Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-22 / 303. szám

SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 22., péntek 6 HORIZONT BÉCSI SZELETEK Kiskarácsonyi krisztkindli A Stephanusdom tornya idején jóval több koncert várná azokat, akik zenében és áhítat­ban együtt élve készülnek lélek­ben az ünnepre. Mindez érthető is, mert a lo­kálpatrióta bécsiek a múzeu­mok, a jó borok, ajó sörök meg a jó muzsika városának is jegyzik kedves lakhelyüket. Az autóára­datával túlzsúfolt, de mégis nyu­godt életritmust tükröző Bécs- nek ilyenkor télidőn talán egyet­len szélfútta, tavasz és nyár után áhítozó része van, s ez a Schönbrunn óriási parkja. Az uralkodói lakhely környezete lecsupaszodván a nyári zöld pompájától, mintegy vázként mutatja a kertépítés, a kömye- zetteremtés pontos logikáját, geometriáját. Bécs tehát sokféle jelzővel je- Hölgy a kirakatban gyezhetö... Schönbrunni lépcsők Óra a ,,svájci” házon Bécs is a karácsonyra készül. A jó öreg császárváros méltóság­teli, nyugodt és általában ele­gáns. Ott legalábbis, ahol nyu­galmát és eleganciáját nem za­varja mohó tülekedés, kénytelen ár- és árumustra... Azt hiszem, a bécsi „Váci utca”, a Kärntner Strasse ilyen. A magyar turista tárcájához viszonyítva itt tény­leg csillagászatiak az árak, a ki­rakatok „csak” hívogató jelzé­sek a választékból, a reklám re­mekeinek is beillenek. A próba­babák szinte megszólalnak, egyéni karakterük van, ránéz­nek a vásárlóra. A tulajdonosok és a reklámszakemberek apel­lálnak is a meghökkenésre! A férfidivatüzlet finom ingei, vá­lasztékos nyakkendői között kecses aranyszarvas áll, nyaká­ban egyetlen kravátli, homlokát ágas-bogas fejdísz ékesíti, s el­mosolyodik az ember, mert egy Maurice Druon-regény francia rigmusa jut eszébe: „Szép agancsú szarvasom ne -félj / Szebb agancsú csak egy van — a /érj." Mindazonáltal megajándé­kozható mással is... Az üzletek előtt kirakva a krisztkindli: alkalmi leárazás karácsonyra. Amíg a szálloda ablakából figyeltem — egy vá­sárló (s csak egy!) tett a kosarába a kínálatból anélkül, hogy fent az üzletben fizetett volna. Ennyit az újmódi turizmus céljáról, a boltokról — az elegáns bevásárlóutca a Stephansdom terébe torkollik. A híres temp­lom tornya már messziről hívo­gat, mint világjáró elődünket, Jelky Andrást, aki gyalogszerrel jőve, még távol a város határától óriási jegenyének nézte. Nemcsak a bécsi boltosok, de a templomok és a muzsikusok is készülnek a karácsonyra. Ha nincs is megbízható összeha­sonlítási alapja az embernek, alig hiszem, hogy van olyan eu­rópai nagyváros, ahol az advent Jegyezhető úgy is, hogy az ügyes kereskedők városa. Uticé- lunk ugyanis nem elsősorban e pár soros jegyzet és néhány fel­vétel volt, ez inkább csak az al­kalom kínálta anziksz. Az alkal­mat valójában Eisenbeis úr te­remtette, akitől a megyei nyom­da beszerezte már fényszedő gépparkjának nagy részét, s aki­nek most kiadónk-szerkesztősé- günk is üzleti partnere lett, kö­zös vagyonunk fejlesztésével a számítógép-technikára alapo­zott kiadványozás megteremté­se érdekében. Hogy milyen ügyes kereskedő, azt az mutat­ja, hogy boltjában (amely üze­melő mintatereifi is), .véletlenül” működött már egy olyan gép, amely a fotót is gyorsan, bravú­ros eljárással képes felvinni a tervezett újságoldalra, ám egyúttal negatívba is fordít, re­tusál is, nagyít is, részletet is kiemel, sőt olyan trükkre is ké­pes, hogy a kéttornyú templo­mot négytomyú katedrálissá „építi át" másodpercek alatt. Jövő karácsonyra — meglehet — ez lesz az olvasó, a nyomda és a lap közös ajándéka. No, nem a trükk kedvéért. írta és fényképezte: Tröszt Tibor Gazdák a komlómezőn Reformok ideje Jugoszláviában Zaleci városrész Faragó László útijegyzete Fotó: Christ László Zalec, a remek fekvésű szlo­vén kisváros, évek óta keres­kedelmi központ. A környé­ken, amerre ellátni, minde­nütt komlót termelnek. Öt­nyolc méter magas oszlopok mértani pontossággal sora­koznak kilométereken át. Né­hány hete egy árva zöld levél nem sok, annyi sem látszik, a zaleci gazdák rég elfelejtették a komlószüretet, s a kiszáradt sörnek való azóta már a raktá­rakban pihen. A komlót évtize­dek óta exportálják innen, ezt bizonyítja az a néhány német nyelvűt!) irat és oklevél, amely a helyi kereskedelmi vállalat, a Hmezad Iroda- és silóházának aulájában kapott helyet. A komló itt varázsszó, a telepü­lés legifjabb nebulói is jól tud­ják: megélhetésük egyik alap­ja ez a növény. Ha jó termés mutatkozik, az emberek kedve is megjön, kivált persze akkor vfgadoznak, amikor már a rak­tárakban, zsákokban pihen a komló. Nem messze Zalectöl, Las- kóban épült a sörgyár. A ki­ránduló azt hihetné, hogy az itteniek nagy többsége a za­matos sört kedveli, talán még a csehországi házi sörfőzdék­hez hasonlókat is építenek az emberek. Nos, az utóbbiról nem hallottunk, de azt tapasz­talhattuk, hogy a szlovén vá­roskában nem vetik meg a ki­tűnő borokat sem. Az egyik üzletben hétéves rizlinggel kínálták a leendő vevőket, az illatos, mély ízű nedű veteke­dett a tokaji borokkal. A vin­cellér eladó — csöppet sem szúkmarkúan — egy-egy po­hárral még a többi üvegből is ránk tukmált, nehogy azt higgyük: a helybeliek nem sze­retik a bort. A Hmezad óriási raktárát jórészt a kistermelők ültetvé­nyeinek terméséből töltik meg. Lehet, hogy a környékbe­liek bort Isznak, de biztosan komlót termelnek. Ehhez vi­szont adottak is a feltételek. Egy gazdaüzletnek is nevezhe­tő hatalmas áruházban min­dent megvehetnek a vállalko­zók, amire egy ültetvényen szükség van. Traktorból lega­lább tízféle állt az udvaron, kísérőnk büszkélkedett: vala­mennyi hazai, mármint jugo­szláv gyártmány. Nem kell érte valutát adni, és ez náluk is nagy szó. Kivált akkor, amikor a dinár gyakorlatilag elvesz­tette kincsképző funkcióját, az emberek a nemzeti valutában kapott fizetésüket, ha lehet, egy másodpercig sem tartják meg, mindjárt márkára, dol­lárra cserélik. „Vagy ötféle pénzem van a bankban, mind­egy az, csak a dinártól szaba­duljak meg” — magyarázta egy ottani kollégánk. A komló émelyítő illata az idegent elhódítja. Hiába csu­kódik be a teherlift ajtaja, a száraz növény jellegzetes, erős illata mindent átjár, még a ruhákat is. A silóban dolgozók mesélik, hogy otthon még a bőrükön Is érzik. A raktár leg­felső emeletére épített vendég­látó teremből, még inkább a hatalmas teraszról belátni az egész települést, távolabb a komlómezőt. A kereskedelmi vállalaton keresztül bonyoló­dik le szinte minden helybeli komlóüzlet, s ezt talán egyik­másik nagyobb vállalkozó nem nézi jó szemmel. Bár mindezt még kevesen hangoz­tatják! „Az államnak mielőbb jogállammá kell válnia, ahol mindenki közérthetően véle­ményt formálhat” — hangoztatta Milan Kucan, a Szlovén Kommunista Szövet­ség központi választmányá­nak elnöke. Jugoszlávia is a reformok küszöbén áll. Világo­san áttekinthető megújulásról még senki sem beszél, de ter­mészetesen regimentnyi men­tő terv született. Mindezek el­lenére a csaknem ezerszázalé­kos inflációt és a temérdek adósságot egyik napról a má­sikra nem felejthetik. Kucan módfelett népszerű ember Szlovéniában, Pozsgay- hoz hasonlítják és az újjáala­kuló Jugoszlávia egyik legdi­namikusabb emberének tart­ják. Ö az, aki nyíltan hangoz­tatja, hogy a pártot s a majdani pártokat (mert a csírák kitapo­gathatok) el kell választani a kormánytól. A megfogalmazás forradalom a forradalomban. De mint nálunk, ott is vannak konzervatív és pozícióféltő emberek, s a szemükben a várható intézkedések egy sze­mernyit sem népszerűek. Az elmúlt évek alatt tete­mesre dagadt adósság ellenére Jugoszláviát nem hagyták cserben a hitelezők, talán mindez .a háború utáni és a mostani politikának szól, így a gazdaságnak nagyobb lehető­sége van a nemzetközi mércé­vel mért talpra állásra. Zalec mellett — a várostól úgy öt kilométerre épül a Ju- teks textilipari vállalat csar­A komlótermelö szobra noka. Csupa nyugatnémet gép, valamennyi a legifjabb ge­nerációból: Az NSZK-ban sem dolgoznak jobb masinákon. Az egész tízmillió márkába kerül, s ennek csupán ötödrésze kölcsön, a többit a cég saját félretett pénzéből finanszíroz­za. Az üzem ebédlője is európai színvonalú, légkondicionálás­sal, virágokkal. Az igazgató racionális érvelés szerint csak akkor követelheti meg a dolgo­zóitól a maximális pontossá­got és a fegyelmet, ha ezért a cég is nyújt valamit. Nemcsak a fizetést tekintve... A gyárban különben meglehetősen keve­sen dolgoznak majd, a korsze­rű gépek mellett csak fölösle­gesen álldogálnának az embe­rek, így azután föl sem vették azokat, akiknek nem tudnak majd értelmes munkát adni. A gyár parkolójában a Volkswa­gentől kezdve a Yugóig sokféle autó áll. A kisebb teljesítmé­nyű gépek nem feltétlenül a szerényebb keresetet mutat­ják, állítólag aki tisztessége­sen dolgozik, fél év alatt kicse­rélheti az autóját. Zalec csodaszép helyen épült, az Alpok alján. A szokat­lanul kellemes időnek örültek a gazdák, egyikük szerint még a politikusoknak isjobb a ked­vük, és így talán megkezdőd­nek az igazi változások.

Next

/
Thumbnails
Contents