Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-21 / 302. szám
1989. december 21., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Sztrájk a vasúton Fegyelmezett figyelmeztetés Mit követeltek a mozdonyvezetők? (Folytatás a 2. oldalról.) form, további piacépítő lépések, az importverseny erősítése után, valódi tulajdonosi érdekek és erőteljesebben működő piaci viszonyok - közepette 91-től megszüntetni a bérnövekményadót, és teljes körűvé tenni lényegesen kisebb kockázat mellett a bérek liberalizálását. Amennyiben a parlament mégis szükségesnek tartja a bérnövekmény-adó megszüntetését már a jövő esztendőben, úgy még két változat jöhet szóba. Az egyik a vállalkozási nyereségadó 3 százalékos felemelése 40-ről 43 százalékra, a másik az állami tulajdon utáni részesedés 5 százalékos felemelése 18-ról 23 százalékra. A novemberi ülésszak adóvitájában a parlament mindkét megoldást elvetette. A kormány most ismét a parlament döntését kéri e vitatott kérdésben — mondotta befejezésül Békési László. Kordában tartható az infláció Devcsics Miklós, a terv- és költségvetési bizottság előadója a napirenddel kapcsolatban a bizottság véleményét tolmácsolta. A szakszervezetek bérliberalizációs követelésével azonban a bizottság most nem tud azonosulni, mert jelenleg nincs olyan garancia, amellyel meggátolhatnák a teljesítmény nélküli bérkiáramlást. Tiltakozás a román nagykövet útján A költségvetéssel kapcsolatos hozzászólások előtt Horn Gyula külügyminiszter kért szólt, hogy tájékoztassa a Tisztelt' Házat a romániai eseményekről, illetve arról a diplomáciai lépésről, hogy a délelőtti órákban berendelték a Külügyminisztériumba Románia budapesti nagy- ' követét. A magyar kormány nevében a következüket közöltem a román nagykövettel. Először is: a magyar kormány tiltakozik a Tőkés Lászlóval és feleségével szemben elkövetett intézkedésiek miatt. Megdöbbenéssel fogadtuk azt is, hogy egy(Munkatársunk telefonje- lentése) Aki úgy gondolja, hogy ha a parliament nem fogiadta vallja ét a lakáspolitikai intézkedésekkel kapcsolatos törvényjavaslatot, s mi, állampolgárok jobban járunk vágy hogy — köznapion szólva — nem keli tölhbet fizetnünk, téved. Hogy hogyan nevezték volna a kényszerintézkedést, amelynek alapján a költségvetés csődje elkerülhető, mellékes. Itt tehált jószerivel' csak az volt a tét, hogy az Országgyűlés hajlandó-e a kormánnyal osztozni a felelősségben és a népszerűtlenségben. Hogy a kormány az előzetes vitákban nyomós érveket sorakoztatott föl' és rendkívüli komprom issziumkés zségr ől tett tanúbizonyságot, mi sem bizonyítja jobban: a képviselők többsége igennel szavazott, annak ellenére, hogy tudta, az érintett lakásbérlők és tulajdonosok egyben választópolgárok is, akik talán meg sem akarják érteni döntését, s akik ezért tőle a következő választásokon esetlég megvonják bizalmukat. Jó döntések persze hovatovább már évek óta nináltalán nem reagáltak a kormány, a magyar közvélemény korábbi tiltakozására. Tőkés Lászlót üldözték, vele szemben erőszakot alkalmaztak, s mindez szöges ellentétben áll az ENSZ Alapokmányban és a Helsinki Záróokmányban foglaltakkal. A magyar kormány nevében határozottan követeljük Tőkés László azonnali szabadon bocsátá- sátj hivatalába és jogaiba történő visszahelyezését. Másodszor: a román hatóságok megakadályozzák a magyar állampolgárok beutazását Romániába. Nem engedik meg más nemzetiségű állampolgárok átutazását sem, akik emiatt Magyarországon kénytelenek vesztegelni. Ez a magatartás ellentétes a Románia által is vállalt nemzetközi kötelezettséggel, miszerint az államok kötelesek garantálni a zavartalan utasforgalmat, a közlekedést. A magyar kormány nevében követeljük a normális állapotok helyreállítását. Harmadszor: a romám hatóságok akadályozzák a bukaresti magyar nagykövetség normális működését. Agresszíven lépnek fel a nagy- követség munkatársaival szembeni, minden kapcsolattartástól elszigetelik őket. Haladéktalan intézkedéseket