Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

6 Somogyi Néplap 1989. szeptember 30., szombat ÁLLÁSPONTOK AZ ÍGÉRET ÚTJA: A fiadi JÁTSSZUNK DEMOKRÁCIÁT! Igen-Nem-Igen Az ordacsehi szeméttelep körüli ködfelhőket a Ma­gyar Hírlap augusztus 4-i száma oszlatta szét azzal, hogy hűen nyomon követve az eseményeket, két év tör­ténéseit adta közre. Érde­mes föleleveníteni a község elöljáróságának panaszát, az 1987-es év mozgalmas nap­jait. A Somogy Megyei Tele­püléstisztasági és Kertészeti Vállalat új szemétlerakó he­lyet kívánt létesíteni Orda­csehiben, melyre a lakosság első, természetes reakciója a tiltakozás volt. Határozat az útról Ennek ellenére a falugyű­lésen kérték ki a helybeliek véleményét: a beígért be­kötő út megépítése eseten hajlandók-e elfogadni a sze­méttelep létesítését? Horváth Gyula, Ordacsehi elöljárója most azt mondja, hogy az emberek azzal a feltétellel nyugodtak bele — nagy viták után — a lera­kóhely kialakításába, hogy itt csak szilárd szemetet tá­rolnak, Feketebézseny és a telep között új út épül, és a községen keresztül nem szállíthatnak a vállalat gép­kocsijai szemetet. Arról sen­ki nem tájékoztatta a falu­gyűlést, hogy az út meg­építésére nincs fedezet, pe­dig itt képviseltette magát a BIB, a megyei tanács, a településtisztasági vállalat, a fonyódi párt- és állami ve­zetés, sőt még a körzet or­szággyűlési képviselője is jelen volt. A fonyódi tanács a falu­gyűlést követő héten előze­tes területfelhasználási en­gedélyt adott ki a Somogy Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalatnak. A határozat tükrözi a lakossá­gi feltételeket: 4. pont: a beruházással egyidőben meg kell építeni a szilárd hulla­déklerakó hely és Feketebé­zseny közötti közutat. 5. pont: az egyidejű útépítés elmaradása esetén nem já­rulnak hozzá a szilárd hul­ladéklerakó hely Ordacsehi község területén történő ki­alakításához. 6. pont: a hul­ladékszállítás Ordacsehi községen keresztül nem tör­ténhet. Indul a bürokrácia Ekkor tehát még úgy tűnt, minden a demokrati­kus játékszabályok szerint történik, ám hamarosan be­indult a bürokratikus gépe­zet is. A településtisztasági vállalat a megyei tanács építési és vízügyi osztályá­nál megfellebbezte a fonyó­di tanács ama határozatát, melyben elutasítja a sze­méttelep — hivatalos nevén szilárd kommunális hulla­déklerakó telep — első üte­mének építési engedély ké­relmét. A fonyódi tanács tehát védte a társközség lakosai­nak döntését — telep csak akkor épülhet, ha lesz út is! A településtisztasági vállalat fellebbezésében azzal érvelt, hogy „Ordacsehi területén és a létesítendő szeméttelep között kiépített útkapcsolat nincs, a meglevő földút az év jelentős időszakában nem használható”. A cég belső utasításokkal szabályozni tudja, hogy a szeméttel ra­kott autók ne közlekedjenek a község területén, annál is inkább, mert „a hulladék- lerakó üzemeltetéséhez szük­séges megközelítő út kiépí­tését a benyújtott engedé­lyezési tervdokumentáció Szölőskislak irányából tar­talmazza”. Gondolom, már az olvasó is kitalálta a folytatást. Igen, a megyei tanács épí­tési osztálya megadta a szeméttelep létesítésére ’ az engedélyt. Ezzel véget is érhetne a beszámolónk, hiszen az 1988. november 15-i hatá­rozat leszögezi: további fel­lebbezésnek helye nincs. Érzi, tudja ezt az orda­csehi elöljáróság is, mégis megpróbálta érvényre jut­tatni a falugyűlés határoza­tát. Három levelet is írtak a megyei tanács elnökének. Egy válasz és egy terv Dr. Gyenesei István azt válaszolta az elöljárónak, hogy: „az elöljáróságnak véleményezési joga van. Munkatársaim azért tartot­tak falugyűlést, hogy megis­merhessék a lakosság ügy­gyei kapcsolatos álláspont­jait. Műszaki főosztályunk a lakosság véleményét a rendelkezésre álló pénzesz­közök függvényében tudta figyelembe venni. Ezért szü­letett az a döntés, hogy az önök által kért útépítés a beruházás második üteme­ként valósuljon meg, koor­dinációs pénzeszközökből. . . Továbbra is kérem az elöl­járóság és az ön személyes támogatását a lerakóhely ismertetett ütemezéssel tör­ténő megvalósításában.” Olvasom az elnök levelét, majd olvasom a VÁTI ter­vét, amelyet a falugyűlésen ismertettek: „Első ütemben épülnének ezen a nyomvo­nalon az utak, így Boglár- lelle, illetve Ordacsehi és Fonyód felől is a lerakóte­lep megközelíthető lesz.” Szó sem volt tehát arról, hogy a szeméttelep műkö­dése és az új út elválaszt­ható lesz, hogy az ütemezés egy bizonytalan pénzügyi hátteret vesz figyelembe. A Magyar Hírlap cikke után járt Ordacsehiben Ko­vács Béla, a megyei tanács főosztályvezetője, aki azt ígérte: a szemétszállításban érintett települések taná­csaival konzultál, megpró­bál pénzt szerezni az út megépítéséhez. Az útéhoz, amely végre közvetlen összeköttetést te­remthetne Lengyeltóti és Fonyód felé, amely biztosít­hatná a faluban a busz körforgalmat, s amelynek előnyeit oly lelkesen ecse­telték az elöljáróság tagjai a szeméttelep ellen tiltako­zóknak. Egy emlékeztetőben olva­som, hogy a hét kilométeres út kiépítése 70 millió fo­rintba kerülne. Klabuzai Miklós, az ordacsehi tsz el­nöke azt mondja, hogy ezt az utat jóval kevesebb pénzből, akár egyharmadá- ból is meg lehetne építeni. A tsz félmillió forintot adott volna hozzá, mert nekik is fontos lenne egy jobb mi­nőségű út. Kíváncsi vagyok, hogyan látják ezt a fura helyzetet a megyei tanácson? Kónya Ferenc, az önkor­mányzati és szervezési iro­da vezetője kétszeresen is érintett az ügyben. Kónya Ferenc ordacsehi, sőt édes­anyja ma is abban a ház­ban lakik, ahol az elöljáró­ság irodája van. Ahol a madarak és a fák — Jól ismerem azt a he­lyet, ahol ma a szeméttelep van. Gyermekkoromban so­kat játszottunk ott, a ma­darak és fák napján mindig oda kirándultunk. Az orda­csehiek — amikor figyelem­be vették más települések érdekeit is — toleráns ma­gatartást tanúsítottak. Jo­gos igényeiket, követelései­ket senki sem kérdőjelezi meg, azonban az út meg­építése olyan nagy összegbe kerülne, melyet ebben áz ötéves tervben nem tudunk biztosítani. A következő tervciklusban — tudomásom szerint — szerepelni fog a megyei tanács feladatai kö­zött. Ma ott tartunk, hogy a demokrácia tényleges gya­korlása előrébb jár, mint amit a jogszabályok tükröz­nek, s a feltételek biztosí­tanak. Így fordulhatott elő, hogy amit az ordacsehi elöljáróság véleményezett, azt a szakigazgatás felülbí­rálhatta. Azt lehet mondani tehát, hogy ma még a de­mokráciának sem jogi, sem egyéb garanciái nem épül­tek ki. Ülünk az irodában, a düh és az' elkeseredés felváltva vesz erőt az elöljáróság je­lenlevő tagjain. Azt mond­ják, hogy őket jócskán lejá­ratták a falu előtt, s ha még néhány év lenne a vá­lasztásokig, azonnal lemon­danának. Ám azt is tudják a faluban, hogy addig har­coltak igazukért, amíg lehe­tett, amíg a bürokrácia ka­pui be nem zárultak előt­tük. Ök azért maradnak azok, akik voltak. Süli Ferenc Mészáros Tamás karikatúrája Mi is történt Fiadon? A történet nem kevés tanul­sággal jár. Hat érvel korábban A szálak hat évvel ko­rábbra, 1983-ra nyúlnak vissza. Somogybán akkor dolgozták ki a hosszú távú hulladékelhelyezési kon­cepciót, elkészítve egy komplex tervet. Gálosfa volt az egyik helyszín, amely hidrológiai szakvéle­mény alapján alkalmas ve­szélyes hulladékok lerakásá­ra. Mire elkészült a kiviteli terv, a következő évben ha­tározat született arra, hogy az átmeneti megyei tárolók mellett végleges lerakókat kell építeni. Baranya, So­mogy, Tolna vonatkozásában ezt a Baranya megyei Ga- rében jelölték ki. Részben emiatt, részben a lakossági ellenállás miatt a gálosfai lerakó előkészítése lelassult. Mire azonban