Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

1989. november 4., szombat Somogyi Néplap 3 NÖVÉNYOLAJBÓL ILLÓOLAJ ? Hetek óta kaptuk a jelzé­seket az étolaj és a marga­rin ellátási zavarairól. A mintegy háromhetes cukor­hisztéria után úgy gondol­tuk, a napraforgó betakarí­tását követően ez a helyzet is megoldódik. Tehát ne kelt­sünk fölösleges indulatokat. Sajnos, megnyugvás helyett újabb és újabb hiányhely­zetekről kaptunk jelzést, így ismételten megkérdeztük a szerintünk illetékeseket. — Somogybán az összes szántóterület mintegy 15 szá­zalékán termesztenek nap­raforgót a gazdaságok, ösz- szesen 14 587 hektárról ta­karították be az idén a 27 500 tonnányi termést — mondta Keszthelyi Sándor, a megyei tanács agrárirodá­jának a vezetője. Az országos számadato­kat még nem tudjuk, de a jövedelmezőségi helyzete miatt ez a növény a múlt évihez hasonló szinten sze­repelt a vetésszerkezetek­ben. Vagyis: az országos szükségletet ebből az olajos növényből megtermeltük. A kereskedelmi egysége­ket járva sajnos csak az üres polcokról adhatunk szá­mot. Bőr Lajosné, a Kaposker igazgatója szerint az olaj­hiány országos, a környező Fűszért-vállalatok sem tud­nak segíteni a somógyi hiá­nyon. — Valahogy úgy fest, hogy a kereskedelmi igény nem egyezik a gyártó vál­lalt szállítási kapacitásával — mondta az igazgatónő. Személyes tapasztalatok kerültek szóba. Október 18- án a szántódi Oázis bevásár­lóközpontban étolaj és Ra­ma margarin korlátlan mennyiségben volt kapható. Október 21-én a Somogy Aruház-beli ABC-ben csak kartonokban tették ki az étolajat, amelyet a vásárlók kosárszám vittek a pénztá­rakhoz. — Mennyiségi korlátozást a vásárlásoknál nem alkal­mazhatunk — tette hozzá Bőr Lajosné. Fonyódon, a Pátria áru­házban 28-án is korlátlan mennyiségben volt kapható az étolaj. A kaposvári üzle­tekben az ellátás alkalom- szerű és néhány percig tart, hiszen ha az áru meg­jelenik, azonnal tízesével vá­sárolják. Vajon tudják-e az áru­halmozók, hogy csak kilenc­ven napig őrzi meg minősé­gét az étolaj? Három hó­nap után már avasodásra hajlamos, így egészségkáro­sító. Vörös István, a Balaton Fűszért áruforgalmi főosz­tályvezetője szerint az jl- múlt dekádban mintegy 60 000 palack étolajat kap­tak és szállítottak az üzle­tekbe. — Margarinból a keresle­tet csak a beérkezett im­port segítségével tudjuk ki­elégíteni. Egyenletesen pró­báljuk teríteni az érkező árut, tudunk az esetenkénti felhalmozásokról, de ezt sem tudjuk megakadályozni. A főosztályvezetővel is kicseréltük tapasztalatain­kat, a Somogy megyét érin­tő jugoszláv bevásárlótu­rizmust sem hallgatva el. Október 31-én már Kapos­váron is láthattunk a Zselic Áruház parkolójában olyan külföldit, aki legalább 20 do­boz margaréta vajat rakott be gépkocsijába. Természe­tesen ez sem mentesíti a ki­alakult helyzetben a keres­kedelmet, mert a vásárlót ez nem nagyon érdekli. Vajon az előállító mit tud mondani minderről? Hunyady Kálmán, a Nö­vényolajipari és Mosószer- gyártó Vállalat értékesítési osztályvezetője nyilatko­zott. — A növényolajipari ter­mékek fogyasztásában ha­zánk hirtelen elérte a fej­lett európai országok fo­gyasztási szintjét. Tavaly 29 ezer tonna margarint gyár­tottunk, az idén 32 ezer tonna a tervünk. Sajnos, ez a mennyiség is kevésnek bi­zonyul. Az október közepi 400 tonnás Délker-import csak hézagpótlás volt, a fe­szültségek levezetésére 900 tonna margarint hozunk be Ausztriából. Ez az mennyi­ség várhatóan minden igényt kielégít majd. Az étolaj esetében már más a helyzet. A korábbi évekhez képest változatlan mennyiséget, azaz 59 ezer tonnát finomítanak. A mos­tanra kialakult felvásárlási lázat nem lehet zökkenő- mentesen levezetni, a rá­kospalotai palackozó 6+2 műszakban dolgozik, és kép­telen több árut kiadni. Egy új palackozó beállítá­sa százmilliókba kerülne, a vállalat ekkora terhet nem tud vállalni. — 1989 első negyedében kínálati helyzet alakult ki, a Kereskedelmi Minisztéri­um segítségét kellett kérni a készletek mielőbbi kiáru­sítására. A jelenleg kiala­kult hiányhelyzetért a nö­vényolajipart nem lehet fe­lelőssé tenni, máshol kell keresni az okokat — mond­ta az osztályvezető. — Talán az export kor­látlan lehetősége a hiány te- remtődés oka? — Ötször annyi nyers­anyag áll rendelkezésünkre, mint amennyi a belföldi fo­gyasztási igény. Téves in­formáció az, amelyik az ex­port számlájára írja a hi­ányt. A kereskedelmi igé­nyek jelenleg teljesíthetet­lenül magasak, hamarosan rendeződik a helyzet. A Ba­laton Fűszértnek is folya­matosan szállítjuk a ko­rábbi éveknek megfelelő mennyiségben az étolajat és a margarint. Ismétlem: másutt kell keresni a hi­ányhelyzet okát — fejezte be Hunyady Kálmán. Es megszületett ismét egy „róka fogta csuka”. Mert megtermeltük a napraforgót, bőven van belőle előállított alapnyersanyag, fokozott ütemben dolgozik a töltő­üzem, szállít a kereskede­lem, és még sincs az üzle­tekben. Talán illóolajjá vál­tozik eközben az étolaj? Sajnos, az illóolaj elil­lan, azzal nem lehet főzni. Talán abból kellene kiin­dulni, hogy egy egészséges társadalomban egészséges emberekre van szükség. Az egészségmegőrzéshez pedig több növényi zsiradékra. Ha ezt mindenhol megértik, ak­kor talán lesz majd elég. Lesz? Mészáros Tamás Úttörővezetők a nyakkendőről (Tudósítónktól.) Csütörtök délután csapat- vezetőkkel kibővített ülést tartott a Magyar Úttörő Szövetség marcali városi el­nöksége. A területen levő 18 úttörőcsapatból 17 kép­viseltette magát, ez évtől Mesztegnyőn szüneteltetik az úttörőmunkát. Szilágyi István városi úttörőelnök elmondta, hogy minden út­törőcsapatnál megvitatták a X, országos úttörőkonferen­ciára kerülő vitaanyagokat. A két küldött feladata lesz, hogy a konferencián erről beszámoljanak, s ezzel is hozzájáruljanak az úttörő­mozgalom alulról való újjá­szervezéséhez, megújulásá­hoz. Az értekezleten részt vett és hozzászólt Szabó Já- nosné Szegedi Ágnes me­gyei úttörőtitkár, aki el­mondta: az úttörőmozgalom akkor újulhat meg, ha a mozgalom középpontjában a jövőben a gyermek áll. Az értekezlet az alapszabályban javasolt vörös vagy kék nyakkendő mellett szava­zott, a felkötött nyakkendő bal szárán nemzetiszínű sza­lag fusson végig. Küldöttnek Csikvári István úttörőelnökségi tagot, Gajer Tamás csapatvezető-helyet­test választották meg. Az értekezlet döntött abban is, hogy a marcali városi út­törőelnökség testületé meg­szűnik és az elkövetkező időben a csapatvezetők ér­tekezlete veszi át az opera­tív munkát. A X. országos úttörőkonferencia november 24—26-ig tart a zánkai út­törővárosban. Vitázó veteránok Megújulás helyett búcsútaggyűlés A napokban tartotta meg utolsónak értékelhető tag­gyűlését az MSZMP Vörös Hadsereg úti körzeti alap­szervezete Kaposváron. A taggyűlés hangulatára már ( eleve rányomta bélyegét, hogy a 34 tagból mindössze tizenketten jelentek meg (igaz, hogy tizenegyen bete­gek, s fölmentettek). A taggyűlés nem a búcsú­ra való jellemzőkkel kez­dődött, ugyanis a meghívott előadó, a volt kongresszusi küldött, Mihalics Veronika — aki az MSZP városi szer­vezőbizottságának tagja — a kongresszuson tapasztal­takról, a platformok vitái­ról beszélt, valamint az ott átélt személyes kételyeivel, vajúdásaival foglalkozott. Befejezésként pedig úgy foglalt állást: mivel ő po­litizáló légkörben nőtt fel, úgy érzi, hogy politizálás nélkül nem lenne teljes az élete. Ezért úgy határozott, hogy a legbaloldalibb párt­nak, a Magyar Szocialista Pártnak vállalja a tagságát. Ezt ajánlja minden olyan MSZMP-tagnak, aki egy iga­zi humánus baloldali párt­ban akarja folytatni politi­kai tevékenységét. E tartalmas bevezető után — enyhén szólva — el­szabadultak az indulatok. Ehhez azt is tudni kell, hogy a tagok átlagéletkora 67 év, többen vannak nyolcvan fö­löttiek, 1945—50-es veterá. nők. A legtöbbet hangozta­tott érvek a következők vol­tak: „Nem azért választot­tuk a kongresszusi küldöt­teket, hogy szétverjék az MSZMP-t”; „Az MSZMP névvel is képesek lettünk volna a megújulásra”; „Az­zal, hogy a kongresszuson egy új párt alakult, az MSZMP nincsen felszámol­va”; „Nem akarunk kapita­lizmust, annak az „áldásait” mi már igen jól ismerjük"; „Miért akarjuk néhány száj- tépőnek átadni a hatal­mat?”; „Még nincs kimond­va az utolsó szó”. Mintegy másfél órás szó­párbaj után következett vol­na a tagság jogfolytonos megerősítése, az átigazolási ív aláírása. Valójában csak következett volna! Abban a hangulatban nem akadt, aki elsőnek adta volna az alá­írását. Majd újabb viták­ban különféle föltételeket fogalmaztak meg. Ennek egyik szembetűnő sajátos­sága az volt, hogy a jelen­lévők valójában nem az MSZP elveiben, programjá­ban stb. látják a biztosíté­kot, hanem ezek helyett személyekben keresték a ga­ranciát. így például egyetér­tés alakult ki abban, ha a volt titkár aláír, vállalja a szervezötitkári tisztségei, akkor mindannyian aláír­nak! A volt titkár viszont nem volt hajlandó sem alá­írni, sem tisztséget vállalni. Ehelyett kijelentette: ha a volt szervezőtitkár aláír és vállalja az MSZP-alapszer- vezet megszervezését, ak­kor ő is azonnal aláír .. . Ez a mindenáron való társkeresés, a közösséghez való ragaszkodás azt is be­bizonyította: nem elegendő az, hogy az MSZP-nek jó programja, demokratikusan megválasztott vezetősége van. Be még az sem, hogy a városban elkötelezett ve­zetők foglalkoznak az MSZP szervezésével, a tagtobor­zással. Elengedhetetlen, hogy ez a ma még vajúdó MSZMP-tagság alapszerve­zeti szinten is kötődni tud­jon az eddig általuk ismert, megbecsült, tisztességes, be­csületes elvtársakhoz, ed­digi elismert vezetőihez. Mi tehát azt tapasztaltuk, hogy egy alulról építkező, várhatóan nagy tömegpárt­nak gondot kellene fordíta­ni a legkisebb közösségek, az alapszervezetek és az ab­ban jól dolgozó, elismert ve­zetők megnyerésére. Még pontosabban: jelenleg a szervezés elsőrendű feladata, hogy az alapszervezetekben megtalálják és az élre állít­sák azokat az embereket, akikben bízik a tagság. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor ez a becsületes, a pártért ál­dozatkész volt MSZMP-tag­ság zömének elvesztésével jár! A Vörös Hadsereg úti alapszervezetnek ezt a tag­gyűlését inkább búcsú-, mintsem megújuló taggyű­lésként tartjuk majd szá­mon. A vita azonban bizo­nyára hosszú ideig tovább fog gyűrűzni. Ez a tanácskozás még a tegnap volt és nem a hol­nap. Dr. Szendi József KERESIK A KÉPVISELŐJELÖLTEKET Világpiacra nyitott gazdaságot A Szabad Demokraták Szövetségének a múlt hét végén a fővárosban rende­zett küldöttgyűlésén ott voltak a somogyi küldöttek is. Ficzere Mátyással, Incze Domokossal, az SZDSZ két megyei megbízott ügyvivő­jével a független politikai párttá alakult szövetség gyűlésén szerzett benyomá­saikról beszélgettünk. — Az SZDSZ-nek régen kész a programja, az új alapszabályt azonban most fogadták el. Mi változott? — Az SZDSZ régi alap­szabályát a tagság kinőtte, mivel kimondtuk a szövet­ségről, hogy párt — kezdte Incze Domokos. — Ezért sokkal kötöttebb és' tágabb alapszabályra van szükség, olyanra, amelyet majdnem egynapos vita után fogadott el a küldöttgyűlés. Ez az alapszabály többek között kimondja, mennyi lesz a tagsági díj, mert ez is mó­dosult, hány taggal alakul­Dísztárgyak Svájcba A fennállásának nyolc­századik évfordulójára készülő Svájcból több mint 10 ezer különféle dísztárgyra kapott meg­rendelést az Alföldi Por­celángyár Hódmezővá­sárhelyi Majolika Gyára. A Teli Vilmos figurá­val, illetve népi motívu­mokkal díszített tálak, tányérok és egyéb dísz- és használati tárgyak mintadarabjait már elfo­gadták a svájci partne­rek, így megkezdődhetett a sorozatgyártás. hatnak csoportod: tízzel a városban, öttel faluhelyen. Ott ugyanis még mindig jobban félnek az emberek, mint városban, és még min­dig nem jön össze tíz em­ber. A tagdíjakból már jó­val többet tarthat meg a helyi csoport. Egy közigaz­gatási területen több csoport szerveződhet, munkájukat azonban össze kell hangol­niuk, hogy egy szervezet képviselje őket. Ugyanígy regionális szinten is. A szö­vetség alulról építkezik, az irányítás azonban a küldöt­tek döntésétől függ. Az alap­szabály azt is kimondja, hogy nem választunk elnö­köt, az SZDSZ-t ügyvivők irányítják. A választások után kiderül, hogy szükség lesz-e ilyen egyszemélyi irá­nyítóra vagy sem. — Hogyan szerepeltek a somogyi Jcüldöttek a kül­döttgyűlésen? —- Somogyból tizennégyen vettünk részt: hárman-hár- man Barcsról, Csurgóról, négyen-négyen Siófokról és Kaposvárról. Somogyból két személyt jelöltek tanácstag­nak. Barcsról, Siófokról és Kaposvárról is voltak hoz­zászólók, elsősorban az alap­szabállyal kapcsolatban. Ne­künk ugyanis érdekünk, hogy a vidék ne érezze ma­gát kisebbségben az alap­szabályon keresztül sem. — A küldöttek a magyar gazdaság talpra állítása mel­lett álltak ki. Mit határoz­tak el? — Korszerű piacgazdasá­got akarunk — vette át a szót Ficzere Mátyás. — A magyar gazdaság válságát, folyamatos lezüllését ap- ránkénti reformokkal nem lehet megállítani. Az állami tulajdonon alapuló, felül­ről vezérelt gazdasági rend­szer megbukott. Létre kell jönnie a magántulajdon legkülönbözőbb formáinak, az egyéni vállalkozói tulaj­dontól a szövetkezeti és részvénytársasági tulajdo­non át a biztosító társasá­gok és bankok tulajdonosi szerepvállalásáig. Piaci verseny döntse el, hogy me­lyik forma lesz az uralkodó. Az állam ne vállaljon több gazdaságszabályozó szere­pet, mint bármelyik fejlett piacgazdaságban. Ezenkí­vül a világpiacra nyitott gazdaságot akarunk. Az el­zárkózás csak további leron- gyolódáshoz vezethet. El­adósodásunk oka nem a vi­lággazdasági nyitás, hanem az, hogy a rendszer képte­len volt alkalmazkodni a nemzetközi versenyhez, és hogy a kommunista vezetés felelőtlen hitelfölvételekkel hosszabbította meg a rend­szer agóniáját. Nem a kül­földi tőkétől kell félni, ha­nem a hazai államgazdaság megújulásképtelenségétől. — Az SZDSZ tagjainak csaknem a fele vidéki. Mi­lyen feladatokat ró a kül­döttgyűlés a vidékre? — Először is tovább keli szervezni az SZDSZ tagságát mondta Incze Domokos. —- Ezért mi Somogybán — úgy érzem — elég sokat te­szünk. A megyei szervezetek közösen szerveznek tagto­borzó gyűlést november 9-én Marcaliban, ahol Siposhe- gyi Péter és Mécs Imre lesz a vendégünk. Próbáljuk szervezni az SZDSZ-t a kör­nyező falvakban és városok­ban, ahol még nincs tagság. Készülnünk kell a népszava­zásra és az országgyűlési képviselőválasztásokra. Az a fő feladatunk, hogy megta­láljuk a megfelelő embere­ket, a megfelelő jelölteket. — Van már képviselője­löltje a szövetségnek a me­gyében? — Kettő-három már van, a neveket azonban nem mondom, hátha valaki nem vállalja, visszalép ... L. G. Olajláz

Next

/
Thumbnails
Contents