Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

Somogyi Néplap 1989. november 4., szombat Van vagy nincs? M ;fég§ék mmkmSéséml A POTE rektorának nyilatkozata Dél-dunántúli tükör Ufók az égbolton REGIONALIZMUS Valamely országban egy szűkeb területre, vidékre, tajra korlátozódó, csupán ennek érdekeit képviselő felfogás. (Idegen Szavak Szótára) intézményrendszerbe invesz­táljuk bele, ha kihasználjuk a lehetőségeit, akkor ez a 'lajta regionális szerepkör egtelik élettel. (Ha ellen­kezőképp cselekszünk, az eredmény is olyan lesz, és a kétfelé húzó lovak esete juthat eszünkbe .. ú A regionalizmus gondola­ta nem egyszer fölvetődött, fölvetődik nálunk. Abban az értelemben is, mint leg­utóbb, hogy legyenek-e to­vábbra is megyék, vagy pe­dig közigazgatásilag és a társadalmi intézményrend­szer centrumaként egyaránt nagyobb tájegységek, régiók működjenek egy-egy regio­nális központtal. Hogyan látja ezt a kér­dést dr. Bauer Miklós or­vosprofesszor, az egyik leg­nagyobb, legjelentősebb re­gionális központ, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem rek­tora, a pécsi fül-orr-gége klinika igazgatója? Kérdésünkre adott tanul­ságos válaszait az alábbiak­ban adjuk közre: — A fizikával kezdeném. Az entrópia törvénye sze­rint minden munkavégzés közben hő képződik. Ez a folyamat visszafordíthatatlan. Valamennyi struktúra kiala­kulása, miként az élő szer­vezet működése is, energiát igényel. Ha az energia be­vitele megszűnik, a szervezet felbomlik. Ez a jelenség a makrostruktúrákra is érvé­nyes. Fenn lehet tartani struktúrákat mesterségesen is, ám óriási energiák be­vitelével, ellentétben a spon­tán struktúrákkal. A kétféle lehetőség közül az realizáló­dik spontán, amelyik a leg­kevesebb energiát igényli. Mindez érvényes a régiók kérdéseire is. A térképre nézve vagy az országban járva megfigyel­hetjük, hogy a ma is meg­levő és működő megyerend­szert Gyula fejedelem és Szent István nem a mester­séges határok erőszakolásá­val alakította ki. hanem a természetes tájegységek meg­felelően tagolták az orszá­got. amely túlélt mindent. Túlélte a történelem korsza­kos évszázadait! Az alapve­tő kérdés itt az, hogy a ki­alakult területi-közigazgatá­si rendszerrel ellentétben le­het-e, érdemes-e régiókat szervezni az országban. Per­sze, lehetséges. De mindig attól függően, mennyi ener­giát juttattunk bele ... Ugyanis, ha a régió nem spontán módon szerveződik, hanem szervezik, akkor ez a folyamát szerintem kissé természetellenes. Magyaror­szág, mint ismeretes, eléggé Pest-centrikus ország, ez így alakult ki. A fővároson kí­vül pedig vannak még ré­gióközpontoknak kiszemelt városok. Mint Pécs is pél­dául. Azonban itt minden­képp szólnunk kell a regio- nalitásrcl, mint nagyon is viszonylagos fogalomról. At­tól függően, hogy Pécs vagy ez a tájegység miben, mi­lyen szerepkört vállal, illet­ve tölt be? Az egészségügy szakmák­ra tagolódik. Szakmai össze­jöveteleikre a környező me­gyékből az orvosok ide, Pécsre jönnek, hiszen a vá­ros fekvésénél fogva és az egészségügy szervezettségé­ben egyaránt regionális központ már régóta. Ha te­hát az energiákat ebbe az Vagy: a Pécsi Akadémiai Bizottság kezdettől regioná­lis jelleggel működik, ami úgy gondolom, mindenki számára természetes. Szá­mos tudományos kutatási ágazat ehhez a regionális jelleghez illeszkedik a táj­egységen .és azt erősíti vele. De ugyanezt tudom említe­ni a házunk táján is. Ami­kor az Országos Tudomá­nyos Kutatási Alap a Pécsi Orvostudományi Egyetemet jelölte ki regionális műszer- központnak, evvel itt a re­gionális jelleget erősítette. És hosszan sorolhatnánk példákat más területekről is, amelyekben Pécs termé­szetes módon tölti be a re­gionális központ szerepkö­rét. De nézzünk most né­hány példát arra, hogy mennyire, milyen mértékben lehet relatív a regionalitás — tényleges funkcionálása mellett is? A POTE orvosai idejüket jelentős részben publikációk írására, konferenciákra, in­formációk szerzésére stb áldozzák. Ennek következté­ben. bizonyos szakmák vi­lágkapcsolataiban — hogy tzűkebb háztájon maradjak, a fül-orr-gége klinika or­vosai — jártasabbak, mint abban, hogy mi történik, mi van egy emelettel feljebb, az urológián? Egy általáno­sabb példa: Pécsnek van komputertomográfja. Amióta ide telepítették, a környék­ről és az országból egy­aránt vizsgálnak vele itt betegeket. Ilyen szempont­ból Pécsnek, mint regioná­Félezer ember, bolt nélkül Tanácstalanság az ellátás(talanság)ban — Nekem van autóm, én tejért, kenyérért beszaladok Siófokra. De mit tegyen a nyugdíjas, aki hiába megy el Szabadi-fürdőtelepen az ABC-be? Ok hogyan utaz­nak be Siófokra? — kérde­zi Hiti Miklós. — A koráb­bi években a Kaposker bolt­ja télen is nyitva tartott: igaz, nem a nagy eladótér­ben, hanem hátul, egy ki­sebb, de fűthető helyiség­ben. Ott, ahol a nyár elején a vállalat valutásboltot nyi­tott. Októberben aztán minden megszűnt: az ABC bezárt, a valutásbolt üresen áll, a lakosság pedig mehet, ahova akar. A mintegy fél­ezer állandó lakos joggal zúgolódik, hiszen a nyáron nekik is meg kellett fizetni­ük a boltban az egyes ter­mékek után a nyári felárat, nekik is órákat kellett sor­ban állniuk, hogy bejussa­nak az üzletbe. Mi megért­jük a Kaposker gondját, de hát a bezárása mégsem le­het megoldás! Főként, hogy a szomszédos Szabadi-Sós­tón sincs nyitva télen üzlet. — Sajnos, a lakosság jog­gal elégedetlenkedik — mondja Szarka József, a Sió­foki Városi Tanács város­gazdálkodási osztályának a vezetője. — A Kaposker ja­nuárban bejelentette a ta­nácsnak, hogy az élelmiszer- boltok közül nyolcat a ráfi­zetéses üzemeltetés miatt télen nem tart nyitva. Ezek az egységek korábban min­dig egész évben nyitva vol­tak, s a lakosság alapellátá­sát szolgálták. Mi tárgyalá­sokat kezdeményeztünk á vállalattal, s jeleztük, hogy egyetlen bolt bezárásával sem értünk egyet. A meg­beszélések júniusig elhú­zódtak, s végül annyit sike­rült elérnünk, hogy a Foki­hegyi húsbolt nyitva ma­radt, valamint azt, hogy az állami gazdaságnál lévő ABC-t átvette az Agro-Ská- la vállalat. Október elején ismét tárgyalásokat kezde­ményeztünk a Kaposkerrel: a Bethlen Gábor úti boltot például úgy hajlandó télen csökkentett nyitva tartás­sal üzemeltetni, ha a mint­egy 150 ezer forintos várha­tó veszteséget a tanács ki­egyenlíti. Kénytelenek vol­tunk vállalni ezt, mivel a la­kosság érdekeit nekünk fel­tétlenül szem előtt kell tar­tanunk. Ugyanezt az aján­latunkat megtettük a szaba­di-fürdőtelepi bolt esetében is, de ott állítólag munka­erőgondok vannak. Csak re­ménykedhetünk abban, hogy november első felében sike­rül megnyitni azt az egysé­get is. A helyi tanács — amelyik papíron a lakosság érdekeit hivatott képviselni — ilyen esetekben csupán csak kér­het! Vagy: — Ismereteink szerint az országban egyedülálló javas­latot tettünk a Kaposkennek. Eszerint mi átvennénk tő­lük a városban lévő vala­mennyi élelmiszer-kereske­delmi egységüket (tehát nem csupán a ráfizetésese­ket!), mivel a Kaposker nem tud elfogadható ellátást biztosítani, s ráadásul a helyzet évről évre rosszabb. Miután a Kaposker is álla­mi vállalat, úgy gondoltuk, hogy a kezelői jogot átvál­lalnánk, s akkor a Kapos- kernek nem lenne többé gondja siófoki élelmiszer- boltjaira. Arra a tanácsnak nincs pénze, hogy az állam tulajdonát képező boltokat a forgalmi áron megvásárolja, hiszen az üzemeltetés