Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-22 / 303. szám
SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 22., péntek 6 HORIZONT BÉCSI SZELETEK Kiskarácsonyi krisztkindli A Stephanusdom tornya idején jóval több koncert várná azokat, akik zenében és áhítatban együtt élve készülnek lélekben az ünnepre. Mindez érthető is, mert a lokálpatrióta bécsiek a múzeumok, a jó borok, ajó sörök meg a jó muzsika városának is jegyzik kedves lakhelyüket. Az autóáradatával túlzsúfolt, de mégis nyugodt életritmust tükröző Bécs- nek ilyenkor télidőn talán egyetlen szélfútta, tavasz és nyár után áhítozó része van, s ez a Schönbrunn óriási parkja. Az uralkodói lakhely környezete lecsupaszodván a nyári zöld pompájától, mintegy vázként mutatja a kertépítés, a kömye- zetteremtés pontos logikáját, geometriáját. Bécs tehát sokféle jelzővel je- Hölgy a kirakatban gyezhetö... Schönbrunni lépcsők Óra a ,,svájci” házon Bécs is a karácsonyra készül. A jó öreg császárváros méltóságteli, nyugodt és általában elegáns. Ott legalábbis, ahol nyugalmát és eleganciáját nem zavarja mohó tülekedés, kénytelen ár- és árumustra... Azt hiszem, a bécsi „Váci utca”, a Kärntner Strasse ilyen. A magyar turista tárcájához viszonyítva itt tényleg csillagászatiak az árak, a kirakatok „csak” hívogató jelzések a választékból, a reklám remekeinek is beillenek. A próbababák szinte megszólalnak, egyéni karakterük van, ránéznek a vásárlóra. A tulajdonosok és a reklámszakemberek apellálnak is a meghökkenésre! A férfidivatüzlet finom ingei, választékos nyakkendői között kecses aranyszarvas áll, nyakában egyetlen kravátli, homlokát ágas-bogas fejdísz ékesíti, s elmosolyodik az ember, mert egy Maurice Druon-regény francia rigmusa jut eszébe: „Szép agancsú szarvasom ne -félj / Szebb agancsú csak egy van — a /érj." Mindazonáltal megajándékozható mással is... Az üzletek előtt kirakva a krisztkindli: alkalmi leárazás karácsonyra. Amíg a szálloda ablakából figyeltem — egy vásárló (s csak egy!) tett a kosarába a kínálatból anélkül, hogy fent az üzletben fizetett volna. Ennyit az újmódi turizmus céljáról, a boltokról — az elegáns bevásárlóutca a Stephansdom terébe torkollik. A híres templom tornya már messziről hívogat, mint világjáró elődünket, Jelky Andrást, aki gyalogszerrel jőve, még távol a város határától óriási jegenyének nézte. Nemcsak a bécsi boltosok, de a templomok és a muzsikusok is készülnek a karácsonyra. Ha nincs is megbízható összehasonlítási alapja az embernek, alig hiszem, hogy van olyan európai nagyváros, ahol az advent Jegyezhető úgy is, hogy az ügyes kereskedők városa. Uticé- lunk ugyanis nem elsősorban e pár soros jegyzet és néhány felvétel volt, ez inkább csak az alkalom kínálta anziksz. Az alkalmat valójában Eisenbeis úr teremtette, akitől a megyei nyomda beszerezte már fényszedő gépparkjának nagy részét, s akinek most kiadónk-szerkesztősé- günk is üzleti partnere lett, közös vagyonunk fejlesztésével a számítógép-technikára alapozott kiadványozás megteremtése érdekében. Hogy milyen ügyes kereskedő, azt az mutatja, hogy boltjában (amely üzemelő mintatereifi is), .véletlenül” működött már egy olyan gép, amely a fotót is gyorsan, bravúros eljárással képes felvinni a tervezett újságoldalra, ám egyúttal negatívba is fordít, retusál is, nagyít is, részletet is kiemel, sőt olyan trükkre is képes, hogy a kéttornyú templomot négytomyú katedrálissá „építi át" másodpercek alatt. Jövő karácsonyra — meglehet — ez lesz az olvasó, a nyomda és a lap közös ajándéka. No, nem a trükk kedvéért. írta és fényképezte: Tröszt Tibor Gazdák a komlómezőn Reformok ideje Jugoszláviában Zaleci városrész Faragó László útijegyzete Fotó: Christ László Zalec, a remek fekvésű szlovén kisváros, évek óta kereskedelmi központ. A környéken, amerre ellátni, mindenütt komlót termelnek. Ötnyolc méter magas oszlopok mértani pontossággal sorakoznak kilométereken át. Néhány hete egy árva zöld levél nem sok, annyi sem látszik, a zaleci gazdák rég elfelejtették a komlószüretet, s a kiszáradt sörnek való azóta már a raktárakban pihen. A komlót évtizedek óta exportálják innen, ezt bizonyítja az a néhány német nyelvűt!) irat és oklevél, amely a helyi kereskedelmi vállalat, a Hmezad Iroda- és silóházának aulájában kapott helyet. A komló itt varázsszó, a település legifjabb nebulói is jól tudják: megélhetésük egyik alapja ez a növény. Ha jó termés mutatkozik, az emberek kedve is megjön, kivált