Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-06 / 210. szám

1989. szeptember 6., szerda Somogyi Néplap 3 Csak az egység hozhat eredményt Beszélgetés a mezőgazdaság érdekképviseletéről Hónapok óta tart a vita, hogy átalakuló gazdasá­gunkban milyen legyen a mezőgazdaság érdekképviselete. Dr. Pallér Endre, a barcsi Vörös Csillag szövetkezet el­nöke tagja az országos bizottságnak is, vezetője a megyei előkészítő bizottságnak. Számos és sokoldalú eszmecsere során érlelődött ki az az alapszabály-tervezet, amely alapja lehet egy minőségileg újfajta érdekképviseletnek. — A mai helyzetben a gazdasági reformmal járó megannyi tennivaló között miért került ennyire a fi­gyelem középpontjába az érdekképviselet megújítása? — Az ország súlyos gaz­dasági helyzete közismert — mondta dr. Pallér Endre — ám még ennél is rosszabb pozícióban van az agrár­ágazat. Tavaly országos át­lagban a vagvonarányos nyereség (a száz forint va­gyonra jutó eredmény) 7,9 százalék volt. Ezen belül az iparban 7,3, az építőiparban 11 százalék, a mezőgazdaság­ban pedig 5,9 százalék — ám ha á föld értékét is szá­mítjuk, a nyereség alig éri el a 2.,2 százalékot! Tavaly a költségvetésnek 11 milliárd forint nettó értéket fizetett be az ágazat — a világon összesen két ország van raj­tunk kívül, ahol az elvonás nagyobb, mint a támogatós. Ezek a körülmények az ak­tív keresők tizennyolc szá­zalékát, mintegy kétmillió embert érintenek, beleértve az állami gazdaságokat, a tsz-eket, a társulásokat, az erdőgazdaságokat — nem beszélve á kistermelők mil­lióiról. Jellemzi az ő hely­zetüket, hogy tavaly nép- gazdasági átlagban hétezer­tizenöt forint volt az egy fő­re jutó kereset, ezen belül az iparban 7204, a mezőgaz­daságban 6447 forint. A kényszerlépések folyamatát éljük: megvalósult az adó­reform, de nem követte ezt a bérreform, struktúravál- f tást sürgetünk, de a kamat­terhek ennek gátat szabnak Minden fillérért meg kell harcolni, és egy-egy ágazat annyit kap, amennyit kiküzd magának. Ezért az érdek- képviselet a jövőben perdön­tő lesz— de csak annyit fog elérni, amekkora súllyal és egységgel tud fellépni érde­keiért! Nagyon lényegesnek és alapvetőnek tartom az egységet, amely valamennyi mezőgazdasági termelőt ösz- sze tud fogni ás a legáltalá­nosabb, leglényegesebb egyeztetett érdekeket továb­bítja, képviseli. — A megújulás során te­hát megszűnnek a szektor- határok? — Ennek az érdekképvise­letnek magába kell foglalni a mezőgazdaság valamennyi ágazatát és szekcióját: álla­mi gazdaságokat, tsz-eket, szakszövetkezeteket, erdő­gazdaságokat, vállalkozókat, kistermelőket és lehetőséget kell adni, hogy az élelmi­szer-feldolgozók is belépje­nek. Az eddigiektől eltérően lényeges különbség, hogy ez a képviselet nyitott, és az önkéntességen alapul. — Milyen célok eléréséért tevékenykedik majd ez a képviseleti rendszer? — Általában azért, hogy más népgazdasági ágazatok­kal arányosan jövedelmező legyen azok gazdálkodása, akiket képvisel. Olyan ár, adó, hitel és piaci viszo­nyokért kell küzdenie, amely segíti az élelmiszer-gazdaság fejlődését. De feladata az is, hogy áttételesen síkra- száll a falun élő emberek, a magyar falu érdekeiért. A legfontosabb: el kell érnie azt, hogy a mezőgazdaság érdemben azonos szintre ke­rüljön a társágazatokkal. — Milyen módszerekkel és eszközökkel kívánja elérni ezeket a célokat a képvise­let? — Párttá nem szervező­dik, de véleményt nyilvánít minden olyan kérdésben, amely az ágazattal, össze­függ. Például a választásnál, jelölésnél azt támogatja, aki programjával kapcsolódik az ágazat céljaihoz. Ennék az érdekképviseletnek úgy kell segíteni a gazdaságirányítást, hogy egy-egy szabályozó mó­dosítása előtt kell egyeztető tárgyalást folytatni az irá­nyítókkal. Igen lényeges az is, hogy olyan akciókat szer­vezzen ez a képviselet, ame­lyek — ha másként nem megy — rákényszerítsék az „ellenfelet" az érdekek ér­vényesítésére. Ezért sokkal jobban kell élni a nyilvá­nossággal', többet kell tudni a lakosságnak, hogy ebben az országban milyen ár- és és értékviszonyok vannak. Aki ezeket a célokat, mód­szereket, eszközöket magáévá tudja tenni, tagja lehet a szövetségnek. — Hogyan szerveződik, hogyan épül föl ez az ér­dekképviseleti rendszer? — Alulról építkezve há­rom irányú érdekfeltáró kö­zösség szerveződik. Az egyik, a már ismert kiskörzethez hasonlítható, területi szerve­ződés, a másik a szakmai, az ágazati szerveződés, a harmadik a kistermelői szférához kapcsolódó szekto- rális szerveződés. Ezek a kö­zösségek választmányokat • alakítanak, melyeknek elnö­keiből jön létre a képviseleti tanács, a megyei küldöttköz­gyűlés általános hatáskörű vezető testületé. Meg kel’, itt jegyeznem, hogy pontos szá­mításokat végeztünk arra vonatkozóan, hogy a képvi­seleti tanács hatékony mű­ködését segítendő, milyen apparátusra van szükség, és nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi költségek egyhar- madára csökkennek. — Az előkészítő bizottság elvégezte a munkáját. Mi lesz most a következő lépés? — Szeptember 11-e és 20-a között, a megyében körze­tenként összehívjuk mind- azdkat a gazdálkodókat, szer­veződéseket, akiket érinthet, érdekelhet ez a képviseleti rendszer, a kistermelőktől a nagyüzemekig mindenkit. Vi­tára bocsátjuk az elgondo­lásokat. Mindent elhagyunk és mindent beépítünk az alapszabályba, amit a több­ség fontosnak tart! Az egy­ség, melyről korábban szól­tam, csak vitában és komp­romisszumokon keresztül jö­het létre. Üj érdekképvisele­tet akarunk — hasonlítha­tom ezt egy ház felújításá­hoz, amiben már sok min­den elromlott. De ha kitűnő a parkett, azt nem kell ki­cserélni, attól lehet új abla­kokat rakni, tetőteret beépí­teni. Életképes, szektorsemle­ges szövetséget képzelünk, amely mellett szükség lesz majd a kamarára is. Annak ugyanis más, elsősorban ér­dekegyeztető funkciója van. Az első most a valódi ér­dekképviselet, az érdekszö­vetség létrehozása — fejezte be a beszélgetést dr. Pallér Endre. Vörös Márta Fenyvesen fent, Fonyódon lent a gyalogosközlekedésben Sok mindent átéltek már a fonyódiak — már ami a közlekedésüket illeti — de ami a jövő évben várható, az minden képzeletet felül­múl. Eddig csak a híres pu­lóverpiaci napok, a szerdák és szombatok nyomasztották a helybelieket, s ez jövőre még heti ö nappal kiegészül. A gondok eredője az, hogy a többi Balaton-parti tele­püléshez hasonlóan Fonyó­dot is kettészeli a vasút. Van itt rendezőpályaudvar is, s mivel a tolatás, rende­zés a vasúti átjáróban tör­ténik, nemcsak a vagonokat, a közlekedést és a közleke­dők idegrendszerét is alapo­san elrendezi. De miért a pesszimizmus, miszerint lehet még ennél rosszabb is? Erdei Zoltán, a fonvódi állomásfőnök arról tájékoztatott, hogy szeptem­ber 14-én éjszaka egyetlen elegáns mozdulattal1 leveszik a gyalogos-felüljárót, s ha látni akarok valami impo­zánsát, ezt feltétlenül néz­zem meg. Ünnepélyesen megígértem, hogv jelen le­szek, de azt is, hogy a nyá­ri közlekedést is megnézem. Azt, amikor naponta több száz busz és személykocsi, valamint körülbelül 20—25 ezer ember próbál majd át­jutni azon az akadályon, amit vasúti átjárónak hív­nak. Hogy ez utóbbi nem túlzás, bizonyíték arra a fo- nyódi hajóállomás forgalma. Napi 5 és 11 ezer között van a Badacsonyba és onnan visszautazók száma, hasonló a sándortelepi strand láto­gatottsága, s még nem be­széltünk azokról, akik a part menti társasüdülőkben laknak vagy éppen csak er­re sétálnak. Van némi ta­pasztalatom arról is, milyen az, amikor több ezer em­ber próbál menekülni a Ba­latonon nem ritka vihar elől, s ezeknek ott tornyosul majd a leeresztett sorompó. Vajon mekkora dugókat fog okozni a 7-es főúton, ha végre túljutnak a sorompón, s egyszerre több százan kel­nek át a' zebrákon. Erdei Zoltán magát is vi­gasztalja, amikor azt mond­A csongrádi székhelyű Tisza Bútoripari Vállalat egymillió 200 ezer márka értékben szállít gyermekbútorokat az NSZK részére. A magas technológiai színvonalon, s az NSZK szabványainak megfelelően gyártott bútorokat a vállalat sa­ját bemutatótermében ajánlja a bútorkereskedőknek. ja, hogy csak egy nyarat kell kibírni, mert az 1991-es idegenforgalmi szezonra el­készül a gyalogos-aluljáró. Azt ugyan nem tudja pon­tosan, hogy a főút alatt is kiépül-e, de az biztos, hogy az állomás keleti végétől — csatlakozva valamennyi vá­gányhoz — a Fürdő utcáig biztosítja a gyalogosok köz­lekedését. A villamosítás be­fejezése, a peronok szélesí­tése, a vágányok áthelyezé­se december 15-ig befejező­dik, s ezután már Budapest­től Fonyódig közlekedhet­nek a villanyvonatok. Ez az oka tehát a gyalogos-felül­járó megszüntetésének is. Természetesen itt lesz a mozdonycsere mindaddig, amíg Keszthelyig és Nagy­kanizsáig nem fejeződik be a villamosítás. Lesz tehát bőven leeresztett sorompó emiatt is! Két dolog’ nyitott még előttem: Fenyvesen hogyan oldják meg a gyalogosköz­lekedést a villamosítás után, és lesz-e aluljáró a 7-es alatt Fonyódon? Az előbbire a fenyvesi állomásról Fehér Zoltán adta meg a választ: a meglévő felüljárót a vas­út fölött 80 cm-rel megeme­lik. s így már biztonságos lesz az átjárás u magasfe- szültségi vezetékek ellenére is. A másodikra Magyarhoni István, a városi tanács osz­tályvezetője ad kedvező vá­laszt. Helyi, illetve megyei tanácsi támogatással a köz­úti igazgatóság vállalta, •hogy a főútvonal gyalogos- közlekedésének mentesítésé­re megépítik az aluljárót itt is, így a Balaton Áruháztól csaknem a strand bejáratáig végre biztonságosan közle­kedhetnek a gyalogosok — 1991 nyarától, s nem 1989 szeptember 15-től. Süli Ferenc • \ valóság új szemléle­tű megközelítéséről ■ idott tanúbizonyságot az a rendezvény, amelyet az MSZMP augusztus 21—25. között szervezett Nyári Egyetem '89 címmel Tatán a Baloldali Ifjúsági Társulás és a Demisz Komárom Me­gyei Szervezete a vezetőkép­ző központban. A tábor el­sődleges célja az volt, hogy segítse a mintegy 900 részt­vevőnek — a párt aktivistái­nak, tisztségviselőinek, le­hetséges jelöltjeinek — az MSZMP XIV. kongresszusá­ra és mindenekelőtt a vá­lasztásokra való felkészülé­sét. A valóban „tábori kö­rülményeknek" megfelelően összeállított program szinte kikényszerítette az együtt gondolkodást, a közös cse­lekvést. Neves előadók, iz­galmasnak ígérkező progra­mok váltakoztak. A nyitó előadást Nyers Rezső, az MSZMP elnöke tartotta „A reformok útján — az MSZMP a szocializ­musért” címmel. A vitaindí­tónak szánt előadás — mely lényegében a milyen legyen az MSZMP? kérdését taglal­ta — a hallgatóságot nagy aktivitásra ösztönözte. Kü­lönösképpen az keltette fel a figyelmet, hogy az előadó azokról az eseményekről szólt, amelyek miatt meg kellett haladni a májusi pártértekezlet határozatait. Nem hiányzott a nyári egyetem tematikájából gaz­dasági helyzetünk értékelése sem. Erről Iványi Pál, az MSZMP KB titkára „Gazda­sági helyzetünk aktuális kérdései” címmel tartott ösz- szefogott, 50 perces előadást. „Nehéz szülés várható, a helyzet rossz, de nem re­ménytelen” — talán ez a szlogen fejezi ki igazából helyzetértékelését. A jegyze­teit a gépkocsijában felejtő Számvetés Tata után előadótól is megtudtuk, hogy a termelés összességében stagnál, a hatékonyság nem javul, az infláció ellenben növekszik, mintegy újrate­remtve a nyílt pénzügyi vál­ság esélyét. Ami a külföldi adósságain­kat illeti: nettó adósságunK ez év végéig hozzávetőlege­sen egymillióid dollárral nö­vekszik, s eléri a 14,5 mil­liárd dollárt. Súlyosbítja a helyzetünket, hogy 1989 és 1992 között jelentősen nő az adósságtörlesztési kötele­zettségünk, hiszen három év alatt több mint tízmilliárd dollárt kell az országnak visszafizetnie. Az új kölcsö­nöket a korábbi hitelek tör­lesztésére fordítjuk. Csak a kamatterhek évente 1,3—1,5 milliárd dollárt tesznek ki. Az adósságszolgálati kötele­zettség ellensúlyozására évi 3—5 százalékos gazdasági nö­vekedésre volna szükség, ám erre napjainkban a magyar gazdaság képtelen. Tehát a reális cél csak az eladósodás ütemének mérséklése lehet. Megtudtuk továbbá azt is, hogy a hatalmas kölcsönösz- szegből mindössze 4—5 mil­liárd dollárt használhattunk fel, a többi az „adósságak­kumuláció” következménye. Az előadó szólt a KGST működészavarairól, a nem­zetközi piaci feltételek ala­kulásáról a Nyugat-európai Gazdasági Unió létrehozása után, s ennek várható hatá­sáról. Elmondta, hogy nap­jainkban másfél millió em­ber él hazánkban a létmi­nimum alatt vagy annak ha­tárán, ám mégis szigorúbb, következetesebb gazdaság- politikára van szükség, s en­nek bevezetése esetén, saj­nos, még nagyobb rétegeket fenyeget az elszegényedés veszélye. „Az MSZMP elgondolásai a politikai átmenetről, a há­romoldalú érdekegyeztető tárgyalások” címmel Fejti György, a KB titkára tar­tott tájékoztatót. Megítélése szerint a májusi pártérte­kezlet óta a legtöbb változás a politikai rendszer átformá­lásában valósult meg. E vál­tozások legfontosabbika a demokratikus szocializmus modelljének megalkotása. Határozottan aláhúzta: az MSZMP közmegegyezéssel kíván döntésre jutni a há­romoldalú tárgyalásokon. Kérdésekre válaszolva fel­hívta a figyelmet arra, hogy az MSZMP-ben is — még ma is — megtalálhatók a po­litikai konjunktúra törpéi, akik harsányak és demagó­gok. Jelen vannak a reform­karrieristák, sőt olyanok is, akik várják vélt vagy valós sérelmeikért az egyéni tör­lesztések lehetőségeit. A va­lóságos megújulás döntő fon­tosságú mozzanatának tar­totta, hogy a pártmozgalom megszabaduljon azoktól, akik — visszaélve a hatalommal — szégyent hoztak az MSZMP-re. A nyári egyetem előadá­sai és konzultáció mellett izgalmas „játékot” is aján­lottak a szervezők. A tábor­ba érkezéskor minden részt­vevő kapott 8 platformszer­vezetet. Ki-ki maga dönthet­te el, hogy melyikkel tud azonosulni. A feladat az volt, hogy az adott platformot al­kalmassá kellett tenni arra: választási programként al­ternatívát jelentsen a tábor többi résztvevője számára a saját platformjához képest. Meg kellett nevezni a plat­formot, amely adekvátan ki­fejezi követői hitvallását a társadalom lehetséges átala­kulási irányáról. Platform­képviselőket kellett választa­ni, illetve meg kellett ter­vezni és szervezni a válasz­tási kampányt. Ez „a játék” igencsak komoly gyakorlati tapasztalatokat adott a résztvevők számára, s ezek hasznosítására már „élesben” kerül(het) sor. A nyári egyetem program­ját fakultatív konzultációk egészítették ki. Témakörei: választások Magyarországon 1945 és 1947; választások Nyugat-Európában és Len­gyelországban; a választások pszichológiája és technológiá­ja; közvéleménykutatás a választásokra való felkészü­lésben; az írott és elektro­nikus sajtó szerepe a vá­lasztásokban; a regionális tö­megkommunikáció szerepe a választásokban; az MSZMP szervezeti szabályzatának koncepciója; a megyék és Budapest választási előkészü­letei. E fakultatív konzultá­ciók többségében színvona­las segítséget nyújtottak a következő időszak feladatai­nak megoldásához. Késő éjszakába nyúló kon­zultációt tartott a párt fő­titkára és ideológiai titkára is. Űtravalóval Kovács Jenő, a KB pártszervezéssel fog­lalkozó titkára látta el a nyári egyetem hallgatóit. Vi­taindítójában jelentős teret szentelt a kongresszusi kül­döttválasztások tapasztalatai elemzésének. Megállapította, hogy az eddig lebonyolított választások sok meglepetést okoztak, s bizonyították: az MSZMP bármelyik vezetője helyébe több, jól képzett, megfelelő felkészültségű párttagot képes állítani. Je­len vannak a politikai köz­életben olyan új, fiatal és középkorú kommunisták, akik a közvélemény előtt hi­telesen tudják képviselni a megújuló MSZMP álláspont­jait. Megítélése szerint olyan tisztázó kongresszusra van szükség, amely az ország jö­vőjét érintő alapvető kérdé­sekben határozott, egyértel­mű választ ad. Fontosnak tartotta, hogy a kongresszu­si küldöttek már a tanács­kozás megkezdése előtt jus­sanak egységre olyan alapve­tő kérdésekben, mint a vá­lasztási szabályzat jóváha­gyása, a párt programjával, szervezeti szabályzatával ösz- szefüggő főbb tartalmi kér­dések. A kérdésekre válaszolva a KB titkára kitért arra, hogy a platformok többsége rend­szeresen konzultál egymás­sal, ugyanakkor tagadhatat­lan : vannak olyan ügyek (döntően elvi természetű ügyekről van szó), amelyek a különböző politikai csopor­tok között kibékíthetetlen el­lentéteket jelentenek. A nyári egyetem első ta­pasztalatai azt mutatják: a párt jelen levő aktivistái alapvetően érdekeltek ab­ban, hogy a megújult MSZMP reformszocialista pártként a szabad és demok­ratikus választásokon, majd azt követően is megőrizze politikai szerepét a társada­lomban. Olyan megújulásban érdekeltek, amely alkalmassá teszi a pártot, hogy a nemzet integráló erejévé váljon, ter- vékeny részese legyen egy boldoguló Magyarország épí­tésének, amelynek népe bé­kében és biztonságban él Európa közepén. Lengyel János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents