Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
4 Somogyi Néplap 1989. november 25., szombat A megálmodott országrészben Alföldi származású ember vagyok. Annak is a pereméről érkeztem, onnan ahol már odakéklenek Erdély előhegyei, a belényesi és a Nagybihamak még május utolján is havas csúcsai. A hegyek előteréből tiszta időben látni lehet Nagyszalonta tornyait, olykor a röt- szinű, zömök Csonkatornyot is. Ám gyermekkori fantáziámat mindig is a Dunántúl változatos képe foglalkoztatta. Majd a róla szóló ismeretek a tankönyvekből tovább gyarapodtak. A Dunántúlt mint az ország legfejlettebb tájegységét tartotta számon a hivatalos verzió és a közhiedelem. Valamiféle előretolt „Nyugat” gyanánt emlegették. Felszínének változatos képe a sivár alföldi kiimához viszonyított ikedvezőbb éghajlati adottsága és az ebből létező vegetáció mind megannyi vonzó tényezőként hatott az egyhangú alföldi tájak emberének képzeletére. így nem csoda, ha életem legnagyobb vágyát láttam beteljesülni, amikor ebbe a megálmodott országrészbe eljutottam. Dunántúllal való ismerkedésem a Balatonnál kezdődött. A magyar tengernek titulált tó .bája valóban lenyűgöző hatást gyakorolt rám. Azonban ami a fönsé- ges látvány részleteit illeti, a kezdeti ámulatba a kiábrándulás érzete ikeveredett. Ennek nem a tó Volt az oka. Egy minden eddigi ismert világtól elütő tárulkodott elém. Az ország büszkeségének, közkincsének előnyei helyett — fékeveszett a pénzhajsza, mindennek a spekuláció, a zsebekre menő könyörtelen harácsolás látta és látja hasznát. Hiába magyar tenger a Balaton, ott az átlag magyar állampolgárnak szinte nincs is helye. No, de a Balaton mégsem az egész Dunántúl, ezért a tótól távolabbi vidékek kezdtek érdekelni, azok ahol a kegyes természettel szövetkezve, a teremtő kéz, a szorgos munka kenyeret és minden szükségeset megtermel, s — feltételezésem szerint — a XX. századhoz igazodó körülményekben él az őslakosság. Alig távolodtunk el a tótól 20—30 km-re, ahová még odalátszottak a déli part szállodáinak fényei, máris egy olyan településbe futottunk, ahol a szederindával benőtt makadámúton egy vedlett kutya társaságában gö- csörtös öregasszony botorkált egy kanna vizet hozva a gcdörkútból, mivel ott még a tiszta ivóvizet nem hozta meg az agyonreklámozott fejlődés, szociálpolitikánk. A községben összesen két vil- lanyégő világított, és a legtöbb ház ablaka sötét szemekkel bámult a nyári éjszakába. Egyre távolodva a tóparti mesevilágtól, nemcsak térben, de időben is messzebb, mind messzebb kerültünk a XX. századtól. Apró, talán nem is régen még eleven életet élő szórványtelepülések haláltusájának látványa szertefoszlatta a hajdani álmokat, a Dunántúl képzelt csodáit. A dolgok és a jelenségek mélyére nézve lassan kibontakozott a kórkép. Ezek a falvak a „nagy körzetesítés” előtt pezsdülő életet éltek. A mindenható bürokrácia végzett velük. Egy-egy anyaközséghez 2 vagy több községet csatoltak. Megszűntek az iskolák, velük együtt elment a falu szellemi és kulturális élete is. A központi f ejleszAz írás szerzője tési alap nagy részét az anyaközség használta és használja fel. Szolgáltatás úgyszólván nem létezik, az áruellátás legtöbb helyen akadozik, és a lakosság ügyes-bajos dolgaiknak intézése végett a távoli körzeti központba kényszerül eljárni. Ámbár a legtöbb ilyen kis településnek van egy-egy elöljárója, de ők e funkcióból származtatható egyéni haszonszerzésen túl alig tesznek valamit a település érdekében. A minap számoltuk meg az egyik ilyen gyarmati sorsban élő község lakóinak kor szerinti megoszlását. Kiderült, hogy kétszer annyi a munkaképtelen idősek száma, mint az aktív keresőképeseké. Nem csoda! Hiszen a falu egyetlen közkútja is olyan állapotban van, hogy egy- egy kiadós zápor után annak vizében megáll a kanál is, a beömlő hordaléktól, udvari trágyáiétól. Egyetlen születésre 8—10 haláleset jut. Mondják, hogy „hej, más volt ott az élet, amikor a falu még nem lett gyámság alá helyezve!!” De ez akkor volt, és mi lesz ezután?! Hogy az ilyen falvak belátható időn belül egyáltalán talpra állhassanak — képtelenség! Hiszen a megfogyatkozott, fizikailag, szellemileg, anyagilag tönkrement község önerőből már nem bír életre kelni. Mégis tenni kellene valamit. A leválasztás már mit sem használna. Esetleg: ha a kormányzat közvetlenül kézbe venné e települések sorsát, és azok megtartása érdekében központi fejlesztési ialapot hozna létre, megszüntetve az anyaközség felügyeleti jogát. Akárhogy is van a dolog, tény, hogy a megoldással tovább késlekedni annyi, mint a nemzet kihalásának útját egyengetni. Dávidesz György Kisasszond, Kossuth u. 23. (Igényes stílusa, őszinte aggodalma miatt szívesen adjuk közre Dávidesz György írását, még akkor is, ha a kis települések elöljáróit elmarasztaló megállapítását nem tartjuk helyénvalónak. Mert az nem minden elöljáróra jellemző. Szívesen közlünk hasonló szellemű, s főleg kis települések javát szolgáló, tapasztalatokat közreadó írásokat. A szerkesztő.) Fotó: Kovács Tibor ENGEDMÉNYES VÁSÁR KAPOSVÁRON, az Ady E. utcai vasboltban! Black and Decker fúrógép Blacka and Decker sarokcsiszoló Black and Decker gyalu Black and Decker vibrációs csiszoló ROBI 56 kapálógép RK 41 kapálógép RK 02 fűnyíróadapter ETNA 52 gázkonvektor (köményes) 5 400 Ft helyett 4 500 Ft 6 800 Ft helyett 5 700 Ft 7 100 Ft helyett 5 900 Ft 6 800 Ft helyett 5 700 Ft 21900 Ft helyett 17 400 Ft 16 000 Ft helyett 12 800 Ft 7 700 Ft helyett 6 300 Ft 8 850 Ft helyett 7 100 Ft valamint számos egyéb vasárut kínálunk engedménnyel — amíg a készlet tart! OTP-ügyintézés a helyszínen! Telefon: 82/21-707 (107290) KÖZLEMÉNY a kéttannyelvű gimnáziumba jelentkezettek felvételi vizsgájáról A Művelődési Minisztérium középfokú nevelési főosztálya tájékoztatja az érdekelteket, hogy a november 27-én, hétfőn 10 órakor kezdődő felvételi vizsgára azokat a kéttannyelvű gimnáziumba jelentkezetteket is várják, akikhez bármilyen okból a behívólevél nem érkezett meg. Mindazok, akik ezt a levelet nem kapták meg, az alábbi iskolák egyikében jelentkezhetnek a vizsgára jelentkezési lapjuk másodpéldányának és diák- igazolványuk bemutatásával: Budapest: Körösi Csorna Sándor Gimnázium, 1033 Bp„ Szentendrei út 83. és Kulich Gyula Szakközépiskola, 1084 Bp., Rákóczi tér 4. Miskolc: 114. Számú Szakmunkásképző Intézet, 3534 Miskolc, Gagarin u. 54. Pécs: Kodály Zoltán Gimnázium, 7629 Pécs, Dobó István út 35—37. Nyíregyháza: Kossuth Lajos Gimnázium, 4400 Nyíregyháza, Vörös Hadsereg útja 17—19. Győr: Kazinczy Ferenc' Gimnázium, 9021 Győr, Eötvös tér 1. Szeged: Deák Ferenc Gimnázium, 6723 Szeged, József Attila sugárút 118—120. Szolnok: Varga Katalin Gimnázium, 5000 Szolnok, Szabadság tér 6. PIACI KÖRKÉP Sokadika Fázós reggelen lassan induló felhozatal jellemezte tegnap a kaposvári piacot. Inkább csak a megszokás késztetett sok árust a megjelenésre, a naptár ugyanis már sokadikét mutatott. A tojásvásár is inkább csak két-három árus versenye volt, hiszen 10 fillérnyi különbségért nem mentek tovább a vevők. A barna héjú, I. osztályú tojásért csak 3,80-at kértek; fehér héjút 3,50-ért is vehettünk. A jércetojás 3-ért, 3,20-ért várt kispénzű vásárlóra. Nagyon szép kiállításban láttunk ínycsiklandozó sampinyont és laskagombát is — a korábbi hetekhez képest változatlan áron. Zöldségféléből igazán szépet inkább csak a magánkereskedőktől vehettünk. A káposztát 8 forintért, a kelkáposztát 14-ért adták. A burgonya és a hagyma is tartja az árát: 15- ért és 10 forintért azonban a javából válogathattunk. Fagy elől mentett sóskát, spenótöt már csak mutatóban láttunk. Eltűnőben a karfiol is. Száraz babot, fehéret és tarkát, valamint dióbelet csak kis tételékben árusítottak. A néhol kapható darált pirospaprika kilóját pedig már 450 forintra tartották: Nemigen tolongtak a vásárlók a halárudák előtt sem, pedig szemrevaló pontyokat kínált a Halért. A magánkereskedő választéka a szokásos bőségű volt; keszeget azonban csak fa- gyasztottan tudott ajánlani. Szégyenlősen húzta meg magát az a pár szál kései krizantém, ami valószínűleg egy vödör vízben bontott szirmot. Annál szebb volt a kínálat — Emmáknak, Katalinoknak — szegfűből. Visszavonhatatlanul a küszöbön a tél. A tegnapi piaci nap talán utolsó szenzációja volt az a halom mentett paprika, amelynek kilóját 80 forintért adták és vették. Már csak ételízesítőnek ... (Mészáros) FAGYOS PIAC SIÓFOKON A gyanútlan érdeklődő meglepődik, ha szerdán reggel háromnegyed nyolckor a siófoki vásárcsarnok üvegajtaján belép. Azt sem tudja, jó helyen jár-e, hiszen a várt vásári kavargásnak nyoma sincs. Mindössze 2— 3 asztal mögött lát fagyos- kodó eladót, a többi asztalon ruhákkal takart zöldségek, gyümölcsök halmazai maradnak rejtve a kutató szem elől. Rúdra fűzött fok- hagymakötegek árválkodnak az elhagyott pultoknál, jelezve: a hideg „befagyasztotta” a piacot, amely — a jólértesültek szerint — csak a „nagypiaci napokon” tehát kedden és pénteken mutat nagyobb forgalmat. E sikertelen körút után sem adhatjuk fel a további ,,piackutatást”, hanem indulunk az „igazi” piactérre. Ott már jóval nagyobb a nyüzsgés. Igaz, hogy a betonasztalok nagy részét ruhák, cipők, lámpák, limlomok, csiricsáré holmik borítják. Az eladók pedig tört magyarsággal mondják: — Minyimum zász forint ... A „lengyel piac” peremén találunk néhány — szintén didergő — őstermelőt is, aki reggel héttől vacog a hidegben, hogy kertje gyümölcsét, zöldségét eladhassa. Piaci körképünk akkor kezd piaci körképpé válni, amikor beszédbe elegyedünk két eladóval. — Itt a két fej káposzta; egy húszasért odaadom — mondja Hengli Jenő. — A starking alma két és fél kiló lehet, ezt így megkapja egy ötvenesért. A tojás darabja 5 forint, de köztük soknak két sárgája is van. Egy zöldségcsokor 10, egy krizantémcsokor pedig 20 forint. Egy szál vörös rózsa 5 forintba kerül. Az árak kellőképpen lefagyasztják az ember ajkáról a mosolyt. De nem any- nyira, hogy a szomszédban ne kérdeznénk meg Né- methné Papp Évától: — ön szerint miért az egyik legdrágább piac még télen is a siófoki ? — Télen kevés itt a munkalehetőség, és nagyon sokan rászorulnak, hogy kijöjjenek terményeiket eladni. Vannak olykor értelmiségi munkát végzők is: tanárok, műszaki szakemberek, akik nem szégyellnek itt árulni. A férjem fűtő, a hatezer forintjából a két gyerekkel hogyan tudnánk megélni? Én a 73 éves édesanyám terményeit is árulom, most csak alkalmanként. Az igazi árakról majd januárban érdeklődjön! Akkor már én is főállásban járok ki. Szabadáras lesz a mező- gazdasági termék: akkor kell majd megnézni, hova kúsznak fel az árak Én a dísznövénytermesztő technikusi oklevelemmel nem tudok mihez kezdeni Ha egy nap reggeltől délutánig 7—800 forintért el tudok adni árut, már jó napom volt Most 10 és 8 forint a húsos paprika darabja, a burgonya kilója 15, a lila hagymáé 30, a vöröshagymáé 20, a dióbélé 360 r forint. Tudom, hogy nem olcsó, de valamiből meg kell élnünk. — Alkudni lehet? — Van, aki alkuszik, és van, aki nem. Jóllehet szerintem az alku a piac csín- ját-bínját, hangulatát adja. (Gyarmati)
