Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-12 / 294. szám
4 Somogyi Néplap 1989. december 12., kedd KIOSZ-FÓRUM A TANULÓKÉPZÉSRŐL Egységes követelményeket Rendhagyó megbeszélésre került sor a KIOSZ kaposvári székházában. A KIOSZ kaposvári szervezetének két szakosztálya — a textil- és fodrászszakosztály — szakmunkástanulókat szakmára oktató tagjai és az 512. Szakmunkásképző Intézet képviselői találkoztak, hogy megvitassák az úgynevezett tanulótartással kapcsolatos időszerű feladatokat. A megjelenteket Elek Miklós, a KIOSZ titkárhelyettese köszöntötte. Elmondta: ezért jöttek össze, hogy megbeszéljék az iskolai tematikához való igazodás és a kisiparosoknál tanulók munkájának időszakos fölmérésével, valamint az egységes követelmények kialakításával kapcsolatos feladatokat. Az iskola követelményeit, 'tapasztalatait Zakariás Tamásáé, gyakorlatioktatás-ve- zető mondta el. Hangsúlyozta: csupán néhány észrevételt szeretne megfogalmazni, hiszen köztudott, hogy a kisiparosok által képzett tanulók fölveszik a versenyt bármely más területen és szakmában képzett tanulókkal'. Sőt, nemritkán a legjobbak között vannak. Fontosnak tartotta a vizsga szabályos lebonyolítását. A vizsgán csak a tanulók, a vizsgabizottság és (fodrászoknál) a modell vehetnek részt. Más nem tartózkodhat a teremben. Elmondta, az lenne a kívánatos, hogy a vizsgák előtt 30 nappal a tanulók és a mesterek is kézhez kapják, miből és mikor kell vizsgázni. Ezt előírja az országos tanterv is. Ám e követélményeket ismerik a mesterek, hiszen a szórvány- ellenőrök ezt közvetítik. Kiemelte a nyári összefüggő — öt hétig tartó — szakmai gyakorlat fontosságát. A vizsgák során az objektivitásra kell törekedni. Az lenne a szerencsés, ha minden tanuló ugyanazt a modellt varrná, függetlenül attól, hogy hol tanul. Felhívta a figyelmet, hogy a tanulónak képesnek kell lennie nagyüzemi módszerekkel' is dolgozni, hiszen az elméleti órákon ezt tanulja. Javaslatot tett a gyakorlati vizsgák anyagára. Ez a jelenlevők élénk reakcióját váltotta ki. A vitában többen szóvá tették, hogy a vizsgabizottságoknak csak mestervizsgával rendelkező személyek lehessenek a tagjai. Javasolták, hogy az adott szakosztály válasszon vizsgabizottságot és ne a KIOSZ. A fodrászok elmondták az érettségizett tanulók képzésének a gondjait is. Érdekes szakmai vita bontakozott ki az úgynevezett vizsga munkadarab tervezetről. Ám az a hozzá nem értő számára is kiderült, amire a gyakorlatioktatás-veze- tő is felhívta a figyelmet, hogy ez csak javaslat, s azért jöttek össze, hogy ezt is megbeszéljék. Kiderült az is, hogy épper) a tanulók érdekében kell közös nevezőre jutni. Kétségkívül mindenki erre törekedett. Vései Józsefné kisiparos, a textilszakosztály elnöke a hosszabb időszak alatt felhalmozódott gondokról szólt. Mondanivalójának csak egy részét címezte az iskola képviselőinek, másik része — föltehetően az újságíró jelenléte miatt — a nyilvánosságnak szólt. Elmondta: nem értenek egyet azzal, hogy a tanulók idegen gépeken, idegen helyen konfekciót varr-^ janak. Véleménye szerint* nem lehet a kisiparosnál levő tanulót a vállalatnál le-' vővel összehasonlítani. Ott biztosítják a képzés költségeit. A kisiparos azt a munkát csinálja, amit a megrendelő kér. Részműveleteket a tanulókkal nem tud sokszorosan begyakoroltatni. Az oktatómester fizeti a tanuló étkezését, az ösztöndíjat, a munkaruhát, adja a gépet, a kellékeket, s esetenként fizeti az utazási költségeket is. Amíg oktat, addig ő maga nem termel. E gondjaik megválaszolása másokra