Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16., szombat SOMOGYI NÉPLAP 5 A könyvtárak jövője írta: Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója Sokféle új szakmai tervvel készül a tanácsi könyvtárhálózat a gyökeres változásban levő társadalom, a lakosság és az intézmények, szervezetek könyvtári szolgálatának megújítására. A megyei könyvtár az idén jelentősen növeli számító- gépes parkját, fokozatosan megvalósítva a helyismereti sajtófigyelést, majd a közérdekű és szakmai információtárolást, ellátást-továb- bítást, a vonalkódos kölcsönzés bevezetését. A számítógépes szövegszerkesztéssel pedig a könyvtári és a vállalt kiadványok kivitelezési munkáját gyorsítja meg. Telefaxos összeköttetést tervez az országi nagy könyvtáraival, s idővel a megye városi könyvtárai között az információtováb-. bítást és a könyvtárközi kölcsönzést gyorsítja meg. KÉTSÉGEK KöZön Ezzel egyidőben kétségek közölt készülünk a következő évre annak tudatában, hogy az ország különösen nehéz helyzetben van.. Tudjuk, hogy a tavaszi ország- gyűlési, majd a helyhatósági választások után változik az önkormányzatok politikai összetétele, de feladatuk megmarad: gondoskodniuk kell a lakosság oktatási, egészségügyi és kulturális (könyvtári) alapellátásáról is. A nagyobb célok megvalósulásához (egy-egy új könyvtár építéséhez, berendezéséhez, a jobb technikai felszereléséhez) pedig nélkülözhetetlen az állami (esetleg megyei) támogatás, amelyet pályázat útján egy központi alapból nyerhet el á helyi önkormányzat. De kell az olvasók, a1 helyi társadalom igényességéből táplálkozó helyi támogatás is, a szervezetek, • a társadalmi egyesületek támogatása is, mert fontosnak tartják a művelődés fejlődése érdekében a könyvtárukat. Nem attól tartunk a megyei könyvtárban, hogy az új felállású megyei tanács vagy annak utódja lemond megyei feladatú intézményeinek egy részéről, hogy a megyei könyvtár a megyeszékhely város könyvtára lesz. Bár sajnálnánk, mert jó gazda volt a megyei tanács! Elsősorban attól. tartunk, hogy a könyvtár költségvetési ellátása nemcsak egy-két évig, hanem valószínű több éven keresztül rosszabb lesz! Félünk, mert a könyvtár zsúfoltsága a gyerekrészlegben és a könyvraktárakban már elviselhetetlen és tíz éve időszerű lenne a bővítése, s azért is, mert ha a megyei könyvtár a kevesebb beszerzési összegből nem tudja megvenni a Magyarországon megjelent könyvek szinte mindegyikét, ha nem tud előfizetni az évi 8—900 féle újságra, folyóiratra, akkor a hiány pótolhatatlan lesz azon felül, hogy adott esetben az olvasók, a tájékor zódni akarók éppen a számukra legfontosabb könyvhöz. folyóiratcikkhez nem jutnak hozzá sem Kaposváron. sem a megye más településén. NÉGY ÉVTIZED UTÁN A megyei könyvtár csaknem négy évtizede Kaposvár város intézménye is. hiszen 60 százalékában a város lakosságát szolgálta eddig is, de 40 százalékban az egész megye lakosságát, intézményeit is szolgálja, ami az információs központ jellege miatt, a széles körű gyűjteményei hozzáférhetőségével még csak növekedni fog. Mint a közművelődési könyvtárhálózat központja, szolgáltatási rendszerében is, szakmai irányításában is egységet alkot a megye lakossági ellátását biztosító 304 könyvtárával. Hasonlóképpen van ez a városi könyvtárak és vonzáskörzetük viszonylatában is. A könyvtári szolgálat hatékonysága csak hálózati szervezetben képzelhető el, úgy működik a könyvtári rendszerében legfejlettebb országokban is. A Somogy- ra jellemző kis települések 4—600 lakosa nem lehet meg helyi könyvtár nélkül, a könyvtárat is magában foglaló közösségi helyiség nélkül, de amirt ott a pár ezer kötet között nem találhat meg, az megvan a rendszerben, s egy telefon (?), egy levél, s máris ott lehet a kért, a keresett dokumentum, a fénymásolatban továbbított folyóiratcikk, a csökkentlátónak a hangos- könyv. Egy telefax a városi könyvtárak bármelyikéből, és ott lehet pár órán belül a kért másolat, a számítógép memóriájában tárolt helyi vagy országos információ, és két napon belül a postán küldött szakkönyv, a videokazetta. Az információ továbbításánál a kapcsolat és az együttműködés a könyvtárak között még inkább . nélkülözhetetlen, hogy teljesíthessük a várostól távol élő állampolgár, a szakember, az önkormányzat, a pártok, a társadalmi egyesületek kívánságát. Ennek költségeit pedig állampolgári jogon is a könyvtárnak, a könyvtárat fenntartó önkormányzatnak kell biztosítania. A legnagyobb veszély már most abban látszik, hogy a városok, a falvak, azok ön- kormányzatai csak saját településük könyvtári ellátásában gondolkodnak. De ennél is nagyobb a veszély, ha nem vásárolnak'új könyvet, folyóiratot a néhány nehéz esztendőben! Akkor honnan veszi a város, a fa- l*u polgára a legújabban megjelent olvasnivalót, szakirodalmat, a legfrissebb ismeretet? Ha ez a helyzet a pénzszűke miatt bekövetkezne, akkor még inkább kell a könyvtárhálózat, hogy a legnagyobb könyvtárából kérhessék a helyben hiányzó irodalmat. Azt már feltételezni sem merjük, hogy bárki is úgy gondolkodna; ha valakinek kell, majd megveszi magának az egyre dráguló könyvet, fizet érte ott, ahol hozzájut. Vagy vannak, akik úgy vélik talán, hogy nem baj, ha nem olvasnak, ha nem tájékozódnak az emberek? Most arra is van bőven példa, hova jutottunk az emberi magatartás, a gondolkodás, a műveltség terén a Somogybán még elég magas 20—23 százalékos olvasói, könyvtárhasználói aránnyal is. Vagy még nagyobb árat is fizethetünk a művelet- lenségünkért, miközben, sietünk Európába? ÉRDEK ÉS ÉRTÉK Reméljük, hogy ,az elmúlt évtizedek munkája, a sok szép somogyi könyvtár, amelyet közösen, hoztunk létre, berendezkedtünk, a könyvállományuk és olvasói létszámuk a némi csökkenés ellenére is igazolja Jetüket. Ezután pedig a helyi és a magyar társadalom fejlődő igényessége biztosíthatja továbbra is1 a könyvtárak, a könyvtári rendszer működését. Reméljük, hogy nem lesz helyi önkormányzat, amelyik szűkös anyagiak közepette átmenetileg a könyvtár megszüntetéséről döntene, nem pedig a megmaradásáról, további fejlesztéséről. Vagy ha akadna tanács vagy önkormányzat, amelyik felszámolná a közel négy évtizede többé-ike- vésbé jól működő könyvtárát, akikor a megszüntető ünnepségen feltétlenül szavalják el Csokonai: Jövendölés az első oskoláról a Somogybán című versét, de annak legalább második verssziakát: „Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? ... Hát már, hogy A Somogy / Ily tudatlan Formátlan, Kié a hiba?" Lehet, hogy a Somogy Megyei Könyvtárból Kaposvári Megyei Könyvtár lesz, de a város és az egész megye érdeke, hogy bővülő szolgálatával, könyvtári hálózatával, a lakosság, a város, a megye minden településén élők sokféle igényét kívánságát magas szinten szolgálja. Ez mindnyájunk közös érdeke és jövőnk érdeke is. Az erdők hangja Tomay Endre András kiállítása született művész a múlt évtized közepén települt át Magyarországra és a pár négyzetméteres szobájában egy tepsi tetején kisplasztikákat formált. Ám már ekkor, ezeken a kézbe vehető fémtárgyakon felfedezhette a szemlélő későbbi munkáinak gondolatvilágát, izgalmasan színes formakincsét. Erdők hangja, Madár, ÜtMintha sok, kicsinyített gótikus katedrális emelkedne szemünk előtt a magasba, olybá tűnik a kaposvári Somogyi Képtár kiállítóterme Tornay Endre András alkotásainak szemlélésekor. A karcsún magasba nyúló, finoman megmunkált fafaragások, vagy a tömb- szerűen monumentálisra formált alakzatok az ember örök vágyát szimbolizálják. „Szerettem volna csillag lenni én is, a végtelenség gyermeke...” — jut eszembe Tóth Árpád „sóhajba vesző” gondolata. Az örökkévalóságba szárnyaló képzelet és a földi lét sorsszerűnek tűnő, ámde mégis „kézzelfogható valósága” ott „lebeg” a művész keze által megmunkált fában. A fában, amely Hargita vadregényes tájain óvta a fiatal székely fiú életét, s melyet ő észre sem vett évtizedeken keresztül. Hiszen éppen úgy az élete részeként tudta, mint ahogy a test érzi a kart, vagy a lendületet a láb. — Sokáig dolgoztam gipsszel és fémmel — meditált el a kezdésen Tornay Endre. — Már nem is emlékszem rá, hogy mi adta az első ösztönzést ahhoz, hogy a fához nyúljak. Az 1949-ben Zetelakán rakelés; ezeket a címeket illesztette plasztikái mellé. S ezekről az élményekről „szól” egy másik formanyelven, az eleven fa „hangján” művészetének térbe ágyazott megjelenítése. Mert Tornay Endre munkáit a nemesen és egyszerűen megmunkált fa rendkívül