elkészült a garéi tároló, kiderült, hogy még a Baranya megyei, hulladékot sem képes teljes egészében fogadni. Nyilván­valóvá vált — az OKTH el­nökhelyettese 1987-ben kö­zölte is a megyei tanáccsal —, hogy Somogybán is szükség van átmeneti táro­ló építésére. Viszont a Gá- losfán időközben, kialakult idegenforgalmi központ mi­att új területet kellett erre kijelölni. Ez a terület Pa- tosfa lett. Annak idején la­punkban is foglalkoztunk a témával: a nem kellően in­formált és felkészített pa- tosfaiak ellenállása miatt a terv végrehajtása meghiú­sult. Először: Igen A különböző talajérzé­kenységi vizsgálatok alap­ján, immár harmadik hely­színként így került szóba Fiad térsége. Mivel a szak­szerűen végrehajtott beru­házással sem a lakosság, sem a környezet nem káro­sodik, a megyei tanács két út között választhatott: vagy hatósági eszközökkel elindítja a beruházást, vagy pedig a lakossággal együtt, közösen dönt róla. A megyei tanács az utóbbi módszer mellett határozott. Február végén falugyűlést hívtak össze, amelyben hosszas vita után a jelen­levők hozzájárultak a léte­sítményhez. Fiad lgen-t mondott. De csak a jelenle­vők! Mert rövidesen kide­rült, a távollevők többsége ellenzi a beruházást. A 171 szavazásra jogosult fiadi la­kosból százan írtak alá til­takozó levelet. Elsősorban részükre újabb falugyűlést szerveztek. Itt nemcsak az derült ki, hogy különböző híresztelé­sek kaptak lábra (például, hogy atomhulladékot fog­nak tárolni), hanem az is, hogy a közvélemény előtt nem tisztázott: ez esetben mit kell tekinteni veszélyes hulladéknak. A jogszabály ugyanis ide sorolja az ola­jos rongyot, a szervesoldó- szer-hulladékot. A bizalmat­lanság mindenesetre ellen­zésbe torkollt: Fiad Nem-et mondott. A megyei tanács kezde­ményezésére, ahogy a ko­rábbi Igen, az újabb Nem is nyilvánosságra került. A harmadik falugyűlés Elsősorban a beruházás ellenzőinek, illetve az inga­dozó kétkedőknek tanul­mányutat szerveztek Eger­be : szerezzenek személyes tapasztalatokat az ott már üzemelő átmeneti veszélyes- hulladék-tárolóról. Sokan el is mentek erre, sőt video­filmét is készítettek, melyet aztán az immár harmad­szorra összehívott falugyű­lésen levetítettek. A teljes­ségre törekvő tájékoztatás része volt az is, hogy a fia­di lakosok megkapták a hulladéktárolóba kerülő anyagok listáját. A falugyűlés után, ahol az egri tanulmányúton részt vevők elmondták tapaszta­lataikat, július 15-én került sor a helyi népszavazásra. A 171 szavazásra jogosult­ból 119-en mondtak véle­ményt, és 95-en a hulladék- lerakó mellett voksoltak, húszán szavaztak ellene (négy szavazat érvénytelen volt). * Harmadik nekifutásra Fi­ad tehát ismét Igen-t mon­dott. Ez tehát a történet. És a tanulságok? Mindenekelőtt az, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani ar­ra, hogy egy döntés megho­zatalában részt vehessen va­lamennyi fél. A teljességre törekvő tájékoztatás, a kor­rekt felvilágosítás, a nyil­vánosság meghatározó. A félreértések tisztázása érde­kében a közvetlen párbe­szédre is szükség van. Fiadon öt hónapot kívánt ez a munka. Ám az ügy ta­nulságai nem öt hónapra szólóak. Vörös Márta Az érdekek találkoznak — és ütköznek A Somogyi Néplapban 1989. augusztus 28-án „Érdekek, érvek élesben” címmel, Mészáros Tamás tollából jelent meg egy cikk, amely a Kaposvári Húskombinát által Sántoson létesítendő komposztáló telep ügyében tartott falugyűlésről tudósított. A cikkben felszólalásommal kapcsolatban pontat­lanságok találhatók, melyek az én szakértői véleményem­mel ellentétes mondanivalót közölnek az olvasókkal. Szeret­ném tehát a kérdést pontosabban tisztázni. Szakvéleményemben a húskombináti hulladék kom­posztálásának módszerét nem tartottam rossznak és nem vetettem el olyan sommásan és kurtán, ahogy ez a cikkben szerepel. A módszer alkalmas lehet nemcsak a vágóhídi melléktermékek, hanem más hígfázisú melléktermék keze­lésére is (pl.: lakossági szippantott szennyvíz, hígtrágya stb., amelyek elhelyezése a környezet súlyos károsítása nél­kül ma még nagyon nehéz). Felszólalásomban és szakvéle­ményemben elsősorban az eljárást kifogásoltam. A létesít­mény az építkezés megkezdésekor sem területfelhasználási, sem építési engedéllyel nem rendelkezett, a beruházó a szükséges hatósági engedélyeket nem szerezte meg, a helyi tanácsot nem tájékoztatták, a lakosság csak az építési mun­kákat észlelte. Ezen túlmenően a tervezett- telepítés nem elégítette ki az OESZ, valamint az ÉHESZ előírásait sem. Szakvéleményemben javaslatokat tettem arra vonatko­zóan, hogyan lehetne a telepet megvalósítani. Ezt a szakvéleményt időben eljuttattam a húskombinát képviselőjének, így a húskombinát szakértőinek volt mód­juk felkészülni az abban foglaltak megválaszolására vagy cáfolására. Ennek ellenére a szakértők előadása egyetlen felvetett kérdésre sem tért ki. Hozzászólásomban a szakér­tői szakvéleményben foglaltakat már nem ismételtem meg, mert a falu lakóinak véleménye az egyértelmű elutasítás volt. Véleményem szerint a létesítmény megvalósítását a fa­lu lakóinak tájékoztatásával kellett volna kezdeni, és be kellett volna szerezni az illetékes szakhatóságok konkrét állásfoglalását. (Előzetes állásfoglalásokat a húskombinát ugyan beszerzett, de a szakhatóságok általában, főleg ilyen exponált esetben, a kiviteli tervek alapján adják ki állás- foglalásukat.) Sajnálattal jegyzem meg, hogy Sántos körzetében már biztosan nem készül el a komposzttelep és tudomásom sze­rint egyelőre másutt sem. A szennyező hulladék továbbra is a várost fogja szennyezni. Paksi Miklós okleveles építészmérnök, építésügyi szakértő Augusztus 28-án „Érdekek, érvek — élesben" címmel tudósítottam arról a sántosi falugyűlésről, amely a terve­zett húskombináti hulladékkomposztáló telep létesítését utasította el. Paksi Miklós okleveles építészmérnök, építés­ügyi szakértő a Magyar Demokrata Fórum nevében nyilat­kozott a falugyűlésen. Tudósításunk zárómondata így szólt: „Találkozhatnak-e még az érdekek?” Látnivaló: az érdekek találkoznak — és ütköznek is. Idézzünk a kifogásolt cikkből: „Egy sántosi lakos fel­kérésére mondta el elutasító szakvéleményét a Magyar VISSZHANG Demokrata Fórum nevében Paksi Miklós, aki ezt írásban is eljuttatta a húskombináthoz. Kár, hogy mások vélemé­nyére már nem volt kíváncsi, mert felszólalása után ott­hagyta a falugyűlést.” Levelében Paksi Miklós részletezi azokat az észrevéte­leket, amelyekkel támogatja elvben a létesítményt, majd kifogásolja, és megküldte szerkesztőségünknek is azt a je­lentését, melyet a Magyar Demokrata Fórum kaposvári szervezete részére készített. Ebben leírva a telep üzemelési technológiáját, 12 pontban foglalja össze észrevételeit és megjegyzéseit. Igaz, a falugyűlésen elhangzott hozzászólásában néhány korábbi észrevételét visszavonta. Szakvéleményében azon­ban nem lelhetők fel olyan javaslatok, amelyek a megva­lósíthatóságra utalnának. Igaza van Paksi Miklósnak: a húskombinát valóban hi­bázott, amikor nem a falu lakosságának megkérdezésével kezdte a beruházást. Am hibázott akkor is, amikor tör­vénytisztelőként nem építette meg a komposztáló üzemet, amíg nem engedélyezik? Mert akkor egy már üzemelő sza­badalomról lehetne szakvéleményt adni, vitatkozni, esetleg a húskombinát fizetné a büntetéspénzt, de termelne. Most, amikor a termelési, tenyésztési problémák miatt akadozik a húsellátás, előállt egy újabb akadály. Ha nem sikerül a hulladékot elhelyezni, a komposztáló üzemet létre­hozni, a termelésnek le kell állnia. Ez pedig már messze nem egy település ügye lesz. Mészáros Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents