Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-05 / 235. szám
4 KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL: MORVÁI FERENC Somogyi Néplap ________________________ 1989. október 5., csütörtök T ungsram Lézertechnikai Fejlesztő Leányvállalat igyekszik kielégíteni sebészeti készülékeivel a hazai kórházakat, illetve anyagmegmunkáló lézereivel a magyar ipar igényeit, alapvetően és elsősorban a fejlett ipari országok piacaira fejleszti és gyártja termékeit. Á piac nem minden „Hadd csináljam végre azt, amit szeretnék” Mint ismeretes: saját kérésére felmentették tisztségéből Tétényi Pál akadémikust, az OMFB elnökét. Milyen munkát végzett az utóbbi időben az intézmény, s mennyire ismerték el tevékenységét? — az MTI munkatársa erről érdeklődött az intézmény távozó elnökétől. — Ügy hírlik bizonytalan az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság jövője, többen létjogosultságát is kétségbe vonják. — Abban az időszakban igyekeznek egyesek kétségessé tenni az intézmény jövőjét, amikor főként a kis országokban — de a nagyokban is! —, növelik az állami kutatásfejlesztési ráfordításokat. Amikor mindenhol hallatlan erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy fejlesszék saját kutató-fejlesztő tevékenységüket, s erre költségvetési forrásokat vesznek igénybe. Nálunk az a felfogás, hogy a piac majd mindent „elintéz”, s a kü lönböző szaktárcáknál „el lehét rendezni” ezeket az ügyeket. — Jóformán minden fejlett országban — kivéve Japánt — a kutatás- fejlesztési támogatáshoz 40— 60 százalékkal járul hozzá a központi forrás. Ez pedig csak az egyik része a dolognak, a másik: meg kell teremteni azt a környezetét, amelyben létrejöhetnek a műszaki fejlesztés számára a „barátságos” feltételek. S mindenütt vannak a segítségnek konkrét formái is, kedvezményes hitelek, adó- kedvezmények stb. Az OMFB-re — vagy ilyen típusú szervezetre — az országnak tehát szüksége van és lesz is. — Az OMFB-t a szakemberek túlnyomó része afféle megcsontosodott szervezetnek tartja. — Nem tudom, kiket ért szakembereken... Mi ugyanis sem a kutatóintézetek, sem a vállalatok, sem a tanszékek, de a műszaki értelmiség szervezetei részéről sem tapasztaltunk ilyesféle felfogásit. A dolog lénvegét illetően ez az állítás nem állja meg a helyét. Az utóbbi években sokat változott az itteni munka stílusa: mindenekelőtt nyíltabbá vált. Erre példa, hogy a különféle támogatási pénzeket túlnyomó többségben pályázatok alapján, zsűrizés után nyilvánosan, az OMFB Plénumának döntése alapján ítélik oda egy-egy vállalatnak, intézménynek. Változtak, alakultak a formák is. Nagy figyelem kíséri az innovációs bankok fejlesztését — bár az OMFB tevékenységének nem kedveznek a jelenlegi körűimé-" nyék, ugyanúgy a kockázati tőke kihelyezési kezdeményezésének sem. Ez utóbbi lényegét sokan nem is értik. Üj formákat sikerült alkalmaznunk a kisvállalkozók támogatására. Az OMFB erőfeszítéseket tesz a fejlett tőkés világgal való műszáki együttműködés fokozására. — Hol tartanak jelenleg azok a, fontos programok, amelyéket az OMFB támogat? — Az elektronizálás társadalmi alkalmazásával jóval előbbre tartunk, mint azt tulajdonképpen vártuk, de ez nem az OMFB érdeme, hanem a jobb importlehetőségeké. Elmaradás van a számítástechnikai oktatásban — anyagi okok miatt. A műszaki fejlesztés egyik legfontosabb területe a következő években is az elektronika alkalmazásának kiszélesítése lesz, többek között az informatikában, a pénzintézeti munkában, a kereskedelemben, az idegen- forgalomban, valamint a vállalatközi kooperációban. A biotechnológiai és az energiatakarékossági program eredményesen halad. Messze elmarad viszont a kívánalmaktól az elektronikus alkatrészek gyártása és előállítása. Az elektronikus alkatrészfejlesztés eleve késve indult meg 1981-ben, s közrejátszottak az elmaradásban különböző külpolitikai ős embargós okok is. A Petőfi-expedícióról készült dokumentummorzsák ősbemutatója után egy fiatalember a többszáz fős tömeg elé állt a keszthelyi Festetics kastélyban a vállalkozók fórumán, nem engedte elmenni az embereket és többek között azt harsogta: tiltakozik a csontok hazahozatala ellen, kérte, csatlakozzanak hozzá a polgárok. Még azt is kiabálta, hogy Morvái csaló, szen- zációhajhász. Azután jöttek a durvább kifejezések. A hirtelen indulatra gerjedt tömeg csaknem meglincselte a fiatalembert — úgy kellett kimenteni őt a körben állók karmaiból. A film valóban indulatokat kavart föl, de többnyire nem a kazángyáros ellen. A vállalkozótól a rosszul végződött vetítés után kértünk interjút. — Morvái Ferenc valamire készül. Megalakítja, illetve az egyik mecénása lesz a vállalkozók új érdekképviseleti szervezetének, és rövidesen megvesz egy hétszáz fős vállalatot. Ezzel most újra bizonyítani akar, vagy a harmadik infarktus után — elkerülendő a negyediket — o nyugalmas, biztonságos megélhetést alapozva meg? — Én nem bizonyítani akarok! Kinek bizonyítsak? Magamnak?! Hanem a valódi érdekvédelmi szerv létrehozásával szeretném olyan helyzetbe hozni az új szövetség tagjait, hogy ne kelljen ugyanezt végigcsinálni, mint nekem. Szeretném, ha ezek az emberek jogügyi védelmet kapnának, szeretném, ha ezek az emberek az új szövetség bankján keresztül a vállalkozásukhoz megfelelő, hosszú lejáratú hitelt kapjanak: az almatermesztőnek mondjuk öt évre, a libatenyésztőnek csak fél évre, hogy vissza is tudják fizetni a kölcsönt. Szeretném, ha a szövetség ezeknek az. embereknek a termékeit értékesítené, ha a szövetség munkát adna nekik és a napi gondjaikkal foglalkozna. Ezek az elsődleges célok. Igazi érdekvédelmi szervezetet szeretnék, amely kiáll egy emberért, ha úgy tetszik az Apeh-hal is, vagy a mindenkori törvényhozással szemben is, hogy ne lássanak napvilágot az egyén érdekeit sértő szabályozók, törvények. — Meglehetősen rossz szemmel néztek önre, gondolom, akkor is, amikor kijelentette, hogy meg akar venni egy hétszáz fős, r'osz- szul működő vállalatot. — Azért akarok felügyeletem alá helyeztetni egy vállalatot, amely eddig állami vállalatként működött — működött?! — mert be akarom bizonyítani, hogy nem kimondottan dollármilliókkal, új technológiákkal, gépekkel, milliós új beruházásokkal lehet talpra állítani egy gazdálkodást. A közeljövőben, amikor átveszem az egercsehi bányaüzemet, megnézzük, hány ember dolgozik ott, videóra vesszük, hogy néz ki az üzem. Én már láttam: olyan mint egy lerobbant roncstelep, kihasználták, kiszipolyozták. Megkérdeztük az ottani dolgozókat, mennyit dolgoztak és mennyit kerestek, rövidesen kiderül a könyvelésből: mennyi állami támogatást pumpáltak bele, megnézzük hány vezető és hány dolgozó volt. Később elmondom a feltételeimet a dolgozóknak, mert a vezetőket azonnal elküldöm onnan. A mostanihoz képest rögtön dupla fizetést adok, de olyan szigorú feltételeket követelek meg, mint a kazángyárban. Am emellett ingyen kávét, cigarettát kapnak a dolgozók ... Egy fél év múlva visszamegyünk ugyanehhez a vállalathoz, visszük a tévékamerákat is. Meg fogják látni a különbséget. Nem kérek állami támogatást, nem kérek semmit, csak azt, hogy hagyjanak békén! Hadd csináljam azt, amit én szeretnék. Ezzel segíteni akarnék a kormányzatnak, segíteni szeretnék országunkon, hogy ne süllyedjen el a hajó a gazdasági mocsárban. — Megint harcojmi akar? Nem volt elég eddig? önt megrágalmazták, hogy adóhátraléka van. Támadták azért, mert a Petöfi-expedí- cióba fektette a pénzét. Most megint küzdeni akar. Nem öngyilkosság ez? — Én azt hiszem, hogy a Petőfit még befejezem, a kutatással kapcsolatos költségeket igenis el fogom számolni. Nem az én feladatom lett volna ez, hanem a költségvetésnek, a minisztériumnak, a tudós uraknak, a Fekete Sándoroknak. — Az Oj Tükör főszerkesztőjére gondol? — Az ál-Petőfi-kutatóra, az Üj Tükör főszerkesztőjére gondolok, igen. És azokra az ál-kutatókra gondolok, akik Petőfi-kutatóknak vallják magukat, és itthonról megpróbálják cáfolni az eddigi eredményeket. A Bar- guzinban talált csontvázat több nemzetközi antropológus a helyszínen azonosította. Ök itthonról, az asztal mellől jobban tudják, amikor még csontot sem láttak. Ezekre gondolok. Helyettük hajtottam végre a kutatást, talán nem kaphatok érte még 18—20 millió büntetést, mert megcsináltam. Majd meg fogjuk kérdezni a magyar embereket, hogy befizessem-e azt az adót? Sütő Dezső, az Apeh elnöke följelentett az ügyészségnél, hogy zárjanak le, mert megpróbáltam a véleményemet kinyilvánítani velük szemben, mert azon nyomban a felszólítás után nem fizettem be az állítólagos adóhátralékomat. — Ezek után mindenki azt mondta, hogy az ön vagyonát zároltá'k. — Igen. És hogy mernek emberek ilyen nyilatkozatot, tenni, amikor még nem is volt másodfokú bírósági tárgyalás, nincs ítélet, egyébként is csak 24 millióról van szó!? Mert 5 milliót, amit én tisztességesnek tartok, azt már befizettem. Nincs meg az ítélet, de Sütő Dezső egy országos lapban kiíratta, hogy nekem ennyi tartozásom van. A vagyonom lényegesen több, mint ez a 24 millió forint (ISO millióról beszélt korábban Morvái Ferenc — F. L.j, hogy meri ő azt kijelenteni, hogy az egész vagyonom zárolva van?! Erkölcsileg akarnak lejáratni, egyértelműen. — Nem tudják? — Biztos, hogy nem tudnak! Eléggé ismernek engem Magyarországon a magyar emberek, tudnak a sorok között olvasni. Hiszen, ha elolvassuk azt a ... cikket. aláírás nélkül. Uram, az csak koncepciós perekben szokás, hogy előre tudják mi az eredmény. Sütő Dezső talán tudja már, hogy döntenek majd a másodfokú bíróságon? Honnan tudják, hogy nem fogom, nem tudom kifizetni, ha esetleg elmarasztal a bíróság? De ■nem tudom, érdekesek-e ezek a kérdések ? — Ügy tűnik, mindennek ellenére nem ment el a ked' ve• Nem csömörlött meg az egésztől ? — Találkozom a magasrangú emberekkel, miniszterekkel, találkoztam amerikai és szovjet politikusokkal, gazdasági szakemberekkel is. De az egyszerű vállalkozók is panaszkodnak nekem, írják a leveleket, elmesélik azt a rengeteg atrocitást, ami őket éri. A mi vezetőink nem törődnek az egyszerű vállalkozói érdekkel, hiába vannak Németh Miklós kormányának ésszerű elgondolásai a vállalkozás tekintetében. Ellentmondásos intézkedések tömkelegé születik. Velem szemben, mindenféle retorziót megpróbálnak, aljas eszközöktől sem riadnak vissza, betörnek az irodámba, ösz- ■sze-vissza kotorták a Petőfi- dossziékat, ellopják a diplomatatáskám világos nappal az angol nagykövetség előtt, ott ahol naphosszat rendőr posztói. Fenyegetnek, hogy ne menjek ki az utcára, mert fejemre esik egy tégla, fenyegetnek, hogy felgyújtják az autómat, ha a Petőfi-ügyet tovább folytatom, fenyegetnek a gazdasági életben, erkölcsi életben, lejáratnak tisztességtelen eszközökkel a sajtó különböző orgánumainál. — Három infarktus után én elgondolkodnék azon, hogy inkább beülök az irodámba és onnan adom az utasításokat. Fontolóra venném, hogy gyártsák továbbra is a kazánokat, mert a korábban alkotott szabadalmi eljárásokból is megtudna élni. Nem mutatkozna a nagyvilág előtt, akár be 4s zárhatja az ajtót, vastag reteszt rakhat rá, és rácsokat. — Ez nem így van, mert először, azt hiszem, munka nélkül lebetegednék. Értelmetlen lenne az életem, ha nem tenném amit teszek. Továbbra is vannak elképzeléseim. Szeretnék mielőbb áruházat nyitni a Szovjetunióban. Egy saját irodában ugyanazt megcsinálni, mint itthon. (Morvái Ferenc egy bartell üzlet keretében fenyő fűrészárut is vásárol a Szovjetunióban, aminek m:!-ét megközelítőleg tízezer forintért kívánja árusítani. — F. L.) — Ha már belekezdtem, bebizonyítom, hogy Eger- csehiben, a bányaüzemben is lehet dolgozni mindenféle támogatás nélkül. Ugyanakkor valóban eszembe jutott, hogy miért csinálom? Tönkrement a családi életem, az egészségi állapotommal sem diesekedihe- tem. Néha úgy érzem: a munkámra nem tartanak igényt. Akkor, amikor az ember látja a sok ellenállást, elgondolkodik, hogy miért csinálja? Én azt hiszem, hogv igen, kezdek megcsömörleni. Az ember sokszor beveri a fejét a falba, igyekszik kikerülni azt a falat, de nem. fogok megfutamodni. Ott voltam a Fülöp-szigeteken, a Manila Hotelban, találkoztam disszidált, megfutamodott magyarokkal, ők elmenekültek. amikor nem lett volna szabad. Beszélgettem egy úrral, akinek két aranykarperece volt, és megmutatta a három nagyvállalatát is. Azt mondta: hagyd a francba, maradj itt. Erre én: Pista bácsi, ha majd megöregszel és elmész Sárospatakra, »ihol születtél, végigmész azon a hídon, ahol valamikor az első szerelmednek megfogtad a kezét, vagy ahol végigsétálnál az iskolatáskáddal, akkor te mindent föladnál, a gyáraidat is. És az öregnek könnyes lett a szeme! Nem tudott válaszolni. Mondtam: jó, ne válaszolj, rá van írva a szemedre. Most az az ember kér engem, hogy vegyek Magyar- országon neki egy kis házat, hogy a nyugdíját itt élje le. Én nem akarom ezt az érzést. Éppen ezért nem fogok elmenni még akkor sem, ha azzal fenyegetnek, hogy a tégla a fejemre esik. Itt maradok, ameddig az egészségem engedi. — A sok támadás után úgy gondolja, hogy még népszerű ember? — Hogy én népszerű vagyok-e jelen pillanatban? Tavaly negyedik voltam a népszerűségi listán, s akkor még nem foglakoztam Petőfivel. — Én azt tartom népszerűségnek, hogy ha elmegy egy benzinkúthoz, ott akár hitelben is teletöltik az autóját. — Nem is így gondoltam. Én azt mondtam, hogy tavaly volt egy közvéleménykutatás, ahol én negyedik voltam a népszerűségi listán. Most, viszont itt van a Pe- tőfi-expedíció," ellenében az a sok tudományos szakember, akinek - kellemetlen igazság a Petőfi-ügy. Ráadásul indítványoztam a Petőfi bizottságnak, hogy váltsa le Pozsgayt a tiszteletbeli elnöki tisztségről, mivel nem teljesítette ígéreteit. Azt is elmondta, hogy nem örül neki mint ember, hogy megtaláltuk Petőfit. Ügy gondolom, ha most szavaznának — tett a magyar sajtó, tettek a magyar hatalmasságok eleget ahhoz, hogy talán — hanyatlott a népszerűségem. Nem hiszem, hogy rászolgáltam erre, mert én csak dolgoztam, és próbáltam bebizonyítani elképzeléseim létjogosultságát. A tények láttára a magyar emberek megváltoztatják a véleményüket. — Tíz- és százezer vállalkozóról beszélt, aki esetleg a szövetségbe tartozik majd, emellett parlamenti képviseletről is szó volt. Nem lenne célszerű mindjárt pártot alapítani? — Nem! Most már elegük van az embereknek a pártokból ... — ön különben melyik pártnak a tagja? — Én egyiknek sem! Mindegyik kis szervezetben úgymond benne vagyok, de egyiknek sem vagyok tagja. Még nem látom azt a pártot, amely ideológiámnak, elképzelésemnek megfelel. • Nem politizálni kell, ma igazi, jól működő gazdasági életet kell létrehozni. Ezért asm akarok politikai párt tagja lenni. Faragó László A Bárdibükki Állami Gazdaság cseberki gyümölcsösében „Szedd magad V AKCIÓT HIRDET kiváló minőségű almafajtákból (jonatán, starking, starkinson) 10 Ft-os egységáron! Gyümölcsszüret: hétfőtől péntekig 7.30-tól 16 óráig szombat— vasárnap 7.30-tól 16 óráig Megközelíthető a Kaposmérő—Kadarkút útvonalon a 7. km-nél. Érdeklődni a 82/16-555-ös telefonon (106819)
