Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
6 Somogyi Néplap 1989. november 25., szombat KÖRNYEZETÜNK Létünk, életünk a tét SOMOGY KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA ság maga gondoskodik. Bár valamennyi telepre díjtalanul szállíthat a lakosság, gyakoriak az illegális hulladékelhelyezések. Ezek megszüntetése a helyi tanácsoknak tetemes és visszatérő költséget jelentenek. Mindinkább sür- „ gető feladat a hasznosítható hulladékok szétválogatása, és a hulladék-ártalmatlanítás egyéb módozatainak kialakítása. A következő évben kísérletképpen szeretnék bevezetni néhány területen a lakossági szelektív hulladékgyűjtést. Az országos átlagnál kisebb gondot okoznak Somogybán a veszélyes hulladékok. Ezekből évente 13 500 tonna keletkezik, nagyobb problémát a galván- és a festékiszap kezelése okoz. A hulladékok szelektív gyűjtése a termelők nagy részenél megvalósult. A jelenlegi nem hasznosítható hulladékok számára 1990-ben egy megyei átmeneti tárolót kívánunk létesíteni, az érdekelt gazdálkodó szervek társulásával, vállalkozás formájában. Tájékozódás, érdekegyeztetés A hulladékokkal kapcsolatos gondok fokozatos megszüntetésénél sok egyéb mellett két tényezőre különösen nagy figyelmet kell fordítani. Az egyik az, hogy a környezetkímélő eljárások a helyi tanácsok fejlesztési lehetőségeit meghaladják, tehát hatékonyabb támogatásra, megfelelő műszaki és gazdasági feltételrendszerre van szükség. A másik körülmény a demokratizmus szélesedésével függ össze. Az új telepek létesítésénél megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a helyi tanácsokkal és a lakossággal történő érdekegyeztetésre. Somogybán a zajterhelést legnagyobb mértékben a közlekedés, és a gép-, a könnyű-, az építő- és az építőanyagipar okozza. Ám egyre fokozottabb a „zajon- góknak” a közúti közlekedés károsító hatása. Tavaly a „zajon- góknak" 3,2 millió forint bírságot kellett kifizetni. A bírság helyett azonban a lehetséges zajcsökkentési eljárások mielőbbi megvalósítására lenne szükség. Összegezve: megyénk környezeti állapota kielégítő. A feladatok végrehajtásához nélkülözhetetlen a koordináció fokozása, a gazdasági érdekeltség megteremtése, az országos tarcaköri érdek- egyeztetések mielőbbi létrejötte. Rendkívül fontos lenne, hogy a környezetvédelem kapjon prioritást az adórendszerben. Új alapokra kellene helyezni a szankcionálást, és nem utolsósorban sokat jelentene az, ha a támogatások, a környezetvédelemre való ösztönzés beépülne a szabályozási rendszerbe. Somogy környezeti állapota differenciáltan változott, megélénkülő viták, nem egyszer éles konfliktusok közepette. Egyes területeken sikerült megállítani a minőségi romlást, míg másutt megsokszorozódtak a tennivalók. Talajpusztulás A megye termőterülete — az országos helyzethez hasonlóan — csökkent, igaz, hogy ennek üteme az utolsó három évben mérséklődött. A művelés alól kivont területek újrahasznosítását nehezíti, hogy ennek költségeit 50 százalékban a termelő üzemeknek kell biztosítani. A talaj- pusztulás mértéke a Balaton vízgyűjtőjén a legnagyobb. Elkezdődött itt egy térségi meliorációs program kiviteli terveinek készítése, illetve kivitelezése. Nagyon fontosnak tartom, hogy a beavatkozások, fejlesztések komplexen, összehangoltan valósuljanak meg. Ehhez egyrészt az szükséges, hogy a pénzeszközök az ütemezésnek megfelelően álljanak rendelkezésre (az üzemeknél jelenleg 30—40 százalék forráshiány van), másrészt elengedhetetlenül változnia kell a beruházók szemléletének. Nagyon lényeges, hogy a komplex meliorációs tervezes és kivitelezés során ne csak a vízelvezetést tartsák a legfontosabbnak! A talajvízjárás megváltoztatása — különösen a Dráva völgyében — sok kedvezőtlen hatást okozhat a mezőgazdasági és az erdőművelésben. Somogy megye szántóterületének mintegy fele kisebb-na- gyobb mértékben savanyú kémhatású, legerőteljesebben a belső-somogyi, alacsony humusztartalmú homoktalaj. Az eredendően savanyú somogyi talajok az utóbbi másfél-két évtizedben káros környezeti és a helyenként nem eléggé végiggondolt agrotechnikai hatásra fokozódó mértékben savanyodnak. Örvendetes viszont, hogy növekedett a fo- lyékony-műtrágyázott területek nagysága (40 százalékra). A Balaton egész vízgyűjtőjén megteremtődtek a környezetkímélő folyékony-műtrágyázás feltételei. A nagyüzemi állattartás során keletkező nagy mennyiségű hígtrágya környezetszennyező hata- sa jelentős. A hígtrágya önmagában nem környezetszennyező, de megfelelő kezelés és hasznosítás nélkül azzá válhat. Bár a hígtrágya mennyisége csökkent a szakosított telepek megszüntetése, az almos technológia terjedése következtében — a gond megnyugtató módon nem szűnt meg. A tárolók túltelítettek, az évente keletkező öt-hatszázezer köbméter mennyiségnek csak a kétharmadát öntözik ki. Ezért a csapadékos, hóolvadásos időszakban jelentős a környezet- szennyezés. ni az erdőművelés és a tájvédelem összhangjára, a természetes felújításokra, valamint a véghasználat és a befejezett erdők helyes területi és korösszetételi arányára. A gazdálkodó szervek fontos feladata, hogy az ökológiai követelményeket a természetvédelmi oltalom alá nem eső területeken is következetesen figyelembe vegyék. Egy gondolattal utalnom kell itt a tervezett Djurdevac— Barcs vízlépcsőre. A vízlépcső lényeges ökológiai beavatkozást jelent. Helyes döntést csak alapos és komplex hatásvizsgálat alapján szabad és kell meghozni. Súlyos hulladékgondok A megyében keletkező kommunális hulladékok mennyiségéről és minőségéről nincsenek pontos adatok. Felméréseink szerint évente mintegy 250 ezer tonna nem veszélyes termelési és 500 ezer tonna kommunális szilárd hulladék keletkezik. A megye településeinek többségében (194) van saját lerakóhely, viszont csak 25-nek van szakhatósági engedélye, és csupán 9 lerakóhely üzemeltetése felel meg maradéktalanul a követelményeknek. A számok riasztóak: környezetvédelmi szempontból elsődleges a hulladéklerakók építése. Akkor is, ha ez nem tartozik a „látványos” feladatok közé. A hulladékgyűjtés szervezett rendszere a megye területének csupán 35 százalékán alakult ki. Ahol nincs szervezett gyűjtés, ott a hulladék szállításáról a lakosményem szerint a bíróság kellően nem ösztönöz a környezetszeny- nyezés megszüntetésére, a csökkenő összegek arról is vallanak, hogy lehetőségeikhez képest mind több üzem igyekszik korszerűsíteni tisztítótelepeit. A megye felszíni vizei közül a Dráván kismértékű vízminőségjavulás, a Rinyánál, a Kapósnál, Koppánynál vízminőség romlás tapasztalható. A Balaton, mint kiemelt vízminőségvédelmi terület, megkülönböztetett figyelmet kap. A tó nyíltvízi szennyezettsége csökkent, de a strandok többségénél a víz bakteorológiai szennyezettsége esetenként meghaladja a határértéket. A felszín alatti vízkészletek közül a talajvíz gyakorlatilag elszennyeződött, a megyében elenyésző az olyan kutak száma, mely ivóvíz-minőségű vizet adnak. Ennek következtében a növekvő ivóvízigényt a rétegvízkészlet feltárásával kell fedezni. Szerencsére a földtani adottságok miatt ezek még nem szeny- nyezettek, bár bizonyos vízkezelésre csaknem mindenütt szükség van. SZITA KÁROLY ÍRÁSA Növekvő aránytalanság A közműves vízellátás dinamikus terjedésével párhuzamosan nem bővült a közcsatornahálózat. Somogybán az országos átlagnál is kedvezőbb a közműves vízellátottság, a megye lakosságának kilencven százaléka részesül már ebben. Ugyanakkor a csatornaellátottság az országos átlag alatt van: a népesség nem egészen harmincnégy százalékánál megoldott a csatornázás. A vízellátás és a csatornázás közti aránytalanság az átlagosnál is nagyobb, így megyénkben a környezetkárosító hatás is számottevőbb. Napjainkra nyolcvankettőre csökkent azoknak a településeknek a száma, ahol átmeneti megoldással kell biztosítani az egészséges ivóvizet, ezen belül harminckét kisebb településen csak a gyermekek, és a terhes anyák juthatnak folyamatosan palackozott ivóvízhez. A meglévő szennyvíztelepeink elsősorban a városokban, de a Balaton üdülőövezetében is (Siófok, Boglárlelle) túlterheltté váltak. A kaposvári új szennyvíztisztító telep építésének elhúzódása miatt a Kapos vízminősége nem javult. A megye városai közül Nagyatádon a legnagyobb az elmaradás, ajelenlegi tisztítótelep itt 100 százalékos túlterheltségű. Megoldatlan, vagy pedig kellően nem hatásos a szennyvíztisztítás. Emiatt a vizeket szennyező üzemek 1986-ban 22 millió, 1987- ben 17 millió, 1988-ban 9 millió forint bírságot fizettek. Bár véleTermészeti kincsek Somogy az ország egyik legtisztább levegőjű térsége. A közlekedéssel járó légszennyezés viszont jelentős, különösen az idegenforgalmi centrumú Balaton környékén és a nagyobb közlekedési csomópontokban. Ennek oka a közlekedési eszközök korszerűtlensége és elhasználtsága, — ami egyébként országosan jellemző. A sűrűn lakott Balaton-parton a forgalom a 7-es számú főútvonalra koncentrálódik. Javulás itt csak a településeket elkerülő útvonal megépítésével várható. A megye levegőjét egyébként az ipari és mezőgazdasági termelésből, valamint a kommunális fűtésből származó anyagok szennyezik, — de szerencsére csak ritkán fordul elő, hogy a határértéket meghaladja a szénmonoxid és a szilárd szennyező anyagok mennyisége. A kommunális fűtésből szármázó légszennyezést lényegesen csökkentette a vezetékes földgázhálózat folyamatos bővítése. Ma már a megye háztartásainak egynegyede földgázt használ. A lakossági panaszok többsége a bűzszennyezéssel kapcsolatos (siófoki és fonyódi szennyvízátemelő, a Kaposvári Cukorgyár ülepítő tavai, a fonyódligeti kacsatelep). Sajnos ezek orvoslása rendkívül nehéz, hiszen az esetek többségében a megoldás csak az üzem kitelepítése, vagy működésének megszüntetése lenne. Az előírt védőfásítások csak több év után éreztetik hatásukat. Somogy Magyarország természeti értékekben egyik leggazdagabb megyéje. A védett növényfajok (415) közül 129, a védett állatfajok közül (619) 318 itt megtalálható. Az ország fehér gólyáinak 37 százaléka Dunántúlon, ennek a populációnak 20 százaléka Somogybán él. Ugyancsak itt van Európa legjelentősebb vidra-populációja. Ezek a tények magyarázzák, hogy igen jelentős, csaknem huszonkétezer hektárnyi terület áll országos, illetve megyei védettség alatt. Sajnos ezek állaga általában leromlott, sürgős intézkedéseket követel. Somogy az ország második legerdősültebb megyéje. Az erdőterületek 83 százaléka termelési, 15 százaléka környezet- védelmi és 2 százaléka üdülőerdő rendeltetésű. Gond, hopy az utóbbi időszakban sajnálatos módon visszaesett az erdőtelepítések mennyisége. Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordíta
