Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-05 / 235. szám

1989. október 5., criitörtök Somogyi Néplap Fenyves sorsa a közösség kezében van A „Jógi perpatvar a lakosság szavazataiért" című és szeptember 13-án megjelent íráshoz a következő tényeket akarom kapcsolni: Balatonfenyvesen az 1989. február 17-ei falugyűlésen Fonyód tanácselnöke — miután meggyőződött arról, hogy a megjelentek többsége az elszakadás—együtt- maradás kérdését eldöntendő helyi szavazást szereztne — megkérdezte: milyen módon szavazzunk? Szükségesnek tart­ja-e a falugyűlés, hogy a szavazásra jogosultak 75 százalé­kának az elválást kinyilvánító akarata legyen szükséges az elváláshoz, vagy megelégszenek-e a szavazásra jogosultak 50 százalékával és még egy személynek a szavazatával. A fa­lugyűlés — éppen az MDF egyik tagjának felszólalására — úgy döntött, hogy az elválás kimondására elég a szavazásra jogosult lakosság 50 százalékának és még egy személynek az állásfoglalása. A tanácsülés ezt követően mondta ki március i-jérj az ezzel megegyező határozatát. A tanács tehát e té­mában precízen járt el. Az MDF helyi vezetőségének, jóval a megyei tanácson megtartott tárgyalás előtt alkalma volt meghallgatnia a Népességnyilvántartó Hivatal megbízottai- nak válaszát arról, hogy a rendelkezésükre álló technikával nem lehet naprakész állaptot produkálni. Észrevételeiket azonban a szavazólista kifüggesztésének ideje alatt módjuk lett volna megtenni és kijavíttatni a téves adatokat, még a helyi szavazás előtt. Én megértettem, ők nyilván nem, mert a felvilágosítás ellenére ugyanazt ismétlik minden fórumon, amelyről tudomást szereztem. A jogi perpatvarral kapcso­latban van még egy megjegyzésem: a lakosság jogos sérel­meit, panaszait nem az MDF, mint szervezet, hanem egy-két egyetértő, erre vállalkozó balatonfenyvesi lakos karolta fel és a panaszok orvoslása egyetlen útjának a nagyobb közös­ségből való kiválást tekintették. Ennek megfelelően gyűjtött aláírásokat. Azért a tettükért, hogy élére álltak egy tulajdonképpen jó szándékú mozgalomnak — amely sok igazságot napfény­re hozott —, tisztelem őket. De felmerül a kérdés: utólag milyen alapon tulajdonítja magának ezt a munkát most az MDF? Amikor — 1988. április első napjaiban — kezembe ke­rült az aláírást gyűjtő ív szövege, az volt az első kérdésem: „A személyi, tárgyi, anyagi feltételeket végiggondoltátok?” A válasz nemleges volt. S még valami; a? 1496 szavazóképes lakosból 530 nyug­díjas, nagy részük kisnyugdíjas. Közülük már most közel százan állami támogatásra szorulnak, azért, hogy naponta egyszer főtt ételt ehessenek. Én 1955. április 1. óta — az 1968—1980 közötti időszakot kivéve — mindig aktívan részt vettem Balatonfenyvesen a közösségért végzett, díjazás nél­küli munkákban. Jól ismerem a falu szellemét. Lakói nagy­részt — velem együtt — idetelepült emberek, vagy össze­vont területről származnak. Én Balatonfenyves jövőjének útját nem a végnélküli jogi vitákban látom. Többször bíráltam a fenyvesi tanács — mostanában, a megfelelő fórumokon a Fonyód Városi Tanács — vezetését is. A fonyódit főleg azért, mert az egyesítés óta a patyolat­tiszta, virágos település egyre elhanyagoltabb lett. Fenyves jövőjét azonban nem a „csakazértís” elválásban, hanem a helyi önkormányzat valós önállósításában látom és a na­gyobb egység tisztességes szándékú, nem önző, nagyobb anyagi erejében. Azokat a csoportokat ismerem el, akik a település hol­napjáért, jövőjéért, az adott körülmények és anyagi lehető­ségek valós ismeretében, pontos és társadalmilag ellenőr­zött számítások alapján készek — társadalmi munkában is felelősen és közösen dolgozni Balatonfenyves arányos fej­lődéséért. A lakosság rossz hangulatának, elégedetlenségének valós alapja van; de érzelmi alapon, indulatoktól vezérelve nem juthatunk előbbre. Horváth J. Károly Balatonfenyves, Balaton-part 4. Magyar—amerikai együttműködési egyezmény Somogyi Ferenc külügy- minísztériumi államtitkár és Mark Palmer, az Ame­rikai Egyesült Államok bu­dapesti nagykövete szer­dán a Külügyminisztérium­ban aláírta a Magyar Nép- köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti tudományos-műszaki együttműködési egyezményt. Ez elősegíti és támogatja a, két ország kormányzati szervezeinek, tudományos akadémiáinak és tudomá­nyos kutatóintézeteinek, egyetemeinek együttműkö­dését az alaptudományok és az alkalmazott tudomá­nyok területén egyaránt. Lehetőségeket teremt közös kutatási projektekre, tanul- mányutakra, konferenciák és szimpóziumok tartására. Az egyezmény függeléke rendelkezéseket tartalmaz a megállapodás alapján meg­valósuló szellemi tulajdon­nak, és az ezekhez kapcso­lódó jogoknak az oltalmáról. Motor­vonatok exportra Cjjászerveseték a Oanz-Hunslet Vasúti Járműgyár Rt.-t, amely motorvonatokat és nyu­gat-európai igényeket is kielégítő városi villamo­sokat készít. Vezetői most többmillió forintos üzletről tárgyalnak: olyan roentőmozdony gyártásáról, amelyet # tervezett La Manche- csatorna alagút-útvo­nalán közlekedtetnének. Képünkön: a gyártó- csarnok. {MTI-fotó — Balaton József feiv.) MÉRNÖKKÉPZÉS PÉCSETT Egy híján 20 éve, 1970 nyarán egy nem mindenna­pi méretű építkezés körvo­nalai bontakoztak ki a Me­csek — belvárosra ereszke­dő — délnyugati lankáin, a sörgyár és a szülészeti kli­nika közelében. Befejezés­hez közeledtek a pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főis­kola oktatóbázisának épü­letei. Majd fölépült az in­tézmény impozáns, nyolc­emeletes diákotthona és mentája is a közelben: el­készültek a műhelyépületek, s ezzel befejeződött Pécs hatodik felsőfokú oktatási intéményének letelepítése, meghonosítása a városban. Azóta, a csaknem két év­tized alatt több ezer üzem­mérnököt bocsátott szárny­ra. Tíz szakon, építész, gé­pész és (1979-től) vízgazdál­kodási üzemmérnököket. * * * A hazai mérnökképzés több évszázados hagyomá­nyai mellett a PMMF eddi­gi 19 tanéve szinte eltörpül. Jelentősége — országos ki­sugárzásban — mégsem el­hanyagolható, különös te­kintettel az utóbbi másfél­két évtized lakásépítési prog­ramjára,. az új lakótelepek­re és más nagy beruházá­sokra. A korábbi időszakban, amíg az új pécsi főiskola meg nem valósult, a jogelő­dök töltötték be az intéz­mény funkcióit. A két köz­vetlen jogelőd, egy budapes­ti (építő- és építőanyag-ipa­ri) és a pécsi (vegyipari gé­pészeti) felsőfokú techni­kum, amely a közelben, a Rókus utca egykori kaszár­nyaépületeiben működött. A PMMF a két felsőfokú technikum összevonásával kezdte meg működését 1970 szeptember végén. (Megtart­va a Rókus utcai épület-, illetve oktatási tömböket is), A hetvenes évek végén új tanterveket vezettek be. En­nek folyamányaképp 1979 január elsejével megszűntek a korábbi karok és tanszé­kek. Helyükbe összesen hét (szakmai) intézet lépett, ki­egészülve a Bajai Vízgazdál­kodási Intézettel. Jelenleg is ebben a struktúrában folyik az oktató-nevelő és kutató­fejlesztő üzemmérnökkép­zés a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolán: 10-10 sza­kön, mind a nappali, mind a levelező tagozaton. A nappali tagozaton az épületgépészeti, az épület­villamosítási (felvonós ága­zattal), a magasépítési, a mélyépítési, a műszaki in­formatika szakon s a két bajai: a vízellátási és csa­tornázási, valamint az álta- lános és mezőgazdasági víz­gazdálkodási szakon három­éves; a pécsi középiskolai műszaki tanár szakon négy­éves a képzési idő. (Részle­teiben erről a főiskola tájé­koztatója ad információkat mindkét tagozaton.) A főiskola, vagyis az em­lített szakok együttes célki­tűzése, hogy olyan üzemmér­nököket neveljenek, akik az illető szakág gépeinek, be­rendezéseinek tervezése, kivitelezése és üzemeltetése terén megfelelő elméleti is­meretekkel és gyakorlati jártassággal rendelkeznek. Hogyan kívánja ezt a fel­adatát teljesíteni a PMMF a műszaki szakemberképzés mai követelményeinek meg­felelően ? * * * Szeptember 6-án, a főis­kola évnyitóján dr. Lenkei Péter, a pécsi Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola fő­igazgatója egyebek közt ezt mondta tanévnyitó beszédé­ben: — A magyar termelési kultúra egyik legnagyobb problémája —■ a modern ter­melőberendezések hiánya mellett —, hogy nem tudja a minden munkafolyamat­ban egyenletes, kiváló minő­séget biztosítani. Ehhez szükséges a tervező, gyártó, kivitelező mérnök tudása, kultúrája, szervezési és ve­zetési képessége, melyhez a hallgatóknak a műszaki fel­sőoktatásban olyan képzést kell kapníok, hogy az meg­felelő alapul szolgáljon e feladatok megoldásánál. En­nek elérése egyben egyik alapfeltétele az Európához való csatlakozásának. A kitűzött célhoz vezető út legfőbb állomásait a fő­igazgató az új felvételi rend­szer kidolgozásában, alkal­mazásában; az új tantervi irányelvekben; a képzési idő fokozatos emelésében (3,5—4 évre) látja, természetesen a műszerezettség, a berende­zések széles körű fejlesztése mellett. A tanévnyitóit követően a Somogyi Néplap kérésére megkerestem az intézmény főigazgatóját, arra kérve, vázolja a várható jövőbeni változások néhány fontosabb részletét. ELŐADÁS A SZTRÁJKOKRÓL Aláírásokat gyűjtenek a szakszervezetek Szeptember elején kez­dődtek és október közepéig tartanak a szakszervezeti akciónapok a megyében. A tavalyi szakszervezeti na­pokkal összehasonlítva első­sorban az jellemzi a mosta­ni akciónapokat, hogy nincs semmi látványosság. — Ehelyett most az apró rendezvényeket szorgal­maztuk, amelyeken a részt­vevők felhasználható isme­reteket, esetenként kedvez­ményes árukat szerezhetnek — mondta Svajda József, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának titkára. — A szak- szervezeti bizottságok az üzemek területén kedvez­ményes vásárokat szervez­nek. Sokan jutnak így ol­csón zöldséghez, hagymához, burgonyához, almához, cu­korhoz, sőt cipőhöz, ruhához. Ezek az akciók nagyon ked­veltek. Megálljt az áremeléseknek! Az ismereteket gyarapí­totta az a sztrájkfölkészítő, amelyet tisztségviselőknek szerveztek. Nem azért, hogy sztrájkra buzdítsanak, ha­nem azért, hogy a tisztség- viselők jobban megismerjék a sztrájktörvényt. Az js elő­fordulhat ugyanis az emlí­tett törvény ismeretének hi­ányában, hogy a bíróság kártérítést ítél meg. A hús­áremelés miatt szervezett augusztus 18-i sztrájkok esetében is kiderült, hogy sok helyen nem ismerik eléggé a sztrájktörvényt. Ezenkívül sok az új tisztség- viselő, s nekik különösen szükségük van a fölkészítés­re. A szakszervezeti akcióna­pokat felhasználják az úgy­nevezett sztrájkalap' gyara­pítására is. Különféle el­adási-vásárlási akcióból, aztán kulturális, sportren­dezvények bevételéből egé­szítik ki. Sok használható ismerettel, 300 ezer példány­ban megjelenik a Népszava különszáma. Az ennek be­vételéből befolyó hatmillió forint szinten a sztrájk­alapba kerül. — A szakszervezeti akció- napok idején mindenhova eljuttatjuk azt a röplapot, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsában szö­vetkezett szakszervezetek in­téztek a szervezett dolgo­zókhoz — mutatta Svajda József a felhívást. — Ez felsorolja a legfontosabb kö­veteléseket: így azt, hogy biztos munkát és nem se­gélyt; megálljt az áremel­kedéseknek ; paicí árakhoz piaci béreket; a nyugdíj és a családi pótlék tartson lé­pést az áremelkedéssel; nem fizetünk többet a fölvett la­káshitelekért. Az utolsó kö­vetelés az, hogy erősítsük szolidaritásunkat. Legyen erős, politikailag és anyagi­lag független szakszerveze­tünk. Töltsük fel a sztrájk­alapot. Ne engedjük a tag­díjak megadóztatását. A jog is védje választott tisztség­viselőinket. A megyében a vasas, a KPVDSZ, a texti­les, a ruhásszakszervezet alapszervezeteiben már megkezdődött ennek a röp­lapnak az aláírása. Mintegy ötvenezer aláírásra számí­tunk Somogybán. Azt hi­szem, ha Nagy Sándor, a SZOT főtitkára néhány millió szavazattal a háta mögött állhat fel a Parla­mentben októberben, akkor sokkal nagyobb súlya lesz a szavának. L.G. Dr. Lenkei Péter főigazga­tó úr .mindenekelőtt az 1990-től fokozatosan életbe lépő új felvételi rendszer egy-két számottevő vonását emelte ki. — Fokozottan szeretném felhívni a műszaki felsőok­tatási intézményekben to­vábbtanulni szándékozó fia­talok figyelmét arra, hogy jelentkezéskor a 2. vagy 3. helyen is mindenképp jelöl­jenek meg valamilyen másik felsőoktatási intézményt!... Korábban sokan azzal is demonstrálni kívánták szak­mai elkötelezettségüket a műszaki pálya iránt, hogy csak és kizárólag a műegye­temet írták be. Most, ha a Műszaki Egyetemre nem elegendő a felvételi pont­száma valakinek, akkor automatikusan ide irányít­ják, és nekünk, korhatáron belül, mindenképp föl kell vennünk. (Régebben valóban itt döntött erről a főiskola.) — Az új felvételi rend­szer jövőre már figyelembe veszi a majdani mérnöki te­vékenységet elősegítő „elő­életet” is. Vagyis a gyakor­lati szakmai tudást, a ki­emelkedő matematikai és fi­zikai ismereteket és a nyelv­tudást. A nyelvismeretért plusz pomtszám jár, és ez igen jól jöhet a felvételinél is. Azonfelül a nyelvtudás minősége alapvető szempont a pár éven belül bevezetés­re kerülő kétnyelvű képzés­hez is. (Néhány tárgyat an­golul vagy németül tanul­nak majd a hallgatók.) A felvételi rendszer megújítá­sa — folyamat. Jelenleg elő­készítés alatt áll, munkabi­zottsági szinten. Fokozatosan vezetik be, nem „megráz- kódtatásszerűen”. Annál is inkább, mivel a legjobban átgondolandó alapkérdés itt is, ahogy mindenütt: teljesen nyitott legyen-e a felvétel, vagy zárt felvételi keret­számok szükségesek? ... — A szintén kidolgozás alatt álló új tantervi irány­elveket ugyancsak fokozato­san vezetjük be. Ezek alkal­mazása jövőre indul — fel­menő rendszerben. Lényege: az alapvonások megmarad­nak, de konvertálhatóbb tu­dást szeretnénk nyújtani. Cél a mélyebb alaptudás megszerzése, és ezen az is­meretanyagon, erre építve a választható tárgyak körének bővítése. És ismét csak hangsúlyozni szeretném: a nyelvtudás soha eddig nem tapasztalt fontossága — ál­talában is a felsőoktatásban — így a Pollak Mihály Mű­szaki Főiskolán is létkérdés. Európaiságunk és a korsze­rű mérnókkultúra kialakí­tása szempontjából egy­aránt. * W. E. VISSZHANG

Next

/
Thumbnails
Contents