Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-15 / 271. szám

1989. november 15., szerda A gyönyör hamis filozófiája Somogyi Néplap ELŐADÁSOK A TUDÓSKLUBBAN Egészségf történelem,, zene Háromszáznyolcvan gyermek étkezik naponta a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolában. Az ;ebédet a toponári isko­lából szállítják a tavalyelőtt elkészült étterembe és itt por- ciózzák Kiemelt aranydiploma BARCSI SIKER Kiemelt aranydiplomát ért el a barcsi ifjúsági fú­vószenekar az országos minősítő hangversenyen. A mű­sorban először a Bailázs Árpád által komponált Ünnepi nyitány című mű hangzott el, amelyet a szerző Barcs város 600. évfordulója tiszteletére írt a zenekar számára. A kortárs magyar szerzők Balázs Árpád, Hidas Fri­gyes, Kodály Zoltán) művei mellett Charpentier, Mozart, Suppee, Gershwin és J. Strauss egy-egy műve hangzott el. A 15 éve működő együttes Kápolnás Mihály és Szabó István karnagyok vezetésével nagy közönségsikert aratott. Az országos zsűri tagjai: Balázs Árpád Erkel-díjas zene­szerző, Dobos László, a Magyar Néphadsereg főikarmes­tere és Auth Henrik érdemes művész, a Magyar Néphad­sereg nyugalmazott karnagya pozitívumként kiemelte a zenekar kulturált, tiszta hangzását, a helyes szólam­arányokat, az igényes műsorválasztást, a kannagyök jó munkáját és az árnyalt dinamikai megoldásokat. A hangverseny bevezetéseként bemutatkozott az ifjú­sági fúvószenekar utánpótlása, az úttörőzenekar is. Sze­replésével kiváltotta a zsűri elismerését. A barcsi ifjú­sági fúvószenekar e szereplésével bizonyította, hogy az ország legjobb együttesei között van a helye és méltán tart igényt a város és a megye erkölcsi és anyagi tá­mogatására. Az egészség érték Futottak érte Azelőtt a művészfilmek „eladhatóságát” javította némi erotika. Most az ero­tikus filmeket lehet szalon­képesebbé tenni önmagában művészi értékű mozzana­tokkal. Tulajdonképpen már a videókazettákon terjesz­tett pornófilmek is jól meg csináltak. Rendezőik tanul tak Fellinitől, Bertoluccitól vagy Bergmanntól. Hiába a hasonló produkciók verse­nyében is csak minőséggel lehet kasszasikert elérni. A korábbi prűd kultúrpolitika nem tűrte az erotikát, igy azután a nézők tódultak a moziba, ha csak egy mez­telen nő is föltűnt a vász­non. Most szabad a vásár, s egyszerre csak kiderül, hogy e műfajjal hamar el lehet telni. Erre utal, hogy az Emmanuelle című fran­cia filmet — melyet pedig erotikus szencációként ha­rangoztak be — a vasárnap esti előadáson is csak félház előtt vetítették. A korábban tilalmas újdonság keltette kíváncsiság az elmúlt hóna­pok szexis „filmcsemegéi” után már alábbhagyott, s az Emmanuelle nyilvánvalóvá teszi, hogy az erotikus máz alatt feneketlenül üres és silány bögre van. Az unatkozó bangkoki dip­lomatafeleség soványka tör­ténete Just Jaeckin rendező számára csak ürügy a nagy­számú szeretkezési jelenet bemutatására. A néző egyre kényelmetlenebbül érzi ma­gát a különféle nemi szaba­dosságok felvonultatása lát­tán. Néha a zavart leplezni próbáló nevetés töri meg a nézőtér egyébként dermedt csendjét. Még az is, akiben nyoma sincs prűdségnek, vagy aki a filmet mincjösz- sze szexuális Béres-csepp- nek tekinti, hamarosan rá- érez, hogy amit lát, lehan­golóan üres. Nem annyira fizikailag izgató, mint lelki­leg felzaklató. Az érzelmi­leg motiválatlan aktusok so­ra még a kukkolás kétes örömét sem adja. A hősnő a szexuális pót- cselekvések egyre rögösebb útján jut el Marióhoz, akit mindenki — még férje is — az erotika mestereként ajánl neki. Az idősödő férfi, aki egyébre vélhetően képtelen — zavaros ideológiát gyárt a romlottsághoz, s az eroti­kát végsőkig misztifikáló tanai segítségével igyekszik a hölgyet bevezetni az örö­mök végtelen birodalmába. A szex papja az egyik első lecke során egy ópiumbar­langban egy kapatos benn­szülöttel megerőszakoltatja az asszonyt, aki ezután, ahe­lyett, hogy a megaláztatástól és kíntól megsemmisülve menekülne, áhítattal követi tovább mesterét újabb alpá­ri próbatételek felé. Itt rnár az erotikus lát­ványt egyébként igénylő né­zőt is zavarja a jelenetsor végletes valószínűtlensége. Nem lehet nem észreveni, hogy a lila ködös szexfilo­zófia alapjaiban hamis. Az egyik sarkalatos tan, hogy a teljességhez egy harmadik partner is szükségeltetik, csupán a kiéhezettség lázál­maira alapoz, s figyelmen kívül hagyja azt az egysze­rű tényt, hogy az ember ér­zelmi lény, s hogy a szeret­kezés intim örömforrás. Ke­verednek itt a nemi sza­badság és szabadosság, a gyönyör és perverzió fogal­mai. Marió „erőfeszítései” nyomán a történet szerint eredetileg hamvas és hűsé­ges ifjú hitvesből — a film végére — kiégett szexmáni­ás nőstény válik. Filmlevél Mint hírűik, a rókáról már a kilencedik bőrt húzzák le a nyugati filmpiacon. Én már a második részben sem tudnék más folytatást elkép­zelni, minthogy a hősnő be­leőrül perverz játékaiba, vagy épp rádöbbenve élete kilátástalan ürességére, ön­gyilkos lesz. Mert bár e tárgyban szerények a ta­pasztalataim, gyanítom, hogy az életcélpótlékként al­kalmazott nemi öröm olyan természetű, mint a kábító­szer. A bódulatot szinten- tartó adag egyre nagyobb. A partnerek mind sűrűbb cse­rélgetése, a leszbikus szere­lem, vagy a csoportszex után a dolog egy ponton túl nem fokozható. Törvény- szerű a csömör. A rendező láthatóan fittyet hány e könnyen belátható mellék­hatásra, s nyilván az egész nem is érdekli. Ö csak el­adni akar. Pereg a film és egyre nyomottabb hangulatban nézzük az ismételt nekigyür- kőzéseket. Legbelsőbb ma­gánéletünk egyes mozzana­tait látjuk viszont sajátos torzító tükörben fantáziaele­mekkel elegyítve. A párocs­kák e film alatt nem csóko- lóznak, mégcsak meg sem fogják egymás kezét. Zavar­ban vannak. Tudják, a vász­non látott érintés számukra mást, többet jelent, s a tár- talmatlan ösztönéletet lát­va nem merik vállalni, hogy valami hasonlót tegyenek. Mintha sár fröccsenne arra, ami a mindennapokban olyan tiszta, természetes és örömteli. Még a pornófilmek napi fogyasztói sem szóra­koznak jól. Ha ugyanis be­tesznek egy kazettát, egysze­rűen csak izgalomra, gerje- delemre vágynak. Csakhogy ez mozi, igazi film, melytől — legyen a műfáj bármi — gondolatokat, érzéseket, han­gulatokat? is remélünk. Az Emmanuelle legföljebb az üresség érzését képes köz­vetíteni. Ízléstelenséget íz­léses csomagolásban. Bíró Ferenc Kétkedéssel fogadtam azt a hírt, amely sze­rint Messzelátó Káz- mér perifériái lakos száz fo­rintból kétszázat tud csinál­ni — kézrátevéssel. A do­log tisztázása érdekében magához a mesterhez for­dultam. » — Nézze, a hír annyiban igaz, hogy nem én értékelem fel a forintot, hanem maga a páciens, pontosabban an­nak valamelyik halott hoz­zátartozója. __ 99? — Látóm, nem érti... Szóval, jön valaki hozzám, és elmondja, hogy 100 ezer forintnyi tőkéjét szeretné felértékeltetni. Én egy sze­ánszot rendezek neki, s a végén (vagy néhány hét múlva) rájön, hogy a pénze tényleg jobban kamatozik, mintha parlagon hagyta vol­na. — És mi köze van ennek a halottlátáshoz? — Ja, igen! Hókuszpókusz nélkül hihetetlen lenne az egész. Abból a pszichológiai alaptételből indulok ki, hogy mindenki egy más világban szeretne élni, ezért a hozzá­A megyei tudásklub leg­utóbbi ülésén három kiváló szakember, dr. Andrasofsz- ky Barna az orvos, dr. Ma­gyar Kálmán a régész és Zákányi Zsolt a zenepeda­gógus álláspontját ismertet­te a nemzet legfontosabb tennivalóiról. Az idei alko­tói díjak tulajdonosai a magúk szakterületén szer­zett tapasztalatait tárták a klub tagjai elé. Dr. Andrasofszky Barna, a moisdósi tüdőgyógyintézet igazgató főorvosának elő­adásából kiderült, hogy a Morbus Hungaricus elneve­zéssel illetett tüdővészt ma két tévhittel kapcsolják ösz- sze: az egyik az, hogy ez megszűnt betegségnek lenni, a másik pedig, hogy ismét felütötte a fejét. Mindkét állítás igaz, de nem úgy ahogyan eddig beszéltünk róla. Magyarországon évente átlag négyezren betegednek meg. Ezzel az átlaggal Hol­landia, az USA és az NDK után következünk. 1960-ban még 28 600 beteget tartottak nyilván, a számuk 1980-tól lassan csökken. 1954-ben 556 gyermek betegedett meg. Tavaly mindössze 13. A ja­vulás Európában is az első helyet jelenti. — Miért érdemes mégis beszélni róla? — tette fel a kérdést. Azért mert a 18 ezer betegből 190 halt meg 1980-ban, 1987-ben 2, 1986- ban 4, 1985-ben 3. Az utób­bi három évben pedig azért halt meg 9 gyermek, mert nem gondoltak rá, hogy ma is van még tuberkulózis. Mivel kevesebb az újonnan fertőzöttek száma, csökkent a spontán védekezőképesség is. 4000 új megbetegedést rögzítettek, ami azt bizo­nyítja, hogy a BCG Oltások mellett a természetes vé­dettség kialvóban van. Ép­pen ezért nagyon súlyos a betegség lefolyása azoknál, akik megkapták a fertőzést. Kisebb járványgócok is vannak kialakulóban Ma­gyarországon. Mindezek el­lenére a Morbus Hungaricus névvel mégsem a tuberkoló­zist illeti Andrásofszky Bar­na, hanem a megfogant, de meg nem született gyerme­kek számának növekedését. A felsorolt adatok riasz­tóak: 1988-ban 388 ezer gyermek nem születhetett tartozók üzenik meg a tip­peket a másvilágról. Például azt, hogyan lehet kijönni a kisnyugdíjból, milyen árunak „tűrhető” még az ára, ho­gyan lehet megélni a létmi­nimum alatt... — És hogyan? — Azt nem mondhatom el, mert megírja, s akkor le­csap az árhivatal. — Már ne haragudjon, de ez szemfényvesztés! — Egyrészt. Másrészt an­tiinflációs tevékenység, így a kormány stabilizációs programját messzemenően támogatom. Igaz, az állam más eszközökkel dolgozik: leértékelés, ígéretek, köz­ponti áremelés, adórendszer, újabb kölcsönök felvétele stb. — A halottakat azért ki kellene hagyni az egészből. — Ez a körítés feltétlenül kell. Én csak médium va­gyok, az elhunyt apák, anyák, gyermekek szava, meg. 1965—68-ig terjedő időszakban majdnem ugyan­annyi volt a terhességmeg­szakítás, mint ahány gyer­mek megszületett. Egy ké­nyes, de mégsem sürgősen megoldásra váró problémát is felvetett a főorvos: az el­múlt évben az újszülöttek 25 százaléka cigány volt. 20 év múlva várhatóan 70 szá­zalékra nő az arányuk. A legnagyobb gondot az jelen­ti, hogy jó részük genetikai­lag károsodott, méhen .belül sorvadtak, retardáltak. — Katasztrófa előtt ál­lunk — állította a főorvos és állítását dr. Domány Sán­dor, a kaposvári kórház szü­lészetének—nőgyógy ászaié­nak vezetője is alátámasz­totta. Dr. Domány Sándor fel­vázolta az egsészégügy anya­gi és szakmai ellátására vo­natkozó követelményeket is. Azt, hogy az orvosok szá­mát csökkenteni kellene és helyettük a középkáderek működését szorgalmazni. Egy speciális, a terhesség 1—2. napján használatos gyógy­szerrel ki lehetne védeni a durva művi beavatkozáso­kat. Természetesen a jószán­dékon kívül ehhez is pénz kell. Az újszülött csecsemőha­lálozás okaira, genetikai és szociális hátterére dr. Gyó- di Gyula gyermekgyógyász főorvos hívta fel a figyel­met. A jövőnkért és a nemze­tért érzett felelősségről más megközelítésben szólt dr. Magyar Kálmán régész, a megyei múzeum főmunka­társa és Zákányi Zsolt kar­nagy. Dr. Magyar Kálmán az őskortól 1703-ig tartó idő­szak Somogy megyei vonat­kozású régészeti eredmé­nyeiről számolt be tömören és mégis élményszerűen. Az európai rangra emelt Tóth Lajos Általános Iskola ás a Vikár Béla Kórus kar­nagya pedig a zene érzelme­ket formáló és közösségösz- szetartó erejéről beszélt. Ki­emelte: a zene ott hat leg­inkább, ahol minden már nem képes erre. Vörös­marty t idézve vallotta: „Van még lelke Árpád nemzeté­nek.” V. Ä. üzenete viszont szent. Úgyis mondhatnám, hogy spiritisz­ta tevékenységemmel a szo­ciálpolitika egyik formáját valósítom meg. — Igen, de ön félrevezeti az embereket. Megígéri, hogy felértékeli a forintjai­kat, és lényegében nem csi­nál semmit, sőt: biztosan busás honoráriumot kér a szolgáltatásért... — Nézze1 A kormány többször megígérte, hogy nem értékeli le a forintot, nem emeli az árakat, az­tán ... Ami a hálapénzt ille­ti. Én sohasem kérek, ne­kem adnak — ideiglenesen. Ugyanis már az új pénz­nemben kellene a hálájukat leróni, de a fabatkát eddig még nem bocsátották ki, te­hát nekem helyettesítő pénz­ként adják a forintokat, amit majd később átváltok fabatkára. Tudtommal a fa­batkát helyettesítő forintok után nem kell adózni... Salgia Attila Tudjuk ezt mindannyian betegek és leendő betegek, s tudják az orvosok is. Mé­gis miközben Európában 3,5 évvel nő, Magyarországon 1 évvel csökken a születéskor várható élettartam. Mintha sokan a szakembertől vár­nák egészségük fenntartá­sát, ők maguk nem tesznek érte. Ez volt az apropója a kaposvári Egészségvédő Csa­ládi Sportegyesület, a me­gyei Köjál, a megyei tanács sport és egészségügyi iro­dája, a megyei egészségvé­delmi tanács által rendezett újabb egészségnapnak Ka­posváron, 1317 résztvevő jött össze szombaton a megyei Köjál előtt, hpgy az edzettebbek öt, a kevésbé felkészültek és a 14 éven aluliak két kilo­métert fussanak a Lenin, ^ a Május 1., a Kossuth Lajos utca, a Szabadságpark út­vonalon. A futás után a résztvevők ellenőrizhették euteszttel (ez a kilégzett le­vegő térfogatát méri), lépés­teszttel (mennyit emelkedik a percenkéti pulzusszám egy zsámolyra történt többszöri fellépéssel?), vérnyomásmé­réssel, EKG-val egészségük állapotát. Az egészségügyi kultúrá- lódást szolgálta a mozgás­ról, az egészséges életmód­ról és a káros szenvedé­lyekről szóló videofilmek megtekintése, valamint a számítógépes egészségtotó és játék. Közel négyezer forint volt a forgalma az egész­ségügyi könyvek bemutató­jának és vásárának. A Köjál dolgozói egész­ségfejlesztő eszközöket is bemutattak. A súlyzópadot, a görgős kerékpárpadot, a rugós rollert, a súlyzórend- szert a testmozgató kötelet nemcsak az egészségnapon lehet igénybe venni. „Pró­báld ki te is őket szüléid­del együtt!” így szólt a fel­hívás. Díjat kaptak a legtöbb ta­nulót .mozgósító iskolák. Öt­ezer forinttal jutalmazták a kaposvári Kinizsi, három­ezerrel a Berzsenyi, míg kétezerrel a Bartók iskolát, mert 562, 174, illetve 104 ta­nulójuk jött el a rendez­vényre. Vidékről a legtöb­ben, a Íábodi általános isko­lából jöttek, 89-en. A legfiatalabb futó Csapó Péter (2 éves), a legöregebb Szarka Antal (55 éves) volt: 68 ajándékot sorsoltak ki — 30 ezer forint értékben — azok között akik végig fu­tották a távokat. (Balázs) Felértékelés

Next

/
Thumbnails
Contents