persze akkor vfgadoznak, amikor már a raktárakban, zsákokban pihen a komló. Nem messze Zalectöl, Las- kóban épült a sörgyár. A kiránduló azt hihetné, hogy az itteniek nagy többsége a zamatos sört kedveli, talán még a csehországi házi sörfőzdékhez hasonlókat is építenek az emberek. Nos, az utóbbiról nem hallottunk, de azt tapasztalhattuk, hogy a szlovén városkában nem vetik meg a kitűnő borokat sem. Az egyik üzletben hétéves rizlinggel kínálták a leendő vevőket, az illatos, mély ízű nedű vetekedett a tokaji borokkal. A vincellér eladó — csöppet sem szúkmarkúan — egy-egy pohárral még a többi üvegből is ránk tukmált, nehogy azt higgyük: a helybeliek nem szeretik a bort. A Hmezad óriási raktárát jórészt a kistermelők ültetvényeinek terméséből töltik meg. Lehet, hogy a környékbeliek bort Isznak, de biztosan komlót termelnek. Ehhez viszont adottak is a feltételek. Egy gazdaüzletnek is nevezhető hatalmas áruházban mindent megvehetnek a vállalkozók, amire egy ültetvényen szükség van. Traktorból legalább tízféle állt az udvaron, kísérőnk büszkélkedett: valamennyi hazai, mármint jugoszláv gyártmány. Nem kell érte valutát adni, és ez náluk is nagy szó. Kivált akkor, amikor a dinár gyakorlatilag elvesztette kincsképző funkcióját, az emberek a nemzeti valutában kapott fizetésüket, ha lehet, egy másodpercig sem tartják meg, mindjárt márkára, dollárra cserélik. „Vagy ötféle pénzem van a bankban, mindegy az, csak a dinártól szabaduljak meg” — magyarázta egy ottani kollégánk. A komló émelyítő illata az idegent elhódítja. Hiába csukódik be a teherlift ajtaja, a száraz növény jellegzetes, erős illata mindent átjár, még a ruhákat is. A silóban dolgozók mesélik, hogy otthon még a bőrükön Is érzik. A raktár legfelső emeletére épített vendéglátó teremből, még inkább a hatalmas teraszról belátni az egész települést, távolabb a komlómezőt. A kereskedelmi vállalaton keresztül bonyolódik le szinte minden helybeli komlóüzlet, s ezt talán egyikmásik nagyobb vállalkozó nem nézi jó szemmel. Bár mindezt még kevesen hangoztatják! „Az államnak mielőbb jogállammá kell válnia, ahol mindenki közérthetően véleményt formálhat” — hangoztatta Milan Kucan, a Szlovén Kommunista Szövetség központi választmányának elnöke. Jugoszlávia is a reformok küszöbén áll. Világosan áttekinthető megújulásról még senki sem beszél, de természetesen regimentnyi mentő terv született. Mindezek ellenére a csaknem ezerszázalékos inflációt és a temérdek adósságot egyik napról a másikra nem felejthetik. Kucan módfelett népszerű ember Szlovéniában, Pozsgay- hoz hasonlítják és az újjáalakuló Jugoszlávia egyik legdinamikusabb emberének tartják. Ö az, aki nyíltan hangoztatja, hogy a pártot s a majdani pártokat (mert a csírák kitapogathatok) el kell választani a kormánytól. A megfogalmazás forradalom a forradalomban. De mint nálunk, ott is vannak konzervatív és pozícióféltő emberek, s a szemükben a várható intézkedések egy szemernyit sem népszerűek. Az elmúlt évek alatt tetemesre dagadt adósság ellenére Jugoszláviát nem hagyták cserben a hitelezők, talán mindez .a háború utáni és a mostani politikának szól, így a gazdaságnak nagyobb lehetősége van a nemzetközi mércével mért talpra állásra. Zalec mellett — a várostól úgy öt kilométerre épül a Ju- teks textilipari vállalat csarA komlótermelö szobra noka. Csupa nyugatnémet gép, valamennyi a legifjabb generációból: Az NSZK-ban sem dolgoznak jobb masinákon. Az egész tízmillió márkába kerül, s ennek csupán ötödrésze kölcsön, a többit a cég saját félretett pénzéből finanszírozza. Az üzem ebédlője is európai színvonalú, légkondicionálással, virágokkal. Az igazgató racionális érvelés szerint csak akkor követelheti meg a dolgozóitól a maximális pontosságot és a fegyelmet, ha ezért a cég is nyújt valamit. Nemcsak a fizetést tekintve... A gyárban különben meglehetősen kevesen dolgoznak majd, a korszerű gépek mellett csak fölöslegesen álldogálnának az emberek, így azután föl sem vették azokat, akiknek nem tudnak majd értelmes munkát adni. A gyár parkolójában a Volkswagentől kezdve a Yugóig sokféle autó áll. A kisebb teljesítményű gépek nem feltétlenül a szerényebb keresetet mutatják, állítólag aki tisztességesen dolgozik, fél év alatt kicserélheti az autóját. Zalec csodaszép helyen épült, az Alpok alján. A szokatlanul kellemes időnek örültek a gazdák, egyikük szerint még a politikusoknak isjobb a kedvük, és így talán megkezdődnek az igazi változások.
