Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-06 / 210. szám
2 Somogyi Néplap 1989. szeptember 6., szerda Grósz Károly tárgyalásai Helsinkiben ADAMEC ROMÁNIÁBAN Szorosabbra kívánja fűzni az együttműködést (Folytatás az 1. oldalról.) álláspontjára, hogy Magyar- ország mindkét katonai rendszer megszüntetéséért harcol, de amíg a két katonai tömb realitás Európában, addig irreális a semlegesség megcélzása. A politika akkor szolgálja a társadalom érdekeit, ha számol a realitásokkal — hangsúlyozta. Meggyőződését fejezte ki, hogy az ellenzéknek sincs más alternatívája, ha a realitás talaján, és felelősségteljesen politizál. A Finn Centrum Párt központi lapja „Nem távozom a politikából” című cikkében kiemeli, hogy Grósz Károly határozottan elutasítja azokat' az állításokat, amelyek szerint eljárt volna felette az idő, s távozni készül a politikából. Ezek a pletykák jórészt félreértésen alapszanak. A Finn Kommunista Párt szócsöve, a Mint ismeretes, Horváth István belügyminiszter a Stern nyugatnémet képes magazinnak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy talán még egy-másfél hónapig is eltarthat az NSZK- ba kivándorolni szándékozó, Magyarországon tartózkodó NDK-s menekültek ügyének rendezése. Ugyanakkor más hírforrások a probléma közeli megoldásáról számoltak be. Ennek az ellentmondásnák a feloldására Horváth István az MTI munkatársának a következőket mondta: „— A Stern-nek. adott nyilatkozatom egy héttel ezelőtt hangzott el, de csak most közölték. Azóta viszont a magyar külügyminiszter és a Belügyminisztérium megbízottja az NDK-ba látogatott és ott tárgyalásokat folytatott. Az illetékes magyar szervek változatlanul mind az NSZK mind pedig az NDK érintett szerveivel kapcsolatban állnak, hogy az ügyben valamilyen megoldás szülessen.” • * • Az NDK központi napil'apKansan Uutiset az MSZMP-n belüli eltérő nézetekről kérdezte a főtitkárt, aki nem tartja túlzottan drámainak a helyzetet. Elképzelhetőnek tart egy 100 e2res nagyság- rendű lemorzsolódást, ezt azonban annak tulajdonítja, hogy az emberek ma rendkívül széles politikai palettán válogathatnak a világnézetüknek megfelelően. Nem a párt kettéválásától tart, inkább a szélső szárnyakon levők leválására gondol. A gazdasági és pénzügyi körökhöz közelálló független polgári lap, az Uusi Suomi interjújában a magyarországi menekültügyi problémákról kérdezte Grósz Károlyt, aki kijelentette: az NDK-beli állampolgárok ügyének rendezését nem Magyarországnak, hanem a két német államnak kell megoldania. Leszögezte: Magyarország elsősorban a romániai magyar nemzeti kisebbséghez tartozó menekültekért érez felelősséget. jai kedden címoldalukon tudósítottak arról a nyilatkozatról, amelyben a berlini külügyminisztérium szóvivője „féktelen uszító hadjárat” szításával vádolta az NSZK-t a Nyugatra távozni akaró NDK-beli személyek ügye kapcsán. Wolfgang Meyer nagykövet szavai szerint „a bonni kampány célja nem csupán az NDK-nak és szövetségeseinek a lejáratása, hanem az akció egyúttal a hidegháború stílusát idéző tudatos hadüzenet a szocializmus ellen”. „Mi másként lehetne értelmezni azt, ha az NSZK hivatalos képviselői a hazájukat elhagyni próbáló NDK-pol.gárokat alaptalan ígéretekkel már jó előre üd- vözlik, miközben a tömegtájékoztatási eszközök útmutatást adnak nekik az NDK elhagyásiához?” — teszi föl a kérdést a nagykövet. A továbbiakban a szóvivő a nemzetközi jog elveivel ellentétesnek nevezi a Bonn által „minden