követelünk a normális munkafeltételek helyreállítása érdekében.. Negyedszer: tiltakozunk az ellem hagy békés tüntetőket bántalmaznak, sőt tömegesen gyilkolnak. Ezek a csenek, csak rosszak és kevésbé rosszak. A tudósító tapasztalta: a képviselők napok óta harcoltak azért, hogy ez a mostani a legkevésbé rossz döntés legyen. Reidl János somogyi képviselő is részt vett a tervezetet ízekre szedő, maratoni hosszúságú szakbizottsági ülésem. — Kompromisszum született egyebek közt abban, hogy az ötévesnél' nem régebbi kamatok ne adózzanak, azaz ne növekedjen azok terhe, ákd'k amúgy is a legnagyobb törlesztési ösz- szeget fizetik. Számos szociális garancia is beépült a tervezetbe, enyhítve a kisjövedelműek és a nyugdíjasok terhelt összességében a kormány négymillión!, eredetilleg remélt költségvetési többletbevételről mondott le. Váltotta ezt, pedig így nehéz helyzetbe kerülhet a Nemzetközi Valuita- allappal folytatódó tárgyalásokon. Tény, hogy ez egy kényszerű költségvetés -javító intézkedés, ám a végül elfogadott megoldás a lakásügyek későbbi átfogó és igazságosabb rendezését is megalapozhatja. Talán különösnek hangcseleked ettek nem csupán minden nemzetközi normával ellentétesek, hanem embertelenek is. Ötödször: hiteles iniormá- oiódnk szerint a román hatóságok azt sugallják, hogy Magyarországról bujtogat- ják a tüntetőket, sőt Magyarország katonai provokációra készül Romániával szemben. Ezt a leghatározottabban visszautasítjuk, mert minden alapot nélkülöz. Bármiféle ilyen szándék ellentétes Magyarország politikájával. Hangsúlyoztam a nagykövetnek — mondotta a külügyminiszter —, hogy a mi megítélésünk szerint a tömeges megmozdulásokat az váltotta ki, hogy folyamatosan megsértik a román nép, a nemzetiségek alapvető emberi jogait, hogy a lakosság katasztrofális életkörülmények között él, és lábbal tiporják a vallás- szabadságot. Kifejeztem azt a véleményemet is, hogy szerintünk a román nép egyre inkább érzékeli a saját országa politikai mozdulatlansága és a környező kelet'-, közép-európai országokban zajló óriási változások közötti különbségeket. A magyar kormány követeli a román kormánytól, hogy nyilvánosan határolja el magát a Magyar Köztársaság elleni uszításoktól. A román, nagykövet válaszában. elmondta«, hogy mindaz, ami ott történik, az Románia belügye. Kifejtette azt is: sehol a világon nem oldották meg olyan, tökélezik, mégis igaz: katartikus élményt jelentettek a döntést megelőző percek. Az ülésteremben szinte tapintható volt a feszültség, 6 az előző napi plenáris vita állapján gyanítható volt, hogy a T. Ház minden' érv ellenére leszavazza az előterjesztést. Ebben a helyzetben jelentkezett spontán felszólalásra dr. Vida Kocsárd somogyi képviselő. Bevezetőben leszögezte: egyetlen pártnak, frakciónak és lobbinak sem tagija, így saját felelősségiére mond véleményt, jóllehet tudja, hogy ez sok emberben ellenérzést kelt majd. Utalt rá: eilent- roondásosmak érzi, hogy a korábbi,. jórészt pillanatnyi politikai érdekeket kiszolgáló bábkormányoknak, amelyek mindig a szőnyeg alá söpörték a gondokat nem kellett annyi képviselői bizalmatlansággal megküzdeniük, mint a mostani, határozott megoldási törekvéseivel a népszerűtlenséget is vállaló, a rég halogatott és felgyülemlett gondok sorával szembenéző kabinetnek. „Ha most nem fogadjuk el az építési és közlekedési bizottság javaslatát, akikor részesei vagyunk az elmúlt tesen a vallásszabadságot és az emberi jogok ügyét, mint Romániában. Horni Gyula az Ország- gyűlés tájékoztatására elmondta azt is: különböző szervezetek — így a Politi- kia Foglyok Szövetsége és mások — azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, a Külügyminisztériumhoz, hogy járjanak el az ENSZ Biztonsági Tanácsánál a romániai események kapcsán, Ezzel összefüggésben kiemelte: — Minden lehetséges eszközt igénybe veszünk és föllépünk a nemzetközi fórumokon az ügy rendezése érdekében. A Biztonsági Tanácshoz azonban csak akkor