Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-12 / 294. szám
1989. december 12., kedd Somogyi Néplap 3 Ombudsman — aki lady Ezüstkalászos hagyományok AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK SZÓSZÓLÓJA A felgyorsult társadalmi- gazdasági változások, a nagyfokú bizalmatlanság, az össztársadalmi méretekben jelentkező legitimációs válság újabbnál újabb, a megszokottól ellbérő eseteket produkál. A jogállamiság megteremtése felé vezető újpn az első lépések azt erdményezték, hogy az állampolgárokat érintő állam- igazgatási, jogi döntések igazságossága is egyre többször megkérdőjeleződik. Sokszor jogilag megalapozott, jogszabályszerű döntéseket is kritizálnak. A Somogy Megyei Tanács az utóbbi időszakban szaporodó lakossági panaszok, bejelentések, sérelmek orvoslásának érdekében, — a fejlett polgári demokráciák mintájára — ez év január 1-jétől bevezette az állam- polgári jogok szószólója, az úgynevezett ombudsman intézményét. A laikus azt gondolhatná, hogy az „ügyek szószólója” meglett korú, őszüllő halán- tékú, nagy tapasztalaté tisztségviselő. A megyei tanácson azonban egy fiatal hölgy fogad. Dr. Lampen Mónika jogász végzettségű, aiki e tevékenységet szeptember 1-jétől látja el. Arról kérdeztük, mit jelent az, hogy ombuds? — Az ombuds szó szerinti fordításban: az állampolgári jogok szóvivője. Ez a nyugat-európai országokban már régóta ismert jogintézmény. Elsősorban svéd minta alapján sok országiban működik. Nálunk az ország- gyűlés. amikor módosította azi alkotmányt, létrehozta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét. — Ehhez kapcsolódik a megyei tanács törekvése is? — Nem. Amit itt a megyei tanácson bevezettek, az nem kifejezetten ennek a mintájára készült. Sok olyan panasz érkezett a megyei tanács elnökéhez, mely az államigazgatási hierarchiát végigjárta, sokan mégis úgy érezték, hogy igazságtalanság, méltánytalanság érte őket. Fontosnak tartottuk, hogy legyen egy független, jogász végzettségű ember, aki az állampolgárok ilyen ügyeivel tárgyilagosan foglalkozik, s ezáltal is erősíti az államigazgatás iránti bizalmat. — Ezek szerint nem tartozik az úgynevezett hatósági hierarchiába? — Nem. Mert azt tartjuk fontosnak, hogy pártatlant, e hierarchiától függetlenül próbáljunk segítséget nyújtani az állampolgároknak. A megye lakossága korábban is megkereste panaszaival a tanács elnökét, ő azonban minden egyes kérdéssel nem tudott foglalkozni. Általában továbbadta az illetékes szakapparátusnak, nem ritkán azoknak, akik éppen a vitatott döntést korábban hozták. Hogy ezek után mi lett a panasz sorsa, azt hiszem nem kell különösebben magyaráznom. — Milyen lehetőségei vannak az ombudsnak? Netán csak lelki, pszichikai, emberiességi segítséget nyújthat? — Kifejezetten hatósági jogosítványaim nincsenek. De különösen kirívó esetekben rendelkezésre áll a legszélesebb nyilvánosság. Az én ismereteim szerint e tisztségnek mindenütt tekintélye van. A nyugati országokban ez a tekintély azáltal alakult ki, hogy a legjellemzőbb eseteket a sajtón keresztül nyilvánosságra hozták. Munkaköröm egy részét a tájékoztatással, a sajtóval való kapcsolattartás jelenti. Az bizonyos, hogy jól kiegészíti egymást ez a két terület. — Tud olyan helyet mondani, ahol nő tölti be ezt a megtisztelő funkciót? — Azt tudom, hogy Lengyelországiban hölgy az állampolgári jogok szószólója. Ott is az ellmúlit években állították fel ezt a jogintézményt. Magyarországon nem tudok ilyenrőli. — Milyen jellegű gondokkal fordultak eddig önhöz az állampolgárok. — A legkülönbözőbb panaszokkal kerestek föl. A kép eléggé vegyes. Lakásügyekben, építési, szociálpolitikai panaszokon keresztül sok mindennel! foglalkoztam már. Vannak olyanok is, akik nem államigazgatási ügyekben tesznek panaszt. Ilyen esetekben én megkeresem az illetékes hatóságot. Felvilágosítást adok, hogy mit kell tenni. Ha szükséges, akkor a kapcsolat létrehozását is segítem. Én nem a hivatalt képviselem, hanem az állampolgárt. — Milyen biztosítékai vannak ennek? — Jelen pillanatban az a biztosítéka, hogy közvetlenül a tanács elnökéhez tartozom. Tehát senki másnak nem kelili elszámolnom a tevékenységemről. Ez az intézmény nincs beépítve a hivatali struktúrába. A megyei tanácselnök általános felügyeleti jogkörének keretén belül látom el a feladatokat. Ez nem egy megszokott intézmény. Azért jött létre, mert érzékeltük, hogy az állampolgároknak van ilyen igényük. A független elbírálási fórum adhatja a bizalmat a lakosságinak., Csak ott működhet igazán jól ez az intézmény, ahol jól működik a közigazgatás, a bíróság, mert ez nem helyettesítheti egyiket sem. Az állampolgároknak a jogi fórumokon kell keresniük az igazukat. Ez csak egy végső lehetőség, melynek inkább bizalomerősítő szerepe van. — Köszönöm a beszélgetést. Lengyel János GAZDATANFOLYAM KAPOSFÖN Egyre több fórumon nyilvánult meg: szükség van napjainkban a hajdani ezüstkalászos gazdatanfolya- mok újjászervezésére, a falusi emberek képzésének mielőbbi megteremtésére. Ezt a nagy jelentőségű feladatot vállalta magára a Pannon Egyetem Kaposvári' Állattenyésztési Kara, együttműködve a Növényegészségügyi és Tallajvédelmi Állomással. Dr. Tamás Károly, a PATE Termelésfejlesztési Intézetének főigazgatója hónapok óta dédelgette a gazdatanfolyamok újraélesztésének tervét. Törekvését nemcsak harmincöt év szakmai tapasztalatai sarkallták, hanem az is, hogy kezdő agrár szakemberként a hajdani gazdatanfolyamok fiatal oktatója volt. Munkatársát, dr. Kiscsordás Istvánt ugyanezek az elvek vezették, s mint a továbbképzési osztály vezetője, Orbán Csabával a szervezési munkát végezték. A tanfolyam iránti fogadókészség leghamarabb a kaposfőiekben nyilvánult meg, köszönhetően Bátorfi József tanácselnök áldozatos munkájának. Az egy héttel ezelőtti bemutatkozó, információszerző találkozás után a napokban tartotta első foglalkozását a kaposfci gazdatanfolyam. Dr. Tamás Károly intézeti főigazgató bemutatkozó előMegkezdődtek a próbaőrlések a gyermelyi malomban. A Petőfi Mgtsz által készített létesítményben naponta 120 tonna lisztet tudnak majd őrölni. A teljes beruházás, mely a malmon kívül egy 20 ezer tonnás gabonatárolóból és egy keverőüzemből fog állni, 1991-re készül el. Az itt őrölt lisz mintegy 30 százalékát a termelőszövetkezet tésztaüzemében használják fel, ezzel is biztosítva termékeink egyenletes minőségét. adásában utalt a falusi oktatás hagyományaira. A szükségszerűségéről szólva kiemelte: — Magyarországon a parasztság nemzetfenntartó meghatározó szerepe elvitathatatlan. A több kenyér, a bellső ellátás a paraszti osztálynak köszönhető, és most is rájuk háruli ez a feladat. Külön hangsúlyozta, hogy gazdaságii növekedés elképzelhetetlen, ha csak beszélünk ról'a. Egyre nagyobb szükség van a szellemi tőkére a háztáji és a vállalkozói munkaterületeken is. Az első foglalkozás előadója, Szálinger Ferencné, a Takarékbank igazgatónője rövid ismertetőt tartott a takarékszövetkezetek által létrehozott Magyar Takarékbank Részvénytársaságról, mely a takarékszövetkezetek tőkéjének koncentrálásával kívánja segíteni a vidéki nagyobb vállalkozásokat. — A banki bizalom erősödik a minőségi partnerrel szemben, tehát itt is lemérhető hasznuk lesz a vállalkozóknak az eredményes tanifolyamvégzéssel — mondta Szákinger Ferencné, ma jd a hallgatók kérdéseire adott válaszokat. Porosa István, a Növény-, egészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatóhelyettese fő célként az itt megszerzett tudás mielőbbi hasznosítását, kamatoztatását jelölte meg. Előadásában kiemelte azt a lehetőséget, amelyet a gazdatanfolyam nyújt, hiszen január 1 - je után a növényvédő szerek jelentős részének használata engedélyköteles lesz. Ennek megszerzésében segít a tanfolyam. Dr. Kiscsordás István ismertette a technikai feltételeket, a tervezett tanmenetet. A téli hónapok során mintegy 15—16 foglalkozást kívánnak tartani, két év alatt 90—95 órában. A sürgősség érdekében a növény- , védelmi képzéssel indítanak, szakképzett előadók tartanak konzultációkat a különböző állatfajok tartásáról, takarmányozásáról. ígérete szerint az igényeknek megfelelően foglalkoznak majd minden olyan témakörrel, mely elősegítheti a minőségi munkái. Az első foglalkozáson megjelent 18 hallgató kérdéseire alig győzték a válaszadást a lelkes szervezők és a meghívott előadók. A magyar falu szellemi felemelkedése, a segítő szándék már a 'gyakorlatban is egymásra talált. Gazdasági és emberi felemelkedésünk kezdetének lehettünk tanúi Kaposfőn. Mészáros Tamás Diplomata-áruház Az a két budapesti diplomataáruház, amelynek sorsáról az alábbiakban szó lesz, már régóta nem a Budapesten akkreditált diplomaták áruháza. Kezdetben az volt; minden országban szokás ugyanis a külföldi diplomatákat vámmentes árakon import árukkal kiszolgálni. Egyetlen országban sem szokás azonban a saját lakosság valamely rétegét bármely megfontolásból hasonló előnyhöz juttatni. Magyarországon mégis így történt: akik tartós külszolgálatból származó jövedelmükből vagy rövid kiküldetésre kapott napidíjukból speciális devizaszámlára helyeztek eL pénzt, lehetőséget kaptak rá, hogy diplomata-áruházakban, tehát vámmentesen vásároljanak. Demagógia, gazdaságellenes Most azonban közölték, hogy véget vetnek ennek a gyakorlatnak. Az indoklás a Népszabadság november 24-i számában ekképp fogalmazódik: „a közhangulatot rendkívüli módon ingerli, hogy némely kivételezettek ... vámmentesen vásárolhatnak” és „tömeges tiltakozás áll a rendelkezés hátterében". A lap által említett másik ok az, hogy „nehezen megoldható a kétféle deviza- számla elválasztása, az, hogy különbséget tegyenek a vámmentes boltokba átutalható és nem átutalható összegek között”. Ami az utóbbit illeti, az OTP-től kapott tájékoztatás szerint, ha nehezen is, de idáig megoldották a pénzek elkülönítését. A devizaszámlák elektronikus nyilvántartása lehetővé teszi, hogy a számlavezető OTP- fiókök külön tartsák nyilván egyazon állampolgár kétféle eredetű devizáját. Nem volt ez boszorkányság a múltban sem, amikor két-, három-, sőt négyféle jogcímen is kellett a banknak devizaszámlát vezetnie. Ami a döntés érdemi részét illeti, azon viszont el lehet töprengeni a társadalmi igazságosság és a gazdasági ésszerűség szempontjait figyelembe véve. A társadalmi igazságosság valóban megköveteli az állampolgárok eszményi egyenlőségét, még ha az a maga vegytiszta tökéletességében megvalósíthatatlan is. Mondhatjuk: ahol nem muszáj, ne legyenek kiváltságok. És a vámmentes vásárlás igazán nem eltöröl- hetetlen kiváltság. Ám mielőtt igazságokat osztunk, gondoljuk meg, hogy valóban valamiféle társadalmi elit élvezi-e a kiváltságot, és azt is, hogy annak eltörlése vajon nem fog-e hasonlítani mondjuk más gazdasági előnyök — például a magántulajdonlás — 1948—49-es radikális eltörléséhez. Nem egy elit kiváltsága A számlavezetőktől kapott információink szerint a vámmentes vásárlás lehetősége nem egy társadalmi elit kiváltsága. Bár tekintélyes devizaösszegekkel rendelkeznek a Külügyminisztérium, valamint a külkereskedelmi vállalatok külföldön dolgozott vezető beosztású tisztviselői, nem kevés spórolt pénzük van másoknak is. Hogy kiknek? Például azoknak, akik őket külföldön kiszolgálták-kiszolgálják, akik a magyar külkereskedelmi és külügyi képviseletek fenntartásában munkásként közre- működték-közreműködnek. így például gépkocsivezetőknek, házgondnokoknak, takarítóknak, gépíróknak, szerelőknek. Még inkább azoknak, akik valamilyen magyar export kapcsán dolgoztak-dolgoznak külföldön. Példának ókáért magyar fővállalkozásban folyik elektromos távvezeték-építés és fásítás az Arab-félsziget némely sivatagjaiban, s ezeken a munkákon magyar kertészek, szerelők, technikusok dolgoznak. De említhetők a kamionsofőrök is, akik hasonlóképp nem minősíthetők holmi elit tagjainak — sem a politikai, sem a társadalmi elithez nem tartoznak —, mégis vámmentesen vásárolhatnak a diplomata-áruházban. A kérdés tehát akár meg is fordítható: vajon a társadalmi igazságosság jegyében járunk-e el akkor, amikor a követség épületét takarító, a kamionokat éjjel-nappal vezető sofőröket megbüntetjük, amiért nem itták el, nem kártyázták el, nem kaszinóz- ták el külföldön keresett dollárjaikat, hanem. hazahozták, bankba tették, és vámmentes vásárlásra tartalékolták? Továbbá úgy is feltehető, hogy a jövőben vajon hazahozzák-e pénzüket, ha ezután nem élhetnek a vámmentes vásárlás kiváltságával? S ezzel már átléptünk a gazdasági észszerűség birodalmába. A minden korábbinál nagyobb külföldi adósságáról most számot adott kormány elemi érdeke, hogy folyamatosan törleszteni tudjon, s fizetőké- képességét megőrizve további hitelekhez jusson. Minden, a magyar bankokban lévő dollárcent — így a kamionsofőr és a nagykövet hazai bankbetétje is — a devizagazdálkodás számára, fontos, mert forgatható pénz, részét képezi azoknak a devizatartalékoknak, amelyek kimerülése esetén bekövetkezhet a fizetésképtelenség. Vajon észszerű-e a mai krízishelyzetben bárki — horribile dictu: az elithez tartozó — devizabetét-tulajdonost arra késztetni, hogy elveszítve hazai előnyét, kivegye pénzét a bankból, s vigye oda, külföldre, ahol olcsóbban vásárolhat, mint nyílt árusítású magyar dolláros üzletekben ? Vajon — ha már valamit lépni akar a pénzügyi kormányzat — nem úgy lenne-e racionális egyenlőséget teremteni, hogy a nyílt árusítású dolláros üzletekben is vámmentesen kínálnák a valutatulajdonosoknak az import árukat? Kapkodó, megfontolatlan döntések Meglehet, ez sokirányú következménnyel járna mind a valuták feketepiacára, mind a vámtól védtelen, gyenge minőségű árut termelő hazai feldolgozóiparra nézve, ezért ezt nem gondoljuk, pontosabban: nem mondhatjuk, alapos, tőlünk nem várható elemzés nélkül. Ahhoz azonban nem szükséges alapos elemzés, hogy valószínűsítsük: a tervezett (vagy már meghozott?) intézkedés egyike azoknak a kapkodó, megfontolatlan lépéseknek, amelyek a (pénzügyi) kormányzatot mostanában mind karakterisztikusabban jellemzik. Ezek a húzd megereszd meg lépések hol valós vagy feltételezett tömegnyomásra, hol pedig az azzal ellentétes irányú, a pénzügyi egyensúlyt mindenek elé és fölé helyező gondolkodás- mód hatására történnek. A két budapesti diplomata-áruházban most végkiárusítás folyik, és a számlatulajdonosok hasonló pánikban vásárolnak, miként pánikban döntenek — hol így, hol úgy — a kormány tagjai. Gál Zsuzsa
