Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

1989. szeptember 13., szerda Somogyi Néplap 3 Á fenyvesi „válóper" utóélete Jogi perpatvar a lakosság szavazataiért Balatoníenyves — az áp­rilis 15-d helyi szavazás ösz- szesített eredménye szerint — nem kíván elválni Fo­nyódtól. Az MDF helyi szer­vezete másképp vélekedik erről. A megyei tanács vég­rehajtó bizottságához azzal a kéréssel fordult Horváth László, a helyi MDF-szerve- zet elnöke, hogy a testület nyilvánítsa semmisnek azt a tájékoztatót, amely a szava­zás eredményéről készített kimutatást tartalmazza, és támogatva továbbítsa a Bel­ügyminisztériumba Fenyves önálló tanácsalakítási szán­dékát. A kérelem indoklásánál alapvető jogi hibákra hivat­koznak. Melyek ezek a hi­bák? Megértésükhöz ismerni kell a helyi szavazás előké­szítését. A fonyódi tanács ja­nuár 11-én döntött a helyi szavazás időpontjáról, és április 15-ét azzal a feltétel­lel jelölte meg, ha ezt a február 17-i falugyűlésen igényli a Lakosság. A szava­zás lebonyolításénak mód­járól és az eredmény meg­állapításáról viszont csak március 1-jén határozott a testület, mégpedig úgy, hogy az elszakadási kérelemhez, az önálló tanács alakításá­hoz a szavazásra jogosultak 50 százalékának és még egy személynek a voksa kell. Április 15-én a döntés jogá­val a szavazásra jogosultak­nak csak 55,2 százaléka élt. és az összes szavazatra jo­gosultaknak 36,7 százaléka — tehát jóval kevesebb, mint a tanácsrendeletben meghatározott 50 százalék — voksolt az önálló tanács ala­kítása, más szóval a Fonyód­tól való elszakadás mellett. A szavazás után az MDF helyi szervezete Viszont így szántóit: Balaton fenyvesen 1496 szavazásra jogosult sze­mély volt, és közüjük 922-en adták le Vöksukat. Az önálló tanács alakítására 950-en szavaztak, tehát a leszava­zottnak — és nem a szava­zásra jogosultaknak!!) —• több mint a fele az elszaka­dás mellett döntött. A kívülálló azt vélhetné, hogy játék ez a számokkal, s hozzátehetné azt is, hogy utólag könnyű okosnak len­ni. Itt azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a Fenyvesen lakóknak mi az igazi szándékuk, és ki kép­viseli azt: a fonyódi tanács vagy az MDF helyi szerve­zete. A kérdést a legegysze­rűbb lenne úgy eldönteni, hogy ismét urnák elé szólít­ják a fenyvesieket. Csakhogy ezzel éppen a szavazás ko­molyságát kérdőjeleznék meg. Éppen ezért jogszabály is tiltja, hogy ugyanabban a kérdésben egy éven belül még egyszer helyi szavazást írjanak ki. Ezért az- MDF helyi szervezete a tanácstör­vényre hivatkozik, amely szerint a megyei tanács vb törvényességi felügyeletet gyakorol a helyi tanács te­vékenysége felett: megsem­misíti jogszabálysértő rende­letéit vagy határozatait. A megyei tanács vb-ter- mében a légkör tegnap — amikor erről az előterjesz­tésről tárgyaltak — inkább egy bírósági tárgyalásra, mint tanácsi testületi ülésie hasonlított. Horváth László, a fonyódi MDF-szervezet el­nöke mellett dr. Boross Béla foglalt helyet, s kért szót mindjárt az, elején, kö­zölve, hogy 44 évi jogászi — többek között ügyészi — munka tapasztalatával tár­gyal. Kifejezésre juttatta azt is, hogy ha a megyei tanács vb nem az MDF kérelmé­nek megfelelően dönt, az ügy tovább rhegy a jogi úton. Tudni keli, hogy á Helyi szavazás íebonydlftásártak módjáról csak egy — jogi­lag nem kötelező — irány­elv intézkedett abban az időben, jogszabály nem. Dr. Boross Béla azt mondta: — Érzem, hogy a fenyve­siek taccsvonalon kívülre kerültek, és ebben nemcsak az államigazgatás hivatalos gesztusai, hanem egy gaz­dasági egység, egy nagyvál­lalat cezaromániája is köz­rejátszott. Szóvá tette, hogy a szava­zásból kimaradt olyan tele­pülések lakossága, mint Pál- major, Imremajor, és a nagyvállalat vezérkara ne­hezítette a szavazni akarók dolgát. Azt is elmondta, hogy több szavazólapon nem volt egyértelmű a szavazás helye. Azt is, hogy állítólag elhunytak neve is szerepelt a névjegyzéken, és olyanoké is, akik már 1985-ben sem laktak Fenyvesen. Mindezek azonban csak „hordalékai” az ügynek. Az MDF képviselői a tanácsnak azt a jogát vitatták, hogy egy határozatával kitűzi a választás időpontját, egy másikkal — de még jóval a választás előtt — dönt ar­ról, hogy a voksok alap­ján miként állapítják meg a többségi akaratot. Dr. Iharos Csabának, a megyei tanács vb-titkárának véleménye szerint az önkormányzatnak jogában áll kiegészíteni a korábbi határozatát: ez a döntés nem sért jogszabályt. Dr. Boross Béla szerint vi­szont jóhiszeműen szerzet! jogot nem lehet korlátozni. (Az nem egészen világos hogy milyen az a jóhisze­műen szerzett jog.) „Termé­szetesen” a megyei tanács vb-tltkárának javaslatát — nevezetesen azt, hogy a ha­tározathozatalkor meglévő jogi állapotot kell a döntés minősítésekor alapul venni — nem hajlandó elfogadni. Dr. Szabotin István me­gyei főügyész azt mondta: „Nem rábdlttáhk most egy­más idejét) Ha ezt á kérdést kellő időben jogszabály ren­dezte volna, és a fonyódi ta­nács egy kicsit precízebb a határozata meghozatalakor.” Az irányelv, amelyre az MDF hivatkozik — s a he­lyi szavazások lebonyolítá­sára ad tanácsot — nem kö­telező erejű jogszabály, ha­nem mankó. Ma a tanácsi szervezetnek több ilyen mankója van. A főügyész véleménye szerint nincs ér­demi különbség abban, hogy a tanács először döntött a szavazás időpontjáról és csak később a szavazás mód­járól. Dr. Boross Béla erre azt felelte: eljárásjogi és nem anyagi jogú veszteség érte a lakosságot. Dr. Berdál Lász­ló, a választási elnökség el­nöke szerint a szavazás tisz­taságához nem férhet két­ség. Horváth László MDF- elnök mindenkit mozgósí­tott, s aki nem tudott el­menni, ahhoz elvitték az ur­nát. Azt azonban számításon kívül hagyta, hogy Balaton- fenyves lakossága hat tele­pülésen él: az MDF által „képviselt” régi Fenyves csak egy kisebb része a mai településnek. A további jogi vitának tulajdonképpen dr. Boross Béla vetett véget, aki távo­zási engedélyt kért arra hi­vatkozva, hogy megy a vo­nata, szeretne hazautazni — Budapestre. A Balatonfenyves és Fo­nyód válóperében hozott la­kossági döntést a megyei ta­nács vb megalapozottnak, jogszerűnek tartotta, és nem támogatja az önálló tanács alakítását Fenyvesen. Az ügynek azonban valószínű­leg nincs vége. Horváth László azt mondta, ez egy próbálkozás volt, hogy há­zon belül rendezzék az ügyet. Most már a nyara­lókhoz is eljuttatják a véle­ményüket és a Legfelsőbb BffóságHdz á kérelmüket. Keíéía Wire Válasz az Ellenzéki Kerékasztalnak Az Ellenzéki Kerekasztal kaposvári tagjainak fölveté­sére levélben válaszolt Papp János, a városi tanács elnö­ke. Eszerint a városháza épületének külső felújítása kapcsán helyreállítják a to­rony eredeti díszeit, ezekkel cserélik le a vörös csillagot. Részletesen tájékoztat a le­vél a torony felújítása során esedékes munkálatokról, s arról is, hogy a réz zászló toronydísz elkészítésére már megvan a kivitelező. A tanácselnök leszögezi, hogy e munkálatokkal nem politikai kampányt szolgál­nak, hanem „azt a felelős­ségteljes rekonstrukciós kon­cepciót, amely a városköz­pont sok létesítményénél eddig is Kaposvár javára vált”. . A levél utal arra, hogy e munkálatokat eddig is szak­mai és társadalmi vita kí­sérte, s számosán a szavak mellett ténylegesen is segí­tették. Pénzbeli támogatást vagy akár társadalmi mun­kát szívesen fogad a városi tanács, ám — mint a levél­ben áll — a városháza tor­nyát nem lenne célszerű ilyen „munkaterületnek” fel­ajánlani. ÚJ AKRILGYÁR ÉPÜL NYERGESÜJFALUN Az idén ötmilliárd forint értékű terméket állít elő a nyergesújfalui Magyar Viscosagyár, ahol most jelentős be­ruházást hajtanak végre. A Du Pont amerikai cég techno­lógiája alapján a Simon Carves angol mérnöki iroda közre­működésével új akrilfonal gyártására alkalmas üzemet léte­sítenek. Az új gyár elkészülte után — 1990 második félévé­től — éyente mintegy 30 ezer tonna akrilfonalat szállítanak á hazai piacra. Képünkön: a technológia szerelését segíti a gyár makettje. Szélcsendben a Kárászt Választottak vagy kiválasztottak Mernyén? Csütörtöki Számunkban tettük közzé a kápósyóri vátüsköíHyék partvála§2- tási eredményét, s ebben, hogy a 3. számú választókörzetben Vonyó Gyulát, a mernyei pártbizottság titkárát választották — négy jelölt közül — kongresszusi kül­dötté. E hírrel kapcsolatban hívta föl szer­kesztőségünket Takács Dezső mernyei tsz- elnök azt állítva, hogy körzetükben nem annyira választás, mint inkább kiválasztás zajlott. A kaposvári városi pártbizottság titkára, Weisz Zoltán, a körzetben zajló választá­sokat figyelemmel kísérő munkatársa, Sovák Lajos, valamint Zsinkó Endre, a te­rület egyik meg nem választott jelöltje egybehangzóan állították, hogy semmiféle szabálytalanságról nem tudnak. Valameny- nyi körzetben önállóan döntöttek a szava­zás lébonyolításáról, arról, hogy legyen-e egyáltalán jelöltjük, s ha igen, hány. A szavazáson a körzet 574 párttagja közül 404 vett részt, s közülük 398-an adták le ér­vényes, míg hatan érvénytelen szavazatot. A négy jelölt közül Vonyó Gyula 158 sza­vazattal szerezte meg az elsőséget. Mint mondták, ha Takács Dezső valamilyen hi­bát gyanít, az csak a helyi, előzetes vá­lasztási forduló során történhetett, ahol Mernyén három „előjelölt” közül válasz­tották a községi titkárt. Ha azonban így van, augusztus elseje óta már lett volna mód arra, hogy kételyeit szóvá tegye. Mennyén járva hiába kerestem a — mint kiderült — szabadságát töltő elnököt, így a panasz okát sem tudva kértem a megvá­lasztott Vonyó Gyula véleményét. Ö mond­ta: — Meglehet, hogy pusztán az a tény, hogy a községi pártbizottság titkára lett a küldött, egyesekben rossz emléket és gya­nakvást ébreszt. Magam is úgy látom, hogy megválasztásomban annak a korábbi be­idegződésnek is része van, hogy a kong­resszusi küldöttnek a titkárt szokás vagy illik választani. Továbbá, hogy a hasonló kiválasztásoknál a tagság nem igazán tud még élni a demokratizmus új lehetőségei­vel, s hogy inkább szubjektív szempontok, nem elsősorban az alkalmasság minél ala­posabb megmérése dominál az egyes párt­tagok döntésében. Korántsem biztos, hogy a pártszavazási körzetben én voltam a leg­alkalmasabb jelölt. Szerényt Zoltánt példá­ul magamnál fölkészültebbnek ítélem. Bár­kinek a véleményét elfogadom, aki a párt jövőjéért aggódva engem alkalmatlannak tekint a jelöltségre. Ám a mernyei tsz alapszervezetének esetében nemcsak erről lehetett szó. Ez abból is látszik, hogy itt a tagságnak csak a fele szavazott, egy jegy­zőkönyv gyanánt beküldött, félbe tépett füzetlap tanúsága szerint. A tsz-nek egyéb­ként saját előjelöltje volt, aki talán sike­resebben szerepelt volna az ugyancsak elő­zetes helyi pártszavazáson, ha jobban fel­készítik és menedzselik. Ha jelölésemmel szemben kifogásuk volt, ennek augusztus tizediké óta — ekkor készült el a város­környéki jelöltek listája is — számos for­mában hangot adhattak volna. Hogy miért most tették, nem tudom. Egyébként még most is kezdeményezhetik visszahívásomat. Kaposvári lakásán kérdeztem Takács De­zsőt. Mint kiderült, kifogásának lényege és konkrét érve, hogy nem kapott meghívót, nem szavazhatott, s nem tájékoztatták a szavazás lebonyolításának menetéről. — Ha arra jó vagyok, hogy tagdíjat fi­zessek, elvárhatom, hogy élhessek az egyetlen jogommal, amely még mint párt­tagnak megmaradt: választhassak és dönt­hessék. Ebből kizárták. — Az, hogy véleménye szerint itt kivá­lasztás zajlott, ennél többet sejtet. — Nem voltam ott, csak visszajelzést hal­lottam, hogy úgy szedegették össze a sza­vazatokat. Házról házra járva. Mi a tsz alapszervezetében 34-en vagyunk, s egy­hangúan' Loósz Imrét javasoltuk jelöltnek... — Am ő az előzetes választások során már a helyi jelöltséget sem szerezte meg. — Nem tudjuk, hogyan. Mindenesetre gyanús. — Ha így találta, miért nem emelt szót korábban? — Mert azt gondoltam, hogy majd vá­laszték, s akkor úgyis érvényesíthetem az akaratomat. Az elnök hallomások és föltételezések alapján említett kétes körülményeket, s általában kifogásolta „a szavazás mene­tét”. — Nem választás volt. Lehet, hogy a többség akarata érvényesült. Én azt sem vi­tatom, hogy ha választás lett volna, a Vo­nyó Gyula megnyeri. S ha így van, én azt mondom, gratulálok. Ahogy gratuláltam neki tavaly novemberben is, amikor — igaz, vitás körülmények között — nyert. Elmondtam, hogy a mernyei körzeten belül 154-en szavaztak a már jelölt Vonyó Gyulára és 21-en más jelöltekre, s azt is, hogy az említett „füzetlap jegyzőkönyv” szerint a tsz alapszervezetében 20-an ad­ták lé vdksükát. Í9-áü Vöflyó Oyüiára, hár­man más jelöltre. Négyen adtak le érvény­telen szavazólapot. Nem sikerült meggyőz­nöm. Azt kérdezte, hol volt ez a szavazás, s az alapszervezeten belüli eredmény kap­csán újabb kételyeinek adott hangot. Mindebből az derült ki: ha az elnök — és mint mondta még három vezetőtársa — „nem szavazhatott”, annak az okát a gaz­daságon belül kell keresni. Az áttekintett jegyzőkönyvek bizonyítják: a községben le­zajlott szavazás egyértelmű eredményt ho­zott, amelyen mellesleg az sem változtatott volna, ha Loósz Imre szerepel a listán elő­jelöltként. Más kérdés, hogy valamennyi alapszervezet önállóan dönthetett — nyil­ván kellő felelősséget föltételezve — pél­dául arról is, hogy taggyűlés keretében szavaz-e vagy egyéb módon Meglehet te­hát, hogy valóban volt példa a „házaló” szavazatszedésre. Hogy ez formailag sza- bálytalan-e, nem tudom. Azt azonban föl­tételezzük, hogy a párttagok nem írástu­datlanok, s nem a szavazatszedők ujját nézve tesznek x-et a nevek mellé... Nem lehet kétségünk a 175 helyi szavazat hitelé­vel kapcsolatban. Ha tehát egyes alapszervezeteknél tör tént is formai szabálytalanság, az nem elég nyomós ok ahhoz, hogy általában manipu­lációt vagy valamiféle „kiválasztást” föl­tételezzünk. Végül is a most lezajlott párt­választás minden előzőnél demokratikusabb volt, mert módot adott a megméretésre, a vélemények ütköztetésére is. A tsz-elnök kifogásával kapcsolatos ta­nulságokat, úgy látszik, elsősorban saját alapszervezetében kell levonni. Az esetnek van azonban más, általánosabb érvényű ta­nulsága is. Sok erkölcsi kárt okozhat, ha vélelmek alapján akkor is zörgetik a ha- rasztot, ha nem is fúj a szél. Hiszen amúgy is túl sok az előítélet, s erős a bizalmat­lanság reflexe. Bíró Fcrenc

Next

/
Thumbnails
Contents