ft«-dúl hatunk, ha az események közvetlenül fenyegetik a nemzetközi biztonságot. Erről jelenleg nincs szó. Természetesen, ha az események elfajulnak, akkor ezt a lépést is meg fogjuk tenni — mondta Horn Gyula. A miniszteri tájékoztató után Király Zoltán (Csong- rád m., 5. vk.) kért szót. Javasolta, hogy tekintettel a rendkívül feszült helyzetre, a magyar kormány haladéktalanul kezdeményezze a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé rendkívüli ülésének összehívását, lévén, hogy a konfliktus két VSZ-tagáilam között alakult ki. Ezután Horn Gyula, utalva Király Zoltán javaslatára, kérte a Tisztelt 'Házat, hogy az indítvány megvizsgálását bízzák a külügyi bizottságra, miután nagyon bonyolult kérdésről van szó, s el kell kerülni azokat a lépéseket, amelyekből több kár származna, mint segítség; a romániai népnek.A törvényjavaslat tárgyalása során számos képviselő módosító javaslatot fogalmazott meg. Fodor István felkérte a terv- és költségvetési bizottságot, hogy az elhangzott javaslatokat és indítványokat az ülést követően véleményezzék. Bejelentette azt is, hogy a külügyi bizottság felhívást fogalmazott a román nemzetgyűléshez, a román kormányhoz és a világ valamennyi parlamentjéhez. Ennek tervezetét a mai ülésen terjesztik a képviselők elé. Ma a képviselők a kormány jövő évi költségvetési törvénytervezete feletti döntéshozatallal folytatják munkájukat. (MTI. másfél évtized döntésképtelenséglének és gyáva halogatásának. Ha most, amikor isaját pártja sem támogatja a kormányt, a parliament is ezt teszi, akkor az eredmény könnyen megjósolható... Én hiszek ennek a kormánynak; tudom, hogy amit mond, nem üres fenyegetés vagy a képviselők „igeneiét kizsaroló mesterkedés. A Nemzetközi Valutaalapot sem politikai megfontolások vezetik, ők csak arra figyelnek, hogy egy ország képes lesz-e visszafizetni a hiteleket, pazarló vagy takarékos-e a költségvetése... Voltaképpen a valutaalap még jobban igyekszik védeni az érdekeinket, mint mi saját magiunk.” A továbbiakban az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében hazánkban képviselő cs«oport tagjaként szerzett tapasztalatairól, a hazánkat övező rokonszenv- ről és segíteniakarásróli szólt. Elhangzott, hogy 1990 májusában Budapest lesz a színhelye annak a nagyszabású nemzetközi konferenciának, ahol a világ vezető gazdasági szervezetei tárgyalnak majd arról, miként segíthetnék legihatbatósabHéjjas Károly kaposvári állomásfőnök tegnap már hajnali négy óra óta munkahelyén tartózkodott. A figyelmeztető sztrájk okozta „kellemetlenségek” csökkentésére minden erőfeszítésére szükség volt Rövid helyzet- ismertetésre kértük két telefon között: — A Dombóvár és Gyékényes között közlekedő személyvonat rendiben« beérkezett Kaposvárra, de nem indul öt óra tízkor tovább; itt vesztegel hat óráigi. A Siófokra tartó személyvonat sem indult el, ugyanúgy a fonyódi sem indul majd 5.40-kor, csak 6 óra után. Slajnos, a Gyékényes felől érkező személyvonat némi késés miatt Kaposmérőben vesztegel 6 óráig. — Mi lesz a Somogy exp- resszel? — Szintén csak hat órakor indul el Gyékényesről. A tehervonatokról megtudtuk, hogy a szerelvények már öt óra előtt elfoglalták várakozóállomásaikat; a to- llatásd és kocsimozgatási munkák is szüneteltek. Egy folyamatosan1 működő üzemet kritikusan érinthet akár egyórás termeléskiesés is. Mi a helyzet a cukorgyárnál? A forgalmi szolgálattevő jelentése szerint 37 rakott vagon van a gyár területén, ez több órai feldolgozáshoz elegendő mennyiség. A peronon kora neggel csak néhány utazni szándékozó várakozik. A vasutasok kis csoportba verődve tárgyalják az eseményeket A mozdonyvezetők felől kérdezősködöm. — A mozdonyokat bezárták; hat óráig nem állnak szóba senkivel. Végágisétálva a szerelvények mellett, csak a várakozó utasok tekdntgetnek vissza. A siófoki motorszelvény vezetőfülkéjében Végh Ferenc motorvezető készségesen eligazít: Átbukdácsolva a síneken, kerülgetve az esti eső és az