Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16., szombat SOMOGYI NÉPLAP 7 TELEKI TELE Cigánysor és üdülőövezet Hűvösek a hajnalok. Különösen a Völgy utca végén, ahol elfogy a betonút, elfogy a vízvezeték, ahol... mély szakadék szegélyezi balról az utat, jobbról pedig a szűk parcellákon néhány régi, apró ház, össze- roskadásra kárhoztatva. Cigánysor. Cigánysors. Két apró kutya és több apró gyerek érkezik maszatos-kedvesen, egy saját gyártmányú kis négykerekű kocsin. Tágra nyílt, kerek szemek merednek a fényképe- zömasinára, s nem kis fáradságába kerül Kovács Lajosné- nak, hogy elrendezze a lurkókat a kocsin: mindegyik ráférjen a fényképre. —Aztán küldjön ám nekünk a képből! — mondja a fiatalasszony, majd arról dohog, hogy a tanács idáig már nem vezetette el a vizet. A szomszédban, Sávoly Ká- rolyéknál szalmazsákkupac magasodik az udvaron, s a „művészi rendetlenséget” csak fokozza a száradó ruhák és limlomok látványa. — Kosárfonó kisiparos vagyok — mondja annak ellenére, hogy megtermett asszonya folyton hallgatásra szólítja föl. — Kaptam kétszáz téglát a tanácstól, azzal építettem be a ház kidőlt falát. Ezért vagyunk most így kipakolva. Amíg jó volt az idő, kint aludtunk mi is a szabadban. A toldozott-foldozott házikó 5x5-ös szobájában hatan laknak. Károly hároméves gyermeke állítólag mérgezést kapott a víztől, amelyet isznak. — Egy csapot miért nem lehetett ide felszerelni, legalább a környékünkre? — méltatlankodik a kosárfonó, aki mellesleg gyógynövénygyűjtéssel is foglalkozik. — Amúgy meg jó lenne egy egyenes telket venni, ahová építhetnénk. Ott állatokat is tarthatnánk, nem csak ezt a két lovat, amelyik most ott van hátul, az Istállóban, ígértem is 60 ezer forintot egy telekért, de nem kaptam meg. Nem így Horváth József, akinek a háza (ikerház) lent van a völgyben, s három éve a tanács építtette a kétszobás, konyhás lakást. Az udvar fonott fakerítése mögött takaros kis traktor parkol: — Kell az a háztáji munkához, fahordáshoz — mondja a tulajdonos, aki a tanácsnál segédmunkás, s hetedmagával él a lakásban. Heten, mint a „gonoszok”, gonoszkodhatnánk, ha hinnénk 'a pletykának, miszerint Horváthék idős embereket is magukhoz vesznek (sok jó ember kis helyen is elfér?), akik az ellátásért a nyugdíjukkal fizetnek. Az egykori református iskola romos épületét hatalmas gesztenyefa vigyázza. Rég elült itt a gyermekzsivaj, legfeljebb a patkányok cincogása szolgáltat muzsikát. A háttér azonban szemet gyönyörködtető: a református templom felújított falai és tornya az ég felé törve hirdetik... Mit is? — Talán azt, hogy az Isten tisztelete, a jótékonykodás nem ismer országhatárokat — mondja a nyugdíjas tsz-elnök, a HNF községi elnöke, Szabó Lajos. — 1985-ben Szárszón írta és fényképezte: Gyarmati László nyaralt egy nyugatnémet restaurátor, Jakob Seer. Vadászni szeretett volna a környéken, így kerültünk ismeretségbe. (Szabó Lajos házának előszobájában hét szarvasbika agancsa, egy vaddisznó szőre, kitömött fácánkakas és számtalan őz trófeája jelzi a szenvedélyt, amelynek a ház ura immár évtizedek óta hódol.) Sétáltunk a faluban, amikor meglátta a templomot, s azt mondta: ő ezt felújitja! A következő nyáron meg is jelentek negyvenen, családostul. Magánházaknál aludtak. Délelőttönként dolgoztak, délután mentek fürödni a Balatonra. Három nyáron teljesen felújították a templomot, az idén meg a központban lévő katolikus haranglábat. így a község mintegy 6—700 ezer forinttal gazdagodott Jakob Seer úr jóvoltából. Az esetről beszámolt a nyugatnémetországi Ketsch város lapja is, ahonnan a restaurátor és segítői érkeztek. „Ketscher renowierten ungarische Kirche”, áll a szalagcím a Ketscher Lokalnachrichten című újság 1989. október 21/22-i számában. Négy fotóval illusztrálva mutatja be a Telekiben évekig folyt munkát. Teleki tehát újkori fejlődését éli. A községben a tsz-szervezé- sek előtt mintegy 400-an laktak. Az egyre mostohább megélhetési körülmények miatt sokan elköltöztek, s helyettük jórészt cigányok népesítették be a portákat. A rendesebb betelepülőkkel nincs is baj, de nem mindegyik család akar huszadik századi módon élni. Túl mélyek olykor a hagyományok, az erkölcsi normák, amelyek folyton összeütközésekhez vezetnek. A lakosság nagy része ma már kutyákat tart háza őrzésére, nem titkoltan azért, hogy a hívatlan vendégektől megóvják portáikat. — Szerencsére ma már megszűnt a kocsma, s azóta viszonylag csendesebbek a nappalok, nincsenek olyan gyakran randalírozások a központban. Persze, aki nagyon akar, talál eladó bort a faluban magánházaknál is épp eleget — mondja Szabó Lajos. — Ami engem elkeserít, az a föld. A termőföld, amelyeket nem becsültünk meg. Pedig mezőgazdasági szempontból jó földek ölelik körül Telekit! Annak idején itt nem voltak túl gazdag emberek, de túl szegények sem, aki akart, boldogulhatott. Én úgy látom, hogy a mai gazdasági változások későn jöttek. Kiölték az emberekből az önálló vállalkozói kedvet, a gazdálkodás tudományát. Ma már a falusi fiatal nemigen mer belevágni a földművelésbe, mert nem ért hozzá. Mégis meggyőződésem, hogy a nagy termelőszövetkezetek napjai megvannak számlálva. Kisebb egységekre van szükség! Áttekinthetőbb, könnyebben irányítható gazdálkodásra. Mostanában hallottam, hogy a mi téeszünk mintegy ezer hektár termőföldet kivont a termelésből, mert gazdaságtalan, nem éri meg. Azelőtt ennyi hektáron száz család megélt! Nekik vajon miért nem volt gazdaságtalan? Sajnos a munkakedvet kiölték az emberekből. Nem volt igazán érdeke senkinek, hogy jól dolgozzon! Talán most valami megindul... A munka- nélküliség rákényszeríti az embereket, hogy a városokból lejöjjenek a falvakba. Át kell adni a szakértelmet, erősíteni kell a kistermelés lehetőségeit, növelni az érdekeltséget. Annak idején, ha parasztember földet adott el, az a legrosszabb embernek számított! Vissza kell adni a fold értékét, a munka, a becsület értékét. Balogh Gyula, a község tanácsi elöljárója más gondokat is említ: — Sok az idős, nyugdíjas ember a faluban, s a legtöbbjük nagyon elkeseredett. Nyugdíjuk egyre kevesebbet ér, s mai életüket annak idején például a téeszben nem tudták megalapozni. Aki teheti, foglalkozik háztáji termeléssel, de helyben nincs felvásárló, felesleges termékeiket nem tudják értékesíteni. Az idén például rengeteg meggy elrohadt, s a kajszibaracot sem vásárolták fel helyben. Hetenként egyszer kinyit ugyan a felvásárló, de ott jórészt csak néhány féle tápot lehet venni. Igen kevés a fiatal a faluban, igény sincs a kultúrára. Vagy csak egy szervező hiányzik? Amíg élt a Halász Pali bácsi, addig volt kulturális élet. Az ötvenes években társadalmi munkában épült a művelődési ház, működött helyi színjátszó csoport, sportegyesület, s a községet is jobban magukénak érezték az emberek. Elhibázott lépés volt a körzetesítés. Elidegenítette az embereket a falutól, amelyben megszűnj az iskola, a tanács, a tsz, A templom felújítása új lendületet adott, azóta több házat tataroztak, sok üres épület pedig gazdára talált: más tájakról vették meg nyaralónak az emberek. Ma a- kultúrház egyetlen látványossága az 1970-ben elhelyezett tábla, amely mögött egy tok rejti az akkori falu leírását. „Üzenet a jövő ifjúságának, felbontandó 1990. április 4-én”, hirdeti a réztábla szövege. Van még néhány hónapunk. .. A községnek azonban nemcsak néhány hónapja, hanem jövője is van. A házak mintegy húsz százaléka már hétvégi nyaralóként szolgál. Átrendeződik tehát a korábbi település. Az „üdülőfalu jelleget" csak növeli a tény: Telekiben, a régi temető dombján található Somogy megye egyik legértékesebb műemléke, az 1240-es évekből származó katolikus kápolna. — Hét évvel ezelőtt igen komoly fejlesztési terv készült parkosítással, erdősítéssel — mondja az elöljáró —, sőt nyugati prospektusokban is megjelent, mint látványosság. Hiába volt azonban a patrónusok között például a Művelődési Minisztérium, úgy tudom, pénzhiány miatt mégsem valósultak meg az elképzelések. — Az idegenforgalom fejlesztésére újabb terv készül — tájékoztat bennünket a bala- tonszárszói tanácson Bereczk Gyula tanácselnök és Berkes László vb-titkár. — A gyalogos turizmus fejlesztése érdekében Kőröshegyről, a Széche- nyi-kastélytól vezet majd az út a kötcsei nemesi kúriákon és Nagycsepelyen át a teleki Árpád-kori kápolnáig. A művelődési háznál turistaszállást lehetne kialakítani. így teijesz- tettük fel elképzelésünket a HNF-nek és a megyei tanácsnak. A falu fejlődését a jelenlegi tanácsi vezetés 1985-től irányítja. Azóta folyamatosan tesszük rendbe a középületeket, hetenként egyszer ingyen szállítjuk el a szemetet, rendbe tettük az utakat, kitisztittot- tuk az árkokat, megoldottuk a település egészséges ivóvízellátását. Új, impozáns buszmegállót kapott a falu, s a közlekedésre sem panaszkodhatnak a telekiek. Teleki a télre készül, s tavaszra vár... Gyarmati László KÖZELKÉPEK
