Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

4 Somogyi Néplap 1989. október 8., vasárnap Megalakult a Magyar Szocialista Párt (Folytatás a 3. oldalról.) pártokkal szövetségre kell törekednünk az együttmű­ködés, a szolidaritás alap­ján. Ugyanakkor — ha talán egyeseknek túl korainak is tűnik — elvileg és hosszú távon a nemzetközi szocia­lista mozgalom demokrati­kus alapon történő újra­egyesülését kell egyelőre tá­voli, de szép célként követ­nünk. Es a szocialista pár­tokkal, szociáldemokrata pártokkal, a Szocialista In- ternacionáléval is ezen az alapon kell szerves kapcso­latba lépnünk. Nyers Rezső végezetül ki­jelentette: — Nehéz szülés után — ha a kongresszus el­fogadja — most megszületik egy új, a szocializmus, a demokrácia szempontjából biztató erő. Ha olyan veze­tőséget is találunk az élére, amely kellően homogén ah­hoz, hogy cselekvőképes le­gyen, de kellően plurális ah­hoz, hogy vitaképes és alko­tóképes legyen, akkor jó ve­zetésünk lesz. A párt elnöke után Be- recz János kapott szót; tá­mogatásáról biztosította Nyers Rezsőt, de egyúttal javasolta: ne szavazzanak addig a dokumentumról, amíg azt valamennyi küldött írásban kézhez nem kapja, hiszen nagy jelentőségű kér­désekről kell dönteni. Ezt az ügyrendi indítványt a kong­resszus megszavazta, s így — a dokumentum sokszoro­sításának idejére — ismét szünetet rendeltek el. Miután a küldöttek kéz­hez kapták a platformegyez­tetések után véglegesített tervezett szöveget, megkez­dődött a dokumentum rész­letekbe menő vitája. Szá­mos stiláris jellegű kiigazí­tásra tettek javaslatot a küldöttek, de több olyan in­dítvány is elhangzott, amely a tervezet politikai tartal­mát is érintette. Többen ki­fogásolták azt a megfogal­mazást, amely szerint az te­kinthető az újonnan meg­alakuló Magyar Szocialista Párt tagjának, aki a párt alapszabályát és program- nyilatkozatának alaptételeit elfogadja, és ezt aláírásával hitelesíti. Felhívták a figyel­met arra, hogy ebben az esetben még a küldöttek legitimitása is megszűnik, amikor a tervezetet elfogad­ják. Volt, aki azt szorgal­mazta: építsenek be garan­ciákat a párt jellegéről szóló dokumentumba, megakadá­lyozandó, hogy azok is a párt tagjainak sorába lép­hessenek, akik — úgymond — elvesztették politikai, tár­sadalmi hitelüket. Ezeket az indítványokat a küldöttek többsége nem támogatta. Parázs vita alakult ki a „vegyes tulajdonú szociális piacgazdaság” fogalom értel­mezése körül. Sokan azt ja­vasolták, hogy e megfogal­mazásából hagyják el a „szociális” jelzőt, mivel az ellentétben áll a piacgazda­ság követelményével. A pro és kontra hozzászólások eredményeként a küldöttek többsége úgy határozott: változatlanul hagyja e meg­fogalmazást, mivel ez kife­jezi a pártnak azt az igé­nyét, hogy a piacgazdaságot hatékony szociális garan­ciák mellett kívánják kiépí­teni. A küldöttek nagy több­séggel elvetették azt az in­dítványt is, amely a terve­zetben szereplőnél jóval hosszabb időt, három hóna­pot’ adott volna az alapszer­vezeteknek szervezési fel­adataik végrehajtásához. A kisebb-nagyobb módo­sító indítványokat az elnök­lő Horn Gyula egyenként bocsátotta szavazásra, majd a tervezet egészéről döntöt­tek a küldöttek. Ennek ered­ményeként a tanácskozás szavazati jogú résztvevői el­söprő többséggel, mindössze 159 ellénszavattal, 38 tartóz­kodás mellett elfogadták a párt jellegéről szóló állás- foglalás tervezetéi. A kül­döttek ezzel kimondták a Magyar Szocialista Párt megalakulását, s e történel­mi pillanatban felcsendültek a Himnusz hangjai, a kül­döttek felállva énekelték. A kongresszus állásfoglalása a Magyar Szocialista Pártról Hazánk történelmében le­zárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjel­zett korszak. A szocializmus eddig volt koncepciója, a sztálini eredetű rendszer fel­élte Kenden társadalmi, gaz­dasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. Ezzel az MSZMP mint állampárt tör­ténete véget ért. Az átfogó és gyökeres társadalmi, gaz­dasági és politikai megúju­láshoz elengedhetetlen, hogy belőle új párt alakul­jon. A kongresszuson létrejövő új párt kíméletlen őszinte­séggel szembenéz elődje múltjával. Elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hi­básnak bizonyult elvektől és módszerektől. Szakít a bü-/ rokratikus pártállam rend­szerével, a demokratikus centralizmus elvével. Az alakuló új párt ugyanakkor az MSZMP-n belüli reform- törekvések örökösének te­kinti magát. Maradéktala­nul vállalja az emberi fej­lődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadságot, a demokráciát, valamint az értékteremtő munka tiszte­letét. Folytatója a szocialista és kommunista mozgalom időt­álló hagyományainak, ma­gáénak vallja a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elvét. Ugyanakkor vallja, hogy a társadalmi igazsá­gosság és az emberi szabad­ságjogok eszméi nem állít­hatók szembe egymással. Nem engedhető meg az sem, hogy a piac ellenőrizetlen erői felülkerekedjenek a szociális és kulturális érté­keken. A párt egyik örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és ha­ladás eszméinek, a Duna menti népek sorsközössége gondolatának. Szoros és szerves kapcsolatot kíván fenntartani mind a reform­ra törekvő közép- és kelet­európai baloldali pártokkal, mind pedig a világ reform­kommunista, szocialista és szocáldemokrata pártjaival. Az új reformpárt a saját munkájuk alapján jövede­lemben részesedők, a kis­vállalkozók, magyar és más nemzetiségű honfitársaink pártja. Működésének elvei közé tartozik a világnézeti és politikai türelem, az áramlatok szabad és önkén­tes szövetsége. Pártunk állampártból kor­szerű baloldali szocialista mozgalommá, a tagsága ál­tal ellenőrzött politikai tö­megpárttá válik, amely ke­zet nyújt minden demokra­tikus, haladó magyar erő­nek, s egyúttal az európai •baloldal szerves részének te­kinti magát. Kész a demok­ratikus szocializmus céljait követve, a jogállam törvé­nyeit mindenkor tiszteletben tartva, valamennyi együtt­működésre vállalkozó erővel összefogni, hogy az ország kijusson a válságból. Hozzá kíván járulni a ve­gyes tulajdon, a szociális piacgazdaság és az önkor­mányzatok rendszerére tá­maszkodó többpt-Qjrendszerű parlamenti demokrácia ki­építéséhez. 1 A gyökeres politikai meg­újulást a kongresszus a párt elnevezésével is kifejezésre kívánja juttatni. A jogfoly­tonosságot fenntartva beje­lenti a Magyar Szocialista Párt megalkulását. A Magyar Szocialista Párt meg kívánja tartani és hív­ja soraiba mindazokat, akik egyetértenek programjával, elfogadják alapszabályát. A kongreszus után kerül­jön sor a Magyar Szocialista Párt bejegyeztetésére. Az MSZP megalakítása a tag­sági viszonyát is érinti, ezért 1989. október 31-ig össze kell hívni az alapszervezeteket. Aki a párt alapszabályát és programnyilatkozatának