Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-15 / 271. szám

Somogyi Néplap 1989. november 15., szerda OTTHON ES CSALÁD Megérkezett az igazi ősz, előkerülnek a kabátok, csizmák, dig divatosak férfiaknak, nőknek egyaránt. Felvételünk bemutatón készült . A ballonkabátok még min- a kaposvári sétálóutcái divat- (Fotó: Jakab Judit) „NINCS EGY RONGYOM...” Tél kezd ettől tavaszkezdetig Lessük a meteorológiai je­lentéseket, s már egyre ke­vésbé reménykedünk: visz- szavonhatatlanul közeleg a tél! Nyári holmijaink még ott sorakoznak a szekrény­ben, de már csak a helyet, foglalják. Előkerülnek a me­legebb ruhák, kabátok, pu­lóverek, zártabb cipők és csizmák, költött sálak vagy sapkák, szőrmega'llérok ... Aki tavasszal gondosan rakta el a téli ruhaneműt, azt most sem érheti meg­lepetés: nem száll ki belőle molyfel'hő, nem deformáló­dott el a csizma, nem hú­zódott ki a szál a drága kö­tött holmikból, s a szőrme- gallár sem lett olyan, mint egy vedlett macska. A. nyári ruhaneműt is gon­dosan kell tárolni, különben tavasszal igazzá válhat a mondás: „nincs egy ron­gyom, amit felvegyek!” A kis lakásokban — s ezek vannak többségben — nincs annyi hely, hogy minden évszakra való ruhát-cipőt a szekrényekben tároljunk. A használaton kívüli bőrön- dök-dobozok őrzik ruhane­műnket — télkezdettől ta­vaszkezdetig. A ruhák, cipők helycseré­je előtt azonban minden el- tevésre alkalmas holmit alaposan át kell vizsgálni. A nyári ruhákat ki kell mos­ni (vasalni nem fontos, hi­szen úgyis összegyűrődnek), meg kell rajtuk erősíteni a majdnem leeső- gombokat (mert ha az elpakolásnál el­vesznek, tavasszal biztosan nem találjuk, s kicserélhet­jük az összes gombot!), a zsebekből ki kell szedni mindént (mert az egész bő­röndöt feltúrhatjuk, ha va­lami fontosat bennük ha­gyunk) ... Az elrakott ru­hák közé érdemes selyem­papírt simítani, s a ruhákat olyan ügyesen összehajto­gatni. hogy a lehető legke­vésbé gyűrődjenek. A nyári cipőket éppúgy kitisztítva és — ha szüksé­ges — papírral formára kitömve kell elrakni, mint annak idején a télieket. A nyári cipők és nyári táskák legtöbbje műbőrből készül, és világos színű. A műbőr­nek pedig az a tulajdonsá­ga1, hogy könnyen elszínező- di'k, vagy. — akaratunk el­lenére — mintás lesz. Vi­gyázzunk tehát, hogy eze­ket a műbőrholmikat ne rakjuk el színes-mintás mű- anyagtasakokba, mert kü­lönben tavasszal töredékes „reklámszatyrokban” járha­tunk... Puha, mosott ron­gyok, használaton kívüli pe­lenkák, szétmállott lepedők darabjai védhetik egymás­tól cipőinket és táskáinkat. Ahol növőfélben lévő gye­rekek vannak a családban, ott arra is kell gondolni, hogy az idei nyári ruha jö­vőre talán már szűk, vagy éppen rövid lesz. Ebben az esetben — még a ruha ki­mosása előtt — fejtsük fel az oldalvarrásokat vagy a felhajtást, hogy a résekben megbúvó piszok eltűnjön, s tavasszal már szinte észre se vegyük, hol is volt vala­ha... A családtagok fürdőru­háit, fürdőnadrágjait a töb­binél is alaposabban mossuk 'ki, hiszen a strandolás so­rán szinte beléjük ivódott a napollaj, s ennék jellegzetes szagát átveheti a többi hol­mi. A strandruhákat aműgy- is jó külön eltenni, hogy a kezünk ügyében maradja­nak : hátha... hátha télen is kedve szottyan valakinek elmenni egy fedett uszodá­ba, „lehúzni” néhány hosz- szat! Az uszoda nem olcsó mulatság, nem is mindenki­nek van rá lehetősége, s uszoda sincs minden utca­sarkon, faluszélen... De aki teheti, az menjen el té­len is fürödni, úszkálni, fel­frissülni ! Vannak olyan nyári hol­mik, amiket nem kell elten­ni, mert télen is használha­tók. Egy-egv kifakult, vagy agyonmosott póló, egy-egy pár öreg nyári zokni, egy- egy színéhagyott ing, blúz vagy ruha még nem feltét­lenül a szemetes kukába való: takarítani, kocsit sze­relni vagy mosni, csizmába felvenni még jó! Burgonyás kolbászpogácsa Hozzávalók: 40 deka bur­gonya, •20 deka puha füs­tölt kolbász, 2 tojás, 1 evő­kanál reszelt vöröshagyma, só, őrölt bors, 1 csokor pet­rezselyem, zsemlemorzsa; a sütéshez olaj. A burgonyát héjában meg­főzzük, megtisztítjuk és át­törjük. Hozzákeverjük a megdarált kolbászt, a hagy­mát, borsot, tojást, az apró­ra vágott petrezselymet, és annyi zsemlemorzsát, hogy összeálljon. Pogácsákat for­málunk belőle, zsemlemor­zsába forgatjuk, és bő, for­ró olajban kisütjük. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Apró emberi örómSk „Minek örüljek?! Munka, gond, baj, nélkülözés...” Hát igen, mostanában több a baj az életünkben, mint az öröm, hiszen még erő­sebb lett a „hajtás”, na­gyobb a létbizonytalanság. Minek is örülhet az em­ber? Minden hasznosnak, jónak, szépnek, amely hoz­zásegíti anyagi jólétéhez, kellemes testi és lelki köz­érzetéhez, erkölcsi egyensú­lyához, pozitív önértékelésé­hez. Vannak testi és lelki örömök, szellemi, esztétikai, erkölcsi örömök. Vannak nagy és kis örömök. Az öröm az isten ajándéka, „égii szikra”, ahogy Schiller megénekelte; pszichológiai­lag: egy pozitív érzelem. Közel áll a fennkölt és ti­tokzatos boldogság fogalmá­hoz, de öröm az is — régi kedves kollégámtól tanul­tam —-, ha kavics töri a lá­bunkat, és végre kirázhat­juk a cipőnkből. A pszichológia nagy je­lentőséget tulajdonít az örömnek. Freud személyi­ségelméletében az egyik leg­fontosabb emberi mozgató­erő az örömkeresés; ösztön­énünket az örömelv vezérli a különféle szükségletek ki­elégítésében. Ennek határt szab a1 külvilág ellentétes érdeke, melyhez az ember TEASZERTARTÁS Olvasmányainkból és filmélményeinkből valószí­nűleg ismerős a japán tea­házak hagyományos tea­szertartása. Jól tudjuk, mi­lyen sok teát isznak a kí­naiak, s mennyire „szent dolog” Angliában, illetve az angolszász országokban a „five o’clock tea”, vagyis az ötórai tea időpontja. örömteli dolog, hogy nap­jainkban hazánkban is egy­re nagyobb tömegeket hódít el a feketekávézástól a teá­zás „szertartása”. Egy vala­mirevaló üzleti tárgyalásnál már megkérdezik a vendé­get: kávét vagy teát óhajt inni, s ha barátokhoz me­gyünk látogatóba, a legtöbb helyen megválaszthatjuk, mi kerüljön a csészénkbe. Teázunk, ha fáj az epénk. Teázunk, ha fogyókúrázni szeretnénk. Teázunk, ha nem gyógyszerekkel kíván­juk csökkenteni a vérnyo­másunkat. Teázunk, ha kö­högés, vagy nátha gyötör ... A kamillatea, a hársfatea, a borsmentatea, a csipkebo­gyótea már régóta ilmert és kedvelt házi gyógyszer, s ezek mellé napjainkban egy­re több újfajta tea, illetve teakeverék sorakozik fel, nem is beszélve az import­teák sokaságáról, a fekete- és a zöld-jeafüvekről, mos­tanában pedig az egyre nép­szerűbb gyümölcsteákról és -keverékekről. A tea élvezeti cikk, de egyben az egyik legtermé­szetesebb gyógyszer is. Ez az a „divat”, amely feltétel nél­kül támogatható, nemre és életkorra tekintet nélkül hasznos, s a kávéhoz vi­szonyítva jóval olcsóbb is. Vannak, akik valóban „szertartásosan” teáznak, vigyáznak a forrázóvíz hő­fokára, pontosan kimérik, mennyi teafüvet használnak egy-egy csészényi italhoz, s a világ minden kincséért sem tennének semmit az aranyló sárgás-barna teába. Hagyjuk meg őket hitükben, , s ha most próbálunk áttér­ni a kávéról a teázásra, pró­báljuk ki, nekünk melyik ízesítés a legmegfelelőbb. Cukor vagy szaharin, cit­romlé vagy — angolosan — néhány cseppnyi tej. Min­denki a saját szájíze szerint készítheti el a teáját, csak az a lényeg, hogy ne ve­gyük el túlságosan a tea ter­mészetes ízét és aromáját. Vigyázat! A téli hónapok­ban hiába csavarunk a for­ró teába sok-sok citromot, ettől nem várhatjuk,- hogy megvéd bennünket a meg­fázástól: a citromlében lévő C-vitamin a forró folyadék­ban elveszíti gyógyhatásút. Akkor inkább igyunk csip­kebogyóteát, az önmagában is nagyon sok C-vitamint tartalmaz. Az sem mindegy, hogy mi­lyenre főzzük-forrázzuk a teát. A világos tea szinte korlátlan mennyiségben iható. Nemhiába itatják ilyennel a szomjas csecse­mőt, vagy a kiszáradásra hajlamos beteg embereket. A sötétre, szinte sűrűre fő­zött teában viszont csaknem annyi izgató anyag van, mint a kávéban. Tehát aki nem tud aludni egy este megivott feketétől, az vacso­rához is csak könnyű, vilá­gos teát igyon. Manapság egyre több a tasakos-filteres teakínálat. A család reggelijénél vagy va­csorájánál — ha például né- gyen-öten ülik körül az asz­talt, s mindenki teázik — elég két tasaknyi teát kör­beadni. A már használt, filteres teát nem jó újra forrázni, mert ízét-zamatát veszti. Ha valaki egyedül él — például nyugdíjas — a reggeli teázás mellé készít­sen magának még “gy-kél nagy bögre teát, s napköz­ben, hidegen, víz vagy üdí­tő helyett is ezt iszogathat­ja. Egészségesebb, mint a mesterséges tartósítókkal készített szörpök, vagy a szénsavas italok. Az élelmiszerek drágulá­sának idején a vendéglátás­ban is segítségünkre van a jó öreg tea! Feltálalhatunk mellé kekszet, sós vagy édes aprósüteményt, olcsón és há­zilag elkészített szendvicse­ket — senki meg nem szól­hat érte! Legfeljebb amikor majd visszahívnak bennün­ket, mi is teát, meg valami rágcsálnivalót kapunk A vendéglátásban amúgy sem egymás „túllicitálása” a fontos! Teázás közben is na­gyon jól lehet beszélgetni. Csak ki kell próbálni! iStilizált magok Nagyobb terítő, függöny alsó szegélye, párna, felső­ruha, oldaltarisznya stb. díszítésére alkalmasak a stilizált virágok, amelyeket egymás mellett váltogatva, vízszintesen — vagy az igény szerint függőlegesen — raj­zolunk elő a kívánt kelmé­re. A motívumot laposöltés, száröltés és slingelő öltés váltakozásával, perié fonal­lal hímezzük. célszerűen alkalmazkodik (ez a realitáselv), ezen fe­lül erkölcsi meggondolások is fékezik a gátlástalan örömszerzésben (ez a felet­tes én tartománya). A pszichológusok azt sze­retnék, ha a gondtalan gyer­mekek és az érett felnőttek egyaránt eleget örülhetné­nek; az öröm valóban fontos a pillanatnyi testi-lelki egyensúlyhoz, sőt, az egész­séges személyiségfejlődéshez is. Mit tehetünk viszont, ha gondok-bajok felhőzik egün­ket? Ha bizonyos nehézsé­geinket nem tudjuk legyőz­ni, bizonyos problémákat nem vagyunk képesek meg­oldani? (Bár ne felejtsük, mindig többféle megoldás létezik, mint első látásra gondolnánk!) Minek örül­jünk? Az Egészségügyi Világ- szervezet (a WHO) megha­tározása szerint a lelki egészségnek egyik legfonto­sabb ismérve: a munka- és örömképesség. Ez azt jelen­ti, hogy az öröm képessége bennünk gyökerezik, az öröm belőlünk is fakad! A kívül­ről jövő hatás csak fellob- bantja a bennünk hunyorgó parazsat. Akiben az erőseb­ben izzik, annak apróbb fu­vallat, enyhébb melegség is elég, hogy fellángoljon, és — képletesen — köd, eső sem oltja ki „parazsát” egy­könnyen. örülni — tanulni kell. Ha az anya minden apró lehe­tőséget megragad — a me­leg fürdővizet, a cica ját­szadozását —, hogy örülni tanítsa gyermekét, akkor jó alapot épít. Ezt folytathatja az iskola, a felfedezés, a problémamegoldás, a tudás örömével, az esztétikai él­ményekkel, az apró alkotá­sok és versengések nyújtot­ta örömökkel. Ha ki nem öli a fiatalságból a társada­lom — a lehetőségeknél jó­val magasabb igények, az elégedetlen, elfásult, cinikus „ideálok” és a kiábrándult felnőttek — akkor a nehéz­ségek ellenére is örömteli élet várhatna rájuk, még ha apró örömökkel is. Mit tegyünk tehát, hogy örülhessünk ma és holnap is? Természetesen arra kel­lene törekedni, hogy minél több, minél nagyobb való­ságos örömünk lehessen — de addig is, és azalatt is, önmagunkban kell fölszíta­nunk az örömképesség pis­lákoló parazsát, és meg kell becsülnünk a hétköznapok apró kellemességeit, szépsé­geit. Dr. Ignácz Piroska Magánkereskedők, viszonteladók keressék fel a NÍVÖKER KFT. nagykereskedelmi raktárát Kaposváron a Dombóvári u. 1. sz. alatt. Telefon: 82.19-687. Ajánlatunk: svájci, NSZK-beli, holland, francia importból származó bálás ruházati termékek (90 kg-tói — 400 kg-os súlyú bálákban, zsákokban.) Szabadidőruhák, harisnyaáruk, nadrágok. Törzsvásárlóinknak jelentős engedményt iis adunk. Mint mindig .^acsony áraink most'is garantáltak. m NIVOKER KFT NlVÖKER KFT. Kaposvár (141741) Milyenre főzzük, forrázzuk?

Next

/
Thumbnails
Contents