Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 16., szombat KÖRNYEZETÜNK A SZEBB KAPOSVÁRÉRT Tiszta levegőt! A városi tanács múlt évi március 16-i előterjesztése kiemelten foglalkozott a kaposvári sétálóutca és környezetének védelmével. A legutóbbi tanácsülésen szintén napirendre került a környezet- és természetvédelem helyzete. E nemes cél érdekében a Latinca körzeti népfrontbizottság felajánlotta a segítségét, hogy a sétálóutca és környéke méltó legyen a belváros rangjához. Szükség van a megértésre is, hogy a meglevő hiányosságokat minél előbb felszámolhassuk. Mindenképpen ide kívánkozik, hogy a Május 1. utca 5—7. számú ház udvarán levő ingyenes parkolót szüntessék meg, ez ugyanis nagyon szennyezi a szűk udvar környezetét, nem szólva a zajártalomról. Sajnos, nem megoldott a szeméttároló konténerek elhelyezése az SZMT és a Csokonai fogadó bejáratánál. Az egész környéket szennyezi a boltok és a lakók szemete, a szél általában széthordja. A takarítást sokszor társadalmi munkában végezzük el(l). A Kossuth Lajos, a Bajcsy- Zsilinszky utca lakói tették szóvá, hogy magasra nőttek a fák és beárnyékolják a lakásokat. Ezt azonban a többi belvárosi utcáról is el lehet mondani. Azt tapasztaljuk, hogy a belváros parkjainak, tereinek tisztán tartása és gondozása még mindig nem kielégítő. Ez szerintünk nemcsak pénzkérdés, elsősorban több figyelmet kellene fordítani rájuk. Népfrontbizottságunk éppen ezért továbbra is fontos feladatának tartja a belCSEHI REZSŐ l'EUMESSW múzeumai Minden bizonnyal nagy sikert arat a gyermek-olvasóközönség táborában Cseri Rezsőnek A természet múzeumai című könyve, amely a közelmúltban jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában. ,,A zaj, a füstös levegő, a sivár környezet mindennapjaink részévé vált. Lassan már észre sem vesszük, hogy körülöttünk másféle világ is létezik, amely csendet, pihenést, szépséget kínál. És7 ez századunk rossz irányba Változó környezetének szenvedő alanya^a természet. Jó ideig elfeledkeztünk róla, hagytuk, hogy egyedül vívja utóvédharcát az ipari civilizáció ártalmai ellen" — olvashatjuk a szerző bevezetőjében. Hazánk nemzeti parkjaival s védett tájainak növény- és állatvilágával ismerkedhetünk meg e kötet lapjain. A gazdag információgyűjtemény az írott szón kívül csodálatos színes fotóival láncolja magához olvasóját. Gondolatban bebarangolhatjuk Magyarország tájegységeit. Ez a kirándulás a Kiskunsági Nemzeti Parkból indul el, s a képzeletbeli túra résztvevői az utolsó hortobágyi erdőmohikánok, a bükki madárparadicsom és Bodrogzug ártéri vegetációján át juthatnak el a Kőszegi Tájvédelmi Körzetbe, a fenyvesek birodalmába. De szó esik a Vértes élővilágáról, a fertőrákosi kőfejtő környékéről, no és a pannon táj gyöngyszemeiről is. Megismerkedhetünk a 24. órában levő Balatonnal, s a szerző elkalauzol bennünket a természet ékszerdobozaiként számon tartott, a hazai és külföldi növényfajok szépen megtervezett gyűjteményeibe, az arborétumok mesés világába. A természet nyújtotta esztétikai élmény eszünkbe kell juttassa a természetellenes jelenségeket is: a vízszennyezés okozta halpusztulást, a veszélyes hulladékok égetésének következményeit a természetbe „ágyazott” szeméttelepeken, a savas esők káros hatását... Cseri Rezső könyvét haszonnal forgathatják a diákok egy- egy környzetismeret- vagy földrajzórára készülve. Ám a magyar táj szépségeiről nem elég olvasni vagy hallani, a televízió elé .