette a könyvét, s mintha önmagát vizsgálta volna kívülről, nagy érdeklődéssel figyelte az ismeretlen előkészületeit. Gyors, energikus mozdulatokkal dolgozott: levette edzőcipőjét, zokniját és dzsekijét, s ekkor derült ki, hogy tetőtől talpig olyan vízhatlan szerelésben van, amellyel a szörfösök védik testük melegét. Vízhatlan volt a hátizsák is, amelynek öntapadós zárját többször ellenőrizte. Bár alig nézett rájuk, s inkább csak érezte, mint látta a házaspár kíváncsi tekintetét, néhány szóval elmondta, mire készül. Mesziről jön haza szeretteihez, hogy a karácsony estét együtt töltsék. Ez a vonat volt az utolsó lehetősége, hogy az ünnepi gyertyagyújtásra hazaérjen, csakhogy a gyors azon a településen nem áll meg. Nincs más megoldás tehát, mint kiugrani a vonatból. Az asszony rémületét látva megnyugtatta, hogy nem kell aggódnia. Itt született, ismeri a fákat, a bokrokat, a vizet: amikor a vonat a kanyarban kicsit lassít, akkor érnek ahhoz a részhez, ahol a víz legalább kétméteres és szinte a talpfákat simogatja. — Szerencsém van, hogy nincs befagyva — mondta. Felállt, megigazította vállán a hátizsákot, majd elnézést kérve tőlük, lehúzta az ablakot. Ahogy megállt az asszony előtt, ő biztos volt abban, hogy a férjét látja tíz évvel ezelőtti kiadásban. Elszorult a szíve, csaknem felsikoltott, amikor a férfi óvatosan kilépett az ablakon, s mint a hátúszók, felkészült a rajtra. Baloldalt már feltűntek a település fényei, amikor elrugaszkodott. Egyszerre léptek az ablakhoz, s még látták, hogy megfordul a levegőben, s karját kinyújtva közeledik a vízhez. Percekig álltak némán, egymás mellett. Már teljesen kihűlt a fülke, amikor a férj lassú — tétova mozdulatokkal — felhúzta az ablakot. Leült, maga elé vette a könyvet, s hagyta, hogy a könnycseppek végigperegjenek az arcán, le, egészen a lapokra.
