Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-27 / 281. szám

XLv!évfolyam, 281. sióm Ara: 4,30 Fi 1989. november 27^hétfö Vasárnap volt az első országos népszavazás A népszavazás 'tegnap a törvényes rendnek megfelelően, nyugodt körülmé­nyek között zajlott le. Az országos vá­lasztási bizottság közlése szerint vasárnap késő 'délután 4 206 785 állampolgár adta le szavazatát; ez a választásra jogosultak 53,6 százaléka — az október 1-jei állapot szerint, janiikor Is 7 853 962 szavazásra jo­gosult állampolgárt tartottak nyilván. Az országos népszavazás érvényességéről azonban lapzártakor még nem lehet bi­zonyosat tudni, ugyanis az attól függ, hogy a választópolgároknak több mint a fele érvényesen szavazott-e. Az első országos népsza­vazást rendezték meg vasár­nap hazánkban. Országszer­te 11007 szavazókor nyílt meg: hivatalosan a népsza­vazás kezdetének időpontja reggel 6 óra volt, ám több helyütt már ennél fél, illet­ve egy órával korábban is lehetett szavazni. A népsza­vazást 100 ezernél több ál­lampolgár kezdeményezésére rendelte el az Országgyűlés. A szavazólapon — magya­rázatokkal kiegészítve négy kérdés szerepelt. Az Országos Választási Bizottság a népszavazás elő­készületeinek és első tapasz­talatainak legfontosabb ta­nulságaként azt vonta le: a jövőben sokkal egyértelműb­ben, precízebben szükséges tájékoztatni a lakosságot. Ugyanis a népszavazás hi­vatalos kezdete után alig negyed órával már megszó­laltak a telefonok, a legkü­lönfélébb ügyekben kérve felvilágosítást, állásfoglalást. Például arról, hogy a szava­zás rendjét ellenőrizhetik-e a különböző pártok aktivis­tái; igazolólap hiányában szavazihatnak-e azok, akik nem állandó lakhelyükön tartózkodnak; titkosnak mi­nősül-e a szavazás, ha nem ragasztják le a borítékokat? Miként elhangzott: az érvé­nyes jogszabályok szerint a különböző pántok aktivistái nem ellenőrizhetik a szava­zás lebonyolítását. Igazoló­lapra azoknak volt szüksé­gük, akik választásra jogo­sultak, de nem állandó la­kóhelyükön kívántak sza­vazni Ezt az igazolólapot szombaton 16 óráig szerez­hették be a tanácsoknál. Az igazolólap hiánya elsősor­ban az üdülőhelyeken — így Hajdúszoboszlón és a Bala­ton környékén — okozott gondot. Miután a törvény úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben az állampolgárok nem szavazhatnak, jó né­hány esetben kénytelenek voltak őket elutasítani. A szavazás titkosságát pedig — mint modották — nem a boríték lezárása biztosítja (sőt az csak késlelteti a sza­vazatok feldolgozását), ha­nem az, hogy az állampol­gár a szavazófülkében egy­maga, mindenféle befolyás­tól mentesen dönthesse el mire és hogyan szavaz. A tájékoztatón szó esett arról is, hogy a Népszabad­ság, a Magyar Nemzet és az MSZMP új hetilapja, a Sza­badság megsértette a tör­vényt, amely úgy rendelke­zik, hogy a választást meg­előző napon' (ez esetben szombaton) 0 órától válasz­tási kampányt folytatni ti­los. Mint kiderült: újabb joghézagról van szó, mert bár a törvény a tilalmat ki­mondja, viszont semmiféle szankciót nem tartalmaz an­nak megszegésére. Rámutat­tak: nehéz azt is eldönteni, hogy a rádióban, tévében elhangzott, a sajtóban meg­jelent riportok, tudósítások indirekt választási kampány­nak minősülnek-e. Az Or­szágos Választási Bizottság­nak az az álláspontja: noha feladata, hogy a választások törvényessége fölött Őrköd­jék, ez csak azt jelenti, hogy az első fokon felmerült vi­tákban másodfokú szervként járjon' el. Arra azonban nem jogosult, hogy az ilyen jel­legű törvénysértések ellen fellépjen. Ezért a bizottság kezdeményezi, hogy az or­szággyűlési képviselőválasz­tásokig ezt a kérdést jogilag rendezzék. (Folytatás a 3. oldalon.) Mintegy félmillió