ülve megnézni néhány ismeretterjesztő filmet a növények és az állatok életéről! Föl kell keresni a természet múzeumait! Gyermekeinkkel, tanítványainkkal mielőbb meg kell ismertetni a láperdők, homokbuckák világát, a barlangok és a régi tűzhányókráterek legendáját! Ennek fontossága vitathatatlan, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a mai iskolások nagy része városok bérházai között nő fel. Szüleivel alig jár kirándulni, évekig nem érzi az eső utáni föld illatát, csak a benzingőzös utcák bűzös „lehelletét” szívja be. Nem lehet csodálkozni azon,hogy az ilyen gyerek számára egy gólya, egy sűrűben menekülő őz látványa csodaszámba megy.”. L. S. városi környezet tisztaságának a megőrzését. Ennek érdekében fölvettük a kapcsolatot a közterület-felügyelettel. Jó együttműködés alakult ki velük, eljuttatjuk hozzájuk az észrevételeinket, beszámolunk a gondokról, sőt közös ellenőrzést is tartunk körzetünkben. Aktíváink azért állnak szívesen a közterület-felügyelők rendelkezésére, mert közösen jobb eredményeket érhetünk el. Sajnos, az erőfeszítések ellenére is vannak gondjaink, se a tisztaság, se a rend nem megfelelő, az emberek nem vigyáznak a sétálóutca berendezéseire, a növényekre, sok a rongálás. Azt hiszem, az állampolgári fegyelmet is erősíteni kellene ahhoz, hogy valóban vigyázzunk arra, ami mindnyájunké. Mohr Gyözőné körzeti népfrontelnök Barátaink, a fák — állva halnak meg A latin nyelv és gondolkodás két külön szóval fejezi ki az élőfa (arbor) és az elpusztult szárazfa (lignum) fogalmát. Az élőlény és a holtanyag látványa viszont ránk, magyarokra érzelmileg legalább olyan hatással van, mint a régi rómaiakra. Ahhoz, hogy szépséges arborétumainkban, kertjeinkben a jövőben sem csak a Somogyi Képtár „Szép magyar kertek” kiállításán gyönyörködhessünk, az erdő és a kert megbomlott ökológiai egyensúlyát helyre kell állítanunk. Helyenként megdöbbentő mértékű a fapusztulás, amelyet az ország, ezen belül Somogy erdeiben, arborétumaiban és gyümölcsöskertjeiben tapasztalunk. A savas eső és az egyéb vegyi anyagok hatása az egész lucfenyőallo- mányt veszélyezteti. Jelentős mértékű a tölgyesek és az akacospk pusztulása. Gyakori a sze- lídgesztenyerák. Újabban nagyon sok a panasz a kertbarátok részéről a szamunkra sokszor megmagyarázhatatlanul gyors és mind gyakoribb gyümölcsfapusztulásokra, amelyek a különböző fafajokat sújtják (barack, meggy, birs stb.). Mindezek okairól eltérő vélemények alakultak ki a gyakorló erdészek, kertészek, de még a kutatók körében is. Nemcsak a savas esők, hanem a levegő, a víz, a talaj útján terjedő sokféle vegyi anyag,a gépjárművek kipufogógázai, a füst-por és egyéb szennyeződések a ludasak. Nincs tisztázva eléggé az erődművelésben mind gyakoribb tarvágások ökológiai hatása. Alaposan meg kell vizsgálni a Somogybán felszaporodott nagyvadállomány (szarvas, őz, vaddisznó) csökkentését, az erdők-mezők természetes vadeltartó képességének határáig. Objektív fölmérések, műszeres vizsgálatok kellenének, amelyek most csekély mértékben állnak rendelkezésre. A kezdeti lépéseknél tartunk. Ebben is nagy segítséget jelentene, ha mielőbb megvalósulna a külföld által támogatandó Közép-európai Környezetvédelmi Központ. Addig is, amíg a társadalmi méretű „nagy lépések” bekövetkeznek, az egyéni kezdeményezések „kis lépéseit” folytatni, sőt bővíteni szükséges. Falvainkban, városainkban a fásítás, vi- rágosítás nemcsak a szépséget szolgálja, hanem egészségünk védelme érdekében nélkülözhetetlen. Hiszen minden egyes fa, virág, fű egy-egy oxigéntermelő laboratórium, a természet „tüdejének” sejtje, mely nélkül az ember sem tudna létezni. A szomszédos Ausztriában járva ne csak az elektronika iránt érdeklődjünk, hanem hozzuk be azt a sok szép futórózsát, muskátlit, cserjeféléket, illetve azok termesztésének gyakorlatát, melyek a házak erkélyeit, előtereit oly széppé teszik. A megye települései fásításának kezdeményezéseit a Hazafias Népfront évente 200— 300 ezer forinttal támogatja. Erre a pénzre 30— 50 község (város) szokott igényt tartani. „Legyen szebb a mi falunk” — hirdeti a népfront felhívása, s a célok megvalósításában remélhetőleg a megye valamennyi községe részt fog venni. A települési autonómia törvény útján is garantált várható kiterjesztése további lehetőségeket kínál. Ne hagyjuk elgyomosodni az árokpartokat, a házak előtti közterületeket pedig füvesítsük, virágosítsuk: minden talpalatnyi területet tegyünk szebbé, kulturáltabbá. Ne törjenek meg bennünket a vandál kezek fapusztításai, mert nemcsak a törékeny szálfa jelképez egy magatartásformát, hanem a hajlékony fű is, amely a vihar nyomásától megdől a túlélés érdekében, de azután újra gyorsan nőni kezd. Sólymos Endre mg. mérnök, Kertbarátok Egyesülete Fotó: Király Béla FUSTFORGACSOK (Fejezetek a termesze járás somogyi történetéből) Az Özek tanyája Nehezen bár, de a turistás-_ kodás mégiscsak divatba jött megyénkben is. Elsősorban a Balaton vidéke és a Kaposvár környéki vadregényes erdők vonzották a kóborlás szerelmeseit. A várost mocsár és erdőrengeteg vette körül, amolyan zsúptetős, nyáron poros, télen sáros mezővároska volt a mi megyeszékhelyünk. Valahol a régi vár körül kezdődtek a város első házacskái, aztán a mai nyomdánál, a régi Cigli temetőnél már vége is volt. Az első városi jellegű kirándulásról 1876-ban számol be a helyi újság. Az akkor szerveződő Népkör tagjai a „város legszebb erdejébe”, a Nádasdi erdőbe kirándultak.. Olvassuk csak: „Majálisok és juniálisok már évek óta divatban vannak férfikörökben. Azelőtt dr. Németh Károly rendezte, majd Gruber János volt az indítványozója és kivitelezője. Műsorról Tar Csatár gondoskodott, a zenét Szimpli- ciusz zenekara szolgáltatta. A Nádasdi erdőség egyik igéző pontján, az őzek tanyája nevű erdőrészen zajlottak le ezek az ünnepségek, a város erdejében, a Büki csárdánál és a közelben levő vadásziaknál, mely a város erdejének a legszépségesebb pontja. Kár, hogy ilyen messze van a várostól, mert akik gyalog mentek, csak igen későn értek haza.” Hogy hol volt az a híres Büki csárda, melynek nevéhez betyártörténetek is fűződtek? A Somogy csak annyit árul el felőle, hogy „ez egy katlanban van, ahol nappal a levegő felmelegszik akár 20—30 fokra is. A hőmérséklet sokáig tartja magát, majd hirtelen lehűl. Ezért ajánlatos, hogy a hölgykoszorú alkalomhoz illően, egyszerűen legyen öltözve.” Bizony a városból kiindulva gyalogosan messze lenne ez a hely ma is. A Büki csárda helyére Bereck Sándor várostörténeti írása volt a nyomravezető, 1928-ban kiadott könyvében így emlékezik meg róla: „A Büki csárda. Ott állott a mai gyepmester telepen, Nádasdon, ahol most a cigányok házai állanak." Öreg fogadó lehetett, a városi levéltárban már 1836-ban szerepelt. „Zsúppal fedve, két szoba, konyha és két istállóból állt...” Érdekes a hely leírása, érdekesek a kirándulás szereplői is. Dr. Németh Károly városi tisztiorvos, a Népkör megalakítója, aki eredeti humoráról volt nevezetes. Barátjával, a hipnotizáló képességéről híres Prasser Gyulával bizony sokszor lóvá tette a Donner bácsi sörözőjében mulató urakat. Gruber János jogász, országgyűlési képviselő két olyan várostörténeti könyvet írt, amelyek hű tükrei Kaposvár és a megye életének. Tar Csatár Lajos nevezetes óvóbácsi, aki feleaégével együtt megszervezte Kaposvár első óvodáját és aki színészi képességeivel írta be nevét a város történetébe. Szimpli- ciusz Barcza Jóska a legendás cigányprímás, akinek nótáit még Viktória angol királynő is meghallgatta... Mind, mind olyan nevekkel találkozunk a majálisok szervezői között, akik jeles személyiségei voltak a város közéletének... És akiknek sírjait a Keleti temetőben mindmáig megőrizte a kegyelet... Tar Csatár (1836— 1883) hamvait 1910-ben díszsírhelyre temettette a város. Sokáig az Iparoskor gondoztatta, most pedig a Zselic Turista Egyesület viseli gondját. Nem csak lokál- patrióta érzésektől vezérelve. Az egykori nagyváradi színész fedezte fel a Ballaku- tat a város kirándulói számára. Kinek kell az olyan róka... Lonkai József, a Petőfi iskola első igazgató tanítója, akiről még Fekete István is megemlékezett életrajzi regényében, turista, de egyben szenvedélyes vadász is volt. Vadásztársai — a jó nevű szobafestő Eőiyek — az egykori kurtanemesek voltak, akik igen szerettek Baté környékén, a vasúti pálya mellett vadászgatni. Valamikor a vidék az ő birtokuk volt, így aztán „szívesen” kifizették az orvvadászatok utáni büntetést, hiszen csak a „saját vadjaik árát” fizették meg. Az őszi köd leple alatt zajlottak le ezek a vadászatok. Mielőtt elindultak volna, szokásuk szerint betértek a kaposvári állomás vendégfogadójába egy kis itókára. Előre ittak a medve bőrére... Lapos, üres volt ilyenkor a hátizsák. Annál nagyobb büszkeséggel jöttek hazafelé, amikor a zsákból a fácán díszes tollazata vagy a tapsi- füles két lába kandikált ki. Egyszer aztán lapos volt a hátizsák visszafelé is. A dé- vaj kedvű tulajdonos feltette Eőry Edének a nagy kérdést: — Mondja Eőry úr, hát nem lőttek semmit? — Lüttem bíz én egy rókát meg egy nyulat! — De hiszen semmi sincs a hátizsákban. — Hát az úgy volt, hogy megyek a strekken. Látom ám, hogy valami vörös jön felém a ködben. Lövök, hát egy róka. Be a zsákba. Megyünk tovább, ott meg egy nyúl ugrál előttem. Lövök, be a zsákba! Egyszer aztán érzem, hogy valami lökdösi a hátamat. —Te, Jóska! — szólok hátra Lonkainak. — Te lökdös- söd a hátamat? — Nem én! Alighanem a róka eszi a nyuladat. — Megnézem, hát tényleg megette a róka a nyulat. — De Eőiy úr, akkor hol van a róka? — Elkergettem. A fenének se kell olyan róka, amelyik megeszi a nyulamat! Lévai József
