Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
6 Somogyi Néplap 1989. szeptember 2., szombat PIAC — PÉNZ — POZÍCIÓ Részvények reneszánsza Értéklesi popírok A végéhez közeledő évtizedet a hazai pénzügyi életben a hosszú ideig száműzött értékpapírok — a csekk, a váltó, a kötvények és részvények — rehabilitálása és reneszánsza jellemzi. Az értékpapírok újbóli ál- kalmazása az évtized első felében kezdődött. Ahhoz a felismeréshez kapcsolódott, hogy a megreformálásra váró magyar gazdaság sem nélkülözheti az intézményesített pénz- és tőkepiacot. S minthogy e kettő legfőképpen az értékpapírok lejárati idejében különbözik — a rövid, legfeljebb 1—3 éves lejáratú értékpapírok a pénzpiac „árui”, a 3—5 éves lejáratúak és a tulajdonosi jogosultságot megtestesítő részvények viszont a tőkepiac „kellékei” —, a vállalatok által megvásárolható első kötvények 1983. évi megjelenését követően ki kellett alakítani az értékpapírok megfelelő választékát. Ez a folyamat — ha nem is zavartalanul — az elmúlt években olyannyira előrehaladt, hogy időszerűvé vált az értékpapírtörvény megalkotása. Erre várhatóan még ez évben, talán már az Ország- gyűlés őszi időszakán sor kerül. Az 1983 és 1987 közötti éveket felölelő fél évtized a kötvénypiac kiterjesztésének időszaka volt. Az évente kibocsátott kötvények értéke ugrásszerűen emelkedett: 1984-ben az előző évhez képest mintegy 60, a továbbiak során, mindig az előző évihez képest 94, 143, 210 százalékkal. A dinamikus fejlődés utolsó esztendejében, 1987-ben 17,3 milliárd forint összegben került piacra új kötvény, csaknem kétszerié több, mint addig ösz- szesen. Az 1983 és 1987 közötti években egyébként a kötvénypiac még nem volt egységes, a kötvények egy részét kizárólag vállalatok, közületek vásárolhatták, másik, s értékben nagyobb részét pedig az állampolgárok, magánosok. Ez a két piac az értékpapírok másodlagos forgalmában sem találkozott. A kötvénypiac megosztottsága 1988-ban szűnt meg, a jogszabály a kötvénykibocsátókra bízta: természetes avagy jogi személyek számára, esetleg vegyes forgalmazásra szánják új értékpapírjaikat. 1987 végéig a kötvények kedvezményezett helyzetben voltak: visszafizetésüket, miként a takarékbetétekét, az állam garantálta, kamatszintjük jóval magasabb volt, mint a takarékbetéteké. 1988-ban megszűnt az állami garancia, a szavatolást díjazás ellenében a kibocsátást végző bankoktól kell megszerezni. A további keÖVézőtlen körülmények: az SZJA-val párhuzamosan az új kibocsátású kötvények hasznát 20 százalékos kamatadó terheli, évközben a betéti kamatok emelése megszüntette a többnyire fix kamatozású kötvények versenyelőnyét. Végül: belépett a kétszámjegyű infláció, amelynek ellensúlyozása a kamatadót is számolva, 20 százalék körüli hozamok biztosítását igényelte az új kötvények kibocsátóitól. A kedvezőtlen körülmények együttes hatására már 1988-ban töredékére mérséklődött az új kibocsátás, az előző évihez képest 7,3 százalékra, 1989-ben pedig alig volt új kibocsátás, a kötvények másodlagos forgalmának őzömét jelenleg a lebonyolító bankok visszavásárlásai alkotják. A kötvények piaci helyzetének gyengülésével párhuzamosan új értékpapírfajták is megjelentek a piacon. 3—6—9 havi lejárati idővel a költségvetés évközi hiányának finanszírozását szolgáló kincstárjegyek, amelyeket szintén kamatadó terhel. A múlt év végéig a kincstárjegyeket a bankok értékesítették. Decemberben indult a diszkont kincstárjegy-aukció, amelyet a Pénzügyminisztérium megŐízásából a Magyar Nemzeti Bank bonyolít le. A 90 napos lejáratú diszkont kincstárjegyek évi 18— 19 százalékos hozamot biztosítanak az aukción részt vevő vállalatoknak, közüle- teknek. 1989 közepén 8,7 milliárd forint névértékű diszkont kincstárjegy volt forgalomban. (A második félévben már 180 napos lejáratú diszkont kincstárjegyeket is árvereznek.) A hazai értékpapír-újdonságok sorába tartozik az 1— 3 éves lejáratú letéti jegy. Ezt az értékpapírt a bankok — saját forrásaik kiegészítésére — bocsátják ki. 1988. év végéig 7,6 milliárd, 1989 első harmadában további 4 milliárd forint értékű letéti jegyet értékesítettek a kereskedelmi bankok és a pénzintézetek. A kétszintű bankrendszerre való áttéréssel a társasági és az átalakulási törvény életbeléptetésével mindinkább a részvényes lesz — s részben már lett — az értékpapírpiac főszereplője. A Szó, ami szó, a kínálat mellett én is az árakat latolgattam először, amikor a somogyvári Kiskupa vendéglő étlapját kezembe vettem. Csak később pillantottam a „kártya” borítójára, hogy aztán újra és újra elolvassam a Kedves Vendégnek szóló sorokat, miszerint: „Kérem, ne az étlap jobb oldalát tekintse át először! Nálunk le és fel is alkudhat. Az ár csak öntől függ, a vevőtől.” Nohát! Már ilyen is van? Alkudni egy vendéglőben? Egy pillanatra át is villant agyamon, hogy kipróbálom. Aztán valami furcsa szégyenérzet lett úrrá rajtam, és úgy döntöttem, ha ez az úriember nekem ennyi bizalmat adott, azzal viszonozom lovagiasságát, hogy szc nélkül kifizetem a megállapított tarifát. A sajttal panírozott rántott hús omlós volt, a köret kifogástalan, az üdítőital jégbe hűtve ... Megjár bizony még a borravaló is! Am a kíváncsiság éhsége mégis megmaradt. Mi ebben az üzlet? — tűnődtem. Györki Béla, a tulajdonos, készséggel válaszolt. — Tulajdonképpen ez egy vendégmarasztaló gesztus. A vendéglátásban minden szabadáras a III. osztálytól kezdődően. A kalkulációba ez az engedmény is beletartozik. Akinek nem ízlett a főztünk, azzal nem fizettetem ki a számlát. Ám, ha a vendég jóízűen elfogyasztotta az ételt, akkor már nincs alku. Abban bízunk, hogy jobb lesz a hírünk, nő a forgalmunk. Tapasztalatom szerint nem használják ki az emberek az alku adta lehekétszintű bankjegyrendszerben — .egy kivétellel — minden bank és pénzintézet részvénytársasági formában jött létre. Ezt a vállalkozási formát kedvezményezi a társasági, valamint az átalakulási törvény is, s az előbbi a természetes személyek, a magánosok részvényvásárlását is lehetővé tette. A régi és új részvénytársaságok részvényállományának összege jelenleg mintegy 90 milliárd forintra becsülhető. A részvény mindamellett csak a jövőbeni értékpapír- piacnak s értékpapírtőzsdének lesz az aktív főszereplője. Ugyanis mind a régi, mind az új részvénytársaságok többsége zárt alapítású, amelyeknek csak néhány alapítója, részvényese van, s azok egyelőre üzletpolitikai okokból sem kívánnak részvényeiktől megválni. Ily módon a részvénypiac jellemzője: új részvénytársaságok alapítása, s ezek részvényeinek jegyzése. Tipikus még a részvénytőke növelése, általában az alapító részvényesek által, és szerfelett marginális, szinte elhanyagolható a részvények másodlagos forgalma. „ tőséget... A viselkedési kultúránkba még nem épült be az e lehetőséggel való élés módja, pedig meggyőződésem, hogy egy alakuló piacgazdaságban ez a jövő útja. Százszázalékos árréssel dolgozom. Ha a vendég csak a felét fizeti ki a kalkulációnak, nekem az is megéri... — Mi a határ? — A nyersanyagnorma. A többi a cég ajándéka. Speciális, egyedi ételeket készítünk, ahogy összeállítjuk. úgy kalkulálunk ... Kér«*, na «2 #tWu cid« taklnt»a ftt *18«*dr. Náiwo* fel iff 4ihüóttat > bt. éf cs, öntfil ÍÜOV- * wtvfttóiI Györki Béla igazi üzletembernek érzi magát. El mondása szerint úgy nem is vásárol a piacon, hogy ne alkudna. Ha nem tud akár 20 fillért is „lefaragni” az árból, inkább nem köti meg az üzletet. Nála ez presztízs- I kérdés. És mert jó üzletember, azt is tudja, hogy mi, vendégül látottak egyelőre abból csinálunk presztízskérdést, hogy megmutassuk: még ki tudjuk fizetni a betevőnket ... (Avagy: otthon kosztolunk.) (Várnai) pénzügyminisztérium új épülete a Szajna-parton. A heli- jpter-leszállóval is fölszerelt épületben összesen 260 ezer égyzetméter padlófelület, 6000 munkahely, 90 lift ,és 13 ezer slefonvonal van. Hangos hitelkártyák A tulajdonos hangját azonosító hitelkártyákat állítottak elő — egyelőre kísérleti jelleggel — egy amerikai kutatóintézetben, a Bell Communications Researchben. A hitelkártya birtokosának — miután beteszi hártyáját a gépbe — ezentúl nem a négy ka• raktárból álló azonosító kódot kell beütnie, hanem a géphez kapcsolt mikrofon segítségével a masina fülébe kell suttognia. A módszer azon alapul, hogy nincs két egyforma emberi hang. A pénzfelvételkor egy meghatározott szót kimondva a rendszer összehasonlítja a hangot a tulajdonos kártyára rögzített hangjával. Ezzel azonosíthatja, hogy az eredeti tulajdonos akar-e pénzt felvenni. Az új módszernek széles a felhasználási területe; a pénzfelvételen túl használható a kártyával működé telefonoknál, vagy például kártyarendszerrel működő ajtók esetén. Alkudna Ön a betevőre? A reformaut'ó startja <3 Soós Tibor karikatúrája Miért kevés a pénz, ha sok? Sokan panaszkodnak a pénz hiányára. A túlzott jövedelemelvonást és a pénzpolitika restriktiv jellegét hibáztatják, az adókat és a hitelszűkítést jelölik meg gondjaik előidézőjének. A pénzszűkére vonatkozó vállalati panaszok tárgyszerűségét, objektivitását bizonyítja, hogy az úgynevezett sorbanállás, a fedezethiány miatt nem teljesíthető szállítói követelések összege az első negyedév végén meghaladta az ötvenmilliárd forintot, majd két és félszerese lett az egy évvel korábbinak, miközben a fizetési kötelezettségeiket nem teljesítő gazdálkodók száma is megkétszereződött. A lakosság másmilyen okokból érzékeli a pénzszűkét, lényegében azt, hogy a névértékben, összegben nagyobb bevételeiből csökkenő életszínvonalát is egyre nehezebb finanszírozni. Ez sem szubjektív vélemény; e tekintetben annak van bizonyíték ereje, hogy a bankjegyek központi kasszába, a Magyar Nemzeti Bankba való visszaáramlása felgyorsult, minden 100 forint készpénzkiáramlásból 97,77 forint visszatér a jegybank pénztáraiba. S amíg korábban az volt a tipikus,, hogy a forgalomba hozott bankjegy- és érmeállomány növekményének nagyobbik része a lakosság készpénztartalékait gyarapította, ezúttal már néhány milliárd forinttal több pénz áramlott vissza a jegybankhoz, mint amennyit kibocsátott — jelezve, hogy a lakosság a bevételek és kiadások viszonyában jelentkező pénzszűkét készpénztartalékainak részbeni felélésével igyekszik enyhíteni. Bizonyos szempontból nehezen érthető, miért kevés a hitelpénz és a készpénz, hiszen az erőteljes inflációt épp a pénzhígulást, a kínálatot és az árufedezetet messze felülmúló pénzbőség jellemzi, s ez okozza a pénz vásárlóerejének csökkenését. A magyar gazdaságban azonban nemcsak infláció van,"hanem stagnálás is, ezért az infláció okozta pénzbőség nem érvényesül. A pénzszűkének mindemellett mélyebbre nyúló pénzügyi okai is vannak. Nehéz volna időponttal meghatározni, mikor kezdődött az a folyamat, amelynek következményeként az államháztartás és a beruházások állami finanszírozása mindinkább rátelepedett a gazdaságra, hogy azután a rendelkezésre álló finanszírozási források zömét évről évre elvonja és újra elossza. Az állami pénzügyek előbb említett szektora már régóta túlnőtte eredeti funkcióját — a társadalom közös szükségleteinek finanszírozását —, ma már nincs a társadalmigazdasági életnek olyan területe, ahová ne hatolt volna be. Hogy milyen méretű az állami pénzügyek elburjánzása? Átfogó jelleggel az adhat erről tájékoztatást, hogy a Magyar Nemzeti Bank összes — rövid, közép és hosszú lejáratú kihelyezésének állománya megközelíti az 1000 milliárd forintot, s ebből több mint 700 milliárd az állami pénzügyek körében található. Miközben az állami pénzügyek szektora a források csaknem 76 százalékát köti le, a gazdálkodó szervek pénz- és hitelellátására hivatott bankszféra mindössze 24,4 százalékos arányban részesedik a forrásokból. Az állami pénzügyek szektorának burjánzása, a népgazdaság forrásainak magábaolvasztása, elszívása korántsem lezárult folyamat, sőt éves szinten erősödő intenzitással érvényesül. Az elmúlt esztendőben például a jegybank belföldi kihelyezései csaknem 60 milliárd forinttal növekedtek, ez a növekmény azonban úgy jött létre, hogy az állami pénzügyek szektora 85,6 milliárd forint többletet használt fel, s a költekezést ellensúlyozandó a bankszférának, végül is a tavalyinál mintegy 27 milliárd forinttal kevesebb hitellel kellett beérniük. Ily módon — megismételjük —: az üzleti bankok rövid lejáratú hiteleinek csökkentését, a gazdálkodókkal szembeni hitelrestrikciót az állami költségvetés forrásokat felfaló szerepe kényszeríti ki. Az állami pénzügyek gazdaságra való rátelepedését nemcsak az elmélet, hanem főleg a gyakorlat szempontjából kell elítélni. Ez a szektor ugyanis a hatékonysági követelmények semmibevételével használja föl, költi el — egyebek között támogatásokra, veszteséges tevékenységek konzerválására — a jegybanki forrásokat, amelyeket pedig a gazdaság jól prosperáló vállalatai a népgazdaság javára hasznosíthatnának. Még egy pénzügyi ok—okozatra kell fölhívni a figyelmet: az eladósodás és az állami pénzügyek, mindenekelőtt az állami költségvetés forrásigényének kapcsolatára. Tavaly az ország — a Magyar Nemzeti Bank — devizatartozása forintban számolva csaknem 80 milliárddal nőtt; ez teljes egészében az állami költségvetés és az Állami Fejlesztési Intézet együttesen 84,4 milliárdos forrásigényét finanszírozta. Az ország belső pénzügyi helyzetének súlyos voltát mutatja, hogy az utóbbi években az új belföldi kihelyezések — az új rövid, közép, és hosszú lejáratú hitelek — fedezetének több mint kétharmadát a külföldi források, hitel- felvételek biztosítják. Egyébként a múlt év végéig hitelfelvételek révén 840 milliárd forint külföldi pénz bevonására s belföldön való felhasználására került sor. Garamvölgyi István