vár. Szóba került még a pontozásos minősítési rendszer, a tanulók fegyelmi helyzete, a szakma kiváló tanulója, verseny tapasztalatai és sok más. ' Az iskola képviselői, Em- bersics Béláné . szakoktató és szórványellenőr, valamint Zakariás Tamásné gyakorla- tioktatás-vezető válaszoltak az iskolát is érintő észrevételekre. Ám a vita tovább folytatódott. Akik érinteftek a gondok megoldásában, egymásra találtak. A feladat már csak az, hogy éppen a tanulók érdekében értelmes kompromisszumok köttessenek. (Lengyel) Á tudomány legnagyobb díja Ha ősz — akkor a Nobel- diíjak kiosztása. A díjat Alfred Nobel hatalmas összegű alapítványának a kamataiból' évente osztják ki. Alfred Nobel 1833. október 21-én született Stockholmban. Vegyésznek tanult, majd vállalkozó, jól menő gyáros lett belőle. Nevéhez fűződik — minit legismertebb találmánya — a dina- mit felfedezése. 1895. november 27-én, tehát halála előtt egy évvel írta alá híres végrendeletét. Ebben jNobel meghagyta, hogy vagyonának nagyobb része, (több mint 31 millió svéd jkorona az alapítvány, amelyet egy bizottság kezel. Úgy rendelkezett, hogy az összeget értékállóan kell befektetni, és kamatait öt egyenlő részben azoknak kell kiadni, akik az elmúlt évben az emberiségi számára a legnagyobb hasznot hajtották. Nobel az emberiség érdekében kifejtett munkásságot a következő tudományterületeken kívánta jutalmazni: fizika, kémia, élettan és orvostudomány, irodalom, a népek közötti testvéri szeretet, Kikötötte, hogy a leg- méltóbhak legyenek díjazva, függetlenül attól, hogy az illető skandináv-e vagy sem. Később (1970) a Nobel-biA Fonyódi Városi Tanács V. B. pályázatot hirdet az alábbi álláshelyekre: a KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM üzemigazgatói munkakörének betöltésére. A KINEVEZÉS FELTÉTELEI: — szakirányú felsőfokú (lehetőleg egyetemi) építőipari vagy közgazdaságú végzettség — legalább 5 éves vezetői gyakorlat — 3 hónaposnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány Az álláshely 1990 január 1-jével betölthető. A PÁLYÁZATNAK TARTALMAZNIA KELL: — a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, besorolását, jövedelmét, szakmai munkájának ismertetését. A PÁLYÁZATHOZ MELLÉKELNI KELL: — részletes önéletrajzot — a szakképzettséget és egyéb szakmai végzettséget tanúsító oklevél hiteles másolatát Fizetés: megegyezés szerint A pályázatot a Fonyódi Városi Tanács tanácselnökéhez (8642 FONYÖD, Fő u. 19.) kell eljuttatni, legkésőbb 1989. december 15-ig. I Városi tanács — titkársági feladatok ellátására titkársági főelőadó (Iskolai végzettség: állam- és jogtudományi egyetem vagy államigazgatási főiskolán szerzett oklevél. Bérezés: megyezés szerint Jelentkezni írásban, részletes önéletrajzzal lehet, s kérjük, a" városi tanács tanácselnökének címére (8642 FONYÓD, Fő u. 19.) küldje be. (107333)zottsdg a tudományterületeket kiegészítette a közgazdasággal és szociológiával. A díjakról három svéd és egy különleges, a norvég parlament által kinevezett bizottság dönt. A jelölitek neveit minden év február elsejéig kell előterjeszteni. Elhalt személyek munkássága nem díjazható. Jelölésre a szakmák Nobel-díja6ai, a díjelosztó testületek tagijai, aiz egyes szakok Nobel-díj bizottságai, külföldi vagy svéd professzorok illetékesek. A díjkiosztást minden év december 10-én, Nobel halálának évfordulóján tartják. A díj összegénél sokkal nagyobb érték a díj erkölcsi jelentősége. A Nobel-dí- jasok tábora ma már erkölcsi nagyhatalomnak számít, és világméretű eseményekkel kapcsolatban nemcsak hallatja hangját, de súlyánál fogva gyakran jelentős hatást is gyakorol a kibontakozásra. Az idő — a legtöbb esetben — igazolta a Nobel-bi- zottság döntéseit. Inkább olyan,1 negatív példák vannak, amelyeket ma — történelmi távlatban — nehéz megérteni, hdgy miért nem kapták meg a díjat. Nem kapott Nobel-díjat például Harvey Cushing, az agysebészet atyja, sem Sigmund , Freud, a pszichoanalízis megteremtője. Nem kapott NobeJ-díjat minden idők legnagyobb feltalálója, Thomas Alva Edison sem, mert a Svéd Akadémia — a vég- rendelkezés ellenére — nem méltányolta az ötleteket. Nem kapott Nobel-díjat Lev Tolsztoj éppúgy, mint Jonas Edward Salk, a gyermekbénulás legyőzője, milliók megmentője. Nem jutalmazták két norvég tudós, Holst és Fröhlich felfedezését, akik a vittaminkutatás alapjait rakták le. De nem kapott Nobel-díjat Pincus, a fogamzásgátló tabletta felfedezője sem. Ugyancsak nem kapott Nobel-díjat August Strindberg, akiinek munkásságáról az amerikai drámaíró, Arthur Miller, Nobel-díja átvételekor mondotta': „Mindazt, amit ma a drámairásrál tudunk, Strind- bergnek köszönhetjük.” Ugyancsak nem tagja a„No- bel-klubnak” Neumann János, a számítógép felfedezője sem. Az idei orvosi Nobel-díjat a rák keletkezésben fontos onkogének felfedezéséért kapta két amerikai tudós. Bishop és Varmus. A képen látható francia tudós, Ste- helin, reklamál, mert ő is részt vett a kísérletekben, de a Nobel-díjból kifelejtették. Somogy Megyei Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Szövetkezeti Váltál at Kaposvár Telefon: 11-033 MNB 390-22763 feliratú bélyegző elveszett Használata érvénytelen. (107413) Elveszett a Kaposvári Húskombinát 66-os számú és 83-as számú Aruátadója feliratú bélyegző. Használatuk 1989. november 23-tól érvénytelen! (141789) VISSZHANG A tollat vérbe kell mártani? A Somogyi Néplap 1989. november 23-i számának címoldalán Szapudi András „Ha régi az ernyő” c. írása felemelő érzést nyújthat mindazoknak, akik manapság az „ejtőernyősök”" sorsán csemegéznek. „Mert hát oly felemelő érzés most szókimondónak lenni...” — fejezi be xikkét a jó tollú író és újságíró. A bátorságnak és szókimondásnak keretéül Sz. A. is olyan divatos témát választott, mely méltatlan nevéhez és közírói múltjához. Tíz évvel korábban megjelent „Apám nem vett lovat” című írása még meleg, behízelgő hangvételű portré a funkcióban lévő első titkárról. Hasonló karakterű portréval az egymást váltó első titkárok mindegyikét megtisztelte. A hűségnyilatkozattal felérő írások manapság már nem tarthatnak igényt számottevő érdeklődésre. Vérbe kell tehát mártani a tollat az olvasó kegyeiért. A recept roppant egyszerű. Végy egy volt pártfunkcionáriust, lehetőleg az alacsonyabb beosztásúak soraiból, aki még „időben kiugrott”. Állíts róla egy tucatnyi valótlanságot. Sózd a nyakába mindazokat a bűnökét, amelyek általában megtörténtek. A turmixot egy megyei napilap címoldalán tálaljuk. A kívánt hatás nem fog elmaradni. A receptet Sz. A. mesterien készítette el.- Tíz ujján sikertelenül számolta össze az apparátusból jól jövedelmező állásba „ereszkedőket”. „Az ernyőjüket üvegszekrényben porosodni hagyó” volt apparátcsikok sorából név nélkül kiemel egyet, kizárólag szerény személyemet. Az olvasó így joggal hiheti, hogy nevemhez kapcsolódik mindaz, amit írásában állít. Felelősséggel kijelentem, hogy a cikkben foglalt állításokkal nem azonosulok. Nem tekintem magam „időben kiugró ejtőernyősnek”. Még más szelek fújtak 1987. február 18-án, amikor munkavállalói jogommal élve, tízévi apparátusi szolgálat után, magam kezdeményeztem és kértem titkári funkciómból történő felmentésemet. Az okok sorában mellékes lenne, hogy egy éven belül kétszer szorultam hosz- 9zabb időre kórházi kezelésre? — Szapudi ez iránt már érzéketlen. Nem követtem el semmiféle „csínytevést”. Némi „dor- gatóriumban” sem részesültem. Távozásomkor kitüntetést nem kaptam. Ünnepélyes díszvacsora helyett munkatársaim -zerény összejövetelen köszöntek el tőlem. Nem tartottam természetesnek, hogy csak „első számú vezetői poszt dukál” nekem. Üj vállalatomnál középvezetői munkakört töltöttem be (az igazgatóhelyettesi munkakör jogilag is középvezető). Vajon ez miért természetellenes? A pártapparátusba kerülésemet megelőzően is vezetői beosztást töltöttem be. Sz. A. logikája szerint 48 éves koromban, 27 évi munkaviszonnyal segédmurtkási munkakörbe illett volna ejtőernyőzni? „Zsíros, jól jövedelmező” állásomban a bruttósítás és az egyszeri fizetésemelés után havi bruttó bérem 22 590 forint. Pontosan azt sem értem, hogy fogadó vállalatomnál miért kellett volna „bátor tiltakozással és vétóval” elhelyezkedésemet megakadályozni? Éppen az ellenkezője történt, és ez roppant irritálja a cikk íróját. Az igazgatótól a vállalati tanácsig mindenki egyetértett azzal, hogy a csaknem egy éve betöltetlen státust elfoglaljam. A MÉM felügyeleti vizsgálat jegyzőkönyve ezt megerősítette. A cikk csupán egyetlen valós állítást tartalmaz: porosodó szekrényemben nincs kereskedelmi iskolai végzettséget igazoló papiros. Van viszont több, más végzettséget tanúsító oklevél, de elégségesekkel kiizzadt, kétes értékű egy sem. A hiányolt papírt — Sz. A. kivételével — nem is kérte tőlem számon senki, kiváltképpen nem üzleti partnereim. Szapudi András írásának koronája az a zseniális felismerés, miszerint a „régi ernyősök tiltakoznak legerélyesebben, ha (új) ejtőernyős bukkan fel a láthatáron”. Igazából csak akkor értettem meg, hogy a „nemrég még nagy létszámú stáb maradéka” miért él át nehéz napokat? A képlet világos. Mert —. Sz. A. szerint — „ők kell elvigyék a balhét azok helyett, akik még időben kiugrottak”. E bravúros oknyomózás után megkövetem a stáb maradékát, amely miattam került sanyarú helyzetbe. Kedves András! Maradok hűséges olvasója lírádnak, a valóság talaján álló riportjaidnak, tárcáidnak, esszéidnek. A politikai érdekvédelem nem igazán a Te műfajod . .. Kovács István Csak jeles napokon Nem vagyok meggyőződve arról, hogy azt a bizonyos „inget” éppen Kovács Istvánnak kellett magára vennie (neveket ugyanis nem említettem „ejtőernyős” publicisztikámban), de ha megtette, ő tudja miért. Érzékenységét, vívódó alkatát méltányolom, s noha egy helyütt érzéketlennek nevez, labilis egészségét nem akarom egy újabb megpróbáltatásnak kitenni azáltal, hogy válaszát tüzetesen elemzem. Csupán két „túlzására” hívnám fel szíves figyelmét, ezek közül ugyanis az egyik már-már becsületsértö. Az „Apám nem vett lovat” című „meleg, behízelgő hangvételű” portréról van szó, amely, úgy vélem, többé-kevésbé hasonló hangvételű volt, mint más nem „funkcióban lévő” és nem „első titkárról” írt portréim, ugyanis portrét a legritkább esetben ír az ember a ledorongolás szándékával. Az „Apám nem vett lovat” című írás alanyát olyannak láttam, amilyennek megírtam, következésképpen nincs okom pironkodni miatta. Ami pedig Kovács István válaszcikkének vadromantikus címét illeti (ez a másik észrevétel), elárulhatom, hogy csakis jeles napokon szoktam a toliamat „vérbe mártani”, egyébként mindig azt a tintát használom, mely a golyóstollamban van. Sz. A.
