Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-16 / 245. szám

1989. október 16., hétfő Somogyi Néplap 5 Szüreti mulatságok Játékos vetélkedő, hajnalig tartó bál Hetesen Ötödik alkalommal ren­dezték meg szombaton He­tesen a falu aprajának, nagyjának szórakoztatásá­ra az őszi szüretet befejező felvonulást és a báli vigas­ságot. A helyi Féfisz-szervezet. a művelődési ház és a Vi­kar Béla Termelőszövetke­zet összefogásának ered­ménye a rendezvény: dél­után két órakor feldíszített fogatokon népviseletbe öl­tözött, takaros menyecskék­kel indult útjára a kisbí­ró, s nem egy ház előtt tet­te közhírré a ház urának viselt dolgait. A tréfás rig­Izgalom és várakozás — a szépség királynő-választás előtt Dobpergés, patkócsattogás kísérte a szüreti (elvonulást A korszerű gyermekvédelem tatllemében Regionális tanácskozás Balatonfenyvesen Bünlajstromot sorol a kis bíró musokat a falu népe nagy derültséggel fogadta. A kellemes időben meg­tartott felvonulás után a szervezők gondoskodtak a játékos vetélkedőről is. és ezt hajnalig tartó báli mu­latsággal tetézték. Itt ugyanis a fő attrakció a tánc verseny és a szépségki- rálynő-választás volt. Az évszázados múltú fut­tatói és Pál-hegyi pincékben a szüreti vigasság másnap­ján, a forrásban levő idei termés mellett, néhány idő­sebb gazda idézte föl fiatal­ságát és óborral teli pohár­ral koccintva a jövőt talál­gatta. Azt mondták: jövőre —• ugyanitt. Mészáros Tamás Fotó: Gyertyás László Négy dél-dunántúli megye gyermek- és ifjúságvédelmi szakemberei tanácskoztak a múlt héten Balatonfenyve­sen. A péntek délutáni záró plenáris ülésen a szervező intézmény — a Somogy Me­gyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet — igazgatója, dr. Orbán István hangsú­lyozta: a cselekvési egység­re a jövőben különösen nagy szükség lesz, hiszen több magas szintű szociál­politikai jogszabály készül, és a törvényelőkészítő mun­kát is hatékonyan kívánják segíteni. A regionális tanácskozás résztvevői komplex módon megvitatták a gyermek- és ifjúságvédelem legfonto­sabb kérdéseit. Az egysé­ges szociális gondoskodás a bölcsőtől a koporsóig — szellemében folyt a munka. Ezzel összefüggésben hang­súlyozták: Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem volt magas szintű jogsza­bály a gyermek- és ifjúság- védelemről. Közös célként fogalmazták meg a gyerme­kekről való gondoskodás szakmai oldalának erősíté­sét. tevékenységük humán jellegének fokozottabb ér­vényesítését és a megelőzés fontosságát. Szakony Gyulától, a Za­la Megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézet igazgató­jától megtudtuk, hogy a megyék közötti kapcsolat- tartás és tapasztalatcsere szempontjából is jó célt szolgált a közös eszmecse­re. Az intézmények több esetben eltérő tapasztalatai­nak elemzése mindenki ja­vát szolgálja. Gödi Tiborné és dr. Ta­kács Lászlóné kaposvári hi­vatásos pártfogók vélemé­nye szerint munkájukat el­avult jogszabályok alapján végzik. Ez feltétlenül vál­toztatásra szorulna, mert te­vékenységüket túlbonyolít­ja, hátráltatja. Szükségesnek tartották, hogy a jogsza­bály-előkészítő munka so­rán az illetékesek a gyakor­lati szakemberek vélemé­nyére is támaszkodjanak, ezért is fontos a szakma egységes fellépése, a közös érdekek határozott képvise­lete. A tanácskozás 120 részt­vevője a szekcióüléseken a nevelőszülők, a hivatásos pártfogók gondjain túl a bűnmegelőzésről, a gyámha­tóságokkal való kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei­ről, a gondozottak munkába állításának problematikájá­ról és a családok gondozá­sáról is szót váltott. Dr. Bernád István, a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­nisztérium osztályvezetője a gyermek- és ifjúságvédel­mi törvényjavaslat előké­születéről tájékoztatta a jelen levőket, Szita László, a Somogy Megyei Tanács iro­davezetője pedig a jövő évi — elsősorban az intézmé­nyeket érintő — gazdasági összefüggésekről. Varga Zsolt mm Összefogás egymásért \ Somogyi Orvosok Önsegélyező Egyesületénei 1200 pályakezdő nem helyezkedett el MARCALI MÜZEUM Lesz-e új I ■ ^ 11 ^ ó kmlhtas * rt I fill *wc w ■ Első közgyűlését tartotta szombaton a Somogyi Orvo­sok önsegélyező Egyesülete. Az országban elsőként, 1988 tavaszán 20 taggal alakult egyesület ma már 226 em­bert tömörít, vagyis a me­gye orvosainak 28 százalé­kát. Dr. Rozsos István kandi­dátus, osztályvezető főorvos elnöki megnyitója után dr. Mohr Tamás titkár beszá­molóját hallgatták meg a résztvevők. Az egyesület alapvető célja, hogy az el­hunyt orvosok családjának anyagi és erkölcsi segítséget adjanak, halál esetén az or­voscsaládokat nem hagyják magukra. Nagyon fontos ez a humánum. S nem szabad szemérmeskedni: az anyagi segítség is jól jön. Több fájdalmas eset is bizonyította ezt. A végtisz­tesség megadása, az árván maradt gyermekek támoga­tása és többször — különö­sen a vidéki körzeti orvo­sok szolgálati lakása esetén — a halál után jelentkező lakásproblémák megoldásá­nak segítése az egyesüet leg­fontosabb feladata. Megtudtuk, hogy a tagdí­jakból befolyt összeget ér­tékpapírokba fektették, így próbálják tőkéjük inflálódá­sát megakadályozni. Dr. Mohr Tamás elmond­ta: legtöbben a kaposvári területről csatlakoztak hoz­zájuk, viszont kevesen van­nak Barcsról és vonzáskörr zetéből. Elsősorban az alap­ellátás orvosai (a körzeti, a gyermek- és az üzemorvo­sok), valamint a sebészek, a belgyógyászok és a fogászok képviselik az orvostársadal­mat. Á tagok között kevés a gégész, a szemészi és a la- boros orvos, pedig az egye­sület meggyőződése szerint minden orvos családjának egyfajta biztonságot jelent az egyesületi tagság. A közgyűlésen megjelen­tek döntöttek arról, hogy tagtoborzásukat erősítik, hi­szen tőkéjük növekedésével együtt többféle egyéb segé­lyezésre is lehetőségük nyí­lik. Bíznak az orvosi szoli­daritás erősödésében. V. Zs. A megye középiskoláiban 3446-an végeztek, az általá­nos iskolát pedig 5683-an fe­jezték be. A középiskolát végzettek közül 3 ezren vál­tottak munkakönyvét, tehát ennyien keresnek állást. A munkakönyvbe egy olyan lap is került, amelyet alkal­mazáskor a munkáltató küld vissza a tanácsra: jelezve ez­zel, hogy elhelyezkedett a könyv tulajdonosa. Szeptem­ber közepéig kétezer adatlap érkezett vissza. Ezer közép- iskolás és 204 általános isko­lát végzett, de tovább nem tanuló fiatal sorsáról a mun­kaerő-gazdálkodással foglal­Izléses füzetben jelentette meg őszi-téli programjait a leilei Béke és a bogiári Vi- kár Béla Művelődési Ház. Kihasználva a nyelvtanulás iránti érdeklődést, önköltsé­ges tanfolyamokat szervez­kozók egyelőre semmit nem tudnak. A statisztikákat sokféle­képpen lehet értékelni. Az egyik vélemény szerint: ezeknek a fiataloknak egy része még gondtalanul akar­ta tölteni az utolsó diák­nyarat, s ezekben a hetek­ben, hónapokban keresi az állását. A munkaerő-gazdál­kodók érvelése elfogadható. A szakszervezeteké is: ők ugyanis soknak tartják az 1200 állástalant így, október elején az életkezdők között. A pénzt pedig, amit felkí­náltak az először munkába lépőknek, kevésnek: 197 fia­nek mindkét helyen. A bog­iári intézményben óvodások és kisiskolások tanulhatnak németet és franciát. Nagy hangsúlyt helyeznek a moz­gáskultúrára: 9-től 11 éves korú gyerekek jelentkezését várják a társastánctanfo­lyamra, a valamivel fiata­labbak pedig jelentkezhet­nek dzsesszbalettre, ritmiká­ra. A „rutinosabbak” már részt vehetnek a Boletti tár­sastáncklub és a Szelence gyermektárccsoport próbáin és előadásain. A leilei házban ugyancsak szerveznek társastánc- és néptánctanfolyamot gyere­keknek, a diszkókedvelőket pedig október 21-től minden szombaton este 8 órától vár­ják. Mindkét házban tanulhat­nak a felnőttek németül és angolul, Bogláron franciául talt 3700 forintnál — vagyis a minimális bérnél — keve­sebbért vettek föl. A kérdésre tehát — hogy merre ballagott a vén diák? — ma még csak részleges választ lehet adni. Azt pél­dául, hogy több mint ötszá­zan az iparban találtak he­lyet, csaknem négyszázan a mezőgazdaságban, 321-en pe­dig a kereskedelemben he­lyezkedtek ‘ el. Négyszáz diáknak jutott valamilyen szellemi tevékenységet jelen­tő munkakör. Kétszázan vi­szont nem találtak szakkép­zettségüknek megfelelő mun­kahelyet. is. Ez utóbbi helyen indul gépíró, szabás—varrás és dzsesszbalett, lesz nosztalgia­klub, ahol a felnőttek is megtanulhatják a társastánc alapelemeit. A gazdaiskola előadássorozatát januárban kezdik a Vikár Béla Művelő­dési Házban. Lellén rendszeresen össze­jönnek a nyugdíjasok és a sok sikert elért kézimunka­szakkör tagjai is. Október 27-én jeles ven­dége lesz a bogiári háznak: Faludy György költővel ta­lálkoznak az érdeklődök. Az Állami Bábszínház novem­ber 10-én két alkalommal is bemutatja a Csilicsala csodái című műsorát, a Lelle tánc- együttes pedig Luca-napi ünnepségen látja vendégül a néptáncot szeretőket. S. F. A marcali múzeum épü­letébe öröm belépni. Iga­zán nem látszik, hogy há­rom éve nincs vezetője az intézménynek; ezt talán csak a helybeliek veszik észre. Azok, akik egy évi­ben többször is betérnek ide, hogy az időszaki kép­zőművészeti kiállításokat megnézzék. Általában más­fél-két hónaponként cseré­lik a képtárban az anyagot: a kisvárosi jelleget és a nyárra szűkülő idegenfor­galmat figyelembe véve ez megfelel a helyi körülmé­nyeknek. Ennyi idő alatt az iskolák tanulói és a képzőművészet iránt érdeklődők egyszer mindenképpen eljuthatnak a múzeumba. A vezető hiá­nya elsősorban a gyűjtés területén jelentkezik. Mar­cali és környéke gazdag néprajzi és történeti anyag­ban, s a korábbi igazgatók: Együd Árpád a szellemi, Kapczár Rozália a tárgyi néprajz gyűjtésében és fel­dolgozásában végeztek ki­magasló munkát. Ezeknek az anyagoknak, tárgyaknak a kezelését, konzerválását folyamatosan végzik. A múzeumi dolgozók segítet­tek a monográfia és a hely- történeti füzetek elkészíté­sében is. A látogatók számát — vé­leményük szerint — növel-* ni lehetne azzal, ha a nép­rajzi kiállítást felújítanák. Ez az anyag — bármilyen rendezett és gondozott is — már 17 éve van kiállítva, s így a marcaliak számára kevésbé izgalmas. Az állan­dó kiállításokat általában 10—15 évre tervezik. Re­mélhető tehát, - hogy a mar­cali múzeumban is hamaro­san új — vagy felújított — néprajzi anyag várja a lá­togatókat. (Süli) TSkéi László Társaság alakult Münchenben megalakult a Nemzetközi Tőkés László Társaság. A Temesvárott élő Tőkés László református lelkész nevét fölvevő társa­ság megalakítását a Délszi­get című magyar folyóirat kezdeményezte. E társaság figyelmet kíván fordítani a nemzeti kisebbségek sorsá­ra, sajátos kultúrájára, mű­vészetére, s egyúttal erősí­teni kívánja identitástuda­tukat. A szervezőbizottság­ban hazánkat többek mel­lett Moldvay Győző, a Dél­sziget szerkesztő kiadója és Dévényi János SZOT-díjas ötvösművész képviselte. Moldvay Győző az MTI tudósítójának elmondta: fel­hívással fordultak a külföl­dön élő magyarokhoz, s kérték, hogy támogassák a társaságuk munkáját. Szólt arról, hogy a társaság tevé­kenysége nem sért nemzeti érdekeket, nem kíván, poli­tikai harcba bocsátkozni egyetlen ország alkotmá­nyos jogainak érvényesíté­sével, ám minden tőle tel­hetőt megtesz azért, hogy Helsinki szelleme egyre job­ban érvényre jusson, s a kisebbséget az anyanemzet polgárainak jogaival egyező elbánásban részesítsék. A szervezőbizottság munká­jában részt vevő nyugat­európai és egyesült államok­beli írók, művészek, üzlet­emberek véleménye szerint is van mód és esély a mos­toha helyzetbe került ki­sebbségek életvitelének job­bítására. Kicsinyeknek, felnőtteknek BOGLÁRLELLEI PROGRAMOK

Next

/
Thumbnails
Contents