Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

1989. október 25., szerda Somogyi Néplap 3 VISSZHANG Kompromisszummal lehet csak A Somogyi Néplap szeptember 6-i számában Fenyvesen fent, Fonyódon lent címmel megjelent írással kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom. A dél-balatoni vonal villamosítása keretében minden vasút feletti műtárgyat a villamos űrszelvény biztosítása miatt meg kell emelni. Ez történt Siófokon, erre kerül sor Balatonfenyvesen és ezt kellett volna tenni Fonyódon is. Ezek egyenkénti költsége megközelítőleg ötmillió forintba kerül. A villamosítás programjának kidolgozásával egyide­jűleg foglalkozni kellett az állomás végleges személypálya- udvari kialakításával, mert villamosított vonalon a pálya­építés rendkívül költséges. Ekkor vált egyértelművé, hogy a végleges személypályaudvar kialakításához vágányeltolá­sokat kell végezni, egy széles peron helyett kettőt kell ki­alakítani, és minden körülmények között meg kell építeni a gyalogos-aluljárót. A Fonyódi Városi Tanáccsal olyan megállapodást kötöttünk, amely biztosította, hogy az alul­járó — az átmenő gyalogosforgalmat is szolgálva — közös beruházásban valósuljon meg az 1990. évi nyári forgalmat követő kezdéssel az 1991. nyári forgalom kezdetéig. Miután Siófoktól Fonyódig a vasutat az idén villamosítják, meg kellett találni azt a kompromisszumot: hogyan lehet az idén villamosítani és jövőre aluljárót építeni. Az a meg­oldás született, hogy a tanács hozzájárult a gyalogosfelül­járó pótlás nélküli elbontásához azzal' a feltétellel, hogy egy nyári szezon alatt tudomásul veszi a gyalogos-felüljáró hiányát és az új aluljáró az 1991. évi nyári szezonra üzembe helyezhető. Ez lehetővé tette, hogy a gyalogos-felüljáró megemelésére előirányzott ötmillió forintot a MÁV az alul­járó építésére csoportosítsa át, és további saját forrás hozzá­adásával biztosítsa a vasutat terhelő költségeket. Ez a kö­zös döntés azt jelenti, hogy egyrészt addig, másrészt a jövő nyári forgalomban, jelentős kellemetlenségek lesznek, mind a közúti, mind a gyalogosforgalomban a vasúti átjárón tor­lódások adódnak. Emiatt valamennyi közlekedésben részt­vevőtől megértést és türelmet kérünk. Az aluljáró terve a 7-es út alatti átvezetés figyelembe vételével készül.. Ez csak akkor valósítható meg, ha az ehhez szükséges pénzt a közúti szervek biztosítják. Ellen­kező esetben az aluljáró csak az állomásépület vonaláig épül meg. A jelenlegi közúti átjáró megszüntetésére és az állomás Budapest felőli végén új átjáró megvalósítására is elkészültek a tervek, de ezeket forráshiány miatt egyelőre nem áll módunkban, megvalósítani. Meggyőződésünk, hogy az állomás csak komplex kor­szerűsítés után tud eleget tenni a kor követelményének megfelelő elvárásoknak. A végleges állapot érdekében szükséges kompromisszumok és kellemetlenségek elenged­hetetlenek, ezért kérjük a megértést. Busch Károly igazgatóhelyettes MÁV Igazgatósága, Pécs Igazi politizálásról tesznek nap nap után tanúbizonysá­got, akik a földeiken teszik dolgukat; a már megtermett érték betakarításáról gon­doskodnak, a jövő év ke­nyerét alapozzák. Teszik mindezt a természet paran­csára, ha kell fáradságot, napszakot nem nézve. Az igali Aranykalász Ter­melőszövetkezetben Fülöp Géza főagronómus mondta: — Szeptember másodiká­ra részletes kampánytervet készítettünk; ebben szemé­lyekre szólóan meghatároz­tuk a feladatokat. Az időjá­rás is kegyeibe fogadott bennünket, így jóval a meg­határozott időn belül va­gyunk. 276 hektáron már szépen kel a káposztarepce. Őszi árpát 285 hektáron vetettek az idén, s a 617 hektárra tervezett őszi búzából mint­egy 100 hektáron már a földben van a mag. — Az idén — a vesztesé­gek csökkentése végett — úgynevezett művelőutas technológiát alkalmazunk a kalászosok vetésénél. Külö­nösen a búzára fordítunk nagy figyelmet, ugyanis 400 hektáron minőségi búzát kí­vánunk termeszteni; ennek magasahb az átvételi ára. A kazsoki határban a cu­korrépa betakarításán dol­goznak. Pali György, a Klei­ne répaszedőgép egyik feje­zőkésének kicserélése után új fogást kezdett a jó ter­mést ígérő táblában. — Termelési körzetünk egyik legkiválóbb dolgozója mind a vetésben, a növény­ápolása munkákban, mind a betakarításban — jegyezte meg a főagronómus, majd hozzátette: — Pali György nem ismeri a napi munka­idő fogalmát; késő estig, napszállta után is dolgozik. A felszedőgépek mellől- a tátompusztai átvevőtelep felé mennek egymás után a vontatók és a pótkocsis IFA teherautók. A sikeres évzárás reménye kíséri e szállítmányokat, hiszen az eddigi 38 tonnás termésát­lag a holnap pénzügyi sta­bilitását ígéri Igáiban. A szárítóüzem mellett el­haladva néhány szót ejtünk a kukoricáról is. A 870 hek­tárból eddig mintegy 100 hektárral végeztek. A FAO 200-as Minna fajta a terve­zett 6 tonna helyett eddig 6,54 tonna átlagot adott. Az állattartó telepeken ott vannak a téli tömegtakar­mányok; a 300 vagonnyi mennyiséget a szomszédos gazdaság segített betakarí­tani. A ráksi határrészen a trágyakupacok jelzik a kö­zelgő munkákat. Ismét rob­bantásos trágyaterítésrre tér­nek át. — Eszközállományunk hiánya kényszerített ben­nünket az ily módon törté­nő trágyaszórásra. A nö­vényvédelmi szolgálat szak­embere, Nagy József rob­bantómester fogja a munkát végezni — mondta búcsú­zóul az igali termelőszövet­kezet főagronómusa. A látottak sejtetik: min­den reményük megvan az igaliaknak a hullámvölgy­ből való kilábalásra. A jól szervezett és okosan terve­zett munka meghozta — meghozza — gyümölcsét. Qszi határszemle Munka­csúcs Hogy hol kezdődik az Ál­lami Tangazdaság határa, mára már csak az ismerő­sök tudják bizton megmon­dani. Eltűnnek a korábbi éveket jellemző különbsé­gek. Nagy Endre, a tangaz­daság termelési igazgatóhe­lyettese egyszerűen fogal­maz: mindenki teszi, leg­jobb tudása szerint, a dol­gát. Az idén talán úgy ala­kul, hogy a termésátlagok jobbak lesznek a tervezett­nél1. — 2400 hektárnyi kukori­cánknak mintegy a harma­dát már betakarítottuk. A késői érésű fajták maga­sabb víztartalma miatt a szárítóüzem kapacitásához kell igazítani az aratás rit­musát. Nyereséget hozhat az idei cukorrépa, hiszen jelenleg 15 százalékos cukortartal­mat és 45—50 tonna hektá­ronkénti termésátlagot mér­tek. Itt is jó ütemű a beta­karítás, hiszen a 391 hektár egyharmadáról már elszál­lították a feldolgoznivalót. — Az őszi vetéssel már végeztünk, most az őszi ta­lajmunkákat és műtrágyá­zást végzik a gépek. A jó minőségű talajmun­kákkal a jövő év sikerét alapozzák. Közép-Somogyból kiraga­dott példánk lényegében az egész megyére jellemző. A holnap megélhetését alapo­zó munkával való politizá­lás a mezőgazdaságban dol­gozók véleményét tükrözi. Mészáros Tamás A KORENGEDMENYES NYUGDÍJAZÁS ÚJ FELTÉTELEI A buszos kockázata EGY MÉTERRE A SZAKADÉKTÓL NDK-műsiaki napok Kínálat a mezőgazdaság számára Tizenkettedik alkalommal rendezte meg a külkereske­delmi műszaki napokat Ma­gyarországon az NDK. A mezőgazdaság számára aján­lott, legújabb tudományos, műszaki megoldásokat ezen a héten két helyszínen, Szekszárdon a KSZE közös vállalat központjában, és Szolnokon a művelődési házban ismerhetik meg az érdeklődök. A hétfőn délután meg­nyílt rendezvénysorozat ér­demi munkájának tegnap és ma Székszárd ad ott­hont; holnap és pénteken Szolnokon folytatódik az eseménysorozat. A tanács­kozáson többek között szó lesz a Fortschritt—Landma­schinen kombinát nálunk el- terjedten használt arató— cséplő gépeinek továbbfej­lesztéséről, a szalmapelletáló üzemek komplex gépesítésé­ről, az ILKA kombinát hű­tőtechnikai eszközeiről. Az új műszaki megoldások so­rából nem maradhat ki a számítástechnika, illetve annak hasznosítása az agrár- termelés különböző ágazatai­ban. A Szekszárdon és a Szol­nokon tartott rendezvények, nemcsak a legújabb tudo­mányos eredmények megis­mertetését szolgálják, ha­nem módot adnak a fel­használó és az előállító kö­zötti tapasztalatcserére is. Az idén néhány hónap alatt már csaknem 600-an vették igénybe a foglalkoz­tatáspolitikai célú korenged­ményes nyugdíjazás új, 50 százalékban a Foglalkozta­tási Alapból finanszírozott formáját. Az erőteljesebb struktúra- váltással várhatóan együtt járó nagyobb arányú lét­számleépítések tették indo­kolttá a korengedményes nyugdíjazás feltételeinek módosítását. Áprilistól lehe­tővé vált, hogy ne csak az adott gazdálkodó egység megszűnése esetén vállalja magára a Foglalkoztatási Alap e nyugdíjaztatási for­ma társadalombiztosítási,, terheit, hanem meghatáro­zott esetekben — így ered­mény nélküli vagy veszte­séges gazdálkodásnál, illetve jelentős létszámleépítésnél a vállalat, szövetkezet átszer­vezésekor — a befizetés fe­lét ebből az alapból fedez­zék. (A másik 50 százalé­kos rész továbbra is a munkáltatót terheli.) A korengedményes nyug­díjaztatás 1987 végén vált általánossá. A gazdasági egység felszámolásánál a Foglalkoztatási Alap, átszer­vezéseknél a munkáltató viselte a társadalombiztosí­tásnak fizetendő teljes költ­ségeket. Mivel általában az egyébként is nehéz anyagi körülmények között gazdál­kodó vállalatok kényszerül­tek struktúraváltásra, ke­vesen tudták csak vállalni a korengedményes nyugdí­jaztatással járó teher teljes egészét. Nagy segítséget je­lentett, hogy áprilistól a költségek fele részét a Fog­lalkoztatási Alap viselheti. E lehetőséggel élve kezdő­dött meg például a Diós­győri Gépgyárban mintegy 400 dolgozó korengedményes nyugdíjaztatása. Vállalat megszűnése miatt teljes egészében a Foglal­koztatási Alapból finanszí­rozott nyugdíjaztatásra 74 esetben került sor az idén. A vállalatoknál saját esz­közből a rendelet 1987. év végi bevezetése óta egyéb­ként több mint négyezer esetben járultak hozzá ah­hoz, hogy dolgozóik — nem sokkal az öregségi nyugdíj- korhatár elérése előtt — megkapják a kedvezményes nyugdíjat. A kérelmek száma ennél valamivel több volt, de nem egyszer hiányzott a nőknél a 25, a férfiaknál a 35 éves szolgálati idő, illetve a munkáltatónál eltöltött öt év. A legtöbb korengedmé­nyes nyugdíjazásra Borsod- Abaúj-Zemplén, Békés me­gyében, valamint a főváros­ban került sor. Kevésbé éltek ezzel a lehetőséggel Nógrád, • Győr-Sopron és ~ Vas megyében, Az így nyug­díjba vonulóknak valamivel tö&b mint a fele fizikai dolgozó Aki már átkelt a szlové­niai hegyeken, a tenger fe­lé tartva, tudja, hogy itt a Végzet, azaz a több száz méteres szakadék gyakran csak egy-két méterre van a jármű kerekétől. Aligha te­het jobban próbára bármi is egy autóbuszt a magas hegyeknél, amelyeknek útjai tele vannak veszélyes ka­nyarokkal is. Ez a vezető és a jármű nagy vizsgaterepe. Horváth János, az autóbusz vezetője szerencsésen át­kelt a hegyeken, odafelé utazva, igaz — ahogy a gépkocsivezetők mondanák —, mindvégig „nagyon ész­nél volt”. Egyszer sem kí­vánt nagyobb teljesítményt a motortól, mint amennyire szükség volt, mindig ő ma­radt vissza — ha felelőtlen autósok (akadtak szép szám­mal) a záróvonalon átlépve közvetlenül a kanyar előtt megelőzték —, hogy elkerül­je a karambolt. — Nekem kétszeresen is érdekem, hogy vigyázzak — mondta, amikor szót váltot- tottam' vele járművet kímélő vezetési stílusáról és óva­tosságáról. — Ügy bánik az autóbusz- szal, mintha a sajátja len­ne. — Az is! — Vállalkozó? — Igen. Tudja, amikor te­hergépkocsivezetőként, ta­xisként róttam az utat, mindig arról álmodtam, hogy egyszer autóbuszt ve­zethessek, mégpedig úgy, hogy az a saját tulajdonom legyen. De hát ez sokáig va­lóban csak álom lehetett, hi­szen az a több millió, ami­be ma egy autóbusz kerül, számomra elérhetetlennek látszott. — De hát most itt van a busz, a sajátja — vetem köz­be. — Váratlanul lehetőségem nyílott arra, hogy megve­gyem az egyik termelőszö­vetkezet használt (felújított) autóbuszát. Nagy dilemma előtt álltam. A kérdés az volt: összegyűjtöm-e valaho­gyan a még mindig magas vételárat és teljesül a vá­gyam, vagy megmaradok a régi mellett és csak álmodo­zom. Gondolnom kellett a családomra is, hiszen két gyerekemet akarom tisztes­ségesen fölnevelni, ezért fe­lelőtlen kalandokba nem bo­csátkozhatom. Végül úgy döntöttem, mégis vállalom az újat. Eladtam a kocsi­mat, nagy kölcsönöket vet­tem föl, s hosszú hetekig tartó munkával olyan álla­potba hoztam az autóbuszt, hogy minden szempontból megfeleljen a követelmé­nyeknek. Arra alapoztam, hogy nem félek a munkától, az esedé­kes javítások nagy részét el­végzem magam, óvatos le­szek és megpróbálom meg­szerezni az emberek bizal­mát. Minden azon áll vagy bukik: lesz-e elég megrende­lés és elkerülnek-e a ba­jok. Kockázatom, úgy ér­zem, nem felelőtlen, de az­zal tisztában vagyok, hogy óriási. Noha — kötelezően is — körül vagyok véve egy sor biztosítással, de hát ez nem minden. Egy motorcse­re, egy váratlan — majd­nem kétszázezer forintba ke­rülő — motorfelújítás, egy karambol, egy költséges kül­földön maradás, szóval min­den, ami anyagilag igénybe vesz, számomra végzetes le­het. Tegnap a hegyekben felforrósodtak a fékek; éreztem, hogy emiatt egy ki­csit oldalra húz a jármű. Az első adódó alkalommal be­állítottam őket. Egy kilomé­tert sem teszek bizonytala­nul. Gondolja meg: majd­nem félszázan ülnek mögöt­tem ...! Vagyis Horváth János aki egyelőre még Dombóvá­ron lakik — az anyagiakat tekintve is közel jár a sza­kadékhoz. Hogy elkerülje a végzetes zuhanást, minden fiatalos energiájára, veszély- érzetének ébrentartására nap nap után szüksége van. Amikor hazafelé jövet az autóbusz az őszt meghazud­toló kánikulai hőségben küzdött a lélegzetelállító emelkedőkkel, szikla- és szakadék övezte kanyarok­kal, a tükörben láttam Hor­váth János arcát és rajta a feladattal birkózás belső iz­galmait, s azon kaptam ma­gam, hogy szurkolok neki; pontosabban annak a benne megtestesülő vállalkozói bá­torságnak, amelyre ma oly nagy szüksége van az or­szágnak. Szegedi Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents