Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

2 Somogyi Néplap 1989. október 10., kedd Befejezte tanácskozását az MSZP alapító kongresszusa Az utolsó nap határozatai A szünetben: Kulcsár Kálmán, Németh Miklós, Medgyessy Péter és Hütter Csaba A fellebbviteli bizottság jelentése A Magyar Szocialista Párt kongresszusa hétfői munka­napját is ügyrendi javaslat­tal kezdte, amely azt kíván­ta elősegíteni, hogy a ta­nácskozást még aznap befe­jezhessék. Mivel a kongresz- szus az elfogadott menet­rendjéhez képest jelentős időhátrányba került, a me­gyei küldöttcsoportok veze­tői azt javasolták: az alap­szabály és a programnyilat­kozat után már csak azokat a kérdéseket vitassák meg, amelyekeben a döntést, az állásfoglalást a kongresszus a legfontosabbnak ítéli, a többit utalják át a párt újonnan létrehozandó vezető testületéinek hatáskörébe. Egyben azt is kérték a plat­formoktól: a személyi kér­désekkel kapcsolatban tájé­koztassák a küldötteket, hogy milyen megegyezés, milyen politkai megfontolá­sok alapján állítják össze a vezető posztokra jelöltek listáját. A tárgyalásra javasolt egyéb kérdések közül a leg­nagyobb vitát a munkásőr­ség okozta, Egyesek szerint a munkásőrség létéről vagy megszüntetéséről nem fel­adata dönteni a kongresz- szusnak, hiszen a szervezet­ről- az MSZMP lemondott, igy azt az új párt nem is örökölhette meg, illetve ez a kérdés már amúgy is a kormány hatáskörébe tartó* zik. Mások szerint viszont tisztességtelen lenne ezt a feladatot a kormányra áthá­rítani; de a kongresszus ne határozzon, hanem csak ja­vasolja a munkásőrség tag­jainak, hogy Ők maguk szüntessék meg testületüket. A küldöttek végül is úgy szavaztak, hogy a munkás­őrség kérdésében szükséges­nek ítélik a kongresszus ál­lásfoglalását, Ugyancsak megvitatásra fogadták el a pártvagyon, valamint októ­ber 23-a mint a nemzeti megbékélés napja megítélé­sének a kérdését; nem tar­tották szükségesnek viszont az önkormányzatoknak, a párt és a szakszervezetek viszonyának, illetve a tulaj­donreformnak a külön meg­tárgyalását, Szavazás dön­tött arról Is, hogy — egy indítvánnyal ellentétben —* nem térnek vissza arra: mit ajánl a párt munkahelyi je­lenlétét illetően a tagságnak és az Országgyűlésnek az MSZP. Döntöttek az MSZP vá­lasztási szabályzatáról is. Az elfogadott dokumentum szerint a párttag a választás jogával abban a politikai közösségben élhet, ahová szervezetileg tartozik. Min­den párttag bármely tiszt­ségre megválaszható. Am ki­vételek is akadnak; így az elnökségi tag nem lehet a választmány tagja. A fegy­veres erők és a rendőrség hivatásos állományú tagjai a párt országos és területi szerveiben, illetve a rendőr­ség hivatásos állományú tag­jai a szolgálati helyük sze­rinti közigazgatási egység területén működő pártszer­vekben vezetői tisztséget csak a majdani párttörvény szabályozásával összhang­ban tölthetnek be. A párt tisztségviselője csak magyal állampolgár lehet. Ugyancsak elfogadták a küldöttek a párt tagdíjfize­tési szabályzatát. Ez előírja: a párttagdíj havi összege a párttag és az alapszerveze­te közötti megállapodástól függően 50-től 150 forint lehet. Az 5000 forint alatti nettó jövedelemmel rendel­kezők havi tagdíja 50 fo­rint. A párttagok azonban ennél nagyobb összegű tag- díjfizetésre is vállalkozhat­nak. A pártalkotményt elfoga­dó döntés után Papp Öébor Baranya megyei küldött be­jelentette, hogy — mér az alapszabály adta lehetőség­gel élve — a vidéki mun­kástagozatok és a kongresz- szus munkásküldöttei lét, rehozták a munkástagozatok koordinációs bizottságát, Mint mondotta: céljuk, hogy az azonos élethelyzetü fizikai dolgozók, valamint a velük szimpatizáló pártta­gok számára — alapszerve­zeti hovatartozás nélkül — politlzálésl lehetőséget és fórumot teremteni, Ezek után Pozsgay Imre adott tájékoztatót a prog­ramnyilatkozattal kapcso­latos módosításokról. Ille­tőleg a határozathozatal mi, kéntjéről. A küldöttek a történelmi utunkról szóló dokumentu­mot tudomásul vették, s mi­vel a programnyilatkozat alapkoncepciójától eltérő vé= lemény nem merült föl, igy a kongresszus elfogadta a Magyar Szocialista Párt programnyilatkozatát .s. Egyúttal felhatalmazta az elnökséget az apróbb szöveg módosítások elvégzésére. A dokumentumok elfoga­dását követően — a mun­karendtől eltérően nem sze­mélyi kérdésekkel folytatta munkáját a Magyar Szocia­lista Párt kongresszusa. Be­jelentések következtek; arról tájékoztatták a küldötteket, hogy a Platform az MSZiMP- ért csoport feloszlott, vala­mint az 54 önálló kisiparos és vállalkozói alapszferve- zetet tömörítő szerveződés az alapszabály elfogadásával hivatalosan vállalkozói tago­zatként; a Vidék Esélyegyen­lőségéért, valamint az Ag- rár- és Élelmiszergazdasági Platform pedig — egyesülve — Vidék Agrár-élelmiszer­ipari Platformként működik a továbbiakban. Ezután a küldöttek több­sége (741) úgy döntött, hogy az új párt vezető szerveinek tisztségviselőit zárt ülésen választják meg. A szavazás során a döntéssel 426-an nem értettek egyet, 22-en tartózkodtak. Ezt követően Vitányi Iván ügyrendi javaslatot tett, Mi­vel a küldöttek arról érte, sültek — mondotta —hogy Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Németh Miklós között „színfalak mögötti tárgyalások folynak", sőt egyesek szerint bizonyos el­lentétek Is fölmerültek, ezért szükségesnek látta e híresz­telések tisztázását. Azt kér­te: a személyi döntések meghozatala előtt az érintet­tek a küldöttek előtt számol­janak be megbeszéléseik lé­nyegéről, A kongresszus a javasla* tot elfogadta; erre a tájé­koztatásra a zárt ülésen ke­rült sor, Balogh Sándor, a fellebb­viteli bizottság elnöke hang­súlyozta, hogy a fellebbvl- tell bizottság Ilyen nehéz helyzetben még soha nem volt, hiszen a testületet még az MSZMP kongresszusa erősítette meg, s most a Magyar Szocialista Párt kongresszusa határoz beszá­molójáról. Balogh Sándor elmondta, hogy a testület összegezte a kongreszushoz érkezett ké­relmeket. Eszerint 99-en kérték sérelmeik orvoslá­sát, 59-en föllebbeztek párt­fegyelmi ügyükben, 34-en párttagságuk keltének mó­dosítását kérték, ketten párttestületi döntés felütbl- rálatát igényelték, s érkezett ttégy olyan ügy is, amely nem tartozik a bizottság ha­táskörébe. A bizottság 82 Ügyet vizsgált meg, 80 eset­ben tudott állást foglalni, s javasolta, hogy a többi 19 kérelmező ügyét utalják a megválasztandó . Országos Egyeztető Bizottság hatás­körébe, A bizottság munkáját ve­zérlő alapelvekről szólva Balogh Sándor hangsúlyoz­ta: a kongresszuson Is több­ször elhangzott, hogy az új párt csak tiszta, szinte ma­kulátlan embereket vállal­hat. A valóságban azonban Ilyenek nincsenek, A testü­letnek ezért minden ügyben mérlegelnie kellett a hibák súlyát és következményeit, a károkozás társadalmi-po­litikai hatásait, Ugyanazon súlyú, jellegű cselekmények esetében Is másként Ítélt meg a párttagság, Illetve a közvélemény a vezetőket és a beosztottakat. A múlt po­litikai hibáiért nem lehet egyformán felelőssé termi a döntéshozókat, a döntést közvetlenül előkészítőket és azokat, akik— bízva a párt­vezetés döntéseiben — vég­rehajtották a határozatokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki is mentesülhet­ne a múltjával való szem­benézés, a felelősség alól. A jelenlegi átmeneti helyzet­ben azonban több toleran­ciára, türelemre van szük­ség egymás iránt. Egy többpártrendszerű jogállamban a vezetőknek és a párttagoknak egyaránt ki kell állniuk az erkölcsi pró-, bát, A felélőseég kérdését nem szabad csak jogi és pártfegyelmi eszközökkel rendezni; a politikai kon­zekvenciákkal Is számolni kell — hangsúlyozta, Ami a pártfegyelmi dön­tésekkel kapcsolatos felleb­bezéseket Illeti, a bizottság úgy találta, hogy a vizsgált ügyek mintegy felében az eljárás módja és a döntés is körültekintő, korrekt volt, A felülvizsgálat során fi­gyelembe vette azt Is, hogy a pártfegyelmi ügyek elvá- laiszthatatlanok a mindenko­ri politikai viszonyoktól, amelyek befolyásolták a fe­gyelmi bizottságok és a KEB döntéseit, Ugyanakkor a fel­tebb vlt éli bizottság azt ta­pasztalta, hogy több esetben bürokratikus, elfogultságtól, személyi összefonódásoktól sem mentes, antlhumánus döntések Is születtek. Ezek felülvizsgálatát most java­solják a kongresszusnak. Az előadó számos konkrét példát is említett ennek alátámasztására, Külön ki­tért Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László sok tekin­tetben példa értékű ügyére. Hangoztatta, hogy kizáratá- suk különösen nagy kárt okozott a pártnak, rombol­ta tekintélyét. Az ügy tük­rözi, hogy a politikai vitát miként terelték adminiszt­ratív útra a szervezeti sza­bályzat megsértésével, Pél­dája annak: miként taszított el a régi vezetés a párttól olyan embereket, akiknek a jobbítás szándékával voit bátorsága bírálni azt a po­litikát, amely válságba so­dorta az országot és a pár­tot, (Szavait nagy taps fo­gadta a tetemben.) Balogh Sándor a pártnak a társadalomban elfoglalt ül helyére, funkciójára való tekintettel javasolta a kong­resszusnak, hogy ne csak kérelemre, hanem intézmé­nyesen Is rendezzék az 1948 -=49-es tagrevízió során alaptalanul kizártak és az 1956 után jogtalanul elma­rasztaltak ügyét. A fellebb­(Folytatás a 3. oldalon) Dr. Gyenesei István kaposvári küldött: Szükség van a „megyegyűlésre" A már szokásossá vált napkezdö ügyrendi polémiát követően tovább folytatták tegnap reggel a részletes vi­tát a Magyar Szocialista Párt alapszabályáról. A küldöttek döntöttek arról, 1989. október 31-ig az alap- szervezeteket össze kell hív­ni. Aki az MSZMP alapsza­bályát és programnyilatkoza­tának alaptételeit elfogadja s azt aláírásával hitelesíti, az megerősíti elhatározását, hogy tagja a Magyar Szo­cialista Pártnak. Az alap­szabály előírja, hogy az Or­szágos Egyeztető Bizottság vizsgálja felül az MSZMP 1989. október 7-én érvényes testületi döntéseit. Mindazo­kat, amelyek összeegyeztet­hetetlenek a Magyar Szocia­lista Párt alapszabályával, helyezze hatályon kívül. A párt szimbólumairól a kong­resszus dönt, de első alka­lommal, ideiglenes jelleggel erről az országos választ­mány hoz határozat. A vitá­ban elhangzott javaslat sze­rint a küldöttek egy része a vörös szegfűt ajánlja pártjel­képnek. A tételes vita után az alapszabályt a küldöttek a már megszavazott módosí­tásokkal együtt nagy több­séggel elfogadták. — Itt a teremben is ör­vendetesen növekvő figyel­met kapnak az önkormány­zatok — mondta dr. Gyene­sei István kaposvári kül­dött. — Azok az önkormány­zatok, amelyek a magyar vi­dék jövője szempontjából alapvetően, s a társadalom számára stratégiai jelentő­séggel bírnak. Magyar vidé­ket mondtam, s nem, mint sokan, vidéki Magyarorszá­got: úgy gondolom, ez utób­bi kifejezésben van valami lekezelő. A magyar vidék szópárosítás — legalább szó- használatában — méltó he­lyére, a főváros mellé, s nem alá helyezni a társa­dalom arra rég rászolgált 80 százalékát. Tehetjük ezt úgy, hogy közben nem ger­jesztünk űjabb szükségtelen ellentéteket. Az új párt, az MSZP remélhetőleg nem vá­lik állampárttá. Ez a tény, és a többpártrendszer létre­jötte az önkormányzatok szerepének feltétlen felérté­kelődéséhez vezet. Az auto­nómiák létrehozása egyéb­ként társadalmunk létérde­ke. A ma közkézen forgó önkormányzati koncepció megítélésem szerint több, mint a modellváltás: a rendszerváltás része. Mert megteremti a lehetőséget az új magyar demokratikus rendszer alapjának: az au­tonómiának. Azzal kell szá­molni, hogy a jövőben a po­litikai küzdelmek színterévé is a helyi képviselőtestüle­tek és a „megyegyűlések” válnak a parlament és a sajtó mellett. Óvok azonban mindenkit attól, hogy a he­lyi önkormányzatok létreho­zása egy direkt eszközöket is magában hordozó kam­pány eredménye legyen, mert az a társadalom ato- mizálásához, a közigazgatás széteséséhez vezetne. Az ál­lamigazgatás rendszerének (s nem gyakorlatának meg­óvása egyetemes politikai érdekünk. Ennek hiányában elveszíthetjük a békés átme­net egyetlen megmaradt ele­mét. S ráadásul egy XXI. századba mutató szellemisé­get kényszerítenénk be a XIX. századbéli infrastruk­túrába. Mert fogadjuk el: a túlcentralizált, egyszerre osztogató s a vidéki telepü­léseket a szükséges forrá­soktól ugyanakkor megfosz­tó hatalom nehéz helyzetbe hozta a magyar falut. Régi igazság — hangsú­lyozta ezután —, hogy min­den mindennel összefügg, s így nem lehet elválasztani! az önkormányzati törvény lét­rehozását, többek között a készülő államháztartási és tulajdonitörvénytől sem. Hi­szen a tulajdontörvény nél­kül nem lesz önkormányzati tulajdon sem, s enélkül vi­szont nincs működő önkor­mányzat. Így kerülhetne többek közöt az állami tu­lajdonban levő föld, erdő, legelő a helyi képviselőtes­tületek jogos tulajdonába. De a pártvagyonnak az a része is, amely nem szár­maztatható a tagdíjból, ke­rüljön szintén önkormány­zati tulajdonba. S a válasz­tások után az eredménytől függően, meghatározott idő­re vehessék azt bérbe a töb­bi pártok is. Ezt nem csu­pán a tisztesség diktálja, hanem az oly nagyon áhí­tott bizalmat is növelheti. — Nekünk önkormányzat­barát társadalomra, s bár­mennyire is meglepő, kimon­dom : önkormányzatbarát megyére szükségünk lesz a jövőben is. Olyanra, amelyik nem felfelé,- hanem lefelé szolgál. De meg kell terem­teni annak garanciáit, hogy a megyei hatalomkoncepció többé ne kísérthessen. Meg­győződésem : szükség van választott „megyegyűlésre”. Olyanra, amely nem szól bele az önkormányzatok belügyelbe, de igény esetén segíti működésüket. Dönt a még sokáig meglevő térségi kérdésekben; és az igények szerint közvetíti a kormány felé a területi érdekeket. Olyan kérdésekben, ame­lyekben ezt nem tudja he­lyettesíteni a helyi önkor­mányzatok szövetsége. Javasolta: a kongresszus igényelje a megyei szerep­kör megváltoztatását. De ne kövesse a sokat bírált ál­lampárt példáját, ezért a helyi önkormányzatok he­lyett a társadalmi vita előtt ne döntsön abban, ami nem a kompetenciája. Ez a dön­tés maradjon meg azoknak, akik annak meghozatalára hivatottak. Abban foglaljon csak állást a kongresszus, s ez sem kevés, hogy alakul­jon és szélesedjen ki a ma­gyar önkormányzati rend­szer, s teremtődjön meg az ehhez szükséges feltétel- rendszer.

Next

/
Thumbnails
Contents