Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

1989. szeptember 8., péntek Somogyi Néplap 3 Válás KONGRESSZUSI KÜLDÖTTCSOPORT Maripszo módra (Folytatás az 1. oldalról) Az építőipari szövetkezetté lett részleg fokozatosan ha­nyatlásnak indult. A bizony­talanságot szülő kósza híre­ket nem cáfolta egyetlen hi­vatalos . állásfoglalás sem, ez sok dolgozót indított arra, hogy elhagyja sok éves mun­kahelyét, és más megélhetés után nézzen. Az új szövetkezetnél eköz­ben beindult a gépezet, s mára már ott tartanak, hogy az általuk vállalt munkákat kiadják bérmunkába a jog­utódnak, az anyaszövetke­zetnek is. A Maripszo kisszövetkezet elnökétől, Kálmán Lászlótól kérdeztem: — Mivel indokolja a vá­lást, mit szól a közszájon forgó, eddig leírt fényekhez, s milyen tervei vannak a jövőre nézve? f— 1988. január 1-jével szö­vetkezetünk kisszövetkezetté alakult. Ez a lépés — az akkori gazdasági szabályo­zók hatására — jó húzásnak bizonyult. Lényegében nem dolgoztunk jobban, mint a korábbi években, mégis ugyanazért a munkáért jobb fizetést, több jutalmat ka­pott mindenki. Tények iga­zolják, hogy az akkori át­alakulás eredményes volt. Nem is kérdezte ,meg senki, hogy miért csináltuk. — Ahogy fejlődött a szö­vetkezet, úgy került előtér­be az ipari tevékenység az építőipar mellett. Ez az el­múlt évre már akkora lett, hogy csaknem olyan hánya­dot képviselt, mint az épí­tőipar, ráadásul a hatékony­sága is jobb volt. Akadt azonban ennek egy hátránya is. Az ipari tevékenységhez szükség volt egy-két na­gyobb beruházásra: üzem­csarnokok, modern gépek kellettek. Nagyobb ennek az energiaigénye is, s mindez alaposan megnövelte a szö­vetkezet rezsijét. így aztán jóval magasabb áron vol­tunk kénytelenek dolgozni, s a versenytárgyalásokat sorra vesztettük el más , építőipari cégekkel szemben. Már-már ott tartottunk, hogy nem volt biztos, lesz-e munkája az építőipari részlegnek. Ekkor felmerült a kérdés, hogyan tovább? Szüntessük meg az építőipart? Változtassunk nevet, és kérjünk engedélyt az iparág-változtatásra? A legjobb megoldásnak az tűnt, hogy az ipari rész vál­jon ki, és mint új szövetke­zet, működjön tovább, így az építőknek nem kell to­vább cipelniük az ipar re- zsiterhét és mindenki jól jár. Így is történt, az ipari rész­lég, tagjaival együtt, ez év július 1-jével teljesen sza­bályosan kivált, megalakult a Maripszo, a Marcali Ipari és Szolgáltató Kisszövetke­zet. Mindezzel természetesen együtt járt az is, hogy né­hány embertől — főleg nem termelő állományúaktól — meg kellett válnunk, és még néhányan maguktól mentek el, nem bízva a jövőben. Az előbbiek most sértődöttek, és különböző pletykákat ter­jesztenek rólunk, vádolnak, rágalmaznak olyannyira, hogy a bejelentések alapján már háromszor jártak itt el­lenőrizni különböző hatósá­gi és felügyeleti szervek. A válás tehát megtörtént, ám hogy mindenki jól járt volna...? Szóval ez nem biztos ... Legalábbis a jog­utód ’szövetkezetnél maradt dolgozók ezt nem egészen így érzik. És nem így érzi egyetlen potenciális vezető sem. Bizonyítja ezt, hogy a feladott hirdetésekre eddig még senki sem jelentkezett. Nem is csodálkozhatunk ezen, ha egy kicsit vissza­forgatjuk az idő kerekét, és más oldalról is megvilágít­juk a váltás — a kiválás — okait. Több mint három éve már, hogy a szövetkezet a sáripusztad kastély felújítá­sán dolgozott, s ott tűz ütött ki, leégett a kastély tető- szerkezete. A nyomozás so­rán több szabálytalanságra derült fény, s ezek sora a szövetkezetnél ért véget. Mindegy volt, hogy nem is a szövetkezet dolgozója vé­gezte a szabálytalan hegesz­tési munkát, hogy rossz tűz­veszélyességi besorolása volt a terven feltüntetve az épü­letnek — megállapították: igenis a szövetkezet is fele­lős, ezért komoly kártérítés­re fogják kötelezni. Hogy végül kell-e és mennyit kell fizetni, azt csak azután tud­ják meg, ha a szakértők vé­geztek a felméréssel. Egy azonban bizonyos; a becsült kárösszeg nagy, sokkal na­gyobb, mint a régi szövet­kezet egész vagyona. Márpe­dig a törvény értelmében a cég a vagyona erejéig fele­lős a kárért, ami azt jelenti, hogy a jó eredményeket fel­mutató szövetkezet teljes vagyona egy nap alatt el­úszhat. Csak egy teljesen új szö­vetkezet maradhat kívül a peren, s így egy rész leg­alább megmenekül. A Ma­ripszo további struktúravál­tásokra is készül, kereske­delmi egységet hoz létre, ve­gyes vállalatot szándékozik alapítani, és valamilyen más szervezeti formába való át­meneten is gondolkodnak. Ezzel tovább növelik a tá­volságot a két cég között. Azt. hiszem, egy kívülálló most esik dilemmába: vajon jogosnak tartsa-e, vagy el­ítélje ezeket a mentőakció­kat? Nem vállalkozik erre a krónikás sem, kérdezzük meg inkább a dolgozókat: hogyan látják ők belülről? A mesztegnyői faluháznál dolgozik az építőipari szö­vetkezet egyik brigádja, Vá­gó József brigádvezető irá­nyításával. Ő mondta el elő­ször a véleményét. — Tisztában vagyunk az­zal', mi indokolta a válást, és bízunk abban, hogy meg­menekül a szanálástól a szö­vetkezet. Sajnos vannak enélkül is gondok az építő­ipar körül. Most ugyan van munkánk, de attól félünk, nem sokáig. Már előfordult, hogy nem volt mit csinál­nunk, s ha ez így megy to­vább, és még sokáig nem lesz egy jó vezetőnk, végleg munka nélkül maradunk. Emiatt már sokan elmentek tőlünk, s a legjobb szak­munkásaink is köztük vol- ták. Ez a mostani válás és ' az ebből fakadó bizonyta­lanság csak tovább rontotta a helyzetet. A brigádtagok ezután már szabad folyást engedtek a , problémáiknak, és ebből az derült ki: ném bíznak a ve­zetőkben', őket is hibáztat­ják azért, hogy ide jutott a hajdan kiváló szövetkezet. — Magunkra hagytak ben­nünket. De mi már nem tu­dunk máshova menni, a vá­ros környékén nincs több munkahely. Itt kell marad­nunk akármi lesz. A tények: július elseje óta 18 dolgozó ment el a jog­utód, az Építő- és Szakipari Kisszövetkezettől, s mind­össze ketten jöttek újak. Er­re az évre, úgy fest, még elegendő a munkájuk, de hogy jövőre mi lesz, azt senki sem tudja. A bizony­talanság lassan megöli a szövetkezetét. Ha sokáig hú­zódik a per, magától tönkre­megy, meg sem kell várni a szanálást. Kár lenne le­mondani egy ilyen komoly hagyományokkal rendelkező, nyereséget termelő üzemről. A presztízsük már úgyis odaveszett. Legalább a létük ne kerüljön veszélybe. Varga Ottó Találkozó, vitatkozó nézetek Alig hiszem^ hogy szokvá­nyos tudósításra adna mó­dot a küldöttcsoport első ülése, mert a kezdeti mér­séklő elfogódottság igen gyorsan feloldódott. Az ala­kulás ennélfogva nélkülözte a protokolláris külsősége­ket, percek múltán hadat üzentek minden formaság­nak, feleslegesnek ítélhető külsőségnek, és sokkal in­kább a „mi legyen a dolgunk” szándéka és egymás alapos megismerésének kívánsága adta meg az alaphangot. Szépen sorra bemutatkoz­tak a küldöttek, foglalkozá­sukhoz amolyan egyperces önjellemzést is fűzve, Sárdi Árpád megyei első titkár és Kovács József megyei titkár rövid üdvözlését, tájékozta­tóját követően. Mindezt azonban kevésnek találván: a mai közélet, a pártélet sű­rű és alapvető gondjairól faggatták egymást, nyílt kér­désekre nyílt választ várva, s ahol kellett, nyíltan sza­vazva is a felmerült elgon­dolásokra, javaslatokra. Annyi bizonyos, ha lenne elég érzékeny közéleti „szeiz­mográf”, azzal mérni lehe­tett volna, hogy akik a ket­tős vagy többes jelölésből a legnagyobb bizalom győzte­seiként, kerültek ki — ma­gukkal hozták elszámolási felelősséggel alapszerveze­tük, környezetük, választóik dilemmáit, felvetéseit, gond­jait — még hangulatát is. Az kitűnt az alakuló ülé­sen, hogy az alapvető kérdé­sekben megegyezésre kelle­ne jutni, de nem minden­áron és nem is kívánnak valamiféle „somogyi látszat­egységet” demonstrálni majd. Azt például a válto­zatos, helyenként indulatok­tól sem mentes vita érzé­keltette, hogy jó néven ve­szik a dél-dunántúli régióra kitekintő és a vidék érdeke­it megjelenítő egyeztetés szükségességét. Ám tudomá­sul veszik — erre a kong­resszus egyébként lehetősé­get is ad —, hogy lesznek majd, akik a fórumon még más platformokhoz, áramla­tokhoz is kapcsolódni fog­nak. Ilyennek ígérkezik az MSZMP reformkörök plat­formja, amelyhez Berkics János és dr. Suchman Ta­más csatlakozik. Hasonló­képpen elutasító gyanú nél­kül, sokkal inkább érdeklő­déssel fogadták dr. Jávorsz- ky András platformjavasla­tát, amelyet írásban osztott ki. . . Mi is a teendője a kong­resszusig hátra levő időben a csoportnak? A munkaprogram egy igen feszített ütemű közéleti tájékozódás, tapasztalat­gyűjtő találkozók sora mun­kásokkal, parasztokkal, első­sorban — hiszen a „statiszti­kai” összetétel szerint a kül­döttek túlnyomó többsége középkorú, vezető értelmisé­gi — ezért a fiatalokkal is... Ezen túlmenően saját sora­ikban is szükséges az igen intenzív nézetegyeztetés, amely már a kongresszust megelőzően is mérvadó po­litikai állásponthoz vezethet. Ilyen álláspontot kellett né­hány kérdésben kialakítani­uk már az első alkalommal is. A somogyi küldöttcsoport véleménye szerint azok a központi bizottsági tagok, akik a jelölő gyűléseken nem kapták meg az alap­szervezetek voksát a küldött szerepére, csak tanácskozási joggal vegyenek részt a kongresszus munkájában. Heves vitához, a nemzet ér­dekeinek, a párt esélyeinek mérlegeléséhez, megítélésé­hez vezetett egy másik kér­dés, miszerint kerüljön-e sor idén a választásokra. Az erő­teljesen megoszló vélemé­nyek nyomón, nem túl nagy szavazataránnyal a ne le­gyenek idén választások ja­vaslata kapott több voksot Ugyancsak gyors (bár nem elhamarkodott és nem vég­ső) véleményt mondtak ar­ról is, hogy mennyiben te­kinthető kiindulópontnak a közzétett kongresszusi prog­ramtervezet. Rokonszenves volt, ahogy tolerálták dr. Jávorszky András vélemé­nyét, aki szerint nemcsak, hogy kevés az alternatíva, de más logikájú programépi- tésnek is teret lehetett vol­na adni — ennek ellenére a többség szerint kiinduló­pontul elfogadják a doku­mentumokat. A véleménycsere alkalmas volt arra is, hogy kezdeti be­nyomások alapján nyilvános javaslattal és nyílt szava­zással eldöntsék, ki legyen a küldöttcsoport vezetője és ki a három szóvivője, kikötve, hogy egyik alkalmi tisztség sem jelent különleges kivált­ságot, nem sértheti a kül­döttek egyenjogúságát — sokkal inkább összekötő sze­rep. A küldöttcsoport vezetőjé­nek Sárdi Árpádot, a prog­ramnyilatkozattal foglalko­zó szóvivőnek dr. Jávorszky Andrást, a szervezeti sza­bályzattal