német« kiterjeszteni óhajtott gondoskodási kötelezettséget”. Egyúttal ismételten fölhívja az Csehszlovákia és Románia vezetése még a mostaninál is szorosabbra kívánja fűzni politikai és gazdasági együttműködését — ez a megfigyelők általános véleménye La- dislav Adamec csehszlovák szövetségi kormányfő kedden. kezdődött kétnapos bukaresti látogatása előtt. Prágában emlékeztetnek arra, hogy amilyen mértékben hidegülni kezdtek Csehszlovákia kapcsolatai Lengyelországgal és Magyarországgal, olyan mértékben mélyültek el Romániával és a szomszédos NDK-val. Augusztus első felében Józef Lenart, a CSKP külkapcso- latokban illetékes KB-titká- ra utazott négynapos látogatásra Romániába, s megbeszélésein a két ország együttműködésének kérdésein túl az egyes középkelet- európai szocialista országokNSZK figyelmét arra, hogy „mind az NDK szuverén jogaira irányuló bonni beavatkozási kísérletek, mind pedig a más (közelebbről meg nem nevezett) államok megzsarolását célzó próbálkozások komoly következményekhez vezethetnek ...” A lapok a szóvivői nyilatkozat alá tördelve hozzák a magyar belügyminiszternek a Stern magazinban megjelent nyilatkozatát, amely szerint az NDK-beli menekültek Magyarországról való kiutazásának feltétele egy Bonn és Kelet-Berhn közötti egyezség. A lapok idézik Horváth István szavait, miszerint a két német államnak közvetlen tárgyalások útján kell megegyeznie a probléma megoldásáról. Hétfőn újabb két ember vesztette életét és több mint tizen megsebesültek Kolumbiában a kokainmaffia terrorakcióinak következtében. Eközben megérkezett a 65 millió dolláros amerikai segítség újabb része: az Egyesült Államok most nyolc repülőgépet küldött — a titkos kábítószer-ültetvények és feldolgozó laboratóriumok felkutatására. Kedden öt amerikai helikopter érkezésér várják. Medellinben — a kábítószerüzlet központjában — a ban felgyorsult politiíkai folyamatokról is szó volt. Adamec mostani útja előtt pár nappal a CSKP KB gazdasági kérdésekben illetékes titkára, Ivan Knotek tett egynapos villámlátogatást a román fővárosban, s figyelemre méltó, hogy nem sokkal utána már Berlinben ült tárgyalóasztalhoz ottani kollégáival. Prágában figyelmet keltett az is, hogy Románia nemzeti ünnepe alkalmával a csehszlovák legfelső párt- és állami vezetés szokatlanul meleg hangú üdvözlő táviratot küldött Ceausescunak, hangsúlyozva „a két párt és állam szoros szövetségét”, „a szilárd barátságot”. A csehszlovák—román viszony kitüntetett jellegét volt hivatott demonstrálni az is, hogy a prágai román nagy: követség augusztus 22-i ünnepi fogadásán — rendhagyó módon és csak a szovjet követségi fogadásokhoz ha- sonlíthatóan — a csehszlovák vezetés szinte valameny- nyi tagja jelen volt, köztük Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára, Ladislav Adamec szövetségi kormányfő, Jan Fojtik, az ideológiai, Józef Lenárt, a külügyi, Ivan Knotek, a gazdasági kérdésekben illetékes KB-titkár, valamint Miroslav Stepan, a prágai pártbizottság vezető titkára, a parlament külügyi bizottságának az elnöke és Karel Urbanek, a CSKP csehországi bízottságánaK az elnöke. Adamec látogatásával kapcsolatban a csehszlovák hírközlő szervek mindenekelőtt annak gazdasági jelentőségét igyekeznek hangsúlyozni. Rámutatnak az egyre bővülő árucserére, amelynek értéke tavaly elérte a 703 millió rubelt, s idén várhatóan 729 millió rubel lesz. Prága és Bukarest külpolitikájának fokozottabb egyeztetése, a közös álláspont kidolgozása mellett gazdasági téren mindenekelőtt a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció elmélyítésével kívánja szorosabbra fűzni kapcsolatait. nemzetközi repülőtéren egy katonai ruhába öltözött ismeretlen férfi gépfegyverből tüzet nyitott a közelben tartózkodó utasokra. A biztonsági szolgálat tagjai viszonozták a tüzet. A lövöldözésben a támadó és egy utas életét vesztette, s többen megsérültek. George Bush amerikai elnök keddi tévéinterjújában nem zárta ki annak lehetőségét, hogy országa csapatokat küld Kolumbiába a kábítószer-maffia ellen; harc segítésére, ha Kolumbia erre felkéri. Értesítjük tisztelt megrendelőinket, hogy kirendeltségünk új telephelyre költözik, melynek címe: Nagykanizsai Sörgyár kaposvári telepe, KAPOSVÁR, Építők útja 15. (Fűszért- és Domus-raktár mögött) Telefon: 14-851, 18-766 Telex: 13-347 Új telepünkön 1989. szeptember 11-től állunk rendelkezésükre. Várjuk megrendeléseiket. Nagykanizsai Sörgyár (106537) kaposvári telepe A romokban álló lakásának bejárata előtt síró asszony Bejrutban, amikor ismét heves tüzérségi harcok voltak a fővárosban a kormánycsapatok és Szíriái, illetve a muzulmán erők között NDK-ÁLLÁSFOGLALÁS Egy-másfél hónapig is eltarthat a menekültek ügyének rendezése Horváth István nyilatkozata Kokainháború Kolumbiában Katonai szakértőnk kommentárja : Lehetséges-e öt év alatt egy tömbök nélküli Európa? Az Országgyűlés őszi ülésszakán Király Zoltán „hivatalosan” is elő kívánja terjeszteni azt a javaslatot, hogy a parlament támogassa a NATO és a Varsói Szerződés 1995-ig való egyidejű felszámolásának gondolatát. Hogy az előre bejelenteti kezdeményezés belefér-e majd az ügyrendbe, vagy sem, az más lapra tartozik. És ha igen — ami valószínűsíthető — további sorsa a T. Házban dől el. Tény, hogy a felvetés egybevág a magyar kül- és biztonságpolitikai törekvésekkel. Más dolog azonban általánosságban igent mondani az indítványra, egyúttal Európa oly sok feszültséget okozó kettéosztottságának megszüntetését is magával hozná, és megint más ennek végrehajtásához ilyen rövid időhatárt szabni. Bármenynyire is kívánatos lenne e cél minél gyorsabb elérése, kérdés, vajon — éppen az elmúlt negyven évi hidegháborús korszak mély gyökerei, lerakódásai miatt — kivitelezhető-e ez a Keleten és Nyugaton egyaránt nagy politikai bátorságot igénylő, kölcsönös akaratmegegyezést feltételeő folyamat rövid távon? Vannak ugyanis olyan régebbi és egyre-más- ra újratermelődő bizonytalansági tényezők, amelyeknek figyelmen kívül hagyása csak illúziókat táplálhatna a tekintetben, hogy földrészünkön a katonai konfrontáció betonfalai egyik napról a másikra lebonthatok-e szinte az alapokig? Sajnos, ez a legjobb szándékok mellett sem látszik könnyen megoldható feladatnak. Azok a külső körülmények, a nemzetközi környezetben meglévő feszítő ellentétek, amelyek annak idején a két tömb kialakulásához vezettek, az atomkor realitásainak felismerése ellenére sem eredményezhetik az egyes fejlődési szakaszok át- ugrását. Vagyis a két szövetségi rendszerben az egymástól eltérő állami-nemzetbiztonsági érdekek — egyebek között a kölcsönös bizalom egyelőre még nem kielégítő mértékéből eredően — aligha kerülhetnek szinkronba bizonyos közbeeső intézkedések, például a más államok területén állomásozó idegen csapatok teljes kivonása nélkül. A dolgok jobb megértéséhez talán érdemes felidézni a Varsói Szerződés 1955-ös alapító okmányának azt a cikkelyét, amely szerint ha egyszer létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer és az erről szóló szerződést aláírják, akkor a VSZ (mint a NATO is) elveszíti létjogosultságát, szükségtelenné válik. Ez a békerendszer azonban különféle okokból nem született meg, így aztán az 1949 tavaszán megszervezett NATO és a hat esztendővel később a politikai színtérre lépett szocialista szövetség eredeti „felállásában” továbbra is fennmaradt. Igaz, a VSZ-tagállamok egyik, legtöbbször megismételt javaslata az volt, hogy a két koalíciót egyszerre számolják fel. Ez a készségük tagadhatatlan, tényszerűen igazolható. Csakhogy erre a másik fél nem mutatott hajlandóságot. A későbbiekben ezért merült fel az az elképzelés, hogy kezdeti lépésként a két tömb katonai vezető szerveit számolják fel a politikai intézményrendszer változatlan fenntartása mellett. Ám ezt sem sikerült keresztülvinni, így minden maradt a régiben, sőt a 20 éves időtartamra szóló észak-atlanti szerződést 1969-ben újra meghosszabbították. Ugyanez történt a Varsói Szerződés szervezetében is, miután az alapokmány aláírásától eltelt húsz plusz tíz év érvényessége lejárt. A tagországok 1985 áprilisában Varsóban egybegyűlt legfelsőbb vezetői által parafáit jegyzőkönyv szerint a szerződést — az 1955-ös szöveg érintetlenül hagyásával — további húsz évre (2005-ig) érvényben lévőnek nyílvánították, s az ezt követő tíz évre is (2015-ig) azon szerződő felek számára, amelyek ennek lejárta előtt egy évvel nem mondják fel azt. E jogával bármelyik tagállam élhet, ha úgy véli, szuverenitását és nemzeti biztonságát más módon is garantálhatja. A meghosszabbítás fő érve különben az volt, hogy amíg a nemzetközi feltételek nem változnak — tehát addig, amíg a NATO fennáll —, nem lehet szó a VSZ egyoldalú felszámolásáról. Más kérdés természetesen hogy a szervezet régi, meg kövesedett működési mechanizmusában a viharosan változó jelenlegi helyzetben lényegi módosításokra van szükség, egy oldalról a sajátos nemzeti érdekek erőteljesebb kifejezé re ij.uaíá- sával, más oldalról a katonai elemek fokozatos Háti Űrbe szorításával Ez azonban még jó ideig nem teszi feleslegessé az átmeneti korszak katona- hadászat' egyensúlyi viszonyainak megőrzését, még ha ez a mostaninál jóval alacsonyabb szinten is realizálódik. Ez a periódus tarthat tovább is, s nehéz megmondani, a katonai vezető szervek (parancsnokságok) esetleges felszámolását mikor követné a két szövetség politikai szerveinek „szanálása”. Hiszen az sem zárható ki, hogy az utóbbiak valamilyen- hatalmi struktúrában átalakulva, tovább működnének egy jövőbeni egységes Európa kialakításában. Azt ugyan deklarálni lehet, hogy 1995-ig — úgy, ahogy van — oszlassák fel a két tömböt, de korántsem biztos, hogy ehhez ilyen rövid idő elég lesz. Már csak azért sem, mert a legtöbb fegyverzetkorlátozási és leszerelési prognózis nagyjából az ezredforduló tájára teszi az igazi „frontáttörés” lehetőségét. Serfőző László KUBAI LÉGISZERENCSÉTLENSÉG Tovább nőtt az áldozatok száma Tovább nőtt a vasárnapi havannai repülőszerencsétlenség áldozatainak száma. Kubai jelentések szerint félő, hogy a felrobbant repülőgép által lerombolt területen huszonöt lakos vesztette életét. Ha a feltételezések bebizonyosodnak, akkor száznegy even hétre nő az eddigi legsúlyosabb kubai repülőgép-baleset áldozatainak száma. A letarolt területről kiköltöztetett személyeket ideiglenesen egv me- zőgazasági kiállítás épületeiben helyezték el.
