Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

2 Somogyi Néplap 1989. november 16., csütörtök Képviselők a költségvetés irányelveiről (Folytatás az 1. oldalról.) lió dollárral kellene leszorí­tani, s meg kell szüntetni a jelenlegi 1,3 milliárd rubeles szocialista külkereskedelmi többletet. Az államtitkár fontosnak tartotta a gyengén gazdál­kodó vállalatok felszámolá­sát, szükségesnek ítélte a tulajdonreform mihamarab­bi bevezetését, a privatizá­ció gyorsítását. Surányi György nem rejtette véka alá, hogy ami hibát az el­múlt négy évtized alatt el lehetett követni, azt az or­szág megtette. Furcsának nevezte, hogy a gazdaság mély, súlyos válságáról be­szél mindenki, a fogyasztás ugyanakkor mégis 4 száza­lékkal növekszik. Kunos Péter pénzügymi­nisztériumi államtitkár a kormány előtt álló lehető­ségeket fejtegette. Szerinte a kormány akkor tisztessé­ges, ha nem hagyja a kö­vetkező kormányra a gon­dokat, s vállalja a mostani nehéz döntéseket. A vitában felszólaló kép­viselők többsége egyetértett abban, hogy a jelenlegi kor­mány semmivel sem hozott kevesebb rossz döntést, mint a korábbiak. A kormányzat hibájaként rótták fel, hogy a halaszthatatlan intézkedé­seket akkor teszi meg, ami­kor már „ég a ház”. Mások azt kifogásolták, hogy a ma­gyar gazdaság megítéléséről, egymásnak ellentmondó hí­rek, elemzések látnak nap­világot, a lakosság ninc= tisztában a valós helyzettel. Ezután a bizottságok tag­jai meghallgatták Somogyi Lászlónak, a Budapest—Bécs V i 1 á gkiá 11 ítá s k o r m án ybi z ­tosának tájékoztatóját a vi­lágkiállítás előkészületeiről. A képviselők vita nélkül vették tudomásul a tájékoz­tatót. és ezzel az együttes ülés befejeződött. Gorbacsov­beszéd a diákfórumon Tetőfokára hágott a fe­szültség a Szovjetunióban — állapította meg szerdán Mi­hail Gorbacsov, az országos diákfórumon felszólalva. A szovjet államfő és pártvezető úgy fogalmazott, hogy mos­tanra a végletekig kiélező­dött a régi és az új ellenté­te. — Az októberi forradalom nem hiba volt, sem pedig történelmi véletlen, hanem világtörténelmi áttörés a jövő felé — mondta a szov­jet diákság képviselői előtt a moszkvai ifjúsági palotá­ban. Történelmi visszate­kintésében a sztálinizmusról azt mondta, hogy eppen lé­nyegéből, humanista tartal­mából forgatta ki a marxi és lenini szocializmuskon- cepciót. A pangás korának fő vétkét a műszaki-tudo­mányos forradalom elsza­lasztásában, a Szovjetunió technológiai visszamaradá­sában jelölte meg. A peresztrojka fő irányá­nak a tulajdontól, a hata­lomtól és a kultúra kincsei­től való állampolgári elide­genedés megszüntetését ne­vezte a legfőbb szovjet ve­zető. „ADJ KIRÁLY DEMOKRÁCIÁT!” A jordániai választásokat csak a jordániai politika szemszögéből lehet megítél­ni. Igaz, a nyolcvan képvi­selői mandátumért végül is 649 képviselőjelölt versen­gett (közöttük először tizen­két nő, de egyiküket sem választották meg), hivatalo­san nem indultak pártok s inkább személyek vetélked­tek. Valójában bonyolultabb a helyzet, s -kirajzolódtak bi­zonyos erővonalak. A legna­gyobb sikert a különböző iszlám fundamentalista irányzatok érték el. A Mu­zulmán Testvériség, amelyet betiltottak az országban, jó­tékonysági szervezetként je­lentkezett, s akár minden negyedik helyet is magáé­nak mondhat a nyolcvan tagú képviselőházban. A pa­lesztinok noha a lakosság csaknem fele palesztin szár­mazású — közvetlen jelölést nem tettek, a Felszabadítási Szervezet szándékosan ke­rülte ezt. Izraelben ugyanis gyakran állítják, van már palesztin állam, s ez Jor­dánia, márpedig egy palesz­tin list* óhatatlanul ezt az érzést erősítené. Azért akad­tak a PFSZ-hez közelálló jelöltek, hatan Havaimé De­mokratikus Frontjához kö­tődtek, vagy nyolcán az il­legalitásból kilépő kommu­nistáikhoz. Voltak a baathis- tákhoz, valamint az arab nacionalista irányzatokhoz húzó indulók is. A mandá­tumok 23 százalékát külön­ben keresztény, beduin és a cserkesz lakosság küldöttéi­nek tartják fenn, noha ará­nyuk csak 10 százalék. Vi­szont különösen királyhűek. Az új parlament összeté­telénél ezért érdekesebbek a választás körülményei. Az utolsó általános választáso­kat 1967 áprilisában tartot­ták, tehát még a júniusban Izraelhez került Ciszjordá- nia részvételével. A parla­mentet 1974-ben feloszlat­ták. 1984-ben pótválasztá­sokkal kiegészítve újjáalakí­tották, majd tavaly végleg szélnek eresztették. Most először választanak tehát törvényhozást kizárólag a Jordán keleti partján. Ez a törekvés egybeesett a szükséghelyzettel: az idén áprilisban a gazdasági elé­gedetlenség politikai mozga­lommá csapott át Jordániá­ban. A másik part felkelé­sére célozva keleti Intifádá- naik nevezték. Ez engedmé­nyekre sarkallta a királyi udvart. Szabadon engedték a politikai foglyokat (csu­pán az a hetven személy van még rács mögött, aki megpróbált fegyveresen át­hatolni a megszállt terüle­tekre) ; lazítottak a sajtóel­lenőrzésen; kiírták a válasz­tásokat. A kampányban sok olyas­mi elhangzott, amiért egy éve még szigorított börtön járt volna. (Egyetlen példa az ammani lapok beszámo­lója alapján: a főváros ötö­dik választókerületében az egyik jelölt, Ali Sleiman banktisztviselő így szólt a hallgatóságához: — „Miért nem szabad nálunk hango­san és szabadon gondolkod­ni?”) Közben kormányfők és miniszterek sűrűn cseré­lődtek, de a nagy túlélő (fi­zikailag a kilenc merénylet, politikailag a válságszaka­szokat tekintve), az ország kulcsfigurája, Husszein ki­rály maradt. Sőt a jelek szerint meg­erősödhetett. A lakosság lát-, háttá az „Adj király de­mokráciát!” elnevezésű jor- dániai játék sikerét s az új parlament tagolatlansága, szétszórtsága nyilván felér­tékeli az uralkodót, mint nemzeti intégrációs vezetőt. A szelet mintha kifogták volna a vitorlából, de ez a szél aligha szűnik meg fúj­ni. Az igazán nagy kérdés, hogy mi következik most a választások nyomán. Meny­nyire izmosodnak a demok­rácia hadállásai, lehet-e a folyamatokat szigorúan el­lenőrzött vágányokon tarta­ni. Ráadásul Jordánia belpo­litikai krízisei mindig a tér­ség, a Közel-Kelet széleseb­ben vett válságán belül bon­takoztak ki, s nem elválaszt- hatóak a palesztin proble­matikától sem. Réti Ervin A VORKUTAI BÁNYÁSZOK ULTIMÁTUMA Az MSZP elnökségi ülése Túszszabódítás Cseljabinszkban Ultimátumot intéztek a vorkutai sztrájkoló bányá­szok a szovjet kormányhoz — jelentette kedd este a TASZSZ szovjet hírügynökr ség. Csak akkor veszik fel a munkát, ha a kormány előbb teljesíti anyagi és po­litikai követeléseiket. A tömegkommunikációs intézmények a nemzet tulajdonát képezik .. A szovjet rendőrség és a KGB közös operatív cso­portja fegyveres akcióval túszokat szabadított ki szöikni készülő fegyencek karmaiból Cseljabinszkban. A drámai esemény hírét — időpontjának megjelölése nélkül — a moszkvai rádió angol nyelvű adása mondta be szerdán. A hét túsz és az operatív csoport tagjai a híradás szerint sértetlenek maradtak. Két túsztartó lőtt sebeket kapott. összesen tízen voltak. A túszokat tervezett szökésük eszközéül akarták felhasz­nálni. A szökni vágyó fe­gyencek lefegyverezték őrü­ket egy óvatlan pillanatban és elvették kulcsait. Beron­tottak a „beszélőre”, és az ott-tartózkodó látogatókat — öt nőt, egy férfit és egy tizenkét éves gyermeket — túszul ejtettek. Szabadon bocsátásuk fejében fegyvert, gépkocsit és vodkát követel­tek. Sikertelen alkudozások után az operatív csoport rajtaütött a gonosztevőkön és három perc alatt ártal­matlanná tette őket. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő .november 14-én megbeszélést folytatott a szovjet fővárosban tartózkodó Roland Dumas francia külügyminiszterrel A sztrájkoló bányászok egy küldöttsége pénteken fog tárgyalni Moszkvában Nyikoiaj Rízskov miniszter­elnökkel. A tömegtájékoztatás esz­közei az elmúlt évtizedek­ben egyetlen hatalmi köz­pont fennhatósága alatt mű­ködtek. Szerkezetük a cent­rális-bürokratikus pártálla­mi irányítás igényeihez iga­zodott. A diktatórikus rend­szerből a demokratikus jog­államiba való békés átmenet haladéktalanul megköveteli a tömegkommunikációs intéz­mények struktúrájának, mű­ködési gyakorlatának gyö­keres átalakítását — han­goztatja az MSZP elnöksé­gének állásfoglalása, amelyet a pártelinökség szerdán meg­tartott ülése után ismertet­tek az újságírókkal a párt székházában. A pártelnök­ség ülését követő, immár szokásossá vált sajtókonfe­rencián Kása Ferenc, elnök­ségi tag, Szandtner Iván, az MSZP választási irodájának vezetője és Tóth András, az országos irodájának vezető­je számolt be a tanácskozás eredményeiről. Kosa Ferenc emlékeztette az újságírókat arra, hogy a nyilvánosság kérdései immár második alkalommal kerül­nek az elnökség elé. A múlt héten megkezdett vita ered­ményeként a pártelnokiség most elvi ajánlásokat dolgo­zott ki a sajtódemokrácia érvényesítése érdekében. Ezek sorában az MSZP ha­tározottan leszögezi azon vé­leményét, hogy a televízió, a rádió, illetve más fontos tömegkommunikációs intéz­mények nem valamely párt, hanem az egész társadalom, a nemzet tulajdonát képezik. Ennek megfelelően kell ki­alakítani a fontosabb mé­diák szervezeti, működési rendjét, felügyeletének mód­ját, műsorpolitikáját. A legfontosabb alapelvek közé tartozik az is, hogy garantálni kell a kommuni­káció szabadságát, az eltérő eszmei-politikai áramlatok és vélemények szabad kifej­tését. Az MSZP elnöksége úgy véli: mielőbb szükség lenne egy átfogó telekom­munikációs törvény kidolgo­zására. Ennek feladata len­ne, hogy szabályozza az in­tézmények, illetve az ott dolgozó munkatársak jogait és kötelességeit, biztosítsa az alkotás, a szólás szabad-' ságát, 'ugyanakkor gátat ves­sen az információs hatalom­mal való visszaélés bármely formájának. A pártelnökség azzal az ajánlással fordul a kor­mányhoz, hogy hozzon létre egy társadalmi bizottságot köztiszteletben álló szemé­lyiségekből, a jelentősebb .pártok és szervezetek kép­viselőiből a telekommuniká­ciós intézmények demokra­tikus átalakításának és mű­ködésének felügyeletére. Fel­hívta a figyelmet arra is, hogy a rendkívül jelentős társadalmi funkciót ellátó tömegtájékoztatási intézmé­nyek számára biztosítani kell a megfelelő anyagi, technikai eszközöket és gon­doskodni kell az ott dolgo­zók erkölcsi és anyagi meg­becsüléséről. Tóth András arról számolt be, hogy az elnökség ülésén terítékre kerültek az erköl­csi tisztaság kérdései is a pártszervezéssel összefüg­gésben. A pártba belépett mintegy 40—45 ezer tag jog­gal elvárja ugyanis, hogy ne kerüljenek a párt soraiba olyanok, akik korábban kompromittálták magukat, visszaéltek hatalmukkal, esetleg gazdasági manipu­lációkban vettek részt. Mind­azonáltal a pártvezetés sen­kit sem kíván pellengérre állítani, ezért azzal a fel­hívással fordul a tagsághoz, hogy maguk a helyi szerve­ződések, alapszervezetek szűrjék ki a párt számára kártékony embereket. Az elnökség megerősítet­te azt a korábbi állásfogla­lást, miszerint az MSZP stratégiai szövetség kialakí-, tására törekszik a szakszer­vezetekkel. Ennek érdekében rendszeres konzultációkat szerveznek. A párt parla­menti csoportját felkérik, hogy vitassa meg a szakszer­vezetek állásfoglalását a parlament elé kerülő kér­désekről, "s képviselje azokat az Országgyűlésen. A nemzeti vagyon védel­me, a vállalati vagyon ki­árusításának megakadályo­zása érdekében az MSZP elnöksége a dolgozók rész­vételét szorgalmazza a tu­lajdonnal, a tulajdonlással összefüggő ügyek rendezésé­ben. Az elnökség részt kí­ván venni az új érdekkép-' viseleti törvény előkészíté­sében is. Napirendre került a párt háttérintézményeinek, kőnk-, rétabban a Politikai Főisko­lának és a Társadalomtudo­mányi Intézetnek a sorsa is. Egyetértés született abban, hogy az állampárt leépíté­se nyomán a Politikai Főis­kolát állami kezelésbe kell adni. Az iskolát azonban olyan formában kell haszno­sítani, hogy az ott felhal­mozott szellemi tőke ne vesszen kárba. Ez érvényes a Társadalomtudományi In­tézetre is, amelyet ugyan­csak állami kezelésbe kíván­nak adni. Az elnökség megvitatta a megyei pártlapok sorsának alakulását, is, erről azonban bővebb tájékoztatást a saj­tókonferencián nem tudtak adni, mivel még nem zárult le a vita e kérdésben. Szandtner Iván a közelgő népszavazással kapcsolat­ban fejtette ki az MSZP ál­láspontját. Elmondta: nem változott a párt értékelése; továbbra is úgy tartják, hogy a népszavazás kierő­szakolt, felesleges, a koráb­bi megállapodások megtor­pedózására irányul. Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök november 14-én Dzsa- vaharlal Nehrunak, a független India első miniszterelnöké­nek a sírjánál tiszteleg. Nehru, Radzsiv Gandhi nagyapja száz évvel .ezelőtt született Uttar Prades államban VÁLASZTÁSOK JORDÁNIÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents