Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-09 / 239. szám
4 Somogyi Néplap 1989. október 9., hétfő Tanácskozik a Magyar Szocialista Párt alapító kongresszusa A kongresszus visszhangja Nincs kormányválság Vasárnap este egy kérdés hangzott el az MSZP kongresszusán, amely szerint olyan híresztelések kaptak lábra, hogy kormányválság lenne, a kormány több tagja lemondott volna. Ezt a híresztelést a plénum előtt Németh Miklós kormányfő cáfolta. A küldöttek nagy tapssal fogadták azt a bejelentését, miszerint a kormány a helyén van, egyetlen tagja sem mondott le, nincs kormányválság. Mint megjegyezte: a miniszterek közül az esti órákban né- hányan valóban távoztak a teremből, amit azzal magyarázott a miniszterelnök, hogy készülniük kell a hétfői munkanapjukra. A Pravda vasárnapi számában a nemzetközi oldal legalján közli saját és a TASZSZ tudósítójának meglehetősen mértéktartó, mintegy másfél gépelt oldal terjedelmű beszámolóját az MSZMP kongresszusáról. A vezető szovjet pártlap, amely elsősorban Gorbacsov berlini útjának szentelt nagy teret, vasárnapi számában — nyilván a lapzárta miatt — még nem jelezte, hogy a kongresszuson megalakult a Magyar Szocialista Párt. Utalt ugyanakkor arra, hogy történtek kezdeményezések a névváltoztatásra, s többen is a Magyar Szocialista Párt elnevezést ajánlották a küldötteknek. A Pravda beszámolója szerint a tanácskozás egyes résztvevői ebben a párt szétesésének veszélyét látták. A szovjet, a keletnémet és a kubai hírügynökség vasárnap kommentár nélkül számolt be arról, hogy az MSZMP kongresszusán szombaton új szocialista párt megalakításáról döntöttek a küldöttek. A jugoszláv napilapok nagy terjedelemben, kiemelt nemzetközi témaként foglalkoznak a magyar párt- kongresszussal. A kongresszusi küldöttek többsége tudatában van annak, hogy a legfőbb feladat a neosztálinista pártállam megszüntetése — emelte ki első oldalas beszámolójában a zágrábi Vjesnik. — A tanácskozás második napján létrehozták a Magyar Szocialista Pártot, amely a klasszikus értelemben nem lesz kommunista, nemcsak a munkásoknak, hanem a társadalom sokkal szélesebb rétegeinek az érdekeit fogja képviselni. „Üj októberi forradalomnak” nevezte a BBC rádió vasárnap reggeli híradásában az MSZMP rendkívüli kongresszusának döntését, hogy hagyományos kommunista struktúráját feladva, nyugati típusú új szocialista párttá alakítja át önmagát. A vasárnapi újságok közül a lapzártakor érkezett budapesti hírt kettő emeli ki főcímében: ..Magyarország véget vet 40 évi kommunizmusnak” (The Mail on Sunday), „Magyarország demokráciára szavaz” (The Sunday Times). A budapesti „új októbert” a BBC összevetette az NDK- ban zajló tömegmegmozdulásokkal. Egy ütközet még nem csata (Munkatársunk telefon jelentése) — Az új párt megalakulását követő .percekben valamennyien azt mondtuk, erre a lépésre szükség volt, — mondta JVirág Erzsébet siófoki küldött. — A meg- könnyebülés mellett azonban vannak bennünk kétségek, hogy az otthoniak felismerték-e ezt a szükségszerűséget, látták-e, hogy nem volt más választás, mert különben szétesik a mozgalom. A programvita után dől majd el, hogy az új párthoz hogyan viszonyulnak a különböző platformok. Egyelőre még nem tisztázottak a frontok. Valamennyi megkérdezett küldött úgy ítélte meg, hogy az MSZP megalakulást csak az első ütközet volt és nem maga a csata. A személyi döntések kimenetele például legalább lf)0 ezer párttag megnyerését vagy elvesztését jelentheti. Ezzel kapcsolatban egyelőre csak a háttérben zajlottak a platformvezetők eg y ezik ed és ei, és tegnap délelőtt úgy látszott, hogy a túlnyomórészt fővárosból irányított platformok a 17 pártelnökségi hely közül csak négyet-ötöt akarnak hagyni vidéki jelölteknek. Ha ez valóban így lesz, éles választási vita várható. Erre utalt fSárdi Árpádnak, a megyei kíildöttcsoport vezetőjének véleménye is, aki elfogadhatatlannak nevezte azt a „munkamegosztást”, amely szerint a vidék szavazata hozza létre a pártot, és azt azután a főváros vezeti. Mint mondta, ez azért sem védhető, mert a budapesti küldöttcsoport már- már konzervatívnak látszik a vidék radikalizmusához képest. Márpedig az új párt alapállásának tükröződnie kell a vezetés összetételében is. A refomkörök a kongresz- szus előtt a látszatgyőzelemtől tartottak. Vajon az MSZP megalakulását a reform győzelmének tekintik-e? — Néhány hete még a szélsőségesek között említették a véleményemet, hogy le kell rombolni az MSZMP-t, és saját anyagából újraépíteni, — mondta Igerkics János kaposvári küldött, a reformszövetség tagja. — Most itt ez megtörtént. Igaz, én egy kicsit sarkosabban vártam ezt az újraépítést. A reform egyelőre nem aratott győzelmet, és nem is szenvedett vereséget. Lehet viszont ez egy győzelem kezdete. Ez akkor teljesedik ki, ha az új pártot felépítjük és ha ennek szervezeteiben olyan légkört és szellemet tudunk teremteni, hogy akik nem valók ebbe a pártba, ne is érezzék benne jól magukat. Vonzza viszont a párt mindazokat, akik elkötelezettek az új iránt. Berecz János föltette azt a kérdést, hogy az MSZMP vállalja-e a reformkommunistákat. Eddig én is reformkommunistának tartottam magam, de más tartalommal, mint ahogy Berecz János és újabban Grósz Károly is használta. Már naponta változik a fogalmak tartalma és az embernek figyelnie kell, hogy a látszólag tisztuló frontok újra össze ne keveredjenek. Nemcsak a somogyi küldöttek tartották visszásnak, hogy a tegnap folytatódó ülésen továbbra is részt vett az a 159 küldött, amelyik előző este az új párt programnyilatkozatát nem fogadta el. Vitába szállt e véleménnyel Barabás János a kongresszus szóvivője. — Nem tartom visszásnak, hiszen a többségi döntés érvényes. Azoknak, akik nemmel szavaztak, — akárcsak a többi párttagnak — egy határidőig nyilatkozni kell, hogy az új pártban megerősítik-e tagságukat. Addig is tagságúk folyamatos, és kül- dötti mandátumuk is érvényes. — A nem szavazat már fölér egy nyilatkozattak — Nem vagyok biztos, hogy ezeknek az embereknek a személyes döntése is j ugyanez lesz. Abban, hogy í továbbra is részt vesznek a kongresszuson, nem látok veszélyt, hiszen ez egy elenyésző kisebbség. giárdi Árpád az előző napi információt pontosítva mondta el, hogy a somogyi küldöttek csak taktikai megfontolásból nem vették részt a délelőtti vitában'. — Időzsetonjainkat nem akartuk felhasználni, a párt jellegéről folyó, s lényegében már döntésérett vitában. Több hozzászólásunk is készen áll azonban a soron levő témákkal kapcsolatban. A megyei kü'ldöttcsoport délben a kongresszusi központ folyósóján közösen állította össze és vitatta meg az MSZMP volt és MSZP leendő tagjaihoz szóló levelét ... Bíró Ferenc __ ____ Somogyi vélemények az MSZP megalakulásáról _ ___ B eérett a párton belüli reformtörekvés Nagy érdeklődést és visszhangot keltett a Magyar Szocialista Párt megalakulása a megyében is. Megkérdeztünk néhány közéleti személyiséget, hogy ml a véleménye erről a történelmi eseményről. Dr, Széles Gyula, a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karának dékánja: — Az ország, a társadalom fejlődése szempontjából nagyon fontos eseménynek tartom. Teljes mértékben meg tudom érteni a kongresszusi küldöttek érzelmét, amikor a Magyar Szocialista Párt megalakítása után elénekelték a Himnuszt. Történelmi sorsfordulóhoz kapcsolódó esemény ez, beérett a párton belüli reform- törekvés. Ez az ország úgy tud felzárkózni a fejlett európai országok közösségéhez, ha határozottan, bátj ran szakít a történelmi múlttal, olyan gazdaságpolitikát folytat, gazdasági fejlődést követ, amelynek révén majd az európai szociáldemokraták, szocialisták közösségéhez tartozik. — Milyen a személyes viszonya az új párthoz? — Ügy vélem, ez a reformszárny olyan győzelme volt — s ez Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre bátor tette —, amely megalapozza a párton belüli megújulást. En az új szocialista pártban — ha nyilvánvalóvá válik a programja — kiváltképp a gazdasági —, részt kívánok venni. Ezt a döntést a szavazatok alapján is megerősítve látom, több mint ezerszáz résztvevő voksolt az MSZP mellett, s ez kifejezi a párttagság véleményét. Brandtmüller István, a megyei tanács általános elnökhelyettese: — Annak örülök, hogy ez a változás bekövetkezett. Az a véleményem, hogy ha a régi névvel, kisebb kozmetikázással megmarad a párt, a taglétszáma akkor is csökkent volna, hisz a párttagok elégedetlenek voltak az MSZMP-vel. Most komoly esély van az érdemi változásra! Engem rendkívül izgat a program tartalma, a névváltozás ugyanis kevés, s az előbbi dönti el a csatlakozást a Magyar Szocialista Párthoz. A programtervezet alapvetően szimpatikus volt. Remélem, hogy egy olyan vezető testület áll össze, amelyet nem a személyek közötti viták érdekelnek, hanem az ügy érdekében vitatkoznak. Én is próbáltam követni a kongresszus vitáját a- tévé- közvetítések révén. Még ha előfordult is kemény hang, sőt egy-két szélsőséges megjegyzés is, akkor is azt tudom mondani: nem emlékszem arra, hogy pártkongresszuson ilyen valóságos vita lett volna, ahol az érdekek ütköztek, s nem termelési tanácskozás volt. Nagyon tetszett ez a módja a vitának. Jó értelemben vett tisztázó kongresszusnak tartom ezt a mostanit! Dr. Exner Zoltán, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára: — Előttem még nem vált egyértelművé a Magyar Szocialista Párt programja, nem döntöttem el tehát egyértelműen, hogy ehhez a párthoz csatlakozom-e. Sok minden tisztázatlan a jogutódlás témájában. Úgy tetszik, mintha a kongresszuson egy kis rész kisajátította volna a jogutódot, s a nevet is. Fontolóra kell venni: mi legyen. Ma azt mondhatom, nem olyan tiszta az egész, talán jobb lett volna, ha a különböző irányzatok jobban elváltak volna, ak- i kor minden egyértelműbb lenne. Még ha nagy többséggel alakult is meg az MSZP, nem érződik, hogy az MSZMP tagságának zöme felzárkózhatna hozzá. Ez a személyes véleményem. Mindenképpen meg kell fontolnom azt, hogy nekünk, a szakszervezeteknek partneri viszonyt kell azonban kialakítanunk ezzel a párttal, megőrizve függetlenségünket. Egyébként hiteles emberekre, hiteles vezetőkre van szükség, mert ez előttem még ismeretlen. Ügy tetszik, a formálódó személyi konzekvenciákból, hogy az elmúlt időszak személyi, hatalmi egzisztenciái próbálnak a párt élére kerülni! Lajos Géza Szombaton este döntésre jutott az MSZMP kongresz- szusa abban, amit a név változása jelezni, kifejezni hivatott, hogy Magyar Szocialista Pártként új típusú politikai mozgalom vesz részt a hazai és nemzetközi közéletben. Pontot tettem ugyan a mondat végére, jóllehet sokkal inkább kettőspont kívánkoznék ide. Alig hiszem ugyanis, hogy akad ma olyan elfogult kommentátor, aki úgy értelmezné a nagy többség döntését, hogy ezzel minden elvégeztetett, mert az MSZMP-t a vezetése által összehívott kongresszus „leváltotta”. Helyette MSZP-t hozott létre, a többi pedig részletkérdés már. Ha ez lenne csak a dolog lényege, akkor csupán a munkás — s a vitákban ez nagyon sokszor idézett „sarkalatos” kifejezés volt — elhagyása jelentené a változást. Márpedig mandátumuk birtokában, megbízatásuknak eleget téve több szenvedélyesen szóló küldött is megjegyezte, hogy itt a legkevésbé sem az elhagyás, hanem az értelmes, valóságos érdekvállalás — a mun- kásérdek-vállalás is — átél! A döntés tehát sokkal inkább kiindulópont egy újrainduló folyamathoz, amelyben igen sok még a tisztázni, sőt az újra tisztázni való. Ezen a kongresszuson is, de utána méginkább. Az új típusú párt jellegét, céljait, viszonyrendszerét tömören ismertető Nyers Rezső szavai minden bizonnyal többet mondanak erről és azokhoz nem szükséges kommentár. Az előzmények viszont, a csütörtök esti ügyrendet vitató „főpróba”, majd a pénteki, szombati vita alapján is legalább olyan tanulságosak, mint amilyen sokféle következtetésre nyújt módot a pártjelleget dokumentáltan rögzítő szöveg. Mert vajúdás volt, amelynek próbatétele, hangulata, dilemmái, indulatai alól az sem vonhatta ki magát, akinek jogosítványa a meghívottak, a sajtó részére fenntartott erkély-övezetre szólt. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a nyugati tudósítók a kongresz- szus induló napjának bizonytalanságát emelték ki, (tegnap viszont a történelmi jelző is elhangzott már!) míg a szocialista országok sajtója kevés kivételtől eltekintve hűvös mértéktartással, saját szempontjai szerint, eltérő hangsúlyokat próbált adni, ha nem is a vitáknak, inkább a vezetők megnyilvánulásainak. Nem kevés somogyi tapasztalatra visszagondolva: a számonkérés, az Önmeghatározás, az elkülönülés pártértekezleteken Is tapasztalt dilemmái, a türelem gyakori emlegetése és hiánya is „felköltözött” a kongresszusi központ Pátria-termébe, különtermeibe és folyosóira. A szünetben szinte a pályaudvari hangosbemondót felülmúlva adatott tud- tul szárnyak és platformok gyülekezése, újak szerveződése, melyek nyomán felszólalások hangzottak el a plenáris ülésen, rokonszenvesen és hitelesen, hogy aztán az esti egyeztetésen újbóli vitákban folytatódjanak. Ugyanis a sok átfedéssel, de eltérő szándékkal is jelentkező vélemények ismét vitákat indítottak el, csatlakozásokhoz és csalatkozá- ■ sokhoz is vezettek. A monolitikus egység valóban száműzetett, de a deVajúdás és váltás mokrácia követelésének hevében egyik-másik platform szószólója már a vehemens kirekesztő szándéknak is tanújelét adta. így aztán (bármily zavarba ejtő) taps csattant fel az egymásnak ellentmondó platformok programjavaslata nyomán. Még félreértett taps is volt, az egyik rokonszenves hozzászóló a tetszésnyilvánítást kitapsolásnak vélte, s a küldöttek biztató morajára folytatta csak mondandóját. Az első viták, vélemények reagálása jól mutatta tehát, hogy hosszú időszak után: nem volt előre elkészített végleges helyzetkép,, előlegezett döntés, hanem útkeresés volt, az új keresés jegyében. Ne tessék most ünneprontásnak — mert éreztük, hogy valóban egy születő újnak vagyunk tanúi, s ez bármily keserves is, mégis felemelő — volt e vitákban több lehangoló jelenség is. Lehangoló akkor, amikor egy-egy jó javaslat, jogos kritika könnyedén fordult át demagógiába, helyenként hatásvadászatba is: mutatván, hogy a pártélet eddigi megszokott menetrendjében mégiscsak kevés mód nyílott a politikai vitakultúra gyakorlására, amelyre pedig mostanság oly sokat hivatkozunk, s annyira hiányoljuk. E megjegyzés korántsem mérlegértékű, inkább csak benyomás, hiszen a mérleg elkészítése, a tanulságok rögzítése még hátra van. Csupán érzékeltetni kívántam, hogy különböző érvelési, érzelmi, indulati előjelekkel együtt valóban vitában vajúdta ki a többség} szombaton a párt megváltozott jellegére, új típusára utaló álláspontját. Pontosabban szólva: kiindulópontját. A perdöntő dolog ezután következik, a tagság soraiban. A nagy csoportokban érkező küldöttek sodrában magam nem láttam, de többen említették, hogy szombaton reggel a bejárat közelében valaki megjelent egy táblával, amely felszólította a küldötteket, hogy hagyják abba — úgymond — a pocskondiázást és inkább menjenek haza; „egy a hétszázezerből” aláírással,.. Pedig alig volt küldött, aki hozzászóláséban ne hitelesítette volna, hogy küldői, választói nevében és szándéka szerint kért szót. Tehát nemcsak az alap- szervezeteknek szóló „elszámolás” most a tét, hanem az, hogy e döntést hogyan fogadja a „régi” pért tagsága, s mennyiben jelenti majd az új pért potenciális tagságát. Továbbá: az itt megjelenő platformok, irányzatok miként élik tovább életüket a mozgalom egészében, miként alakul a pért- vagyonról szóló számadás, a jogfolytonosság kérdése, gondolom nemcsak bennünket újságírókat érint, hogyan alakul a laphoz, a kiadóhoz való viszony. Van tehát tisztázandó kérdés, további tennivaló bőven. A kongresszus pártot váltott. Ennek a jelentősége valóban vitathatatlan: nevében, jellegében, működésében kiindulópontot kínál egy új mozgalmi építkezéshez, melyet folytatni ezután most már tényleg csak „alulról’ lehet. Es csak így érdemes. T. T.
