Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
1989. október 26., csütörtök Somogyi Néplap 3 Válás* a Visszhangra HALÁSZAT NAGYBAN HOL A HÁL? Kastélyok, kertek — károk A Somogyi Néplap október 19-i számában — a Visszhang rovatban — Végh János sérelmezte a Kastélyparkjaink megmentése című rövid hírben elhangzottakat, különösen a gyár tulajdonában levő kisasszondi kastélyról, illetve annak parkjáról szóló bíráló szavakat. Valószínűnek tartom, hogy a cikk — szándékaim ellenére — félreérthető volt, ezért köszönöm írását, így ugyanis a válaszban módom és lehetőségem van a félreértés tisztázására. Somogybán 56 műemléki védelem alatt álló kastélyépület van. Ezek nagy része 1949—1980 között rendkívül elhanyagolt állapotba került parkjaival együtt. A kormánytámogatással 1982-ben megindult úgynevezett „kastélyprogram” keretében összesen 15 millió forint támogatást kaptak a jó gazdára talált, felújításra váró somogyi kastélyok, közöttük a kisasszondi Sárközy-kastély is. A helyreállítási munkát jól ismerem, mivel abban tervezőként vettem részt. A cikkíró minden szava igaz, mikor részletesen elemzi a gyár kollektívájának szerepét a felújításban. Sőt még a kastély üzemeltetését is példamutatónak nevezhetnénk, hiszen mind nyáron, mind télen egyformán kihasznált, rendezvények, gyermeküdültetések, szállásférőhely stb. tekintetében. Az 56 védett kastélyhoz kapcsolódó régi kastélykertek és parkok a helyreállított épületek körül nem tükrözik eredeti állapotukat. Mert nemcsak a kastélyok kerültek korábban a gondatlan kezelés során veszélyeztetett állapotba, hanem sok helyen a parkok, értékes fák kiirtására is sor került. Egész társadalmunk felelős az elpusztult és ma már szinte pótolhatatlan értékekért! Van természetesen szinte épségben megmaradt és folyamatosan gondozott kastélyparkunk is, mint többek között a somogyvári vagy az iharosberényi, de sajnos az eredeti barokk vagy klasszicista kertnek legtöbb helyen már csak a maradványai lelhetők fel akár a felsőbo- gáti, barcsi vagy a példamutatóan helyreállított gálosfai, bol- hási, sőt kisasszondi kastélyok környezetében is. Természetesen ennek nem a jelenlegi használók az okai, különösen azok nem, akik igazán nagy áldozatot vállaltak a kastélyfelújító munkában! A megyei tanácson országosan először szerveztünk olyan tanácskozást, a megyei környezetvédelmi titkárral és a kaposvári városi főkertésszel közösen, amelyen a parkok, kastélykertek felújításával kapcsolatban szakmai tanácsadásra is sor került. Meghívott előadó az országos hírű parktervező, Örsi Károly volt, aki a híres magyar történelmi kertek, mint Fertőd, Nagycenk vagy a seregélyesi kastélypark — és még vagy több tucat — rekonstrukcióját is tervezte, irányította. A tanácskozáshoz kapcsolódóan nyílt meg a Szép magyar kertek című nagysikerű kiállítás, melynek a megyei múzeum adott otthont a Somogyi Képtárban. A tanácskozáson megjelenteknek maga Orsi Károly tartott tárlatvezetést. Mível ma megyénkben egyetlen szakszerűen felújított, eredeti állapotában rekonstruált kastélypark sincs, úgy gondoltuk, a tanácskozást éppen az 56 védett kastély kezelőjének szervezzük meg. Mindenkinek meghívót küldtünk, csatolva a múzeumi kiállítási meghívót, a további érdeklődők szánjára megjelentettük a Somogyi Néplapban a — szándékaink ellenére — félreérthető rövid hírt is. Legnagyobb sajnálatunkra a nem kis előkészítő munkát igénylő tanácskozásra az 56 meghívott közül csak tíz jelent meg, és a távolmaradottak között volt a Kaposvári Villamos- sági Gyár képviselője is. A kertészeti szakemberekkel együtt így húszán tanácskoztunk tehát. Tervezzük a jövő év első negyedévében a Műemléki Albizottsággal közösen egy újabb kertészeti, parkfelújítási program szervezését is, melyre ismételten várjuk majd nemcsak a kastélytulajdonosokat, hanem minden érdeklődőt. Végül pedig szeretném tájékoztatni a gyár minden dolgozóját, hogy az október első felében Székesfehérváron megrendezett XV. műemléki konferencián, annak kastélyokkal foglalkozó szekcióülésén éppen az általam készített diafelvételekkel szerepelt a kisasszondi kastély felújítása mint jó példa. S időközben elkészült megyei tanácsi támogatással az a négynyelvű — magyar, német, olasz és angol — somogyi kastélyokról szóló videofilm is, melyben ugyancsak példamutató helyreállításként szerepel a kisasszondi kastély. Dr. L. Szabó Tünde megyei főépítész Kobaltforrások, gyógyításra Magyar kutatók legújabb eredményei Horgászok bottal és borral Piás pecások — Öt helyett, csak kettővel szabad — Őszi őrjárat a Balatonon Hazánkban is előállítják majd gyógyászati (onkológiai) célokra és ipari beruházásokhoz a nagy aktivitású kobaltforrásokat. Az ehhez szükséges technológiát a Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató In- .tézete dolgozta ki a Paksi Atomerőmű Vállalattal együtt. Az első kobaltforrások 1991-re várhatók — jelentették be a szakemberek az Izotópkutató Intézet alapításának 30. évfordulója alkalmából tegnap, a Magyar Kémikusok Egyesületének székhelyén tartott tudományos ülésszakon. Legújabb kutatási eredményeiket ismertetve megemlítették, hogy kifejlesztették a Techide injekciót, amellyel a máj megbetegedésének következménye, az epeutak elzáródása diagnosztizálható. Két másik új készítményük a csontrendszer megbetegedéseinek, egyes tumorok csontáttétjeinek kimutatására is alkalmas. Mindkettő jelentősen rövidíti a diagnózis idejét. Elsőként izolálták az AIDS-vírust magyar betegből a tavaly létesített AIDS- kutató laboratóriumokban; ez elősegíti, hogy a majdani AIDS-gyógyszereket magyar betegnél is alkalmazhassák. Több mint kétévi munkájuk eredménye a XIII. véralvadási faktor meghatározását segítő készlet, amelyet az Izotópkutató Intézet és a Debreceni Orvostudományi Egyetem szabadalmaztatás alatt álló módszerével állítanak elő. A Balatoni Halgazdaság termelési igazgatóhelyettese nyugodt ember. Megszokhatta már a kellemetlen kérdéseket, mert szeme se rebben, amikor választ kérek tőle a következőkre: — Igaz-e, hogy gondok vannak az értékesítéssel, s emiatt több múzsa halat kellett kidobni a hűtőházakból, mert lejárt a szavatossági idő? — Aki élelmiszerrel bánik, tisztában van azzal, mit jelent a szavatosság. Mi is rendszeresen felülvizsgáljuk a készletünket, s ha kell, selejtezünk. Azt azonban kijelenthetem, hogy ez a mennyiség a megengedett érték alatt van, s nem több, mint más hasonló cégnél — mondja az igazgató- helyettes. Ismerkedésnek kiváló kérdés volt ez, mert Kovács József ezután részletesen és alaposan elemzi a gazdaság tevékenységét. Elmondja, hogy több részlegük van, a legnagyobb a tógazdaság, amely 2400 hektár területen gazdálkodik. Ide tartozik a buzsáki és a marcali víztározó is. Két intenzív telepükön: Hévízen és Ódörög- dön angolnát és pisztrángot tenyésztenek; a Balatonból és a tavakból kifogott halakat saját üzemükben dolgozzák fel, s jelentős a pecsenyekacsa-eladásuk is. Beszélgetés közben időnként visszakanyarodunk a „bemutatkozó” kérdéshez. Az igazgatóhelyettes többször is leszögezi: ebben az évben is teljesíteni tudják tervüket. Persze nem „díszlépésben”, vidáman mosolyogva, de mindig találnak piacot. Értékesítési gondok vannak például növényevő halból, pedig nőtt a kereslet a busa iránt. A vízügyi kívánalmaknak megfelelően Marcaliban a halállomány 80 szá— Sokan talán azt hiszik, hogy a nyár elmúltával vége munkánknak, pedig csak most kezdődik igazán. Karbantartjuk a hajókat, a legénység pedig, szakmai felkészítésen képzi önmagát — mondja Nagy László alhadnagy, a siófoki vízi rendészeti őrs parancsnoka a Hamilton motorcsónak fedélzetén, miközben a hajó Müller József főtörzsőrmester vezetésével lassan kihúz a hazai kikötő vízéről. Már jó ideje, 15-én életbe lépett a szabály: este 10 óra után tilos vízi eszközről — csónakból, vitorlásról — a horgászat. Vajon betartják-e az emberek? — ezt indultak ellenőrizni. A víz tükörsima. Nem is csodálkozunk, hogy a radarernyőn világos foltok tömkelegé jelzi: ma éjszaka rengetegen próbálnak szerencsét. Este fél kilenc az idő, így a rendőrök csak azokat figyelzaléka busa volt, a csúcs országosan mintegy 6—8 ezer tonna. A túltermelést először az iraki piac vezette le, később a Szovjetunióba és Romániába tudtak nagyobb mennyiséget exportálni. Nincs ilyen gond a minőségi termékek eladásával, a pontyra mindig van vevő. Problémát az jelent, hogy míg a takarmány ára nő, a hal ára csökken. A gazdaságos tenyésztésnek egyetlen útja van: növelni kell a tőkés exportot. Április és szeptember között kiváló vásárlók az olaszok; szeptemberben 320 mázsa pontyot meztetik udvariasan, akik csónakkal a parttól a megengedettnél beljebb sodródtak. Aliga és Almádi között félvízen egy vitorlást találunk. Rajta egy kötelet, a kötél végén pedig egy csónakot. Majd sorra fűzve még kettőt. A parányi lé- lekvesztőket vitorlás vontatta be a tó közepéig. A legközelebbi part is csaknem hat kilométerre van. Az egyetemi adjunktus szákjában jóforma süllő. Hajója kivilágítását azonban csak egy repedt ételolajos flakonban csonkig égett gyertya szolgálja, amelynek lángja el-ellobban. Radar nélkül akár el is üthettük volna. Azt mondja: nem fél attól, hogy vihar lesz és bennreked a tavon. Megmondta a rádió, hogy marad a jó idő... Kénytelen-kelletlen azonban hazafelé kell indulnia. A szabály azért van, hogy szállított a gazdaság Olaszországba. A legnagyob baj az — mondja az igazgatóhelyettes —, hogy hazánkban csökken a jövedelem, s étkezési szokásainkban egyébként sincs kultusza a halnak. Általában csak jeles napokon kerül a magyar családok asztalára hal, kivéve a Balaton, a Duna és a Tisza közvetlen környékét. Ezért próbálkozunk úgynevezett kis értékesítésekkel; az üzemekhez szállítjuk a halat — általában pontyot —, s ott kedvezményesen árusítjuk. Külföldön kurrens halnak számít a harcsa és a süllő, nagyobb mennyiséget vásárolnak cigányhalból az olaszok. Nyugatnémet, osztrák, olasz, belga horgászvizekbe kerülnek a süllőivadékok — ezt szintén jól megfizetik. Csak nyugati vásárlóknak árusítottak angolnát; a pisztráng iránt azonban itthon is meginövekedett a kereslet, elsősorban a turisták által kedvelt éttermek, szállodák veszik. Szomorú, hogy a pisztrángtenyésztésnek a betartsák, főképp, amikor emberéletet menthet. Kilenc szabálysértési feljelentés a portya „eredménye”. Volt, aki egyedül öt bottal horgászott; mire odaértünk, hármat gyorsan kikapkodott a vízből, mert csak kettővel szabad. A legtöbben a megengedettnél jóval beljebb merészkedtek a nyílt vízre, elfelejtve, hogy a tó milyen szeszélyes. Jóval tíz óra után is csak vonakodva akaródzott hazafelé indulni a horgászlegények zöme. Nem véletlen, mert nagyon jó volt az őszi kapás. Akadt olyan is, aki finoman szólva lekezelően próbált bánni a rend, jelen esetben az élet őreivel. Mindez a legkevésbé sem kelt csodálkozást, ha elmondom: az ellenőrzött hornapjai meg vannak számlálva, hiszen a bauxitbányászat megszűnésével a karsztvíz-utánpótlás is elmarad. A kacsatenyésztésnél sem a kacsák, sem a tenyésztők kedve nem lehet túl rózsás. Korábban évente 800 ezer volt az állományuk, az idén harmadára csökkent. — Ma már ott tartunk, hogy az állami támogatás miatt kedvezőbb csirkét tartani, mint vízi szárnyast. A Pécsi Baromfifeldolgozó Vállalattal kötött szerződés értelmében végtermékként értékesíteni tudjuk ugyan, de kifizetődőbb a naposkacsa- eladás. A takarmányárak miatt a célunk nem lehet más, mint minél előbb eladni. Gond tehát bőven van itt is, mint valamennyi export- érdekelt vállalatnál. Az évi háromszázötven—négyszáz- millió forintos termelési értékből 40-től 160 millió nyugati piacon realizálódik, s ha nem akarnak szárazra kerülni, úszniuk kell a piaci árral. Süli Ferenc gászok csaknem valameny- nyien az alkohol hatása alatt álltak. Ki kevésbé, ki jobban. Szörnyű volt látni a vegyész kutatómérnököt, aki egyszál magában, mintegy öt kilométerre a parttól, az unikumtól és sörtől szinte elvakultan botorkált kis vitorlásán az igazolványát keresgélve. Ejfél után minden csendes lett. Az utolsók is hazatértek, hogy majd másnap este próbálják ki a horgászszerencsét. Ami remélhetőleg azt jelenti a számukra, halat fognak, nem pedig azt, hogy „megússzák” az ellenőrzést. Nehogy sokadszor, egyre bátrabban megszegve a szabályokat egyszer majd balesetet szenvedjenek. Egyedül, a nyílt vízen! Segítséget hívó lámpa nélkül, kezükben egy borosüveggel ... Czene Attila HALÁSZAT KICSIBEN