alaptételeit elfogadja, s ezt aláírásával hitelesíti, az megerősíti, hogy a Magyar Szocialista Párt tagjává vá­lik. Az MSZP tagjai 1989. no­vember 10-ig szabad válasz­tásuk alapján szükség sze­rint — hozzák létre alap­szervezeteiket, s kezdjenek hozzá a tagtoborzáshoz, az új párt szervezéséhez. A taggyűléseken készítsék el a tagság nyilvántartását, ad­ják ki az új tagkönyveket, válasszák meg vezetőiket és küldötteiket, vitassák meg a választásokra való felkészü­lés módját. Budapest, 1989. október 7. A kongresszus a doku­mentum elfogadásával befe­jezte szombati munkanapját. A küldöttek vasárnap foly­tatják munkájukat. Az MSZMP története véget ért, s jogutódjaként megala­kult a tőle gyökeresen különböző Magyar Szocialista Párt. A reformerek eddigi legfontosabb célja teljesült ezzel. A kongresszus első napjának hangulati fordulata szombat esté­re politikaivá érett: elveiben és alapjaiban új típusú bal­oldali párt körvonalazódott az új program és alapszabály kereteit elfogadó, akcióegységre kész platformok között. Az állampártisággal, demokratikus centralizmussal és bármiféle diktatúrával felhagyó, új alapelvek egyfelől a demokratikus szocialista mozgalom régi hagyományaihoz nyúlnak vissza, másfelől pedig az európai baloldal legkorszerűbb elveit vál­lalják föl. A párt jellegéről folytatott másfél napos vita ilyenfor­mán lezárta a kongresszus előtti elvi, politikai és személyi csaták idejét is. — A sokat korholt vidék végre megmozdult — hangzott el pénteken késő éjjel a reformszövetség takti­kai értekezletén. Szombaton már a kongresszusi teremben hangozhatott el, hogy ezzel a „vidék” el is döntötte az erő­viszonyok kérdését, kikényszerítette a fordulatot. Apropó: taktika. E kongresszus korántsem csak a ta­nácskozási teremben zajlik. A platformok szünetekben, ebéd­időben és kora hajnalig üléseznek, tisztázzák az állásponto­kat, eldöntik a „szereposztást”, alkudoznak a másik plat­formmal. Vérbeli politizálás folyik tehát, s feltűnő: a kulisz- szák mögötti események sem igazán zártak. Sokáig úgy tűnt, magát a pártalapítást is megtorpedóz­hatja a „reformkommunista-kérdés”. A legradikálisabb re­formerek (szószólójuk Keserű Imre volt) az új párt hiteles­sége érdekében ezek közül se mindenkit „engednének be” az új pártba. A többség, legalábbis úgy tűnik;, ezzel nem ért egyet: a tézistervezet (nemzetközileg legalábbis) szoros kap­csolatokra törekszik a reformkommunista pártokkal is. Nyers Rezső maga úgy vélekedett, hogy az álreformerek és a kompromittálódottak kivételével mindenkinek lehet he­lye, aki elfogadja az új programot, az alapszabályt, a szo­cialista értékeket és politikát. Ez a lényeg. A megújuló, jövőbe tekintő szocialista moz­galom belső életében is a demokráciát tartja az alapok alap­jának. A végre önállóan politizáló párttag megszabadul az eddigi formális-bürokratikus kötöttségektől. Nem előíráso­kat, hanem értékeket vállal, humánus, közösségi, emberköz­pontú, emelkedetten eszmei és hétköznapiak becsületes vo­násokat egyaránt. A szocialistaság a kisember érdekeiért szegődik, s nem valamely ember, csoport vagy fetisizált eszme uralmának eszköae. Szóba került a második napon az a bizonyos második „M” betű. Nos, a kongresszusi munkástagozat felszólalója le­szögezte: a munkásság nem a párt nevében, hanem prog­ramjában és politikájában akar jelen lenni. Ö is — miként a kongresszus folyamán győzelme érésével párhuzamosan mind kiegyensúlyozottabb reformszárny — a szükséges, egy­értelmű elhatárolódás után fokozatosan a tagság és a vá­lasztók megnyerésére helyezi a hangsúlyt. Ehhez hiteles ve­zetőkre, jó programokra van szükség — ennek kezdetét ad­hatja a pártkongresszus folytatása. Nyers Rezső szombat esti vitazárója határozott álláspon­tot foglalt el a demokratikus szocializmus értelmezésének vi­tatott kérdéseiben. Leszögezte: az MSZP mindenképpen a tömegek pártja lesz, azok érdekében irányítja — kizárólag parlamenti képviselői útján — a kormányt is. Reméli — fűz­te hozzá —, hogy az új párt egyben jelentős új erőt ad a hazai szocialista mozgalomnak, ami nélkül elképzelhetetlen a szilárd magyar demokrácia. Füzes Oszkár ORMOS MÁRIA AZ AKCIÓEGYSÉGRŐL A szónak tétje van A kongresszus egyik leg­népszerűbb személyisége Ormos Mária akadémikus, történészprofesszor, a Po­litikai Intéző Bizottság tagja, öt valamennyi plat­form szívesen látná so­raiban. — 20 vagy 50 év múlva egy kutatónak hálás téma lehet föltárni, hogy mi­lyen politikai áramlatok működtek a 89-es kong­resszus előtt. Sokkal ne­hezebb ezt most benne él­ve átlátni. — Föltették nekem a kérdést, hogy történész­ként örülök-e, hogy egy fontos történelmi esemény részese vagyok. Talán csalódást okoztam a vála­szommal, hogy egy törté­nész annak örül, mikor a múltat kutatja és nem annak, mikor a történe­lembe belecsöppen. — Véleménye szerint a platformcsatáknak lehet-e győztese? — Gondnak azt tartom, hogy ezek a platformok csak alig különbözjnek egy­mástól. Például a jelen­legi vezetés által fémjel­zett — én úgy monda­nám — centrumot jófor­mán semmi sem választja el a reformszervezettől. Az eltérések inkább a szó- használatban, és személyes kötődésekben vannak. — Ennek ellenére talán egyetért azzal, hogy a pár­ton belül kibékíthetetlen ellentétek is vannak. — Néha az a kellemet­len érzésem támad, hogy a kongresszusi küldöttek között is sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a harcot egymás ellen kell megvívni, és itt lehet a győzelemhez eljutni. Az nyilvánvaló, hogy a pár­ton belül tisztulási folya­matot végig kell vinni, de az igazi harcnak mégis kí­vül kell lezajlania, első­sorban a választások so­rán. Szerintem a kong­resszus akkor éri el cél­ját, ha e tisztulási folya­mat eredményeképp egy megbízható akcióegység jön létre, s a párt ener­giáit már nem a belső csa­tározások kötik le. — Párttagként melyik politikai áramlatot érzi magához közelállónak? — A reformindíttatású centrális mag és a reform­szárny összefogásának lennék a híve. Ezt látnám helyesnek eszmeileg, és a további politikai harcok esélyeit illetően is. Ez az egyetlen lehetőség, hogy elkerüljük a párt atomizá­lódását. — A kongresszust meg­előzően hallható volt olyan vélemény, hogy a küldöt­tek reformpártitbak, mint választóik... — Nehéz most a párt­tagság egészéről véleményt alkotni. Az én tapasztala­tom, csupán az elmúlt idő­szakhoz és Pécs városához kötődik. Ügy láttam, hogy a tagság nagy részét már pusztán az a tény is ak­tivizálta, hogy 58 jelölt kö^ül választhatta ki a 18 küldöttet. Sokan érzik, hogy mindannak, amit egy fórumon elmondanak, már tétje van, s ez is ser­kentő. Vannak persze, akik apolitikussá váltak. Azt hiszem, a jövő párt­jának kevesebb, ám aktí­vabb és cselekvőképesebb tagsága lesz. Bíró Ferenc Űj párt, új erő

Next

/
Thumbnails
Contents