foglalkozó szóvi­vőnek Ferenczi Miklóst és a személyi kérdések-javasla- tok szóvivőjének dr. Házas Józsefet választották. A somogyi küldöttcsoport megkezdte tehát munkáját, s az első ülés tanúsága szerint a kongresszusra indulásig jelen lesznek a megye köz­életében, tovább ismerkedhe­tünk velük. T. T. Somogy kongresszusi küldöttei BARCS FRANCZ REZSŐ, 42 éves, tsz-elnökhelyettes, Vörös Csillag Mgtsz, Barcs; FE- IGLl FERENC, 40 éves, ta­nácselnök, Városi Tanács, Barcs; MARTON LAJOS, 42 éves, községi pb-titkár, Cso- konyavisonta. BOGLÁRLELLE FRANK SÁNDOR, 41 éves, tanácselnök, Közös Községi Tanács, Somogy vár; SZÁ­LAI PÁL, 46 éves, vállal­kozó, Albatrosz étterem, Boglárlelle. CSURGÓ DR. TOLDI JÁNOS, 51 éves, állatorvos, Somogy Me­gyei Állategészségügyi Állo­más gyékényesi körzete, Gyékényes; TÓTH ISTVÁN, 40 éves, anyaggazdálkodási csoportvezető, SÉF AG, Csurgó. FONYÓD KLABUZAl MIKLÓS, 46 éves, tsz-elnök, Fonyód-Or- dacsehi, Balaton Mgtsz. KAPOSVÁR BARANYÖ KÁROLY, 45 ' éves, tgz-elnök, Surján Völ­gye Mgtsz, Szentbalázs: BERKICS JÁNOS, 48 éves, újságíró, Magyar Távirati Iroda Sm.-i Szerkesztősége; dévényi zoltán, 58 éves, vezérigazgató, Balaton Fű- szért, Kaposvár; DR. FE­NYŐ ISTVÁN, 45 éves, me­gyei pártbizottság, titkár; DR. JÁVORSZKY ANDRÁS, 49 éves főiskolai tanár, ta­nítóképző főiskola, Kapos­vár; MAJOR LÁSZLÓ, 34 éves, erdőmérnök, SEFAG, Kaposvár; MIHALICS VE­RONIKA, 33 éves, városi pártbizottság, titkár; PAPP JÓZSEF, 32 éves művezető, Finommechanikai Vállalat, Kaposvár; PELLE JÓZSEF, 32 éves, erdész, Nagybajo­mi Erdészet;. RÉVÉSZNÉ KÉRI ANNA, 38 éves, cso­portvezető, TUNGSRAM Kaposvári Gyára; SÁRDI ÁRPÁD, 38 éves, megyei pártbizottság, első titkár; DR. DE SORGO TIBOR, 48 éves, igazgató, Kapos Vo­lán; VIDÁK GIZELLA, 42 éves, tanácselnök-helyettes, Kaposvár Városi Tanács; VONYÖ GYULA, 44 éves, községi pb-titkár, Mernye. MARCALI BERENDT FERENC, 44 éves, tsz-elnök, pusztaková­csi mgtsz; DR. GRÜBL LÁSZLÓ, 51 éves, városi pártbizottság, első titkár; MAGYAR ISTVÁN, 42 éves, igazgató, Böhönyei Állami Gazdaság; DR. SUCHMAN TAMÁS, 35 éves, fiókveze­tő, Budapest Bank Rt., Mar­cali. SIÓFOK FÉR NCZl MIKLÓS, 51 éves, műszaki vezető, Csö­vez. Kisszövetkezet, Siófok; DR. HÁZAS JÓZSEF, 48 éves, igazgatóhelyettes fő­orvos, Siófok, Kórház-Ren­delőintézet; DR. PERSOCZ- KI GÁBOR, 40 éves, osz­tályvezető, Siómente Mgtsz, Siófok; PROHÁSZKA IST­VÁN, 54 éves, igazgató, 523. Sz. Szakmunkásképző Inté­zet, Siófok; SZŐKE ZOL­TÁN, 35 éves, szakoktató. Szakmunkásképző Intézet, Ádánd; VIRÁG ERZSÉBET, 34 éves, tanár, 523. Sz. Szak­munkásképző Intézet, Sió­fok. NAGYATÁD LASSÚ ISTVÁN, 33 éves, politikai munkatárs, MSZMP Nagyatádi Városi Bizottsá­ga; DR. SZIRTES ISTVÁN, 52 éves, igazgató főorvos, Nagyatád, Kórház-Rendelő­intézet; TÓTH LÁSZLÓ, 41 éves, üzemegység-vezető, Ku- tasi Állami Gazdaság. TAB BŐSZE ISTVÁN, 48 éves, főagronómus, Aranykalász Mgtsz, Karád. MEGYEI TANÁCS - RENDŐRKAPITÁNYSÁG DR. GYENESE1 ISTVÁN, 41 éves, tanácselnök, So­mogy Megyei Tanács. AZ UTOLSÓ JAVÍTÁSOK A hideg idő közeled­tével az utolsó ellenőr­zéseket, javításokat vég­zik Kaposváron az In­gatlankezelő- és Köz­vetítő Vállalat kazán­házaiban. Képünkön: a sávház- ná! jól vizsgázott új automatikus nyomó- szabályozót építik be a Munkásőr sori lakások fűtésrendszerébe. Min­den kazánházban végez­nek ellenőrző méréseket, hogy a szeptember 30-i próbafűtés zavartalan­ságát biztosítsák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents