Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

4 Somogyi Néplap 1989. október 25., szerda OTTHON ES CSALAD Az Ostermann osztrák divatcég pár napja mutatta be a Duna Intercontinental Szálló­ban jövő évi divatkollekcióját (MTI-fotó — Krista Gábor felvétele) Aranyat érő ötletek írjon — és megyünk Vannak, akikről tu­dunk, de bizonyosan még többen, akikről nem tu­dunk. Ezermestereket, ötletgyártókat, különbö­ző hobbiknak hódolókat keresünk! A barkács- munkától a befőzésig, a varrástól a lakberendezé­sig minden érdekel min­ket, amit a ház, a kert, az otthon, a lakás körül tehet az ember, azért, hogy pénzzel takarékos­kodva kényelmesebbé, jobbá, gazdaságosabbá te­gye az életét. Meggyőződésünk, hogy igen sokan élnek közöt­tünk, akik kitaláltak, megalkottak olyan „mes­terfogásokat”, amelye­ket mások is jól haszno­síthatnának, ha tudnának róluk. És meggyőződé­sünk az is, hogy a kitalá­lók ezeket az ismereteket szívesen, önzetlenül to­vábbadnák. Vállalkozunk a „postás” szerepére! Csupán any- nyit kérünk, hogy levél­ben vagy levelezőlapon szerkesztőségünket érte­sítse: kit. hol és milyen ötlet témájában kereshe­tünk föl. Ezért kérjük, hogy a borítékon vagy a levelezőlapon tüntessék fel: „Aranyat érő ötle­tek”. V Hálánkat ha nem is aranyban, de illő módon lerójuk! Á hátfájás megelőzése Kellemetlen, kínzó érzés a hátfájás. Gyakran meghű­lésre, reumára, egyéb be­tegségre, bajra gyanak­szunk, pedig csak arról van szó, hogy beidegződött, rossz testtartás, helytelen mozdu­latok láncolata okozza. Meg­előzhető, ha megtanuljuk és begyakoroljuk a helyes test­tartást, a célszerű testmoz­gást, amint azt rajzaink ér­zékeltetik: a fekvéstől az ülésen át, a cipekedésig. A) A matrac tömör (ne süppedjen be testsúlyunk alatt), a párna pedig lapos legyen. B) Ülőmunkát ne végez­zünk előregörnyedve, hor­padt mellel! Egyenes háttal, jól megtámasztva könnyebb a munka, nem fáj a hátunk. C) Ne hajoljunk le hirte­len, görbe háttal! Kissé szétterpesztett lábbal, egye­nes háttal, lassan, alig előre hajolva emeljük fel két kézzel a terhet. D) A cipelendő terhet osz- szuk egyenlően kétfelé, így könnyebb vinni, és nem ka­punk gerinferdülést, egyol­dali izomlázat. Tanfolyam a házi gondozásról (Tudósítónktól.) Tanfolyamot szervez a Vöröskereszt Marcaliban és környékén a házi gondozást és betegápolást végző embe­reknek. A Vöröskereszt vá­rosi vezetőségének felhívá­sára Balatonkeresztúrról, Balatonszéntgyörgyről, Tap- sonyból, Somogyfajszról és Marcaliból tízen küldték be jelentkezési lapjukat — olyanok, akik eddig szerve­zett oktatásban nem része­sültek, de már hosszabb ide­je végzik ezt a munkát. A 22 órás tanfolyam tema­tikája a Magyar Televízió­nak a házi gondozásról szó­ló műsorára és dr. Ulbing István főigazgató főorvos­nak a vöröskeresztes akti­visták kézikönyvében meg­jelent útmutatójára épül, s tíz óra elméleti felkészítés­ből és tizenkét órás gya­korlati foglalkozásból áll. Célja, hogy a résztvevők mi­nél több ismeretre tegyenek szert a személyi és környe­zeti higiéniával, a beteg­ápolással összefüggő tudni­valókból, ismerjék az idős, gondozásra szoruló emberek igényeit, az érdekvédelmi feladatokat és az ezzel kap­csolatos teendőket. A tanfo­lyamot elvégzők a Magyar Vöröskereszt városi 'vezető­sége által kiállított igazolást kapnak a tanfolyam elvég­zéséről. Az első foglalkozás ma, 14 órakor lesz Marcaliban, a volt MSZMP-bizottság Rá­kóczi úti épületében. „ínyesmester” Magyar Elek helytörté­nészt, írót, újságírót (1875— 1947) nevezték így. Miklós Andor főszerkesztősége ide­jén a polgári liberális Pesti Napló „Ínyesmester” rova­tát vezette. 1932-ben jelent meg az „Ínyesmester sza­kácskönyve”, ezt követte az „Ínyesmester 1000 új recept­je” és az Ínyesmester élés­kamrája. Kitűnő művelődés- történeti könyve a „Pesti krónikák” (1920), a század- forduló fővárosának számos kedves, alig ismert históriá­ját eleveníti föl. Mellette a magyar gasztronómia-törté­netírás egyik jelese is: új­ságjában hétről hétre „Feje­zetek az ínyesmesterség kö­zeléből” címmel számos kis történettel, kedves visszaem­lékezéssel fűszerezett dolgo­zatokban foglalta össze ku­tatásainak eredményeit. Ez utóbbiakban lapozgat­va, néhány érdekes, me­gyénket és annak múltját érintő emlékkel találko­zunk. A család anyai ágon Somogyból, az apain Zalá­ból származott. Pesti belvá­rosi, akkor Üjvilág (ma Sem­melweis) utcai lakásuk is mindig megőrizte a kibocsá­tó dimbes-dombos vidékek hangulatát — még a ház­tartásban is. Káposztás lángos „A lángosról szólván lehe­tetlen megfeledkeznem ar­ról — írta —, hogy nagyva­kációban néhai Magyar Jó­zsi nagybátyámnál járva a Somogy megyei Mesztegnyő községben, rétestölteléfcnek való pirított, borsos apró káposztával hintettük meg a lángost, máskor pedig tojás­sárgával és tejföllel ízesített kapros, sós túróval kentük meg és sütöttük pirosra a kemence szájában, káposz­talevélen. Mindegyik válto­zat remek volt; csak az a kár, hogy mindez már na­gyon nagyon rég elmúlt...” Toleranz a címe az egyik kerekded, somogyi emléke­ket fölidéző — azt hiszem, valamennyiünkben nosztal­giát ébresztő — írásának, amelyet még a néprajzosok is felhasználhatnak. „Hogy miért türelem, tü- relmesség vagy engedmény a tejfölös túró, mind mos­tanáig nem sikerült megtud­nom, de tény, hogy a néme­tek így nevezik, s mint va­lami különleges csemegét szerepeltetik, amikor vadhús mellé szervírozzák. Persze meg is cukrozzák, míg ná­lunk, Magyarországon nem cukorral esszük, hanem in­kább egy kis sóval meg pap­rikával. Sajt helyett — túró Mint külön eledel, tízórai­ra vagy vacsora végeztével sajt helyett talán legjobb csak úgy magában; a gyön­ge, friss tehéntúró, amint kikerül a csúcsos, hosszúkás túli- vagy vászonzacskóból és simára elkeverve a rá­öntött tejföllel. Se a túró, se a tejföl ne legyen se. sa­vanyú, se keserű, ellenben minden cukor nélkül is éde- ses egy kissé és friss, hűvös, üdítő. De nem lehet elvitat­ni, hogy a só igazán illik hozzá, s egy kis szegedi édes-nemes paprika is alkal­matos fűszere. Valamikor Szőlősgyörökből Balaton- csehibe utazván fürdés után, naplemente körül a kabin lépcsőjén Badacsony hegye felé fordulván (hogy a le­bukó nap piros tányérjában gyönyörködjünk), nagyon íz­let nekem uzsonnára bele­vagdalt zöldpaprikával és vöröshagymával is. Termé­szetesen sűrűn kellett utána húzogatni a pintes üvegből, melyben a híres leilei bo­rász, Szalay Imre termése kotyogott. Az ellen azon­ban mindig tiltakoztam, ha netalán valahol fokhagymát akartak volna belecsempész­ni, mert a fokhagyma pe- netráns bűzét nem állhat­tam soha. Odahaza az édesanyám legyúrta sóval, paprikával, egy kis köménymaggal jó­kora porcelánbögrébe, s 2 hétig is elállt, ha ugyan ha­marább meg nem ettük. Versenyzett a sok, drága, cifra nevű sajttal; Somogy­bán, Zalában jókora gömbö­cöket formálva belőle, füst­re rakják, és olyanféle lesz az íze, mint az ostyepkáé. Hát bizony, ennyiféle for­mája van magyar földön az egyszerű toleranznak.” A gyümölcsök bemutatá­sánál lassan rozsdállóba sárguló-barnuló somogyi kertek hangulatát, délutáni verőfények lombokkal szűrt vibrálását idézi, sorait ol­vasva szinte érezzük az illa­tokat. Talán valamennyi, So- moggyal foglalkozó írásá­nak koronája, gyöngyszeme a lengyeltóti búcsú gasztro­nómiai örömeinek fölidézé­se! (Bizony, örülnénk, ha a sablonos vendéglői kínálat helyett ilyen „tiszta forrás­ból” származó és hagyomá­nyokhoz, szokásokhoz kötő­dő különlegességekkel, étel­sorokkal stb. tennék von­zóbbá étlapjukat „tájjelle­gű” vendéglőink!) Annyi még a fel nem használt, lap­pangó értékünk a főzés tu­dományában, Somogybán is. Kis utánajárással, figyelem­mel még a pénztárcáknak szűkösebb időben is kedvet csinálhatunk ételeinknek Gondoljunk csak pl. az aláb­bi hangulatos írás gombás rizzsel körített paprikás csir­kéjére! A plébános ebédje „Ámon bábost fagylalt­jáért igen szívesen látták Lengyeltótiban is, ahová már csak a gyönyörű, kar­csú tornyú »stukatúros« templom megtekintésére is érdemes volt elmenni a bú­csúba. Hát még az esperes"- plébános úr ebédjéért, me­lyen hosszú sorban vonul­tak fel a dunántúli magyar szakácsművészet remekbe készült fogásai, a finom tü­dőstáskával bélelt húsleves­től kezdve, a - libamájszelet- kékkel kirakott, sült vérrel megpettyegtetett, töpörtyű- vel díszített ludaskásán, a gombás rizzsel körített pap­rikás csirkén áthaladva a habkönnyű farsangi fánkig. Ne tessék azonban azt hin­ni, hogy az ebéd ezzel befe­jeződött, mert megfelelő szünet után egyszerre tálal­tak tejfölös uborkasalátával, tökfőzelékkel és párolt vö­röskáposztával ropogós li­ba- és kacsapecsenyét. Az­tán megint csak egyszerre érkezett az asztalra a kap­ros-túrós és az almás rétes, hogy végül nyomukban szé­pen formázott fagylalt, a apró sütemények, írásc„ torták és gyümölcsök válo­gatott társasága, valamint zamatos feketekávé zárja be a kétségkívül jól sikerült menüt. A bor többnyire a Balaton túlsó partjáról ke­rült ki: ama badacsonyi »kéknyelűek« rendjéből meg a somlai muskotályfajták közül, de a vörös bor So­mogybán termett a jóhírű »Kishegyen«, hol az európai hírű borász, a császársza- kállú Afrika-kutató, orosz­lánvadász és függetlenségi képviselő, Szalay Imre ter­melte.” Politikus, művész nagyja­ink emlékét utcák, terek, szobrok őrzik. Az ínyesmes­terség emlékeit emlékként felbukkanó ízek, szép teríté­kek. megsárgult étlapok. Gondoskodjunk arról, hogy gyerekeinkre, unokáinkra, olyan hangulatot, képeket hagyjunk, mint amit ne­künk hagyott nagyapáink, dédapáink Somogyjáról az ..ínyesmester”. Dr. Draveczky Balázs a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Múzeum igazgatója Ismét olcsóbban vásárolhat a vas-műszaki kisáruházban! ROBI 55 kapálógép ROBI 56 kapálógép KF 04 kapálógép benzinmotoros fűnyíró 17 700 Ft helyett 15 22 700 Ft helyett 19 27 100 Ft helyett 24 20 500 Ft helyett 17 000 Ft 500 Ft 000 Ft 500 Ft Mi lehet'ez, anyu? .. Apád! Kétlábú állat... négy betű ... ? (Takács Éva rajza) benzinmotoros áramfejlesztő " 55 000 Ft helyett 46 000 Ft Termotéka gázkazán 26 700 Ft helyett 24 000 Ft ZV vízmelegítő (gázos) 16 280 Ft helyett 13 000 Ft ETNA 52 kéményes gázkonvektor 8 740 Ft helyett 7 500 Ft egyes kerti szerszámok és öntözőberendezések , 10—40% engedménnyel! OTP-ügyintézés a helyszínen! KAPOSVÁR, Noszlopy G. u. 3. Telefon: 82/17-612 (107009)

Next

/
Thumbnails
Contents