Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-04 / 234. szám
1989. október 4., szerda 3 Somogyi Néplap Kisebb kereslet — kisebb kiszerelés A batyut nekünk k»ll Utennünk A megváltó megrendelésért November közepétől karbantartás a Kenukéiban Mlind ez ideig növelni tudták a termelés mennyiségét a Kemikál barcsi gyárában, az idén viszont várhatóan megtörik ez a folyamat. Az ok: el-elmaradoznak az építőipar megrendelései. A kivitelező építőipari cégek az igények csökkenése miatt egyre kevesebbszer keresik föl a Kemikált is, éppen ezért a barcsi gyárnak is módosítania kellett a termékszerkezeten. Míg korábban a nagy kiszerelésű anyagokból fogyott inkább — ezeket vitték tonna számra az építőipari cégek — addig most inkább a kisebb csomagolású szerekre van szükség. Ügy látszik, a magánépítkezők munkakedve nem hagyott alább, átrendeződik az építőipar, s az alapanyaggyártónak ehhez kell igazodnia. Hiába használták évekig a barcsi kemikáliákat a nagyobb cégek, ha ezek a vállalatok most annak is örülnék, ha kisebb megrendelést kapnak. A barcsi gyár ügynöki hálózatot hozott létre. Nem titkoltan attól is tartanak, hogy esetleg a kisebb vásárlók is elpártolnak tőlük. Az előzetes felmérések szerint viszont sok boltban nem tudják, hogy miből lehetne rendelni. A barcsiak egy saját dolgozót és egy vállalaton kívüli ügynököt bíztak meg a Kemikál termékeinek eladásával. Nos, még az eredményekről pontos adatokat nem szivárogtattak ki, de az már látszik, hogy a kemikáliák az utóbbi -időben oda is eljutnak. ahol korábban egy grammot sem adtak el belőlük. A fizetőképes kereslet csökken, ebben a helyzetben a piacot fel kell kutatni, amíg másik nem „hap- polják el” a szabad megrendelőiket. A barcsi tapasztalatokat a Kemikál minden gyáránál alkalmazni fogják. Az ügynökök már bemutatják azt a két új terméket, amelyet a BNV-n is kiállít a cég. A Piktosil színes vakolat vízüveg alapanyagból készül s az előállításához hazai, finomra darált színes követ használnak. Egy évvel ezelőtt a honi kőbányák szóba sem álltak a Kemikáliái. Még- hogy a kért szemcsenagyságra őröljék a követ, mit nem! Van nekik más dolguk is. Az idők változnak: a kőbányák sem bánnék, ha minél több finom zúzalékot kérnének tőlük. Most már van idejük, hogy legyártsák. A Piktosilmál a mérnökök vízüveg,gél helyettesítették a -titándioxidot, azt az anyagot, amelyet korábban tőkés importból kellett behozni. A barcsi gyárban ma még folyamatosan dolgoznak, de november közepétől — a korábbi éveknek megfelelően — megkezdődik a karbantartás. Kérdés persze, hogy a gépeket jövőre érdemes lesz-e beindítani? A kilátások nem túl kedvezőek, a fizetőképes kereslet tovább romlik. A piackutatásra várhatóan még nagyobb szükség lesz. (Faragó) Hiteles embereket, hiteles pártot! Szalai Pál: kongresszusi küldött és vállalkozó „Az MSZMP egésze reformpárt ... Ma nem látszik reálisnak egy, az egész társadalomra kiterjedő köz- megegyezés létrejötte... a választásók kimenetelét a vidéki Magyarország állásfoglalása fogja eldönteni” — idézte a Népszabadság Grósz Károly, az MSZMP főtitkára Veszprém megyei látogatása során tett megállapításait. Április 27-ét írtak ekkor. Boglárlellén ezen a napon nyílt levéllel fordult a helyi reformkor a város párttagjaihoz, és polgáraihoz. — Amit abban a levélben írtunk, azt ma is teljes egészében vállalom .— mondta Szalai Pál, a gondolátok gerjesztője. Aki egyébként kisvállalkozó. Mi több, az MSZMP XIV. kongresszusára készülő Somogy megyei küldöttcsoport jelöltje, a pártelnökség tagjai közé. Mit is tartalmazott a nyílt levél, milyen munícióval készül most a legmagasabb pártfórumra? — kérdeztem a küldöttől, akit Boglárlelle, Látrány, Somogytúr, So- mogy.babod és Gamás mintegy 700 párttagja delegált a kongresszusra. — önkormányzat, rendszerváltás, vegyes tulajdonú piacgazdaság, névváltoztatás, hiteles vezetők. Már régóta ezek a kulcsszavai — mondta. — Évek óta egyre hangosabban, harcolok azért. hogy saját javainkkal magunk gazdálkodhassunk. Kerüljön vissza a lakosság tulajdonába az, ami megilleti: a föld, az épülét és az idegenforgalmi bevételek is. Szűnjön meg a Balaton, kizsákmányolása ! Évek óta nem történitek beruházások, az infrastruktúrát pedig a helyi lakosság többszörösét kitevő nyaralók tönkreteszik a szezon alatt. A Balatoni Intéző Bizottság nem képes feladatainak megoldására. Nem reformra, hanem gyökeres változtatásra van szükség ezen a téren is. Űj alapokra kell helyezni az oktatásügyet: a Siófoktól Fonyódig1 terjedő tópartnak a jövő érdekében szüksége van, főiskolára, ami elsősorban az idegenforgalmi és a vendéglátóipari képzést szolgálja. Hogyan ítéli meg a Magyarországon zajló folya- matokat? — Hazánkban most forradalom zajlik. Másod- és harmadlagos jegyei ennek már megjelentek. Rendszerváltásra van, szükség, az új struktúra működtetéséhez pedig vegyes tulajdonú piac- gazdaságra. A piac egészét az államnak nem szabad kiadnia a kezéből, mert az a társadalom elszegényedéséhez vezethet. A biztonságot jelentő szociális háló ugyanis csak a gazdálkodás tükrében alakítható ki. — ön milyen pártnak lenne szívesen a tagja? — A saját munkájukból és tevékenységükből élők pártja kell legyen a magyar szocialista párt — én ezt a nevet tartom tartalmilag a leghelyesebbnek. Tágja az legyen, aki elfogadja a programot és kész tenni is érte. Társadalmi mozgalmat kell politikai párttá formálni! Hiteles vezetők kellenek. Csak a nemzet mentheti fel az MSZMP-,t, de a batyut nekünk kell letennünk. Konkrét felelősségmegállapításra van szükség — áttekintve az utolsó 15 év történelmét is! Én úgy érzem — folytatta —, hogy a hiteles párttagok reformkörökbe szerveződtek. Ennek a mozgalomnak azonban csak a kongresszusig van értelme, ekkor vagy párttá szerveződik, vagy pedig atomjaira hullik szét. Az országgyűlési és tanácsi választások után a pártnak újra kongresszust kell tartania —addigra nélkülözhetetlen megtalálni azokat a 30 éves embereket, akik képesek elfogadtatni magukat egy választói közösségben1, és újfajta módon tevékenykedni a politika alakításában. Új pártot kell teremteni! Váljanak le azok a politikai irányzatok, amelyek a visz- szarendeződés lehetőségét hordják magukban. Semmiképp nem szeretném, ha továbbra is saját belső problémáinkra figyelnénk — ideje a nép felé fordulni. Nemzetben gondolkodó pártra van szükség, olyanra, amely a magyarságot (figyelembe véve a geopolitikai adottságokat) képes bevezetni az európai házba. Czenc Attila FOMYÓDIAK LEVELE A KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEKHEZ Támogassák a reformszellemet! Az MSZMP fonyódi reformköre levelet intézett a somogyi kongresszusi küldöttekhez. Ebben, leszögezik, hogy az MSZMP 33 éves történetének legkritikusabb napjait éljük át. A párton bedül a közelmúltban felerősödtek azok a hangok, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket: az MSZMP néhány vezető személyisége, a körülöttük kialakult érdekcsoportok sem a párton, belül, sem a társadalomban nem hívei a demokráciának. A megmérettetés elutasítása, az MSZMP hatalmának mindenáron való fenntartása pedig csak arra vezethet, hogy a tagság nagyobb része és az állampolgárok elfordulnak az MSZMP-től. A küldöttek a kongresz- szuson a somogyi kommunisták bizalmából vesznek részt, s nemcsak a párt, hanem az ország életére is meghatározó döntéseket fognak hozni. A reformkor éppen ezért azt kérte: kongresszusi állásfoglalásukban vegyék figyelembe, hogy az MSZMP fonyódi reformköre olyan pártot akar, amely világos politikai célokat fogalmaz meg; amelyben érvényesül az alulról építkezés elve; amely sem programjában, sem szerkezetében nem statikus; amely a társadalom változásaival összhangban, képes a tagság és az állampolgárok elé lépni, s amely így eséllyel indulhat a választásokon'; amely egyértelmű gesztusok gyakorlásával (elszámolás a pántvagyonról, munkahelyi pártszervezetek megszüntetése, munkásőrség feloszlatása) képes tíz- és százezrek ro- konszenvét megszerezni. A fonyódi reformkor arra kérte még a küldötteket: állásfoglalásukkal akadályozzák meg, hogy a kongresszus gazdasági részkérdésekkel, helyi problémákkal foglakozzon, „termelési tanácskozássá” váljon, elsődleges feladat ugyanis a párt ügyeinek rendezése. Szavazatukkal a reformszellem érvényesülését támogassák. Rendszerváltás — de merre ? Napjainkban a már n,em diktatúra, ám még nem is demokrácia közegében az egyik legvitatottabb, s talán éppen ezért legdivatosabb kifejezés a rendszerváltás fogalma. Tény, hogy társadalmi átalakulásunk egyik legfőbb vitakérdéséről van szó. Az is tagadhatatlan, hogy a különböző ellenzéki szervezetek foglalnak leghatározottabban állást a rendszerváltás szükségessége mellett. Bár az állásfoglalások intenzitásában szükségképpen eltérő jegyek is felfedezhetők. Az MSZMP kezdetben hallani sem akart e fogalomról, majd később mintegy kompromisszumként a modellváltást javasolta. Kongresszusának közvetlen előestéjén pedig egyre inkább hangoztatott vélemény, hogy amennyiben az egy- pártrendszerű államszocializmust rendszernek tekintjük, akkor igenis rendszerváltásra van szükség, mégpedig a demokratikus szocializmus irányába. Ennek mibenlétét és értékeit — többek szerint — további viták során kell meghatározni. E viták közepette találkozhatott e jegyzet írója is pár nappal ezelőtt — sok érdeklődő társával együtt — személyesen is Orbán Viktorral, a Fidesz választmányi tagjával, aki előadást tartott a városi művelődési központban. Az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységéről szóló beszámolóval együtt felvázolta a rendszerváltás „fideszes” programját. Programot adni természetesen bárkinek joga van, főleg ha arra is ügyel, hogy ne önkényes — csupán csak „propagandisztikus” — koncepciójával álljon a közvélemény elé, s világosan kitetszik, miféle rendszert tart üdvösnek a meghaladni kívánt helyett. Előadása kapcsán ez egyértelművé vált. Szerinte olyan rendszer szükséges, amelynek legfőbb értéke a polgári demokrácia, amely természetesen a magántulajdon alapján fejlődhet ki igazán. S ha tetszik, ha nem: ez a kapitalista rendszer. Nem lenne érdektelen talán arról is elmélkedni — alkalmazva az „itt és most” logikáját —, hogy Magyarország milyen fejlettségi szintű kapitalista országgá alakuilhat(na) át. Arról nem is beszélve, hogy — itt Közép- Kelet-Európában a meglévő tapasztalatokat is felhasználva — esetleg más lehetőség is kínálkozik a továbblépésre, mint „vissza a polgári demokráciához” programja. Természetesen nem tagadom a fejlett polgári demokrácia értékeit, de azt sem felejtem el, hogy a polgári társadalom évszázados fejlődése során mennyi válságon, világháborúk előidézte katarzison lett olyanná, amilyen. Magam is demokráciát akarok, mert hiszem: nemcsak a múltunk, a jövőnk is kötelez. Olyan demokráciát, amelyben megvalósíthatóvá válik az az alapvető követelmény, hogy civilizált európai keretek között politikai-filozófiai ellenfelek nem lesznek egymásnak ellenségei. Éppen ezért fogott él valami furcsa feszengés, amikor megtudtam az előadótól, hogy a kommunistáknak „menniük kell”, mégpedig több okból kifolyólag is. És minden kommunistának! Ortodoxnak és reformistának, „pozsgaystának” és „münniches- nek”, idősebbnek és fiatalabbnak egyaránt. Őszintén bevallom, harmincat; éveim tudásával és tapasztalatával én úgy gondoltam, hogy a demokrácia mint társadalmi praxis tulajdonképpen nem más, mint a különböző politikai erők szüntelen ütközése és kiegyezése szabad választásokon létrehozott és legitimált erőviszonyok alapján. Sőt feltételezem, hogy egy valóban békés és demokratikus átmenet esetén a váltásba csak az elavult struktúra pusztul bele — az emberek többnyire túlélik a változásokat, és a születő új rendszerben is akarnak valamit kezdeni magukkal, s mindez vonatkozik a kommunistákra is. Az ellentétek összemosásának sajátos esete, hogy az ellenzék saját választási esélyeinek növelése érdekében maga is igyekszik az MSZMP-t egységes egésznek feltüntetni. Találkozhattunk ezzel az említett előadásban is. Ám érthető, hogy ő nem ismeri el, miszerint az MSZMP tagsága nem felelős a nevében, de nélküle elkövetett hibákért és bűnökért! A markáns, sajátos jegyek, a különbözőség felmutatása csak határozott és következetes értékrendszer alapján lehet létjogosult. Éppen ezért az előadásban többször is elhangzó „piac mindenhatóságával” szemben úgy gondolom, hogy a piacgazdaság általában véve nem csodaszer. Tagadhatatlan, hogy ma szinte mindenki azt hiszi, majd a piac az ő igazát fogja bizonyítani, az ő helyzetét erősíti meg. Am mégis az úgynevezett „tiszta piac” csak illúzió. Bizony visszatetsző az, amikor a pozitív, részletes politikai programjának kifejtése helyett az MSZMP lejáratása az egyedüli, igazán jól megfogható szándék. Senki sem vár természetesen a hatalommal lojális programot, de határozott programot igen! Nem szükséges bizonygatnom, hogy nem örülök az antikommunistáknak, bár készséggel elismerem bárki jogát, hogy az lehessen. Ugyanakkor határozottan állítom: mégsem helyes, ha a baloldal kinyújtott karja ilyenkor ökölbe szorul. Megítélésem szerint a demokrácia a verseny vállalását is jelenti, s az nem csupán a különböző típusú „menesztések” taktikája. A demokráciát nemcsak nekünk kell tanulni. A mai helyzetünk egyedül érvényes útmutatását adja az emberiség jeles gondolkodójának, Voltaire-nek az intelme: „Az Ön véleménye nekem mélységesen ellenszenves, de az életemet is kész vagyok feláldozni azért, hogy önnek joga legyen elmondani." 1 Lengyel János
