Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
2 Somogyi Néplap 1989. október 26., csütörtök GORBACSOV HELSINKIBEN „Isten hozott, Misa" ÚJ VITATÉMA: A „MINIMÁLIS ELRETTENTÉS“ Pénteken hitelesítik az aláírásokat Az eddigiek szerint minden bizonnyal meglesz az a 100 ezer, népszavazást kezdeményező érvényes aláírás, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége gyűjtött ösz- sze. Ezt Kéry András, az Állami Népességnyilvántartó Hivatal vezetője közölte az MTI munkatársának kérdésére. Hozzátette: a múlt hét közepén átvett 137 ezer aláírás ellenőrzését már lényegében befejezték. Ezt a műveletet a személyi számok alapján számítógépes módszerrel végezték; ellenőrizték az aláíró személy választójogosultságát, illetve lakhelyének hitelességét. Azt is közölte, hogy az Országgyűlés illetékesei — noha erre nyolc nap állt rendelkezésükre — egy órán belül továbbították az ellenőrzést végző hivatalnak az SZDSZ képviselőitől kedden átvett újabb 66 ezer aláírást. Kéry András elmondta, hogy csütörtök éjjelig befejezik munkájukat. A kelet-európai változások rendekívüliek, jelentette ki George Bush amerikai elnök, de hozzátette, nem hagyja magát arra szorítani, hogy eltúlzottan reagáljon. Az amerikai elnök célzása azokra a demokrata törvényhozókra vonatkozott, a'kiik lagymatagsággal vádolják a kérdésben és nagyobb, bőkezűbb támogatást sürgetnek. Magatartását óvatosság, diplomácia, megfontoltság jellemzi, mondta bírálóinak Bush. A The New York Times szerdán rövid beszélgetést közölt az elnökkel, amelyben az egyebek mellett külpolitikai kérdésekre is válaszolt. Lát lehetőséget arra, hogy — várhatóan összesen nyolcéves — hivatali ideje alatt megkezdődjék az amerikai csapatok kivonása Európából, mondotta. Arra a kérdésre, elképzelhetőnek lát-e ebben az időszakban változást Németország státusában, Bush így válaszolt: „Nem osztom egyes európai országok aggodalmát az egyesített Németország miatt, mert úgy hiszem (az NSZK) elkötelezetsége a Koholt vádak és koncepciós per. így összegzi a nemzetközi sajtó a híres-hírhedt Ochoa-pert. Egyöntetű a vélemény, hogy a kubai tábornokot és társait koholt vádak alapján ítélték el és végezték ki, s valójában kitervelt politikai perről volt szó. Azi újságírók után egy igazi bennfentes, Fidel Castro életrajzírója-is megszólalt, s felettébb érdekes részletekkel szolgált. Carlos Franqui, a kubai pártvezető egykori harcostársa, a Buenos Airese-i Pagina 12 című lapnak adott interjút. Ebben nem kevesebbet állít, minthogy Fidel és Raul Castro kisajátította magának a hatalmat Kubában, Ochoában pedig veszélyt láttak saját hatalmukra nézve, hiszen Ochoa nyitott szellemisége és angolai, nicaraguad katonai sikerei miatt nagy népszerűségnek örvendett baj társai körében. Ochoa mindig elfogadta a kritikát, ám sem Fidel, sem Raúl nem képes elviselni a Szerdán délelőtt Helsinkibe érkezett Mihail Gorbacsov szovjet államfő. A vendéget a finn főváros repülőterén — szakítva a protokollal — Mauno Koivisto finn elnök üdvözölte. Bár a két ország közti magas szintű érintkezés az utóbbi évtizedekben folyamatos volt, Gorbacsov személyében a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke 15, az SZKP KB főtitkára pedig 14 év után látogatott el Helsinkibe. Egyúttal ő az első szovjet vezető, aki e két funkcióit egyidejűleg betöltve tárgyal a finn vezetőkkel. (Legutóbb 1974-ben Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöke, 1975-ben pedig Leo- nyid Brezisnyev, mint az SZKP KB főtitkára járt Helsinkiben.) A főtitkár-államfő kíséretében Helsinkibe érkezett NATO iránt megingathatatlan. Nem tudom elképzelni, hogy — amitől egyesek félnek — Németország az újraegyesülés érdekében a semlegesség útjára lépne, s ezzel potenciálisan szembekerülne NATO-partnerei- vel. Mégis úgy vélem, nem kell sürgetnünk az újraegyesítés koncepcióját, vagy határidőket szabnunk, nem kell az óceán túloldaláról új kinyilatkoztatásokat tenni a kérdésben. Időre, nyugodt fejlődésre van szükség. A kérdés munkát igényel a németek között, megértést a franciák, a britek és a németek között. Az ügy a gyors kelet-európai változások miatt került most sokkal inkább az érdeklődés középpontjába. Arra a kérdésre, hogyan látja az eddigi fejleményeket az NDK-ban, az elnök azzal válaszolt, hogy az értékelés még korai lenne, de úgy véli, valamelyest alkalmazkodni fognak a változásokhoz. (Krenz) „nem állíthatja vissza az órát — a változás feltartóztathatatlan” — hangoztatta George Bush. bírálatot — vélekedett Franqui. Az életrajzíró — márcsak „munkája” révén is — jó ideje közelebbről ismeri Fidel lelkiállapotát. Olyan embernek tartja, akinek voltaképpen nincs magánélete, amióta meghalt élettársa, Cecília. Teljesen eljegyezte magát a forradalommal, minden idegszálával „az ügyet” szolgálja. Azt tesz, amit akar, hiszen senki sem gyakorol ellenőrzést felette — mondta. Es most nézzük a részleteket. A pert megelőző hónapokban olyan híreket kaptak, hogy az Egyesült Államok konkrét tényeket sorakoztatott föl Kubának a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben játszott szerepéről. Ochoa éppen azokban a hetekben tért vissza csapataival Angolából. Kapóra jött hát a tábornok, akit nyomban fel lehetett áldozni, „bebizonyítván”, hogy piszkos eszközökkel, vagyis a narkóbizniszből Alekszandr Jakovlev pb-tag, kb-titkár, Konsztantyin Katusén külgazdasági miniszter, Anatolij Kovaljov külügyminiszter-helyettes, Vaino Väljas, az Észt KP KB első titkára, és Borisz Gidaszpov leningrádi párttitkár. A helsinki elnöki palota előtt mintegy két és félezer ember gyűlt össze Mihail Gorbacsov hivatalos fogadtatására. A többségében fiatalokból álló tömeg szovjet és finn szászlókkal „Isten hozott, Misa” és „Éljen a peresztrojka” feliratokkal várták a szovjet vezetőt. A fogadásra megjelent tömegben itt-ott előfordultak Ka- rélia? feliratú transzparensek is. A megeredő esőben tartott fogadási ceremónia után Gorbacsov és Koivisto feleségeik társaságában az erkélyről üdvözölték az egybegyűlteket, majd a finn álA lengyel kormány meghívására kedd óta hivatalos munkalátogatáson Varsóban tartózkodó szovjet külügyminiszter Eduard Sevard- nadze szerdán délelőtt Varsóban a LEMP KB székházában találkozott Mieczyslaw Rakowskival, a LEMP KB első titkárával. származó jövedelem segítségével „importálta” a Kubának szükséges technológiákat. Arról, persze, senki sem beszélt, hogy maga Fidel bízta meg Ochoát, de nem mondta meg, hogy miből és hogyan oldja meg feladatát. Ochoa azonban értett a szóból, s úgy gondolhatta: a cél szentesíti az eszközt. Eszébe sem jutott, hogy kételkedjék Fidel szavaiban, még kevésbé, hogy később kijátszhatják. Tévedésére csak perbe fogása után döbbent rá, de akkor már késő volt. Az életrajzíró összefüggésbe hozta a kubai narkó- ügyet a szigetországban eluralkodott korrupcióval is. Nem tartja valószínűnek, hogy a kivégzettek korrup- tabbak lettek volna, mint azok, akiket nem fogtak perbe. Bizonyára sok érdekes dologra derülne fény, ha Fidel bíróság elé állítaná a kb és az államtanács néhány illusztris tagját. A probléma lényege ugyanis lamfő rezidenciáján magánjellegű ebéden látta vendégül a Gorbacsov házaspárt és a szovjet államfő szű- kebb kíséretét. Az ebédet követően ugyancsak az elnöki palotában Koivisto és Gorbacsov négyszemközti eszmecseréjével megkezdődtek a hivatalos finn—szovjet tárgyalások. Délután a szovjet küldöttség tagjai finn partnereikkel találkoztak. Alekszandr Jakovlev a finn politikai pártok vezetőivel, köztük a Finn KP újonnan megválasztott főtitkárával folytatott megbeszéléseket. Gorbacsov Koivistóval folytatott megbeszélése után megkoszorúzta Juho Kusti Paasikivi és Urho Kaleva Kekkonen sírját, majd este az elnöki palotában a finn államfő díszvacsorán látja vendégül a szovjet küldöttséget. Sevardnadze még ma látogatást tesz Wojciech Jaruzelski köztársasági elnöknél is és ezzel véget ér hivatalos programja, de Varsóban marad, hogy csütörtökön és pénteken részt vegyen a Varsói Szerződés külügyminisztereinek találkozóján. Castro és hatalma — állította. Franqui végül a peresztrojka és a kubai militáns vonal közti ellentmondást feszegette. Arra a következtetésre jutott, hogy Castro — a gorbacsovi politika kibontakozása óta — magát tekinti a szocializmus letéteményesének, s úgy véli: Kubának kell magasra emelnie a forradalom zászlaját, mert a Szovjetunió többé már nem képes rá. Fidel nem nagy ideológus. A forradalmat, a kommunizmust, a hatalmat saját szemszögéből kezeli. Gondjai inkább személyes jellegűek, mintsem ideológiai természetűek. Gorbacsovot sem ideológiailag ítéli meg, egyszerűen olyan vezetőnek tartja, aki lebontja a kommunista hatalmi rendszert. Fidel most abban reménykedik, hogy Gorbacsov belebukik abba, amit csinál — mondta Carlos Franqui a Pagina 12-nek adott interjújában. Simó Endre Manapság, amikor világszerte egyre több szó esik a leszerelés nehézségeiről, költséges, olykor környezetromboló voltáról, azért a „biztonsági kockázat” sem szorul háttérbe. Amerika régóta hirdeti: az atomháború rossz, az atomfegyver jó. Az atomelrettentés békét biztosított az emberiségnek, az atomfegyver kizárttá tette saját alkalmazását. Moszkva annak a kampánynak a keretében, amely az ésszerűen elégséges katonai erő tételét szeretné elfogadtatni legalább az atom- hatalmakkal, javasolta az ENSZ-ben: induljon eszmecsere a „minimális elrettentésről”. Tárgyalják meg tehát, hogy ha a NATO véleménye szerint szükség van a nukleáris fegyverekre, mi az a legkisebb mennyiség, amelyet nélkülözhetetlennek tart az elrettentéshez, de amely közbülső állomást jelenthet a világ atomfegyvermentesítéséhez. Egy-két éve a Szovjetunióban is elismerik, hogy az amerikai „elrettentés” és a szovjet „fékentartás” stratégiája és eszköztára között kisebb a különbség, mint korábban hangoztatták. Ugyanakkor hozzáteszik: ha a szovjet—amerikai viszonyban a NATO és a Varsói Szerződés viszonyában valamit az abszolút bizalmatlanság és a kölcsönös megsemmisítési eltökéltség példájának lehet tekinteni, ez éppen a nukleáris elrettentés. Komoly és komolytalan, ambiciózus és kicsinyes, de jobbára „spórolós” szövetségesektől körülvéve, Washington és Moszkva régóta töpreng azon, hogy mi a viszony a másik lehetőségei és szándékai között. Vajon, ha a másiknak megvannak a katonai lehetőségei, párosulnak-e ehhez ténylegesen katonai szándékok, vagyis nem olyasmitől „rettentik el” a másik felet, ami annak esze ágában sincs. Merészebb emlékezők a szovjet fővárosban azt állítják, hogy Hruscsov egyértelműen hadászati fölényre törekedett az Egyesült Államokkal szemben, és Brezs- nyev paritás-felfogása kevéssé tért el ettől. A „minél több, annál jobb tétel majd három évtizeden keresztül érvényesült a szovjet interkontinentális és tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták vonatkozásában. Mintegy kétezer szovjet rakéta, nagyjából tízezer nukleáris robanótöltettel nézett szembe valamivel kevesebb amerikai rakétával, amelyekhez azonban több robbanótöltetet rendeltek. Gorbacsov tanácsadói kimondták: annyi atomrobbanótöltet kell, hogy azt a potenciális ellenfél ne tudja első atomcsapással megsemmisíteni, s ami megmarad, az a megtorló válaszcsapás keretében „elfogadhatatlan kárt okozhasson a támadónak. Napvilágot láttak olyan számítások, hogy elég tehát 500 robanótöltet, ha azokat például a helyváltoztató indítóállású szárazföldi SS— 25-ösökre szerelik, 'illetve a Delta—4-es atomhajtóműves tengeralattjárókon rendszeresítik. Ez a jelenlegi szovjet hadászati atompotenciál egy huszada, a többire nincs szükség. A moszkvai Ameriika-ku- tató Intézet tudósai latolgatták azt a kérdést, hogy egy ilyen egyoldalú leszerelés nem vezet-e a háborús veszély növekedéséhez, az amerikai politikai nyomás fokozódásához, zsaroláshoz. A Bogdanov—Kortunov kutatókettős abból a feltételezésből indult ki, hogy egy súlyos válság kapcsán az Egyesült Államok „gyenge szelektív atomcsapást” mér a Szovjetunió és szövetségesei területére, amire lehet reagálni teljes tétlenséggel, vagy Washington, New York és Los Angeles elsöprésével, aminek totális atomháború lenne a következménye, ötszáz robbanótöltet mind a célokat, mind a pusztítóerőt illetően kellő választási lehetőséget biztosít. Ha a „minimális elrettentés” szovjet eszköztárának kilenc tizedét kiiktatja az első amerikai csapás, és az ötven megtorló robbanótöltet kilenc tizedét semlegesíti az amerikai rakátaelhárí- tás, öt robbanótöltet több mint elégséges a „Boston— Washington” és a „San Diego—San Francisco” városi agglomerációk kritikus veszélyeztetéséhez. Az első csapáson meditálók elgondolkozhatnak a több tízmilliós emberveszteség, a politikai rendszer felbomlása, a helyrehozhatatlan ökológiai következmények kockázatán, ami a visszavágás első óráiban realizálódnék. Akik a szovjet vezetés részéről nem bíznak Washington feltétlen észszerűségében, azokat is meggyőzni látszik, hogy a Reagan-kor- mányzat első éveiben rengeteget beszéltek az atomháború és az abban kivívható amerikai győzelem lehetőségéről, de az elnök igen tartózkodó és óvatos volt a nagyhatalmi szintű gyakorlati katonapolitikában. Másrészt, az ideológiai megszállottakkal szemben a „maximális elrettentés” is hatástalan. Egyoldalú szovjet áttérés a „minimális elrettentésre” — vélik moszkvai elemzők — nem maradna hatástalan az amerikai kongresszusra, de a brit vagy a francia parlamentre sem. Az Egyesült Államokkal szemben ésszerűen elégséges szovjet elrettentő, ha tetszik fékentartó erő — elégséges lenne akár a brit, akár a francia, akár a kínai atompotenciállal szemben. A „minimális elrettentés” hívei persze joggal tartanak attól, hogy a hadászati támadó eszközök lényeges csökkentése növelné a nehezen kezelhető aszimmetriákat, sebezhetőbbé tenné a fennmaradó hadászati fegyverzetet a nagy találati pontosságú hagyományos fegyverekkel szemben. Mások amiatt aggódnak, hogy a nagyarányú egyoldalú szovjet csökkentést egyesek a gyengeség jeleként fognák fel, annak bizonyítékaként, hogy Moszkva hadászati vonalon képtelen versenyben maradni Washingtonnal. Tárgyalásokon mindez elrendezhető, és a hadászati támadó fegyverrendszerek 50 százalékos kölcsönös csökkentése nemcsak reális, hanem meghaladható is. A ha- dászáti „létminimum” akár egyoldalú megvalósítása mellett sürgető érvek szólnak. „Csak dolgozzák ki Scow- croft, Cheney, Kissinger, Nunn urak a hadászati stabilitás koncepcióit, csak modellezzék a lehetséges forgatókönyveket, számolgassák a robbanótölteteket és a hasznos terhelést. A Szovjetuniónak nem csekély számban vannak fontosabb gondjai” — jelezte egy moszkvai lap a valószínűleg nyomós hátteret. Pirityi Sándor GEORGE BUSH KELET-EURÓPÁRÓL Rendkívüliek a változások Sevardnadze lengyel vezetőkkel találkozott Fidel Castro és az Ocfioa-per