el'csorgott gázolaj tócsáit a derengő fény embercsoportot sejttet. Halk szavak hallatszanak, indulatok nélkül. Olajos overallban — ugyanúgy, mint nyafckendősen, tiszta ruhában — együtt a mozdonyvezetők. Szőke József szakszerveban Közép- és Kelét-Euxópa reformgazdaságait. „Á lépéseinket kísérő ro- komszemv elveszhet, ha most elutasítjuk a kormány józan és kijózanító törekvéseit” — mondta dr. Vida Kocsárd, majd befejezésül dr. Tallóssy Frigyes fővárosi képviselőhöz fordult, akit — mint mondta — nagyra becsül, ám akinek keddi, a lakbéremelést elutasító felszólalásával nem ért egyet. „Tudjuk, hogy az ország bérlakásállományának zöme Budapesten található s azt is, hogy a főváros és a vidék között nem felhőtlen a kapcsolat... Kedves Frigyes, még te sem érted azt, hogy Budapest, amely az éves költségvetésből számotollámul nyeli el a milliár- dokat, ez az óriási vízfej micsoda teher az országnak?” A nyilván elsősorban a vidéki képviselők részéről nagy tapssal nyugtázott felszólalás megfordította a reggeli még elutasító hangulatot. Olyannyira, hogy a somogyi képviselő után szót kért Nyers Rezső, az MSZP elnöke is, és kifejtette, hogy dr. Vida Kocsárd véleményével ellentétben szó sincs zeti titkár nyugodtan, megfontoltan formálja mondatait: — Együtt vannak a kollégák. Azok is itt vannak szolidaritásból1, akik pár órája tették le a szolgálatot. Elmondta, hogy az utóbbi három évben a híresztelésekkel ellentétben nem volt komolyabb béremelés. A kaposvári vontatási főnökség területén 1989-ben öt- százalékos volt a bérfejlesztés. Jelenlegi, 30 százalékos alapbéremelésá követelésüket a vezérigazgató nem tudja teljesíteni. Az ötórás egyeztető tárgyaláson ugyan elhangzott egy 13 százalékos ajánlat, de ezt elutasították a mozdonyvezetők. A műszakpótlék-emelési követelést ugyancsak bérkeret hiányában utasította vissza a vezérigazgató. Bérköveteléseik mellett szerepelt a köteléző túlóra megszüntetése is. — A kollektív szerződés évente 360 kötelező túlóra teljesítését írja elő. Ezt tarthatatlan — mondta Szőke József. A biz tonságosabb munka- feltételek érdekében már korábban megszülettek az intézkedések, de az aránytalanul szigorú felelősségre- vonás még mindig kísért Igényeik szemléletesebbé tételére egy táblázatot mutatott a szakszervezeti titkár. Tíz korcsoporti bontásban, korcsoportonként három év, a szolgálati idő arányában követelik a villamos- és dízelmozdony-vezetők alapbérének meghatározását 8500—13 500 forint között. — Ma egy jól fizetett mozdonyvezető 50 túlóra teljesítésével, 230 munkaórát ledolgozva, hazavihet 12—13 ezer forintot. A MÁV-nál dolgozó hatezer mozdonyvezető közül két nap alatt 4700 az aláírásával bizonyította; hogy kevesli ezt a járandóságot — fejezte be Szőke József. Hat órakor feldübörögitek a gépek. A hangosbészélő a várható késésekről tájékoztatott, a sztrájkot — amely fegyelmezett figyelmeztetés volt — abbahagyták. A vonatok elindultak... Mészáros Tamás arról hogy az MSZP-frakció ne támogatná a kormányt. Utalt az előző napi vitákra, ám mint mondta, be kelllett látniuk, hogy nincs más megoldás mint a 'kompromisszumos javaslat elfogadása. Az ezután szólásra emelkedő dr. Kemenes Ernő addig ütötte a vasat, amíg meleg, s szuggeszitív érveléssel végképp megnyerte a honatyákat. A döntést követő szünetben sokam gratuláltak dir. Vida Kocsárdnak. — Kétséges, hogy véleményével« megnyerte-e választóit. — Azt mondtam el, amit éreztem. Nem a választók kegyeiért beszéltem és nem is azért, hogy elnyerjem a kormány rokonszemvét. Egyszerűen: ezt ki kellett mondanom. — Hogy élte meg az igenlő parlamenti döntést dr. Kemenes Ernő, a program előterjesztője? — .Kétségeim voltak a végeredményt illetően, ám szerencsére a képviselők többsége bizonyította józanságát és« bátorságát. A választói csoportérdekeken túltekintve vállalták a nehezebb, de messzebbre vezető utat. Bíró Ferenc Glatz Ferenc és Kulcsár Kálmán az ülésteremben Somogyi felszólalás fordított a T. Házon
