Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1969. december 21., csütörtök * KATASZTROFÁLIS A MEGYE TERMÉSZETI ÁLLAPOTA! MAGÁNVÉLEMÉNY - KÖZÜGYBEN „Magány-tájvédelem 180 hektáron MI A MEGOLDÁS? A Somogy Természetvé­delmi Szervezet a későbbi­ekben a Magyar Madárta­ni Egyesülettől teljesen füg­getlenül működik — je­lentették be a közgyűlésü­kön. Tömösvári Tibor el­nök némi malidéval je­gyezte meg: valamelyest anyagilag is megtollasodott a helyi csoport, így talán nem esik nehezükre az el­válás és minden bizonnyal önállóan is megállják a he­lyüket. Sikeresnek mondható a somogyiak rétisas-védelmi programja: 1988-ban felmér­ték az ország rétisas-állo­mányát, összesen harminc­hat fészkelőhelyet találtak és vettek védetem alá. ör­vendetes, hogy tavaly már 18 fióka repült ki, az 2d— 22 fióka ki repüléséről tud­nak a szakemberek. A réti­sas párokat különös gond­dal vigyázzák; ahol szüksé­ges, műfészkeket tesznek ki. A tarvágás eilen azon­ban semmit sem tudnak tenni a természetvédők. Ha az erdészetek gondosan ösz- szeállított terve szemet vet egy ■ rétisas-élőhelyre... Nos, ebben az esetben nincs az a hatóság, észérv, amely- lyel az említett néhány hek­táros erdőt meg lehetne menteni. Nem csoda, * ha ilyen körülmények között a szakemberek fájdalmasan jelentik ki: katasztrofális a megye természeti állapota. A megyei szervezet vidra- és feketególya-védelmi prog­ramot is kidolgozott, de a legnagyobb vállalkozása mindenképpen a Boronka- vízfolyás mentén levő 180 hektáros halastórendszer megvétele volt. „Tisztában vagyunk vele, hogy ezzel nem lehet megoldani a me­gye természetvédelmi gond­jait, de legalább azon a kicsi földdarabon nem pusz­títják fölöslegesen a növé­nyeket és az állatokat. In­formációink szerint a mesz- tegnyői Ladi János téesz kezdetben alig több mini másfél—kétmillió forintért árulta a lepusztult tórend­szert, csak amikor megtud­ták, hogy „micsoda vállal­kozásba” vágnak a termé­szetvédők, akkor emelke­dett meg a terület ázsiója, s végül hét és fél millió fo­rintért kelt el. A természet- védelmi szervezetnek ter­mészetesen ennyi pénze nem volt, külföldről — Svájcból, és Ausztriából is — kapott azonban támogatást (az Európai Rétisasvédelmi Egyesülettől például egy fénymásoló érkezett, amely a szervezet működését segí­ti); pénzbeli segélyt küldött az Angol Királyi Madártani Egyesület is. A Központi Környezetvédelmi Alapból — pályázat útján — két és fél millió forintot kaptak. Egy környezetvédő sze­rint e területtel úgy kelle­ne sáfárkodni, hogy a szer­vezet legalább az önfenn­tartásához szükséges bevé­telhez jusson. Megtudtuk, hogy a boronkai terület ha­lastavain, nádasaiban, le­gelőin és az ezeket övező erdőben a természet és az ember kapcsolatát kíván­ják bemutatni az érdeklő­dőknek. Természetesen tu­dósokat is várnak, de min­denki csak a szakemberek kíséretében járhatja be majd a természetvédelmi területet. A halastavak üze­meltetésére esetleg közös (vegyes-) vállalat alakul. Ha a tervek megvalósul­nak — ne legyünk pesszi­misták! —, akkor Közép- Kelet-Európa első, „magán”- tájvédelmi körzete jön létre Somogybán. A természetvédelmi szer­vezet szeretné felülvizsgálni a korábban született melio­rációs terveket is. Emellett fölemeli hangját a terve­zett drávai vízlépcső ellen. Egyik legfontosabb érve: az építési költségeknek csu­pán tíz százaléka hárul ránk, ellenben a környezet- pusztító hatás fele a ma­gyar oldalon lesz érezhető. A munkához azonban a természetvédőknek nem­csak pénzre, pénzbeli támo­gatásra lesz ssűkségük. Faragó László Fotó: Gyertyás László .Eddig több párt és szer­vezet foglalt állást a mező- gazdaság szükséges átala­kításáról. Gyakorló mező­gazdászként, a mai viszo­nyok közepette, és az új földosztást lehetetlennek tartom. Nem ez a járható út! Nagy veszélybe sodorná az agrárexportot és a hazai ellátást is. A kizárólagos farmergaz­dálkodáshoz nincs megfele­lő szaktudás, elegendő gép és elegendő munkaerő. Az elmúlt harminc évben lé­nyegesen csökkent a ma­gyar falu lakossága, ezzel együtt a szakképzett fiatalok száma is. A mai, modern technológiákat, műtrágyá- zási és növényvédelmi eljá­rásokat nem ismerik az emberek. A munkagép- és erőgépvezetők zöme csgk utasításokat hajt végre, ösz- szefüggéseiben nem' ismeri a gazdálkodás kérdéseit. Akik értettek a farmergaz­dálkodáshoz, azok már ki­öregedtek, de lóval és kézi erővel nem is lenne ered­ményes a termelés. Kisgé­pek pedig jelenleg nincse­nek. Hiányoznak a hitelfel­vételek is, és még hosszan sorolhatnánk az akadályozó körülményeket. 1989. december 20-án 12 óra 20 perckor a keszthelyi Balatoni Múzeum nagyter­mében a Balaton-part ön- kormányzatainak Szövetsé­ge néven megalakult a ta­nácsi önkormányzatok or­szágos szövetségének terü­leti szervezete. A tó mel­lett gazdálkodó 23 .város, nagyköEség és község fe­jezte ki ily módon: végre saját gazdája kíván lenni a Balatonnak és maga akarja meghatározni a fejlesztések irányát. — Kérem, legyenek kér­lelhetetlen ellenségei a ha­talmi centrumként fellépő (mai struktúra szerint mű­ködő) megyének, de fogad­ják el partnernek a kiszol­gálást fölvállaló megyét — szólt a települések képvi­selőihez dr. Gyenesei István, A magyar parasztságot az elmúlt negyven évben több­ször is becsapták, sanyar­gatták. Érthető az emberek aggodalma, félelme min­den iránt. Az új földosztás iránt is. Mi lehet a megol­dás? A jövőt továbbra is a szövetkezeti gazdálkodás­ban látom. Természetesen ha a jövedelmezőség, a né­pességmegtartás úgy kíván­ja, az öt-tíz falu határában gazdálkodó óriási egysége­ket szét kell bontani. A szövetkezeten belül is ala­kulhatnak rész-, illetve kis­szövetkezetek. Gondolok itt például a szállításban dol­gozók, növénytermesztők, állattenyésztők, gépüzeme­lők kisebb egységeire, tár­sulásaira. Azoknak a tagoknak is meg kell adni a lehetőséget, akik a farmergazdálkodást, az önállóságot választják. De tiltani kell a földdel va­ló üzérkedést! Legalább ót évig ne adhassa el a földet az, aki kivette, esetleges új­raeladáskor a szövetkezetek élvezzenek elővásárlási jo­got. Másik elképzelésem sze­rint részjegyeket, részvénye­a Somogy Megyei Tanács elnöke. — Ne várjanak to­vább, alakítsák meg szövet­ségüket; kezdjék meg a munkát már holnap! Talán dr. Gyenesei István szavai lendítették át a holt­ponton a vitát, amelyet az okozott: nem minden Zala és Veszprém megyei részt­vevő érkezett úgy az alaku­ló ülésre, hogy önkormány­zata feljogosította volna (?) a döntésre. Dr. Filiszár Tibor, az elő készítő bizottság vezetője szóbeli kiegészítőjében hangsúlyozta: olyan szövet­ség csíráit hozták most lét­re, amely meghatározó kell Í egyen a Balaton és térsé- ;e további életének szem­pontjából, korszerűbb, ra­cionálisabb igazgatással, tényleges döntési ajánlási si formát kellene bevezetni, így is ösztönözve a tagságot a hatékonyabb munkára, a tulajdonosi szemlélet visz- szaállítására. Szükséges a termelőszö­vetkezetek felügyeleti szer­veinek a megújulása is. Ugyanígy meg kell újulnia az egész agrárképzésnek. A . háború után sok helyen — Göllében is — működött gazdaképző iskola, amely­ben két évig tanultak a diá­kok. Ha farmergazdálkodást akarunk, ezeket az iskolá­kat újra kell szervezni. Mindezekből talán kitet­szik : véleményem szerint a magyar mezőgazdaság alapja egy megreformált szövetkezeti forma lenne, amelyhez szervesen kapcso­lódik a szövetkezeti formá­ból