ön­magában is rendkívüli fel­adatokat róna ránk. Elkép­zelésünkről tájékoztattuk a megyei tanács vezetését és a kereskedelmi minisztert is. Hogyan látja a szabadi­fürdőtelepi és a többi bolt ügyét dr. Bor Lajosné, a Kaposker igazgatója? — Az egység berendezé­seinek egy részét átvittük a fűthető üzletrészbe, ahol nyáron a valutásboltunk üzemelt. Több személlyel is tárgyaltunk, de nem sike­rült megállapodnunk. Je­lenleg van két jelöltünk, akik együtt esetleg vállalnák az üzemeltetést, bár a for­galom oly csekély, hogy ere­detileg egyszemélyes üzlet­ben gondolkodtunk. Ha a két személlyel kapcsolatos többletkiadásokat a tanács át tudja vállalni, remélem, hamarosan megnyithatjuk az ABC-t. Ami az üzleteink „eladását” illeti: nem hi­szem, hogy ingyen bárki le­mondhatna róluk. Arról esetleg szó lehet, hagy a ta­náccsal közösen keresünk további lehetőségeket. Gyarmati László lis központnak a szerepe nem csekély. De említhetek más példát is. Pécset régóta színházi központnak tekin­tik. Ami viszont nem jelen­tette vagy nem jelenti azt, hogy itt működik a régió­nak tekintett tájegység leg­jobb színháza... (Közbevetőleg itt említjük meg a regionális együttmű ködös egy igen előremuta­tó példáját: az új pécsi szín házi vezetés már az elmúlt évadban fölvette a kapcso latot a kaposváriakkal, ar­ra kérve a Csiky Gergely Színház vezetését, hogy né melyik fontosabb produkció­jukat Pécsett is mutassák be. Ez a kapcsolat elindult, és bizakodunk, a pécsi nagyszínház rekonstrukciója befejeztével kölcsönössé vá­lik.) — Magyarán szólva — folytatta eszmefuttatását a POTE rektora — nem hi­szek a régiók mesterséges szervezetében. Azaz: lehet régiót művi úton kialakíta­ni, de az eredmény attól függ, mennyi energiát (pénzt, erőt, szellemi kapacitást stb.) pumpálunk bele... Én inkább megyeszövetségekel turnék elképzelni, szigorú együttműködésben az azo­nos szakmák területein. Itt. a regionális szemlélet ab ban nyilvánul meg, hogy egy megye, egy megyeszék­hely mit tud nyújtani a ré­giónak? Amikor például Kaposvár vállalja, hogy he­lyet ad egy egészségügyi fő­iskolai szaknak, ezzel — az egészségügy egy speciális te­rületén — a regionális gondolatát erősíti! Summázva: regionális központok ott alakulnak ki, ahol léteznek a feltételek olyan intézetek működésé­hez, amelyek színvonalban minőségben kiemelkednek a többi hasonló közül. Dekla­rálni azonban ilyen közpon­tokat, különösképp regioná­lis közigazgatási központo­kat „szervezni” vagy kine­vezni. erőltetett vállalkozás lenne. Ami egy tájegységen belül spontán módon alakul ki — hogy a kaposvári szín- ház példájánál maradjak: az iránta mutatkozó szélesebb körű érdeklődés — élet­képes jelenségre utal. De. megítélésem szerint, min­den művi intézkedés, „rá- szervezés” — megannyi pél­dát idézhetnénk rá az el­múlt évtizedekből — eről­tetett! — fejezte be nyila i- kozatát dr. Bauer Miklós. W. E. Igenis vannak, léteznek, jönnek-mennek körülöttünk — járja a szóbeszéd. Ezt most már nyugodt lélekkel leírhatja az ember Magyar- országon is anélkül, hogy őrültnek tartanák, hiszen tu­dósok, csillagászok hivata­losan elismerték létezésü­ket. Pécs pedig egyenesen remek ufós hely. Ezt komo­lyan mondom, annál is in­kább, mert a múlt hét első két napján magam is láttam egy alacsonyan lebegő, két- ökölnyi gömböt, melynek először fehér, majd sárga, végül vörös volt a fénye. A dolog este történt, egyik kollégám viszont a minap reggel negyed hatkor látta az égbolton óriási sebesség­gel száguldó világító göm­böt, amely gyorsan eltűnt a Mecsek felett. Megáll az idő Az ufók tehát itt jönnek- mennek körülöttünk, állí­tólag néhány alkalommal létrejött az úgynevezett har­madik típusú találkozás is, de igazán komoly kapcsolat­feltételre eddig még nem került sor. Azt hiszem rá­jöhettek, hogy nem nagyon érdemes. Mi ugyanis nem tudunk mit kezdeni a kap­csolatainkkal. Itt van mind­járt az NSZK-kapcsolat. Se­gítséget várunk onnan, pél­dául azt, hogy a munka nél­kül maradó pécsi bányászo­kat esetleg a Ruhr-vidéken foglalkoztatnák. És úgy lát­szik, hogy megy is majd a dolog, hiszen az NSZK kész­ségesnek mutatkozik, szí­vesen segít. No de a kap­csolatok általában kétoldalú­ak, tehát mit ígér Pécs? Hát ígérni ígér, mondjuk NSZK- konzulátust. Eddig, ha jól számoltam, hét helyet, épü­letet, ajánlottak fel e célra, ebből egy megfelelőnek bi­zonyult, ám azt az ígéretet azonnal vissza is vonták. A többi olyannyira komolyta­lan ajánlat, hogy felnőtt em­ber nem is veszteget rá szót. Ez tehát a kapcsolat, melyre itt, Pécsen azt szok­ták mondani, hogy gyümöl­csöző, meg jövője van, egy­szóval: a régi, jól bevált, semmitmondó közhelyeket. Néha az embernek az az ér­zése, hogy egyeseknél meg­állt az idő vagy megállítot­ták. És sokan észre sem ve szik, hogy az 1989-es naptár ­ban lapozgatunk, méghozzá erősen a vége felé járunk. Ezek után mit kezdenének itt egy jó megjelenésű űr- lénnvel. Velünk vagy nélkülünk Pedig egyre inkább érdek­lődnek irántunk, nemcsak fentről, mármint a csillagok, bolygók felől, hanem más­honnan is. Magyarországon ülésezett az Európa Tanács Menekültügyi Bizottsága. Nagy szó ez, hiszen a 23 nyugat-európai országot t<> mörítő tanács most első íz­ben tartott munkaülést ke­let-európai országban, és egy napot Pécsen töltött. Felte­hetőleg azért, mert itt egy helyen tanulmányozhatták a bizottság tagjai a mene­kült- és a nemzetiségi kér­dést. Köztudomású, hogy Baranyában él a sváb lakos­ság zöme, és hasonló a hely­zet a horvátokkal is. Ami pedig a menekülteket illeti, jelenleg körülbelül nyolc- százán laknak a megyében. Pontos számot azért nem le­het mondani, mert állandó a költözködés, a vándorlás. Csak sok még az előíté­let, valljuk be, nem minde­nütt nézik jó szemmel azo­kat, akik itt telepednének le. Az erdélyi fiatalok klu­bot is alakítottak, ami re­mek dolog, csakhogy épp a beilleszkedést nehezíti, mert elszigeteli az ott ösz- szegyűlteket. Lassan lépe­getve haladhatunk tehát csak előre, úgy, hogv köz­ben nem tudjuk, milyen messze van a cél. Lehet, hogy csak pár lépés, de az is lehet, hogy fényévnyire. Elfelejtett nemzedék? Ami viszont már itt van, az az ember emlékezéshez való joga. Az a jog, hogy nyíltan, nyugodtan vállal­hatja a múltját, és nyíltan, nyugodtan emlékezhet ha- lottaira. Néhány éve nem volt ez ilyen természetes, hiszen ki merte volna azt mondani azokra, akik nem a keleti partner oldalán har­coltak és haltak meg, hogy hősi halottaink. Ki mert vol­na emlékművet állítani, ün­nepélyesen szólni az eleset­tekről, vagy az elhurcoltak ezreiről, akiket jóvátáteli munkára vittek az Urálba vagy Szibériába. Ma már rájuk is emlékezhetünk. A héten például Baranya-, Tolna-szerte is több első és második világháborús em­lékművet avattak. 19 gyer­tya lobogott a Mecsekíalun felállított emlékmű talapza­tánál, ahol a háborúból sze­rencsésen visszatértek áll­tak díszőrséget. Jó érzés ilyenről hírt adni. és ma már egyre több ilyenről számolnak be a lapok. Ta­lán éppen ezért fogja a ké­sői utókor emlegetni a mos­tani nemzedéket. Azokat a harmincasokat és negyvene­seket, akik már-már azt mondták magukról, hogy ők lesznek az elfelejtett nem­zedék ... Dán Tibor KAPOSVÁRON „JÁRVA Biztos úr kérem, mutassa meg, hogyan jutok a vasútállomásra! — Inkább adok magának /egy avar kori pitykegombot. Soós Tibor karikatúrája

Next

/
Thumbnails
Contents