ember tűntetett Prágában a Letna téren, változásokat követelve. A csehszlovák pártvezetés — napo­kig tartó halogató mesterkedések után — végül is kényte­len volt meghátrálni az elhatalmasodó békés tüntetések előtt. A 48 éves Karel Urbanéket választották meg Milos Jakes helyébe a CSKP 'KB új főtitkárának, s a legfelső vezetés hét tagja távozott posztjáról. A csehszlovák kor­mány úgy döntött, hogy a legrövidebb időn .belül más pár­tok képviselőivel és Ipártonkívüliekkel egészíti ki a szövet­ségi kabinetet A PARASZTSZÖVETSÉG FÓRUMA A FÖLDRŐL, AZ ERDŐRŐL ÉS A VADÁSZATRÓL Az osztozkodás szemlélete helyett a gyarapodás igénye Pozsgay Imre államminiszter: „Ne legyen a spekulációs felhalmozás eszköze!" A magyar parasztság új­raélesztését tűzte zászlajára a Parasztszövetség és köve­teli a földtulajdon 1947-es állapotoknak megfelelő visz- s Ráállítását, merthogy — Gerbovits Jenő, a szövetség főtitkára fogalmazott így szombaton a kaposvári ál­lattenyésztési kar dísztermé­ben rendezett fórumon — „paraszt nélkül nincs mező- gazdaság, paraszt pedig nincs föld nélkül”. A fórumot a földről, az erdőről és a va­dászatról rendezték. „Kié le­gyen az erdő?” — kérdezte a hallgatóságtól Gerbovits Jenő, és így felelt rá: „Akié volt!" A dörgő taps most sem maradt el, és akkor sem, anükor bejelentette: kérik, hogy vizsgálja meg a megyei tanács az esztelen erdőirtásokat, a fával tör­ténő pazarló gazdálkodást, most éppen Nágocs, ZIcs és Miklósi határában. A vadá­szat ma privilégium —-foly­tatta a főtitkár. — A pa­rasztságnak az a kívánsága, hogy a vadászati bérleti díj legyen az elöljáróságok be­vétele, gazdagodjék belőle a falu. A Paxasztszövetség szom­baton megrendezett fórumán sokszor volt viharos a taps. A felszólalók, a szövetség tisztségviselői ,pedig igyekez­tek nemcsak az értelemre hatni, hanem az érzelmekre is. A fórumot — amelyen részt vett és felszólalt Pozs­gay Imre államminiszter is — Vörös Vince, a Paraszt­szövetség elnöke nyitotta meg, s az 1941-ben megala­kult szervezet történetének ismertetését azzal fejezte be, hogy „előttünk áll egy nagy történelmi korszak, amikor lehet is, kell is a magyar parasztság újraélesz­téséért tenni”. Az elnök az országot járva azt tapasztal­ja, hogy kell a föld tulaj­donjoga a parasztnak. Azt azonban hangsúlyozta, hogy „bűn lenne felbontani a tsz-eket és az állami gazda­ságokat. A tulajdonjogot azonban vissza keli állítani, hogy értékesíthető legyen a föld a szabad forgalomban és örökölhető is”. Ez a tör­ténelmi feladat sokféle jogi kérdésit vet föl, amelynek megoldása az új parlament joga és feladata lesz. A vitában Pozsgay Imre álllammindszter először arra a kérdésre felelt, hogy van-e esélye az országnak arra, hogy újjászülessen önmaga akaratából és erejéből, má­sok becsületes támogatásá­val. Egy új Magyarországot teremtsen, amelyben helyre tétetik békésen az igazság, polgárháború és egymásnak feszülő ordas indulatok nél­kül. — Arról van szó, hogy a jussot, a jogot úgy kell helyre tenni, hogy egyszer s mindenkorra biztonságban is érezhesse magát a ma­gyar állampolgár — mondta Pozsgay Imre. — Először talán a történelemben meg­adatott erre a lehetőség, nem kis mértékben éppen az olyan szerveződéseik köz­reműködésével is, mint a Magyar Parasztszövetség. Egy civil társadalomnak kétféle szövete van. Az együk, amelyik az állampol­gári akaratot felviszd a tör­vényhozásba, a másik pedig az önkormányzati, az ön- igazgatási a helyi autonó­miát kifejező szerveződések világa. A kettő nem téveszt­hető össze, nem is választ­ható el, mert az önkormány­zat más minőség, mint a parlament: nem kis iskola kiskorú állampolgárok szá­mára, hogy megtanuljanak benne parlamentálisan élni, hanem valódi, felnőtt, ál­lampolgári közösségi forma. A Parasztszövetség törekvé­se éppen ezt a civil társa­dalmi szövetet, annak ön- kormányzati oldalát fejezi ki, elismerve pártrendszerű összefüggéseit is. Ha a biz­tonságot akarjuk, akkor le­hetővé kell tenni az embe­reknek a szabad életforma- választást is. Ne elvont és kényszerítő ideák béklyójá­ban kényszerüljenek csinál­ni az emberek maguknak va­lamiféle berendezkedést, ha­nem saját tradícióik vagy éppen a hazához való elkö­telezettségük, valamint nö­vekvő, javuló életlehetősé­geik összekapcsolásával ala­kítsanak ki meggyőződésük szerinti életformát. Azért fontos ez, mert a most el­utasított, de 40 éven át al­kalmazott eszménk ezt nem akarta elismerni az ember jogának. Ügy hitték, hogy létezik az embereknek egy kis szűk oligarchisztikus csoportja, amelynek joga van életformát is szabni a társadalom tagjai számára. Ezt a korszakot be kell zár­ni és túllépni rajta. . A földkérdést tulajdonosi és birtoklási kérdésnek tart­ja egyszerre Pozsgay Imre. Ezért szükség van arra, hogy elismerve a magántu­lajdont, a tulajdonából ki­fordított ember visszakerül­hessen abba és érvényesít­hesse jogát. Ennek rendbe­tétele a jövendő törvényho­zók feladata lesz. Azzal a bölcsességgel kell megolda­ni, hogy ne a virágzó, mű­ködőképes gazdaságokat rombolják szét, hanem, hogy abban is tulajdonos legyen a nemzet és tulajdonával maga rendelkezzen. A tulaj­donlás és a birtoklás essen egybe, vagy ne távolodjon el túlzottan egymástól. A föld legyen a földművelők, a parasztság keze ügyében, és ne legyen spekulációs vagyonok felhalmozásának eszköze. Ennek érdekében az államnak segítenie kell a parasztságot. Ezt a segítsé­get Pozsgay Imre jóvátétel! formának tartja. S vélemé­nye szerint a tulajdon' az egykori tulajdonosok igénye és szükségletei szerint ren­dezhető, anélkül, hogy az agrártermelés és az élelmi- szer-termelés folyamatossága megakadna, sőt ez a rende­zés újabb erőforrásokat szabadíthat fel. — Amikor az állam fele­lősségét emlegetem, nem az államháztartás felborítására és annak kifosztására gon­dolok — mondotta. — Ha az állam segít az egyéni gaz­dálkodás és a magántulaj­don helyreállításában, akkor maga is erőforrást teremt, személy szerint pedig adó­alanyokat az államháztartás gyarapítására. Ez a törek­vés paraszti megelégedéshez vezet, és ezen az úton új termelőerőhöz juthat az or­szág. (Folytatás a 2. oldalon.) Somogybán is van szomtonú Különleges fény­jelenségek I Különleges, egyelőre tudományos magyaráza­tokkal alá nem támasz­tott, ám figyelemre méltó jelenségekről számolt be szombaton Bazsó Gyula, a Pápai Meterológiai Szolgálat ügyeletes tech­nikusa az MTI munka­társának. Elmondta: a Göncöl- szekér vonalában tapasz­taltak először a csillagok­nál mintegy tízszer erő­sebben világitó négy fényjelenséget, amely mintegy 1500—2000 méte­res magasságban moz­gott. Több repülőgép fel­szállt, s a következő in­formációkat adta a mé­rőállomásnak: négy, észak-északnyugat és dél­keleti elhelyezkedésű, alakjukat és átmérőjüket állandóan változtató je­lenséget észleltek, ezekről azonban közelebbi ma­gyarázatot nem tudtak adni. Ugyancsak megma­gyarázhatatlan, hogy mi­közben a csillagképek a Föld forgásával együtt mozognak, a négy „ob­jektum" a helyén ma­radt A jelenség egyszer­esek váratlanul eltűnt az égboltról. Ezt az eddig megma­gyarázhatatlan természeti jelenséget Tar Bmő ka­posvári olvasónk Is látta. Beszámolt arról, hogy az igáit tetőn autózva pil­lantotta meg először Rák- si fölött az erős fényt. Ez a fény egészen Szentgá- loskérig kísérte, ott ke­resztezte az utat, majd eltűnt Elmondása szerint a fény jóval erősebb volt mint a csillagoké.

Next

/
Thumbnails
Contents