gazdag formavilága teszi izgalmassá, széppé. Az emlékek, a szülőföld gondolatban és érzelmekben megőrzött képe ott bújkál minden alkotásban. A szomorúság és keménység, a dac és az alázat, a valóság és a mesevilág együttese ^gy sajátos, csak Tornayra jellemző stílusban jeleníti meg a múltat. A Virrasztók puritánsága, a mély gyász hang nélküli magába zárkózását szimbolizálja, míg a Mese forma, játékossága mosolyt fakasz- tóan fantáziadús. A Kőszegen élő Tornay Endre András több jeles hazai kiállítás' rendszeres résztvevője, Derkovits-ösztöndíjas művész, aki egészen egyéni formában képes megjeleníteni a népi motívumokban gazdag és ugyanakkor egészen modern megmunkálást reprezentáló alkotásait. Mostanában egyre riasztóbb híreket hoz a szél „Hargita felől” ... Tornay Endre alkotásai a fa nyelvén segítenek megérteni ott élő véreinlj fájdalmas jajkiáltásait. A kiállítás — melyet csütörtökön Tersztyánszky Krisztina szombathelyi újságíró ajánlott a közönség figyelmébe —, január 29-ig tekinthető meg. Várnai Ágnes Fotó: Jakab Judit Utópiák és realitások Kelet-Köxép-Európában Hanák Péter professzor előadása a PATE-n A PATE közművelődési bizottságának meghívására Kaposvárra érkezett és csütörtökön délután nagy sikerű előadást tartott dr. Hanák Péter, az ELTE történész professzora, az egyetem előadótermében. Tóth Ilona, a bizottság elnöke köszöntötte az európai hírű tudóst, aki Integrációs törekvések a Duna mentén 1848-tól címmel foglalta ösz- sze a történelmi eseményeket és az aktualitásokat. — Szeptemberben kaptam a meghívást, hogy a Duna- konföderációs tervekről beszéljek. Miért éppen ez érdekli a hallgatóságot? — tettem fel a kérdést magamban, hiszen ez már a múlté ... Most azonban úgy tűnik, jó prófétáknak bizonyultak a bizottság képviselői, mert a történelem utánament a történéseknek — mondta a professzor. Előadásának első felében ezért is igyekezett a föderáció és konföderáció fogalmát tisztázni jogi, történeti és kultúrtörténeti összefüggéseiben. A tőle már megszokott tiszta logikával, az eseményeket és azok pszichológiai összefüggéseit is taglalva olyan megvilágításba helyezte az 1848-tól elinduló integrációs törekvéseket, amely messze túlmutat a letűnt korok határain. Hogyan lehetne egy működőképes és a föderális autonómiát is figyelembe vevő rendszert létrehozni ? Miért nem sikerültek a föderatív és demokratikus tervek? E kérdéskörök tisztázása után felmerült az a gondolat is, hogy nem lehet-e a Monarchiát „összetákolni”. A válasz egyértelműen nem — mondta a profeszszor, és ennek két oka is van. Egyrészt nem lenne hatalom, amely hozzájárulna, másrészt a Habsburg birodalom nem a népek szabad integrációjából, hanem dinasztikus úton jött létre. Egy feudális kori dinasztikus integráció terméke volt és nem a szabad nemzetek megállapodásán alapult. Európára pedig már mintegy 3000 éve jellemző az a sajátosság, hogy alulról építkezik. És csak az marad meg, ami alulról építkezik ... Európa ezért fel is bontotta ezt a birodalmat, és ma szemünk láttára ugyanez a folyamat történik — magyarázta. A dunai konföderációs tervek ezért félre is tették a Monarchia gondolatát és a kisebbségeken belüli kisebbség védelmét szorgalmazták. Az integrációs elképzeléseket ezen túlmenően két tényező is utópisztikussá tette: nevezetesen, hogy a történelem elengedhetetlenül a nemzeti államok megteremtése felé halad, de ezzel párhuzamosan egy széles körű gazdasági integráció is kibontakozik. Ez a két tendencia pedig összeegyeztethetetlen egymással. Dr. Hanák Péter arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség ma a konföderáció kérdésének napirendre kerülésére, történészként igennel válaszolt, de mint futurológus „talonba” tette a kérdést. — A nagy kérdés most az — mondta, hogy mi lesz ennek a formája? A mi feladatunk: biztosítani e jövőbeni kooperációnak a tudati feltételeit a békés együttműködésben. Az előadást követő igen súlypontozott és az aktuál- politikai tendenciákat feszegető kérdések arról győzték meg a hallgatóságot, hogy a történelem tanúságai a jövő számára mindig hasznosíthatók akkor, ha azt felelősséggel és hozzáértéssel teszik, mint dr. Hanák Péter professzor. (Várnai) A „hetek" dilemmájához