kiváló, saját tulajdonon vagy bérleten alapuló, a szükséges gépekkel, hitel­és adófeltételekkel támoga­tott családi farmergazdaság. A legfontosabb azonban az, hogy visszaszerezzük a falu és a parasztember bi­zalmát, és legyen bármilyen színezetű is a kormány, so­ha többet ne hagyja el­veszni azt. jogokkal. Dr. Kurucz Ist­ván, a Tanácsi önkormány­zatok Országos Szövetségé­nek elnöke hozzászólásában támogatta az előterjesztést. A balatoni szövetség elnö­kéül dr. Gáti Istvánt, a Sió­foki Városi Tanács nyugal­mazott elnökét, ügyvezető titkárának dr. Filiszár Ti­bort, a Siófok Városi Ta­nács vb-titkárát választot­ták. A szövetség Siófok székhellyel kezdi meg mű­ködését. Szabó József, a boglárlellei tanács elnöke a felügyelő bizottság tagja­ként, dr. Komáromi József fonyódi tanácselnök az ide­genforgalmi, gazdasági és propagandabizottság elnö­keként láthat munkához. (Czene) CSAPÁS A GYEREK? Avagy miről vall a statisztika? Bodó Imre Balatoni szövetség alakult AZ ELNÖK : DR. GÁTI ISTVÁN SZOLGÁLTATÁS PHIADELPHIÁBAN Derű és konkurencia Bárcsak az infláció lenne oly lassú, mint a statisztikai adatok földolgozása. Azt (hinné az ember, hogy a sta­tisztika arról való, hogy mankót adjon a tudósoknak bizonyos társadalmi törté­nések értékeléséhez, trendek megihatáro zásához. A jó statisztika egyben gyors is. Nem olyan, mint amit a Központi Statisztikai Hivatal' három megyéjének igazgatósága hozott a közel­múltban nyilvánosságra. Kedves tőlük, hogy az 1987. évi háztartás-statisztika ada­tait tartalmazó füzet kiadó­sának napját is feltüntették: 1989. XI. 21. Nem tudom, hogy a majdnem kétéves statisztika mennyit segíthet a politika, a gazdaság irá­nyítóinak, az azonban tény, hogy az elmúlt két év élet- -szánvonal-csökkenését előre- vetfiteitte. Baranya, Somogy és Tol­na 938 aktív és 463 inaktív háztartásának megfigyelésé­re terjedt ki az összeírás. A reprezentatív adatok teljes körűivé tétele után a kere­sők esetében 846 ezer, a nem keresőknél 150 ezer személy jövedelmi, lakás-, fogyasztási és egyéb viszo­nyairól' kaptak képet. Az aktív háztartásokban az egy főre jutó bruttó jövedelem 1987-besn 64 ezer, az inaktí­vaknál 58 ezer forint volt. Mindkét réteg esetében szá­mottevően magasabb a jö­vedelem a városi lakosok­nál1. S hogy utólag is igazoló­dik a tétel, miszerint a gyermekes családok hátrá­nyos helyzetét konzerválta, sőt jelentősen rontotta az 1988. jánuár 1-jével beveze­tett személyi jövedelemadó, álljon itt az 1987-es felmé­rési. „Az aktív háztartásokat tekintve megállapítható, hogy az eltartott gyermekek számának növekedésével' az egy főre jutó jövedelem je­lentősen csökkent: 1987-ben az egygyermekes háztartá­sokban 16, a kétgyermeke­sekben 30, a három- és többgyermekesekben 46 szá­zalékkal volt alacsonyabb, mint a gyermektelenekben. Ugyanígy _ mérséklődött az inaktív háztartásokban is — a létszám emelkedésével — a fajlagos jövedelem, ami a kéttagú háztartásokban 4, a három- és többtagúafcban 18 százalékkal maradt el> az egytagúakétól.” Nézzük a kiadásokat! „Az aktív háztartásokban a faj­lagos bruttó kiadás az egy­gyermekeseknél 19, a két­gyermekeseknél 30, a há­rom- és többgyermekesek­nél 35 százalékkal maradt el a gyermektelenekétől.*’ A kiadások nagyrésze élelmi­szerekre és élvezeti cikkek­re-, ment el, de jelentős volt a beruházás is. (Süli) A philadelphiai City Ave­nue többsávos útján alta­tóén ringiatózott velem ha­zafelé a kávébarna Oltísmo- bil. Vendéglátóm igazi asz- szonyi nyugalommal, szitok és káromkodás nélkül1, egyen­letesen és biztosan kormá­nyozta yachiüméretű gépko­csiját a hétvége szikrázó forgalmában. Hirtelen fel­villant előttem a műszerfa­lon egy általam ismeretién rendeltetésű, kis kivilágított téglalapokra osztott moni­tor, és az egyik névjegy mé­retű ablSkban jól olvasható szöveg figyelmezteti a ve­zetőt, hogy mielőbb keresse fel1 a szervizét és ellenőriz­tesse a motort. Megijedtem az intéstől abban a hitben, már annyi időnk sincs, hogy kivonuljunk a forgalomból. A vezető nyugalma azonban lehűtött. Valóban célba is értünk. Másnap, szombaton dél­előtt 11 óra 15 perckor, be­állt a gépkocsi egy, a ka­posvári AFIT-mál valamivel kisebb alapterületű, tiszta csarnokba, a Jiffy Lube In­ternational Service hálózat ezer üzemegységének egyi­kébe. A fogadóirodában ké­nyelmes fűtőiben olvasom a vállalat tulajdonosának, W. James Hindman úr bekere­tezett képe alatt a rövid életrajzát. A számlázó csi­nos hölgy — hogy egy per­cét se tétlenkedjék — a ko­csira várakozó ügyfeleknek kívánságuk szerint teát, ká­vét főz és tálak Ahogy a gépkocsi begurul a csarnok második állására, egy egé­szen fiatal, világoskék ove- ralios szerelő pillanatok alatt elfoglalta helyét a szereőárokban a motorház alatt, társa felnyitotta a motonház tetejét és meg­kezdte munkáját fenn, a harmadik szerelő a hátsó kerekek alatt tevékenyke­dett, a legidősebbnek látszó, őszülő ha j úszó pedig rova­tolt számlakönyvvel' a kezé­ben' a kocsi belsejét vizs- gálgatta, majd mérőeszkö­zökkel körbevizsgálta a ko­csit. Én közben' olvasgattam a cég érdekes reklámjait: „Az alapvető szerviz nem tarthat 30 percnél hosszabb ideig és a tel'jles szerviz — a szolgáltatásoktól függően — nem kerülhet 25—50 dol­lárnál többe.” Olvasgatom a munkala- ' pót. Eszerint a következő szolgáltatásokat vállalják: különböző olajcseréket, zsí­rozást, transzmisszió olaj­cserét, szűrőtisztítást, illet­ve a szűrők szükség szerinti cseréjét, a légszűrő vizsgá­latát, a szelepek’ ellenőrzé­sét, beállítását, a gyújtás és világítás, a kerekek és fé­kek szabályozását, az ablak­mosóik vízcseréjét és így to­vább. Végezetül lemosták a szél­védőt és az ablakokat, egyi­kük a szélvédő sarkába ra­gasztotta a cég áttetsző emblémáját a következő ajánlott ellenőrzés időpont­jával. 21 perc múlva kigör­dültünk a csarnokból. A számlánk végösszege 26 dollár 30 centet tett ki. Min­den' szolgáltatás mellett ol­vasható volt a munkát vég­ző névjele. A számla alján tetszetős mondat: „Ha tisz­telt ügyfelünk elégedetlen végzett munkánkkal1, a rek­lamált hibát díjmentesen ki­javítjuk.” A műhely falán különle­ges’ reklámszöveget olvas­tam: „A Brazíliában, gyár­tott Volkswagen kocsi kivé­telével minden alkatrészt azonnal pótolúnk.” (Fogal­mam sincs miért pont eh­hez a kocsihoz nincs alkat­részük raktáron.) Kávéfőzés közben a csinos pénztáros hölgy panaszko­dott a forgalom visszaesésé­re. Megcsappant a forgal­muk, mert erős a konku­rencia, „csak itt a közvetlen körzetben nyolc jói felsze­relt szerviz versenyez az ügyfelekért” — panaszolta. Autósaink helyzetének is­meretében majdnem kifa­kadtam, hogy „ha ilyen sok ott a szerviz, helyezzenek át kettőt-hármat a kaposi határba szerszámostul, sze­relőstül és főleg alkatrész- raktárostul'.” Két nap múlva a posta­ládánkban találtam egy Jif­fy Lube cégjelzésű boríté­kot, benne egy ízléses fehér fcartomlapot. Egyik oldalán színes virágokból fonott egyetlen szó: „Köszönöm.” A llap másik oldalán egy kellemes ajánlat, amely sze­rint ez a lap a legközelebbi szolgáltatás alkalmával 3 dollár értékben beváltható. Ez az üzem 999 társával egyetemben virul, a pénz­táros is mosolyog!, főzi a ká­vét és teát, a szerelők vi­dáman fogíadják ügyfeléi­ket, és frissen szállnak a munkaárokba. Hindmann, úr képe váltó zatlianúlT derűs az üveglap alatt, ö tudja, hogy hol van e titok nyitja! Kellnes Bernit

Next

/
Thumbnails
Contents